Spirit Bliss oldala: április 2026

Minden Gilmore Girls-rajongó örülni fog a hírnek, ugyanis áprilisban érkezik magyarul Kelly Bishop memoárja A harmadik Gilmore lány címmel. A könyvben Kelly elmeséli élete történetét, betekintést enged a show-biznisz kemény és kihívásokkal teli világába, ahonnan egészen Hollywoodig vezetett az útja, és ahol Emily Gilmore története elkezdődött.

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg a kötet, és most lehetőségetek nyílik nyerni belőle egy példányt.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ezt a kötetet is korrektúrázásra kaptam, és mikor rájöttem, miről is van szó, nagyon megörültem, hogy nekem jutott. A Szívek szállodája című sorozatot ugyanis rengetegszer láttam anno, amikor még volt tévém, és imádtam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Kelly Bishop miféle bennfentes érdekességeket tud mondani a forgatásokról, a színésztársairól és hasonlókról.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a kötet sincs még a kezemben, de a KMK-t ismerve a kivitelezés minősége körülbelül ugyanolyan lehet, mint az összes többi könyvüké.

A borító nagyon egyszerű. A háttér fehér, és az egyetlen illusztráció rajta Kelly Bishop egyik fotója. A képen pontosan úgy néz ki, ahogyan a Szívek szállodájából emlékezhetünk rá, a frizurája, az öltözéke pont olyan, mint Emilyé. Szerintem jó, hogy olyan képet választottak a borítóra róla, amiről rögtön mindenkinek beugrik a sorozat, mert így azonnal mindenki tudni fogja, kiről és miről is van szó.

Tetszik, hogy Lauren Graham, vagyis a filmbeli Lorelai ajánlása van a borító, mert ez előre jelzi, hogy a könyv célja nem az, hogy Bishop gonosz módon kipletykálja a munkatársait, ismerőseit, mint olyan sokan tették a hasonló memoárokban. Hanem csak az, hogy bepillantást nyerhessünk a filmes világba, Bishop életébe, a forgatásokba, és közben kicsit nosztalgiázzunk. Kicsit olyan ez a könyv, mintha Bishop az egyik barátunk lenne, vagy a nagymamánk, nagynénénk, aki közvetlen, baráti hangnemben beavat minket élete történetébe, csak mert jólesik neki is visszaemlékezni.

Szóval annak ellenére, hogy a borító nagyon minimalista, nekem 5-ből 5 pont, mert a kevesebb néha több.

Alapötlet

Nagyon szeretem, amikor számomra szimpatikus híres emberek könyvformába öntik az életüket, és mesélnek nekünk, rajongóknak. Valahogy érdekes belelátni egy olyan világba, amiben nekünk nem lehet részünk. Még akkor is, ha kiderül, hogy ez a világ nem feltétlenül mindig olyan tökéletes és csillogó, mint ahogyan azt próbálják sokszor elhitetni velünk.

Nem mellesleg ennyi tapasztalattal, élménnyel a háta mögött Bishop nagyon érdekes, izgalmas, művelt és intelligens nő lett, akivel az ember bármikor örömmel leülne beszélgetni, megtiszteltetés lenne számára, de ha már nem teheti, akkor boldogan hallgatja meg a történeteit, gondolatait, tanácsait egy könyv lapjait olvasva is.

Szóval igen, bár a memoár ötlete nem egyedi, de szerintem jó dolog, ha az idősebb generációk elmesélik nekünk a történeteiket, főképp, ha az életük ennyire színes, egyedi, tanulságos és izgalmas.

5-ből 5 pont.

A három Gilmore lány (A képet itt találtam: ‘Gilmore Girls’ Star Kelly Bishop Lives a 'Quiet Life' in New Jersey | New Jersey Monthly)

A memoár

Őszintén szólva ez előtt a könyv előtt semmit nem tudtam Kelly Bishopról azon kívül, hogy a Szívek szállodájában ő játszotta Emilyt. Nem tudom, hogy azért volt kevés infóm róla, mert szinte egyáltalán nem olvasok bulvárt, vagy azért, mert távol tartotta magától és a magánéletétől a firkászokat, de fogalmam sem volt róla, honnan jött, mivel foglalkozott a színészkedés előtt, nem tudtam semmit a gyerekkoráról, a szerelmi életéről. Így mikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogalmam sem volt, pontosan mire számítsak.

– Úgy tűnik, hogy mégsem kell a nyugati partra menned – mondta.
A szívem megsajdult, de ekkor folytatta.
– Nem szükséges. Ugyanis felajánlották neked Emily szerepét a Szívek szállodájában.
Túlságosan elállt a szavam ahhoz, hogy feltegyem a kérdést: mi lett azzal az állítólagos kötelező meghallgatással „az öltönyösöknek”?
Évekkel később Amy elmagyarázta.
– Hónapokig dobálóztak nekem nevekkel – mesélte. – De az első meghallgatásod után csak azt hajtogattam, hogy: „Nem, már meg van az Emilym.”

Szerencsére hamar kiderült, hogy egy nagyon szórakoztatóan megírt memoárra, amiben egy igazán intelligens nő meséli el a történeteit időrendben, gyerekkorától kezdve egészen a jelenig.

Bár úgy álltam neki a korrektúrázásnak, hogy elsősorban a Szívek szállodája miatt érdekelt a könyv, és a sorozattal kapcsolatban akartam minél több infót megkapni, egyáltalán nem éreztem végül csalódottnak magam, amiért ez csak egy kis része volt a memoárnak. Bishop annyira érdekesen, közvetlenül mesélt magáról, hogy a kötet még munka közben is beszippantott, nagyon élveztem olvasni.

Bishop, mielőtt színész lett volna, profi táncos volt, érdekes volt ebbe a világba is bepillantani a színészet mellett. Az biztos, hogy már fiatalkorában is egy nagyon kitartó, eltökélt, erős lány volt, aki rendíthetetlenül ment a céljai felé, és ha időnként esetleg el is szontyolodott a buktatóknál, mindig képes volt összeszedni magát, és folytatni.

Mind a tánc, mind a színészet világa izgalmas, gyönyörű, de többféle szempontból nehéz is. Egyfelől rengeteg fizikai és lelki megterheléssel jár együtt. Másfelől, ha valaki ezeket a szakmákat választja, akkor nem tudja úgy élni a magánéletét, a családi életét, ahogyan azt egy átlagember tenné. Más az időbeosztás, sokszor kell utazni, amíg nem futottál be, addig sokszor hol van pénz, hol nincs, a táncból hamar kiöregszik az ember, mert a teste nem bírja sokáig a megterhelést, és a színészetben is van, mikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné.

És persze mindkét világban ott a szexizmus is (remélhetőleg a metoo óta már kevésbé...). Jó volt látni, hogy Bishop már fiatalon is képes volt kiállni magáért, megvédeni magát, felszólalni azokkal a férfiakkal szemben, akik bármiféle módon fenyegették, megalázták, lenézték, csak mert nő. Viszont kicsit úgy éreztem, hogy sokszor lekicsinyli ezeket az eseteket, de azt hiszem, érthető, hogy miért. Egyfelől fiatalkorában még nem volt metoo, és úgymond megszokottnak számított ebben a világban, ha egyes férfiak szexistán viselkedtek. Másfelől sok nő úgy védi magát lelkileg az ilyen helyzetek okozta lelki sebektől, hogy elhitetik magukkal is, ezek az esetek apróságok voltak. Mert ha nem volt komoly, akkor nem okozhat olyan mély sebet sem. Szóval értem teljesen, hogy Bishop miért mesél ezekről a dolgokról néhol megbocsátóan, néhol dühösen, de szinte mindig úgy, mintha nem komoly ügyről lenne azért szó. Azért bloggerként fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy ezek az esetek komolyak voltak, és egy normális, valódi egyenlőségen alapuló világban vagy meg sem szabadott volna történniük, vagy ha megtörténtek, akkor súlyos következményük kellett volna, hogy legyen.

Bár kedves voltam, és jól kijöttem a Radio City táncosaival, nem igazán voltak ott „barátaim”. Viszonylag magamnak való vagyok, nem túl kíváncsi, és nem érdekelnek a pletykák; így bár nagyjából mindannyian tisztában voltunk vele, hogy kinek van párja, és kinek nincs, egyszer sem jutott eszembe, hogy megosszam a hírt, hogy összeköltöztem a barátommal, vagy hogy bárkit is megkérdezzek a lakhatási helyzetéről. Fogalmam sem volt, de nem is érdekelt, hogy helyeselnék-e, vagy inkább megdöbbennének rajta.
Az egyetlen igazi döbbenet anyámtól érkezett, akit mélységesen megsértett, hogy a lánya „bűnben él”.

Bishop magánélete is érdekes volt annak ellenére, hogy nem igazán szeretek mások privát szférájába belesni, mert úgy vélem, a sztároknak is joga van a magánélethez. Szóval ha egy pletykalap oldalain írták volna le az életét, akkor biztosan nem olvasom el, de így, hogy maga osztotta meg velünk, saját akaratából, önként és szívesen, én is örömmel és érdeklődve olvastam. Tényleg olyan volt, mintha egy idősebb rokonom mesélt volna nekem a múltjáról egy személyesebb beszélgetés során.

Volt pár férfi Bishop életében, sokszor elég rosszul választott véleményem szerint, de épp ezért tűnt végül a házassága egy igazi valóra vált romantikus mesének (aminek a vége azért megríkatott). És imádtam, hogy akár volt férfi az életében, akár nem, a családjának mindig részei voltak a háziállatai, akikről nagy szeretettel mesélt.

A Szívek szállodájáról szóló részekben sem csalódtam. Jó volt látni, hogy Bishop mennyire közel állt a férjét játszó Edward Herrmannhoz, olyannyira, hogy még a férfi halálos ágyánál is jelen volt. Aranyos sztorikat is kaptunk, amiken jókat kuncogtam, és azonnal beugrottak a kapcsolódó sorozatbeli részletek is. Az egyetlen, ami kicsit elszomorított, az az volt, ahogyan (és amiért) a sorozat végül véget ért. Bár a későbbi négyrészes kiegészítősorozat kicsit kárpótolt.

Az elejétől a végéig nagyon élveztem ezt a memoárt, szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon örülök, hogy rám jutott a korrektúrázása, de ez az a könyv, amit ha nem én vagyok a korrektora, akkor is el szerettem volna olvasni. Szórakoztató volt, érdekes, bepillantást nyújtott a táncosok és színészek hol varázslatos, hol kevésbé szép világába, Bishop nagyon szimpatikus, intelligens, érdekes nőnek tűnt, és a Szívek szállodájáról megtudott történetek is megmelengették a szívemet.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden Szívek szállodája-rajongónak, valamint azoknak, akik szívesen bepillantanának egy színésznő memoárján keresztül a filmkészítés világába.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy-egy képet Emily Gilmore ikonikus jeleneteiből és az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik Gilmore Girls epizódból van az adott jelenet. A kérdőív megfelelő sorába írjátok be az epizód címét magyarul vagy angolul (de évad-epizód számot is elfogadunk). Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: