Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. február 24., szombat

S. J. Kincaid: A kárhozott - Blogturné


A Twister Média jelentette meg S.J. Kincaid: A kárhozott című regényét, mely az azonos című sorozat első része. Nemezis, a kárhozott története a távoli jövőben játszódik egy messzi galaxisban, ahol egy szenátor lányát, Sidoniát kell védelmeznie akár az élete árán is. Az izgalmas regényt négy bloggerünk véleményezi a turné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a nyereménykönyvet a kiadó felajánlásában. 
S. J. Kincaid A kárhozott című könyvével elsőként a Moly.hu-n találkoztam, ahol mozgó borítóval reklámozták. A történetről nem tudtam semmit, de a borító nagyon bejött, úgyhogy ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amiket a külcsín miatt szerettem volna elolvasni. Szerencsére a belbecs legalább annyira klassz volt, mint a külseje, olyannyira, hogy amint a könyv végére értem, majd megőrültem, hogy nem olvashatom még a folytatását.

A történet egy olyan világban játszódik, ahol az emberiség meghódította az űrt, ám ezek után történt valami, ami miatt elfordultak a tudománytól, és vallásosan imádni kezdték az Élő Kozmoszt. Elődeik technikáját a gazdagok azonban továbbra is használják, ennek köszönhetően létrehozzák a kárhozottakat. Ők olyan emberszerű lények, akiken genetikai módosításokat végeztek, emiatt egyfelől fizikailag erősebbek, mint egy átlagos ember, másfelől arra programozzák őket, hogy egyetlen szeretett személyért éljenek, és védjék meg őt mindenáron a veszélyektől. Ez a szeretett személy pedig természetesen mindig a gazdagok közül kerül ki. Nemezist, a főszereplő kárhozottat is egy gazdag család lánygyermeke mellé rendelik ki, akivel együtt nő fel, és annyira szereti őt, hogy hajlandó gyilkolni is érte. Vagy meghalni.

Tudomány és vallás

Nos, ha a fantasy és a sci-fi létező személyek lennének, és egymásba szeretnének, akkor biztos, hogy A kárhozott lenne a szerelemgyerekük. Ugyanis pont a megfelelő módon vannak adagolva mindkét zsáner ismertetőjegyei ahhoz, hogy az is élvezze a történetet, aki csak a fantasyt kedveli, az is, aki inkább a sci-fit, és az is, aki mindkettőt. Sőt, véleményem szerint, még az is szívesen olvasná, akihez egyik zsáner sem áll túl közel.

A regényben szemben áll egymással a tudomány és a vallás. Az Élő Kozmoszt imádók vannak hatalmon, vagyis ezt a világot a vallás irányítja. Ők azt hiszik, hogy az emberekben van valamiféle a Kozmosztól származó szikra, a lélek, ám ez nem található meg a genetikailag módosított, mesterségesen létrehozott kárhozottakban és szolgálókban. Hiszik, hogy a tudomány az, amely korábban majdnem az emberi civilizáció végét okozta, így teljes mértékben megtagadják azt. Bár használják az elődeik technikai eszközeit, javítani, fejleszteni már nem tudják őket, mert a tudományos tantárgyak tanulása és tanítása teljesen be van tiltva.

A vallásos gazdagoknak elég barbár szokásaik és szertartásaik vannak. Például egy arénában genetikailag módosított állatokat eresztenek egymásnak, és fogadnak rá, hogy melyik öli meg a másikat. Az egyik szertartásuk során pedig rakétával belelőnek a Napba egy mesterségesen létrehozott gyereket amolyan vallási áldozatként.

