A Móra Könyvkiadó újdonságai és kiadványai közül ezúttal a történelmi témájú ifjúsági regények és történeti ismeretterjesztő kiadványok felé evezünk, és kirándulást teszünk a 20. században. A Móra történelmi blogturné keretén belül négy bloggerünk mutatja be Menno Metselaar–Piet van Ledden Ki volt Anne Frank?, Monica Porter A budai vár Vagányai és Zágoni Balázs A csillag és a százados című könyveit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek A budai vár Vagányai című könyvet a kiadó felajánlásában.
Miért választottam ezt a könyvet?
Korábban olvastam Zágoni Balázstól a Karácsonyi kitérő című könyvet, amit imádtam, szóval úgy gondoltam, az újabb könyvével sem nyúlhatok nagyon mellé. Nem mellesleg ennek a könyvnek a témája is érdekelt, hiszen a dédszüleim, a nagypapám túlélték, bár végigszenvedték a II. világháborút, és bár rengeteg erről szóló történetet olvastam már, valamiért konkrétan a magyar zsidókról csak keveset.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Dávid, egy zsidó kisfiú, akinek végigkövethetjük az életét 1944 tavaszától egy éven keresztül. Láthatjuk, hogyan kezdték el a törvények egyre jobban és jobban megfosztani a zsidókat az alapvető emberi jogaiktól, míg végül nemcsak közvetve (a munka- és pénznélküliség okozta nélkülözés miatt), hanem közvetlenül is meggyilkolhatták őket mindenféle következmény nélkül. Hogy mindezt hogyan élték meg az üldözöttek, azt Dávid és a családja életeseményein keresztül ismerhetjük meg a regényben.
Szóval zsidók! Barátjára nézett, és látta, hogy Dávid lehajtott fejjel áll, cipőjével a parkett rését bökdösi.„Vajon azt szégyelli, hogy a mamája elsírta magát, vagy azt, hogy zsidó? – töprengett Péter. – De azt, hogy zsidó, miért kéne szégyellnie? Annak született, és kész. Azok szégyenkezzenek, akik bántani akarják őket! Még hogy uralják az országot, meg a magyarok vérét szívják. Dávidék? Micsoda hülyeség!” És ekkor elhatározta, hogy pontosan ugyanúgy fogja szeretni, mint eddig. Sőt, ha lehet, még jobban!
Dávid mellett a legjobb, nem zsidó barátja, Péter szemén át is láthatjuk az események egy részét, de csak elvétve kapunk tőle fejezeteket, úgyhogy számomra ő a saját fejezetektől függetlenül csak egy mellékszereplő volt. Aki egyébként megtestesítette azokat a magyar, nem zsidó embereket, akik alapvetően egyáltalán nem gonoszak, nem utálják a zsidókat, mégis nagyon könnyen manipulálhatóak, megtéveszthetőek a gyűlöletpropagandának köszönhetően.
A regényről a béka története jutott eszembe, akit betettek a langyos vízbe, és szép lassan felmelegítették alatta, így észre sem vette, amikor elkezdett megfőni. Gyönyörűen bemutatja a cselekmény, hogy először csak apróbb törvényekkel megfosztanak olyan jogoktól, amikre legyintesz, hogy jó, oké, kibírom. Aztán jönnek a közepes jogfosztások, amik már fájnak, de egy kis csellel ki tudod kerülni őket, még ha ez nehézséget is okoz, például névileg átadod a szomszédodnak az évek munkájával felépített boltodat, mert zsidóként nem viheted tovább, és csak remélheted, hogy nem nyúlja le véglegesen, vagy beköltözöl egy rokon kis lakásába a csillagos házba, ahol össze kell húzni magatokat, de legalább még van fedél a fejetek felett, és van mit enni. Végül pedig fel sem fogod, de már jönnek érted, és még akkor sem hiszed el, hogy megölhetnek, amikor fegyvert fognak rád, mert ilyen nem létezhet, ez nem történhet meg, nem igaz?
– De akkor miből fogtok megélni, fiam? – kérdezte döbbenten Szatmári Mama.– Hát ez a fő gondja a kormánynak is! – válaszolt Béni bácsi. – És ha véletlenül kitalálunk valamit, amivel pénzt kereshetnénk, azonnal betiltják. Ezzel viszont, ugyebár, újabb túlélési technikák kifejlesztésére sarkallja a zsidókat. Lehet, hogy valójában mi volnánk a kormány titkos kísérleti laboratóriuma? Ahol a minden körülmények között túlélő fajt próbálják kitenyészteni?
Az ember mindig azt hiszi, hogy a gonoszoknak van egy határ, amit nem léphetnek át, csak az a gond, hogy ha a jó, vagy legalábbis semleges emberek tétlenül nézik a tombolását, akkor végül a határ eltűnik. Mert ezek a jó, vagy legalábbis semleges emberek a határ. Ezért nem lenne szabad tétlennek lennünk, ha azt látjuk, hogy valakik ellen gonosz és igazságtalan, az alapvető emberi jogok sértő törvényeket hoznak (khm... fólia, 33. paragrafus), mert a tétlenségünk ad lehetőséget a gonoszoknak átmenni a végső határokon is.
Azt is gyönyörűen bemutatta a könyv, hogy miként reagálnak az eseményekre a nem zsidók. Természetesen van egy-két hős, aki megpróbál segíteni az ártatlan embereknek. Eteti őket, bújtatja őket, jogi védelmet nyújt nekik (pl. hamis svájci útlevéllel). Közülük néhányan elmennek a végsőkig, míg másoknál van egy határ, amíg segítenek, utána már önmagukat és a saját családjukat nézik (amúgy valahol érthető módon). Aztán ott van az a tömeg, akik bár nem utálják a zsidókat, látják, hogy borzalmas, ami történik velük, túlságosan félnek vagy féltik a szeretteiket ahhoz, hogy bármit tegyenek. És vannak a gyűlölködők, akiknél a tudatlanság, a gonoszság és az agymosás megtette a kellő hatását, és szinte állati bestialitással élvezik a kapott hatalmukat és a más emberekkel való kegyetlenkedést. Sajnos itt, Magyarországon anno nagyon kevés hősünk volt, de akik voltak, az övék minden tiszteltem.
Az, hogy az eseményeket egy gyerek szemszögéből követhetjük végig, csak még szívszorítóbbá teszi az olvasást. Dávid sokszor nem érti, mi történik körülöttük, dühös, szomorú, a legrosszabb mégis azt volt látni, amikor eljutott a fásultságig. Mert amíg sírsz vagy dühöngsz, addig még van benned remény, van benned élet, de amikor már semmi nem érdekel, akkor feladtad. És amikor egy gyerek érez így, az egyszerűen megrendítő. Soha, soha, soha nem szabadna ilyesminek történnie egyetlen gyerekkel sem. És persze egyetlen felnőttel sem.
Olvasás közben nagyon aggódtam minden egyes családtagért, fel voltam készülve rá, hogy nem mindenki fogja túlélni a szörnyűségeket, de fogalmam sem volt róla, végül kit vagy kiket veszítünk majd el. És a néha fel-felbukkanó mellékszereplők között is volt olyan, akit megkedveltem, és pont ezért féltettem is.
Őszintén bevallom, én nem valószínű, hogy így bírtam volna lelkileg azokat a borzalmas megpróbáltatásokat, amiken Dávid és a családja átment. És szörnyű volt belegondolni, hogy ilyesmiket, vagy még a könyvbeli dolgoknál is rosszabbakat kellett átélnie a dédszüleimnek és az akkor még gyerek nagypapámnak. Olvasás közben mindig arra gondoltam, hogy miféle emberek azok, akik képesek ilyen embertelenül bánni az embertársaikkal.
Hogy tetszett ez a könyv?
Megrázó volt, de izgalmas. Végig faltam az oldalakat, miközben sokszor a könnyeimmel küszködtem. Remélem, hogy soha többé nem történik hasonló ebben az országban semmilyen csoporttal. Jó ötlet volt a gyerek főszereplő, ettől még mélyebben át tudtam élni az összes borzalmat, és még inkább aggódtam mindenkiért, mert sem azt nem akartam, hogy Dávidnak baja essen, sem azt, hogy szeretteinek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretné tudni, hogy körülbelül hogyan is zajlott le ez a szörnyű időszak itt, Magyarországon, és miket élhettek át szerencsétlen honfi- és embertársaink.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történelmi turné kapcsán egy kis történelmi kvízre invitálunk benneteket. Minden állomáson találtok egy rövid kérdést a 20. század magyar és világtörténelméből, melyek természetesen kapcsolódnak a turnéban részt vevő könyvekhez is. A feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Melyik két budapesti híd volt az utolsó, melyet a II. világháborúban felrobbantottak?
Állomáslista:
10. 27. Szembetűnő (Ki volt Anne Frank?)
10. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út (A csillag és a százados)
11. 02. Zakkant olvas (A csillag és a százados)
11. 04. Szembetűnő (A csillag és a százados)
