Miért választottam ezt a könyvet?
Mint korábban említettem, gyerekként olvastam a Vilma doktorasszony című könyvet Kertész Erzsébettől, ami arról szólt, hogy miként küzd egy nő szinte a teljes világgal azért, hogy tanulhasson, és orvos lehessen belőle. Elolvasva a Szonya professzor fülszövegét, úgy gondoltam, hogy ez is egy hasonló küzdelemtörténet lesz, csak ezúttal matematikuspályán.
Véleményem a könyvről
1868-ban Oroszországban három fiatal lány kamuférjet keres magának azért, hogy külföldre mehessen tanulni. Egyiküket, Szofja Vasziljevna Kurkovszkaját, vagyis Szonyát ki is választja Vlagyimir Kovalevszkij, aki bár szívből hisz a nők ügyében, és őszintén támogatja Szonyát a céljai elérésében, azért választotta mégis őt feleségének, mert tényleg beleszeretett. Szonyát azonban egyetlen cél hajtja, hogy egyetemre járhasson, matematikát tanulhasson, és ezen a pályán boldogulhasson nőként.
– Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy miért jöttünk ide – kezdte, aztán ő is elhallgatott. Kovalevszkij sietett a segítségére.
– Igen, tudjuk – mondta. – A kisasszonyok külföldre akarnak menni tanulni. Megértem törekvésüket, természetesnek találom, hogy a nők éppen úgy tanulhassanak, mint a férfiak, ha hivatást éreznek a tanuláshoz. Azt is tudom, hogy a szülőik előítélete folytán önök nem juthatnak külföldre, csak ha férjhez mennek. Tudatában vagyok annak, hogy a házasság, amelyet egyikük velem kötni óhajt, névházasság lesz. És bár ezzel mindkét fél nehéz feladatot vállal, hiszen házasságban él valakivel, aki tulajdonképpen nem házastársa, a magam részéről vállalom ezt a feladatot.
Bár a történet főszereplője Szonya, több nő sorsán keresztül is láthatjuk, milyen volt abban a korban élni, és hányféleképpen alakulhatott a nők élete. Egyfelől ott a régimódi nőtípus, aki ha a szerencsés kevesek közé tartozik, akkor szerelmes a férjébe, de még ebben az esetben is a férfi kiterjesztéseként létezik csak, nincs saját személyisége és élete. A ruhák, pletykák és bálok éltetik, mert egyszerűen nem vár rá más.
Aztán ott van a felvilágosult nő, aki hisz a nők egyenlőségében, de aztán mégis beleszeretett egy férfiba, és ez az érzés teljesen átmosta az agyát. Végül eltűnik a valódi énje, a lázadó, bátor nő, mintha sosem létezett volna, és beáll a sorba.
Van a felvilágosult nő, aki végigküzdi magát a férfiak világán, de végül egyedül, magányosan, visszavonulva végzi, mert hiába tanult, hiába értelmes, nem kap megfelelő állást, de a szerelemmel sem tud (vagy akar) mit kezdeni, így férjhez sem megy.
És ott van Szonya, aki egész életében csak arra vágyott, hogy végre valaki szeresse őt. Az anya és az apja ugyanis rút kiskacsának tartotta Anyuta mellett, és bár mindketten szerették, nem tudták rendesen kimutatni ezt. Ezért menekült végül Szonya a matematikához, mert a számok sosem bántották őt, és kiemelkedően tehetségesnek bizonyult ezen a területen. Bár ő eleinte hitt a szerelemben, végül mégsem amiatt ment férjhez, azt az utat választotta, amit Anyuta kijelölt számukra, és ki is tartott ezen az úton.
A történet szépen bemutatta, hogy ez az út nemcsak azért volt bukkanókkal teli, mert Szonyának át kellett küzdenie magát a férfiak világában a férfiak szinte leküzdhetetlen, igazságtalan akadályain, hanem azért is, mert ez a küzdelem valóban teljes embert kívánt. Ha hússzor nehezebb nőként boldogulnod a tanulásban és a munkában, akkor nyilvánvaló, hogy nem lesz időd és energiád a szerelemre, a gyereknevelésre vagy csak úgy szimplán a pihenésre. Szonya nagyon vágyott egy szerelemmel teli házasságra, rettegett attól, hogy rossz anyja lesz a gyermekének, és az ő lánya is olyan szeretetlennek érzi majd magát, amilyennek ő érezte kislányként, de közben a matematika terén is bizonyítani akart. Nemcsak önmagáért, hanem az összes elnyomott lányért és nőért az egész világon. Igazi küldetése volt, amivel hatalmas terheket vett a vállára, de tudta, hogy ha sikerrel jár, megváltoztathatja az egész világot a nők számára.
– Tábornok úr, a nő is éppen olyan ember, mint a férfi – mondta Malevics nyomatékosan. – Húsz évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy egy napon felszabadítják a jobbágyait! És higgye el, hamarosan eljön az az idő, amikor a nőket is kiszabadítják az évszázados vagy talán évezredes rabságukból. Miért kell a nőknek tudatlanságban élniök, kiszolgáltatva a férfiaknak? Miért nem lehetnek ők is éppen olyan emberek, mint a férfiak? A nők szabadságot követelnek, és meglátja, meg is kapják!
Izgalmas és gyomorszorító volt végigkövetni a küzdelmét, hogy egyáltalán felvegyék az egyetemre, aztán a tanulmányai során adódó problémákat, majd az álláskeresés nehézségeit. Sokan segítették őt (jó volt látni, hogy sok férfi is), sokan akadályozták, a legszomorúbbá mégis az tette, hogy a saját hazája, Oroszország kitaszította magából, mint lázadót. Sosem kaphatott a tudásához és diplomájához méltó munkát Oroszországban, és emiatt kénytelen volt elhagyni annak ellenére, hogy mélységes honvágy gyötörte egész életében.
A küzdelmek közben, mert mindennek ellenére hiszek a szerelemben, nagyon drukkoltam, hogy a férjével valahogy mégis egymásra találhassanak. Mert bár Vlagyimir nem volt tökéletes (például elég sokszor rossz üzletekbe kezdett, rossz emberekben bízott meg) de az tagadhatatlan, hogy szerette Szonyát, ahogyan az is, hogy képes lett volna az érzéseit és önmagát feláldozni ő maga is az eszméért, hogy a nők egyenlők lehessenek, mert hitt ebben. Vagyis igazán rendes ember és férfi volt.
Szonya szégyenlősen köszönt vissza a kollégáknak, ha az egyetemen kívül összeakadtak. A diákok utána néztek, amikor a kis gyerekasszony szakállas férjébe karolva sétált a folyó partján.
– Csinos kis teremtés – jegyezte meg az egyik elgondolkozva –, szívesen elvenném, ha nem volna már férje.
– Rosszul tennéd, pajtás – csapott a vállára a barátja –, mit kezdenél egy asszonnyal, aki okosabb nálad?
Őszintén bevallom, a könyv olvasása előtt semmit nem tudtam Szonya életéről, így fogalmam sem volt, mi történik majd a regényben. Egyfelől el tudtam volna képzelni, hogy végül Szonya megvalósítja az karrierálmait, és közben sikerül megtalálni a boldogságot is a férjével. De azt is el tudtam képzelni, hogy a férjét sosem szereti meg, jön egy másik férfi, és ő lesz majd számára A Szerelem. És persze azt sem zártam ki, hogy végül Szonya kiépíti a karrierjét, de sosem lesz szerelmes.
Nem árulom el, melyik vált végül valóra, de a regény vége eléggé meglepett és megrázott. Persze ez nem az író hibája, hiszen a cselekményt a valóság alakította. Szonya gondolt valamit Anyutáról a könyv vége felé, hogy az élet mindig közbeszól egyfajta módon, hogy az embernek ne kelljen megélnie a legrosszabbat. Anyuta szála is így zárult, még boldogan, de ha tovább tartott volna, valószínűleg szenvedés várt volna rá. Szonyával kapcsolatban is pont erre jutottam. Hogy az élet elintézte, hogy boldog legyen végül, és ne várja szenvedés. Ugyanis, ha tényleg megtette volna azt, amit a könyv végén meg akart tenni, szerintem hatalmas baklövést követett volna el. Olyasfélét, amitől elvesztette volna önmagát, a szakmáját, a személyiségét, a szabadságát, mindent. Ígéret ide vagy oda, szerintem ez várt volna rá, ha megteszi azt a bizonyos dolgot. Szóval igyekeztem úgy felfogni a történet végét, hogy lényegében jól zárult, mert lehetett volna ennél rosszabb is Szonya sorsa.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon érdekes volt végigkövetni Szonya küzdelmeit mind a karrierje, mind a boldogság és szeretet hajszolása terén. Örültem, amikor sikereket ért el, és közben azt kívántam, hogy a boldogságot is találja meg végül. Szóval megkedveltem a karakterét.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Kislányoknak, nőknek, a nők élete, problémái iránt érdeklődő férfiaknak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mi más játszhatná a főszerepet a turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékban, ha nem elfeledett, vagy éppen ismert női életutak? Minden állomáson találtok egy rövidke leírást, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, kiről van szó az adott állomáson.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
Kódexmásoló domonkos apáca a 16. század elején. A Nyulak szigeti kolostorban élt, kiválóan tudott latinul, s korának egész műveltségével bírt. Az 1510–1522 közötti évekből öt kódexben maradtak fenn tőle másolatok, fordítások, többek között a Margit-legenda.
Állomáslista:
11. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