Az átlagemberek nagy része egyébként különböző lakható bolygókon él a történetben, míg a gazdagok űrhajókon, űrállomásokon, mesterséges körülmények között. Az őseik technikája az, amelynek köszönhetően vannak űrhajóik, tudnak fénysebességgel utazni, könnyedén meg tudják változtatni a saját külsejüket rövid idő alatt, és létre tudják hozni a kárhozottakat. Ám ez a technika szép lassan elavul és veszélyessé válik, mivel a tudomány megtagadása miatt már nincsen, aki karbantartaná. Az űrhajók utazás közben olyan károkat okoznak a világűrben, amelyek akár az emberiség és a világegyetem végét is okozhatják, de ez egyáltalán nem érdekli a gazdagokat. Ők csak élik a kis életüket, szórakoznak, különböző drogokkal kábítják magukat, és semmiként tekintenek a bolygólakókra és génmódosított szolgáikra.

Kárhozott és gazdája, avagy egy leszbikus szerelmi szál

Hála az égnek sok erős női karakter található a mostanában megjelenő regényekben, ám eddig nálam Nemezis viszi a pálmát. A gyermekkorát szörnyű körülmények között töltötte. Ketrecbe zárták, és úgy tartották, akár egy állatot. Gyilkolásra kényszerítették. Miután pedig gyilkoló gépet csináltak belőle, úgy módosították az agyát, hogy hátralévő életében csak és kizárólag Von Impyrean szenátor lányát, Sidoniát szeresse és szolgálja.

Sidoniával szerencséje van, mert a lány kivételesen jó ember, egymás mellett nőnek fel, és nemcsak Nemezis szereti a szenátor lányát, hanem a lány is szereti őt. Nem is akárhogyan, ugyanis bár Nemezis ezt sokáig nem veszi észre, Sidonia valójában nem testvérként, barátként vagy testőrként tekint rá, hanem szerelmes belé. Ez a szál pedig annyira szépen van kibontva, hogy abba kicsit beleszakad az ember szíve.

A kárhozottak azonban nem mindig úgy működnek, ahogyan azt a szenátorok és családjaik elvárnák. Bár a hozzájuk rendelt embert valóban mindentől megvédik, sokszor túlzásba viszik ezt. Képesek rátámadni például egy családtagra is, aki épp szimplán csak veszekszik a védelmezettjükkel, mert úgy ítélik meg, hogy ez árt neki. Így végül megszületik a császári döntés, ki kell iktatni minden kárhozottat, mert több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.

Sidonia azonban nem tud beletörődni Nemezis elvesztésébe, ezért ő és a tudományt pártoló, lázadó természetű apja csellel elintézik, hogy Nemezis titokban mégis életben maradhasson. Ám a titkok, mint tudjuk, előbb vagy utóbbi úgyis kiderülnek…

Gyönyörű személyiségfejlődés

Nemezis egyébként valóban kemény karakter, nemcsak a múltja miatt, hanem azért is, mert valóban olyan szoros kötelék fűzi Sidoniához, ami miatt képes akár egy ártatlant is hidegvérrel megölni. Legalább is eleinte. A regény során ugyanis Nemezis nagyon szép, jól felépített személyiségfejlődésen megy keresztül.

Élete első felében ő is azt gondolja önmagáról, hogy egy lélek nélküli, veszélyes szörnyeteg. Aztán Sidonia, a trónörökös Tyrus és az események hatására egyre inkább kezdi elhinni, hogy mégsem olyan lélektelen. Ahogy pedig fejlődik az önértékelése, úgy lesz egyre emberibb is.

Ami szép, hogy ennek ellenére belevaló nő marad, egyáltalán nem puhul el. Szóval Kincaid gyönyörűen kibontotta Nemezis karakterét úgy, hogy bár rengeteget fejlődik a kárhozott, mégsem veszti el az eredeti személyiségjegyeit.

Az őrült zseni

A kárhozott történetének világa felér a Trónok harcáéval. Itt is van udvari intrika, nem lehet bízni senkiben, és rokon öl rokont a hatalomért. Tyrus szüleit a saját nagyanyja mészároltatta le. Tyrust is csak azért hagyta életben, mert a kisfiú bolondnak tettette magát, ezért a nő úgy vélte, nem veszélyezteti az általa támogatott fia trónigényét. Tyrus így hosszú évek óta folyamatosan játssza az őrültet, miközben az igazság az, hogy az elméje nemcsak hogy épp, de ő az egyik legjobb stratéga a gazdagok között.

Tyrus karaktere nemcsak azért érdekes, mert egy nagyon intelligens karakter, hanem azért is, mert a céljai érdekében képes rossz dolgokat is tenni. Épp ezért az ember nem tudja eldönteni olvasás közben, hogy vajon tényleg megbízhat-e benne, vagy ha a céljai jók is, túlságosan hasonlít a családjára, főképp a nagyanyjára.

A közte és Nemezis között kialakuló kapcsolat is izgalmas, egyfelől, mert szép lassan van felépítve, másfelől, mert közbeszól harmadikként Sidonia. De a legizgalmasabb ebben az esetben is az, hogy nem lehetünk biztosak benne, mire képes Tyrus azért, hogy a magáénak tudhassa Nemezist.

A könyv végére érve is kedvelem és érdekesnek tartom Tyrust, de még mindig nem tudom, hogy valóban bízhatok-e benne. Épp ezért őrülten várom a folytatást, hogy kiderüljön, igazat mondott-e egy bizonyos dologban vagy sem. Nagyon remélem, hogy igen, mégis ott pislákol a szívem mélyén az igen erős kétség.

Társadalmi feszültségek

Ahogy fentebb is írtam, az átlagemberek, vagyis a túlnép különböző lakható bolygókon élnek kitéve a természet pozitív és negatív hatásainak is. A gazdagok szolgaként tekintenek rájuk, és nem igazán érdekli őket a túlnép sorsa. Ha valamelyik bolygón lázadás tör ki, akár népirtással is azonnal elintézik a dolgot.

A túlnép aggódik a világűrben keletkezett károsodások miatt, mert tudják, hogy elsőként ők halnak majd bele a bolygókon, de nem tudják rávenni a gazdagokat, hogy foglalkozzanak a problémával. Emiatt és egy szörnyű császári tett miatt kezdenek lázadásba, egyfelől függetlenedni akarnak, másfelől újra előtérbe akarják hozni a tudományt.

Ez a szál egyelőre csak minimálisan jelent meg a történetben, de elég izgalmas módon ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz belőle a második részben.

Mindenből pont elég

Vannak történetek, amelyek a szerelmi szálra építenek, vannak, amik a fordulatos, izgalmas kalandokra, olyan is, amely egy erkölcsi mondanivaló kifejtésére. Nos, A kárhozottban mindezek egyenlő arányban találhatók meg. A szerelmi szál, a kalandok, a politikai, társadalmi és erkölcsi kérdések mind jelen vannak a regényben, és mindegyik igencsak erősen. Ha el kéne mondanom, melyik miatt szeretem ezt a történetet, nem tudnék választani.

A szerelmi szálak izgalmasak, meghatóak, fordulatosak és összetettek. Kalandokban sincs hiány, mindig történik valami, ami miatt izgulhat, aggódhat az ember. A politikai és társadalmi szál is központi szereppel bír, lényegében ezek mozgatják az adott világot és a karaktereket. És hát, nem is egy erkölcsi, filozófiai kérdés merül fel a regény során. Mit jelent embernek lenni? Mi a lélek? Lehet-e szörnyű dolgokat tenni a nagyobb jó érdekében? Megéri-e szeretni, ha bármikor elveszíthetjük azt, akit szeretünk, és emiatt a poklok pokla vár ránk? Létezhet-e egymás mellett hit és tudomány? És persze, mit jelent igazán szeretni valakit?

A regényt mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy őrülten izgalmas, mindenféle szempontból jól felépített történetet olvasni.

Kedvenc karakterek: Nemezis, Sidonia, Tyrus

Kedvenc jelenet: amikor Sidonia azt mondja Nemezisnek, hogy maradjon életben, mert ha meghal, ő is utánahal.

Kedvenc idézetek:

„- Fénylesz belülről.
- Ilyet nem teszek – biztosítottam.
- Dehogynem. Fénylesz, akár egy csillag, Nemezis. Egy gyönyörű csillag! – Kinyúlt, és elragadtatással futtatta végig az ujjait a karomon. – Egy szupernóva vagy!
- Akkor nagy veszélyt jelentenék rád – világosítottam fel, és levettem a cipőit.
- Isteni szikra ragyog benned. – Szemét elfutották a könnyek, majd az arcára buggyantak, a jókedv átcsapott melankóliába. – Bárcsak hinnél nekem!
Sóhajtottam. Örök álmodozó.
- Aludj el, Donia!
- Annyira szeretlek, hogy néha elviselni sem tudom. Egy csoda vagy, és nem is tudsz róla.
Olyan komolyan beszélt, majdnem szomorúan, hogy a kezemet a karjára tettem. Elöntött az a gyengéd érzelem, amit csak ritkán éltem át, és akkor is mindig csak őiránta.
- Kérlek, aludj! – csitítottam halkan.
- Olyan csodálatos vagy, Nemezis! Bárcsak te is így látnád! Bárcsak ne én tudnám ezt egyedül! Bárcsak te is tudnád!”

„- Ha elveszítesz, túlteszed magad rajta.
- Nem fogom – rázta a fejét, a szeme kísértetiesen nagyra nyílt. – Többet jelentesz számomra, mint azt valaha megérthetnéd, ezért hadd fogadjak meg neked valamit itt és most: ha elmész, és meghalsz, követni foglak.
- Ezt nem értem.
- Ha elmész a Chrysanthemumba, és megölnek, akkor belevetem magam az egyik légzsilipbe. Erre megesküszöm.
Haragra gerjedtem.
- Ne légy ostoba!
Rövid, eszelős kacajra fakadt.
- Nem érdekel téged, mit érzek, és semmi más sem, kizárólag a biztonságom, ezt megértettem. Szóval itt van, megmondtam, ez fog történni. Nem leszek biztonságban, ha te nem leszel biztonságban. Vagy életben maradsz, vagy én is meghalok.
Talpra ugrottam. Próbáltam kifürkészni, hogy mondhat ekkora ostobaságot, hogy lehet ennyire irracionális. Tébolyult diadallal tekintett rám, mintha valamiképpen legyőzött volna.
- Vond vissza!
- Nem.
Megragadtam madárcsontú vállait, amelyeket nehézség nélkül szilánkokra törhettem volna, és olyan erősen megráztam, hogy a feje hátracsuklott. De még mindig ott ült az eszeveszett elvetemültség az arcán. Ráüvöltöttem:
- Vond vissza!
- Nem!
Farkasszemet néztünk. Sidonia nyíltan és dicsőséggel tekintett rám. Az önpusztításig imádott engem – engem, minden más dolog közül a világon.”

„- Milyen jó bőrben vannak a szolgálóid! – ámuldozott Credenza Fordyce, aki pedig szabályosan karót nyelt, mióta újonnan oltárszolgává lépett elő, és egészen máig túlságosan fenn hordta az orrát ahhoz, hogy egyszer is figyelemre méltasson. – Muszáj elárulnod, mivel eteted őket!
- Étellel – válaszoltam. – Ételt kapnak.
- Ételt? Roppant érdekes! – csicseregte.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

Minden állomáson láthatsz egy képet, ami egy-egy könyv borítórészlete. A kárhozott az űrben játszódik, ahogy a kitalálandó könyvek is. A részlet alapján fel kell ismerned a könyvcímet és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Angol és magyar címet is elfogadunk.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02.22 Kelly és Lupi olvas
02.24 Spirit Bliss
02.26 Sorok között
02.28 Könyvvilág


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése