Múlt és jövő kilenc történetben (Marissa Meyer: Csillagos egek – Holdbéli krónikák 4,5 – Blogturné)

Marissa Meyer ismét visszautaztat minket a Holdbéli krónikák világába. A Stars Above – Csillagos egek kötetében rövid történeteket kaphatunk a kedvenc szereplőink előéletéről, utóéletéről, nosztalgianovellákat, amik által újra átélhetjük a sorozat atmoszféráját. Tartsatok velünk ti is!

Szereted a Holdbéli krónikák-sorozatot? Odavagy a kiegészítő kötetekért? Érdekel a korábban már megismert és megszeretett, valamint néhány új karakter sorsa? A Csillagos egek című novelláskötet nyolc történetben bemutatja a múltat, egyben pedig a jövőt, és tökéletesen kiegészíti az eredeti sorozatot.

Valami plusz

Nagyon szeretem, amikor egy kedvenc sorozatomhoz kiegészítő történeteket kapok. Egyfelől, mert így kicsit visszatérhetek az adott világba és karakterek közé, vagyis nosztalgiázhatok. Másfelől, mert ha a novellák jók, akkor adnak valami újat, valami pluszt, aminek köszönhetően még jobban megérthetem, szerethetem az adott sztorit.

Ebben a kötetben kilenc novella volt, és azt kell, hogy mondjam, egy kivételével mindegyikkel kapcsolatban úgy éreztem, hogy tényleg hozzátett valamit (van, amelyik többet, van, amelyik kevesebbet) az eredeti sorozathoz. És ez egy nagyon jó arány. Úgyhogy elmondhatom erről a kötetről, hogy örülök neki, hogy Meyer megírta, én pedig elolvashattam.

A kilenc novella alapsztorija nagyon változatos, szinte mindegyik más időben, helyen és karakterek főszereplésével játszódik. Van földi sztori, van a Lunán játszódó, akad, mikor a főszereplő ember, holdbéli, kiborg vagy épp robot. A hangulat is mindig más, hol romantikus, hol kalandos, hol drámai, sőt, időnként aranyos és vicces is. Szóval olvasás közben mindig kíváncsi voltam, hogy legközelebb mit kapok majd, és egyetlen percig sem unatkoztam.

Halálos titkok és családi sebek

Az első novella, Az őrző amolyan kis bevezető történet volt, hogy visszazökkenjünk a sorozat világába. A főszereplője Scarlet nagymamája, Michelle, és a történet akkor játszódik, amikor Scarlet még kislány. Ez a sztori csak részben kötött le, mert Michelle titkos feladatáról Cinderrel kapcsolatban már az eredeti sorozatból is megtudhattunk mindent lényegében.

Viszont a nagymama-unoka kapcsolatot érdekesnek találtam. Azt, ahogyan a novella bemutatta, hogy a titkolózás miféle falakat emelt közéjük annak ellenére, hogy nagyon szerették egymást. Michelle Cinder és Scarlet védelmében mondott és tett dolgokat, Scarlet viszont az apjával kapcsolatos tapasztalatai miatt ezt elutasításként élte meg. Sajnáltam őt is, Michelle-t is, mert mindkettejüknek nehéz lehetett.

Kezdő novellának elment, de mivel az alapsztorija nagy részével már korábban is tisztában voltam, így nem ez lett a kötetből a kedvenc történetem (azt hiszem, ez került számomra a 8. helyre).

Új családban kívülállóként

A Rendszerhiba című novella viszont már sokkal jobban tetszett, és teljesen beszippantott. Ez kicsit valamiféle folytatása az előző novellának, de már Cinderről szólt. Arról olvashatunk benne, hogy Garan hogyan vitte először haza Cindert, miként ismerkedett meg a kislány a nevelőanyjával, Adrival, valamint a két mostohatestvérével, Peonyval és Pearllel.

Cinderrel nagyon együtt tudtam érezni. Nem emlékezett semmire a múltjából, egy számára teljesen új, idegen helyre került, szeretett volna beilleszkedni, megmutatni, hogy hasznos tud lenni az új családja számára, de Adri igazából sosem adott neki erre valódi lehetőséget. Peony volt az egyetlen (Garanon kívül), aki örömmel fogadta őt. Őt egyébként már az eredeti sorozatban is nagyon kedveltem, és kislányként is nagyon aranyos volt.

Az, ami Garannal történt, kifejezetten megrázó volt. Mondanám, hogy elképzelni sem tudom, milyen lehet egy családnak átélni ilyesmit, főképp a gyerekeknek, de a Covid után azért vannak elképzeléseim.

Szóval ez a novella igazán tetszett, élveztem, átéreztem, itt szippantódtam be úgy igazán először ebbe a kötetbe.

Farkasbőrbe bújt ember

A királynő serege című novellában Farkas gyerekkorát ismerhetjük meg. Hogy miként ragadták el otthonról, hogyan végeztek rajta génmanipulációt, és vált genetikailag részben farkassá, miken kellett keresztülmennie a kiképzése alatt, és hogyan működött a falkája.

Ez a történet lényegében a nagyon súlyos, állam által elkövetett gyerekbántalmazásról szól. A genetikailag módosított fiatalok kiképzése kifejezetten brutálisan volt megjelenítve. Mondanám, hogy hála az égnek, ez csak egy történet, de olvasás közben eszembe jutottak azok az elmaradottabb régiók, ahol még mindig katonának, gyilkolásra képzik ki kiskoruktól kezdve a gyerekeket. Ahol a napjaik nem szólnak másról, csak a harcról, az erőfitogtatásról, arról, hogy újra és újra bizonyítaniuk kell, hogy kiérdemlik a helyüket. Ahol nem kapnak szeretetet, gyengédséget, csak fájdalmat és erőszakot.

Csoda, hogy Farkas mindezt átélve képes volt életben tartani önmagában az emberi oldalát. Nagyon szeretem a karakterét, nagyon erősnek tartom, és borzasztóan sajnáltam őt. Főképp, amikor az öccse is bekerült a falkába, és rá kellett jönnie, hogy teljesen ellentétes személyiségek.

Imádtam ezt a sztorit. Megrázó volt, de érdekes. Az egyetlen, ami megnyugtatta a pici lelkemet, hogy tudtam, Farkas végül megkapta azt a békés, szeretetteljes életet, amit mindig is megérdemelt volna.

Szórakoztató személyiség

A Carswell útmutatója a szerencséhez című sztori természetesen Thorne-ról szól. Neki a tinédzserkorát ismerhetjük meg, amikor is a személyisége pont annyira simlis, pimasz és imádni való volt, mint amilyen felnőttként. A fiatal Thorne bármire képes, hogy elérje a leghőbb vágyát, megszabaduljon otthonról, az apja nyomása alól, és megszerezze a saját Rampionját. Ezért különböző ügyleteket köt az iskolában, átveri a diáktársait, lehúzza őket szerencsejátékban, és közben az összes diáklányt is az ujjai köré csavarja.

– Jó reggelt, ifjú kapitány! – üdvözölte Janette, és kihúzta neki a széket.

– Ne hívja így! – szólt rá Carswell apja anélkül, hogy felnézett volna. – Először ki kell érdemelnie a címet.

Janette rákacsintott Carswellre, elvette tőle a zakót, és a szék támlájára akasztotta.

Carswell visszamosolygott rá, majd leült.

– Jó reggelt, Janette!

– Máris hozom a palacsintát! – Tátogva azért hozzátette még, hogy kapitány, majd egy újabb kacsintás kíséretében a konyha felé vette az irányt.

Kate-tel is megpróbálkozik, eleinte csak azért, mert szüksége van rá, hogy segítsen neki matekból jobb jegyeket szerezni. Aztán kiderül, hogy már ekkor is volt Thorne lelke mélyén elrejtve egy becsületesebb úriember. Csak hát nagyon mélyen. És csak egy-egy ember tudta ezt belőle előhozni időnként. Például Kate, később pedig Cress.

Jókat derültem Thorne simlisségein, beszólásain, és annak ellenére, hogy volt némi dráma a történetben, ez mégis könnyednek, üdítőnek tűnt az előzőekhez képest. És kifejezetten szórakoztatónak.

Luna, a gyerekkínzás melegágya

Az Édes dalod e sötét éjen Cress gyerekkoráról szól. Megismerhetjük, hogyan élt a többi kagylóval elzárva, aztán pedig miként vitték fel először a műholdra, hogy ott évekig egyedül és magányosan tengődjön. Pusztán kilencévesen.

Ahogyan a fiatal Farkas miatt majd megszakadt a szívem, úgy Cress miatt is. Legszívesebben beugrottam volna a könyvbe, hogy kiszabadítsam onnan, és megölelgessem, aztán felneveljem. Luna konkrétan a gyerekkínzók paradicsoma, ott valahogy sosem bánnak jól egyetlen gyerekkel sem, és mindegyik így vagy úgy, de hatalmas, életre szóló traumákat kell, hogy átéljen.

Ha valaki ismer, akkor tudja rólam, hogy három téma visel meg igazán a valóságban és a történetekben is. A gyerekek és az állatok bántalmazása, szenvedése, halála, valamint a nemi erőszak (bárki ellen is követik el). Ezekről összeszoruló gyomorral olvasok mindig, és utána is még sokáig feszültnek érzem magam. Ez ebben az esetben is így volt.

De van egy mazochista énem, olvasás közben valahogy szeretek szenvedni. Mindig is úgy tartottam, hogy az a jó történet, ami hat az érzelmeimre (akár pozitívan, akár negatívan) és/vagy megmozgatja az agyamat. Ebben az esetben a történet érzelmileg nagyon feldúlt, úgyhogy kimondhatom: ez egy jó novella.

Egy életen át szeretni

A hercegnő és a palotaőr novellának már a címéből is nyilvánvaló, hogy ez Winter és Jacin története. Szintén bepillantást kaphatunk a gyerekkorukba, végigkövethetjük, mennyire szoros kapcsolat volt közöttük mindig is.

A kisgyerekkori részekben nagyon édesek voltak, imádtam, ahogy együtt játszottak, jókat mosolyogtam rajtuk. A tinédzserkori részek pedig, bár ténylegesen nem történt semmi a két karakter között, mégis romantikusak lettek. Ritka a valódi életben, amikor valaki már gyerekkorában megtalálja az Igazit, és egy egész életen át tényleg őt szereti, és időnként jó ilyesmiről olvasni. Mert ha drámai és nehéz is volt Winter és Jacin egymáshoz kötött sorsa, egyben mégis szép volt, és jólesett a lelkemnek látni őket együtt.

Imádtam ezt a sztorit, mert érzelmileg sok mindent adott. Édes volt, vicces, drámai, fájdalmas, romantikus. Talán ez a sztori váltotta ki belőlem a legtöbbféle érzést.

Az android „kis hableány”

A kis android volt a kötetben az egyetlen novella, ami egy olyan karakterről szólt, ami nem szerepelt az eredeti sorozatban. Ez először megijesztett, mert féltem tőle, hogy így nem fog annyira érdekelni, de szerencsére tévedtem.

Ez a novella egy A kis hableány-feldolgozás, amiben a főszereplő egy meghibásodott android. Star a hibájának köszönhetően elkezd érezni, beleszeret az egyik munkatársába, Dataranba, megmenti a fulladástól, aztán hogy a közelében lehessen, új testet ölt, amiben nem tud beszélni. Közben felbukkan egy női vetélytárs is, én pedig kíváncsian vártam, hogy a sztori az eredeti mese drámai végét választja-e, vagy pedig a Disney-változat happy endjét.

Természetesen nem árulom el, mi lett Star sorsa végül, de a történet egyszerre volt érdekes, az eredeti mese miatt nosztalgikus és megható.

Egyébként az AI elterjedése óta nagyon érdekel, hogy vajon a jövőben tényleg lesznek-e olyan robotok, amik képesek valamiféle érzésre, ha nem is pont úgy, ahogyan mi emberek, de hasonló módon. Szóval ez a történet alapvetően az érdeklődési körömbe vágott, ezért is szippantott be végül annak ellenére, hogy Star teljesen új karakter volt.

Ismétlés más szemszögből

A műszerész című novella Kai és Cinder első találkozását mutatja be, csak ezúttal Kai szemszögéből. És ez volt az a történet, ami a legkevésbé tetszett, és azt éreztem, nem tudott nekem semmi újat nyújtani. Lényegében, amit megtudtunk Kai szemszögéből (hogy Selene hercegnő után kutatott már Cinder felbukkanása előtt), azt már korábban az eredeti sztoriban is olvashattuk. És konkrétan a találkozás jelenete is benne volt a sorozat első könyvében.

Szóval hiába volt más a szemszög, lényegében mintha az első könyvbeli jelenetet olvastam volna újra, és így kicsit untam.

Esküvő a jövőben

A Valami régi, valami új című utolsó novella volt az egyetlen, ami nem a múltat mutatta be, hanem a jövőt. Itt már legyőzték Levanát, béke van a Föld és Luna között, és mindenki boldog és szerelmes. A történet is a szerelemről szól, pontosabban Farkas és Scarlet esküvőjéről.

Imádtam, hogy bepillantást nyerhettem abba, mi történt a karakterekkel az eredeti sorozat vége után. Jó volt mindenkit már felnőttként viszontlátni, boldogan, főképp egy ilyen romantikus helyzetben. Tetszett, hogy a kis csapat összefogott egy titkos meglepetés érdekében, és az is, ahogyan végrehajtották.

– Milyen volt az út? – suttogta Kai. Olyan közel állt, hogy Cinder úgy képzelte, még a szívverése keltette rezdüléseket is érzi kettejük között a levegőben.

– Jaj, hát sejtheted! – mormolta Cinder. – Thorne vezetett, úgyhogy halálközeli élmények sorozata. Milyen a császári élet?

– Jaj, hát sejtheted! Sajtótájékoztatók. Kabinetülések. Rajongók hada mindenhol.

– Szóval szintén halálközeli élmények sorozata?

A történet aranyos és vicces volt, főképp persze Iko, az androidlány, aki még mindig a kedvenc karakterem a történet világából. Jókat mosolyogtam olvasás közben, és bár könnyezni nem könnyeztem, de jólesett a lelkemnek az esküvő és az utána történő dolgok is.

Jó ötlet volt ezt a novellát megírni és betenni a könyv végére, mert egyfajta lezárást adott mind a kötetnek, mind az eredeti sorozatnak. Talán ez volt a második kedvencem történetem a kötetből.

Sokszínű, nosztalgikus és érdekes

Kilenc novellából nyolc igazán tetszett, ami szerintem nagyon jó arány. Megismerhettük a történetekből a karakterek múltját és jövőjét, a novellák témája és hangulata változatos volt, és elég sokféle érzést képesek voltak kiváltani belőlem a dühtől kezdve az együttérzésen át a boldogságig. Szerintem minőségi kiegészítő kötet volt, ami nemcsak nosztalgikus érzéseket adott, hanem valami pluszt is az eredeti sorozathoz.

🤯🤯🤯 5/3 – Ezek a novellák inkább az érzelmeimre hatottak, nem az agyamra, de azért bizonyos dolgokon mégis elgondolkoztam. Például Farkas kiképzése miatt a mi valóságunkban is létező gyerekkatonák sorsán.

🔥 5/1 – Erotikus jelenet egyáltalán nem volt a könyvben, viszont romantikus igen. De én ennek örültem, ezerszer szívesebben olvasok aranyos, romantikus jeleneteket, mint vad szeretkezőseket.

🤧🤧🤧 5/3 – Bár ez alapvetően nem egy sírós könyv, azért néhányszor sikerült könnyeket csalni a szemembe. Főképp, mikor gyerekek szenvedéséről kellett olvasnom, de Star története is meghatott.

💔💔 5/2 – Mivel egy történetet leszámítva a szomorúbb novellák esetében is tudtam, hogy miként alakul a karakterek sorsa, ezért a szívem nem igazán tört össze. Csak egyetlen esetben.

🍵🍵🍵🍵🍵 5/5 – Simán teázós mese, én például citrusos-bodzás teát ittam az olvasása közben, szívből ajánlom, nagyon finom, és passzol a könyvhöz.

⭐⭐⭐⭐⭐ 5/5 – Egy novellát leszámítva, nagyon tetszett ez a novelláskötet. Sokszínű, ötletes, jól átgondolt, sokféle érzést adó történetek voltak benne.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Állomáslista:

Blogturné

09. 01. Kitablar

09. 03. Csak olvass!

09. 05. Readinspo

09. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 09. Hagyjatok! Olvasok!

Női sorsok, tánc és zene (Mörk Leonóra: Táncórák Londonban)

Ezúttal a Jaffa kiadó négy csodás könyvét mutatjuk be nektek. Lesz köztük regény, novelláskötet és önfejlesztő könyv is. Tartsatok velünk, és a turné végén megnyerhetitek az egyik általatok választott kötetet.

Mindig is érdekeltek a női sorsok? Szeretsz régi korokban játszódó történeteket olvasni? És még feminista is vagy? Akkor ez a te könyved lesz! Mörk Leonóra a Táncórák Londonban című könyvében híres romantikus klasszikusok stílusát megidézve, mégis a modern idők szemüvegén keresztül meséli el nekünk Nell, a fiatal táncoslány, a feminista szemmel álomférfiként ábrázolt híres zeneszerző, Händel, valamint még egy csomó más női karakter életét.

Gyerekkori nosztalgia

A Jane Eyre volt életem első regénye hétéves koromban, és nagyon szerettem. Ahogyan sok más nők által írt, nőkről szóló klasszikust is. Most, a Táncórák Londonban-t olvasva ezek a történetek jutottak eszembe, és nosztalgikus érzés tört rám.

Ha nem tudnám, hogy Mörk Leonóra kortárs író, ezt a regényét olvasva simán elhinném róla, hogy egy híres, 18–19. századi szerző, a Brontë nővérek és Jane Austen kortársa. Nemcsak azt a stílust és nyelvezetet hozta tökéletesen, de jól visszaadta az adott kor miliőjét, valamint az apró részletekre is nagyon figyelt. Ezek miatt olyan, mintha az író maga is járt volna az adott korban, amiről írt.

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg a 18. század elején íródott és ebben a időben játszódó regényt olvasott már élete során. Valamint abban is, hogy utánakutatott mindennek, hogy nagyon hiteles képet tudjon festeni nekünk a 18. század elejének Londonjáról, az akkor élt emberek öltözékéről, otthonáról, tárgyairól, életéről. Persze sok minden a fantáziája szüleménye a könyvben (például a női főszereplő, Nell is), de ezeket a dolgokat úgy ültette bele a történetbe, hogy olvasóként tökéletesen el tudtam hinni neki, ez pontosan így történt.

Engem olvasás közben teljesen beszippantott ez a világ, ez a kor. Szó szerint láttam magam előtt az eseményeket, az embereket, az öltözéküket, a parókáikat, a környezetüket, és arra gondoltam, hogy: „Ó, bárcsak tényleg filmként is láthatnám ezt a történetet!”

Egy feminista szemmel tökéletes férfi

Őszintén bevallom, bár gyerekkorom óta ismerem Händel jó pár művét, de az életéről lényegében semmit nem tudtam. Szóval olvasás közben fogalmam sem volt róla, hogy mi valós a leírtakból, és mit tett hozzá az író képzelete. Csak a könyv végén lévő utószóból tudtam meg ezzel kapcsolatban egy csomó mindent, többek között azt is, hogy Nell kitalált karakter, sosem létezett a valóságban.

Direkt nem is néztem utána Händel életének, míg olvastam, mert egyszerűen nem akartam tudni, hogy mi fog történni. És örülök neki, hogy teljesen tudatlanul olvashattam el a történetet, mert így szinte az utolsó oldalig izgulhattam, hogy vajon mi is lesz a vége... És szó szerint izgultam, mert nagyon szerettem volna, ha Nell és Händel valahogy együtt maradnak, de végig volt egy olyan érzésem, hogy ez nem így fog alakulni. (Természetesen, hogy a megérzésem helyes volt-e, nem árulom el, izguljátok végig ti is a regényt.)

Csak újabban kezdte megtanulni a leckét, hogy egy férfiak uralta világban a nők elvesznek, ha nem támogatják egymást.

Nem tudom, hogy a valóságban Händel milyen férfi, milyen ember lehetett, de őszintén szólva ez nem is fontos szerintem. Az biztos, hogy a regényben egy feminista vágyálom. Konkrétan picit szerelmes lettem belé. Gondoskodó, kedves, megérti a nők problémáit, próbál segíteni nekik, támogatja őket, és cserébe nem vár el semmit. Lényegében Nell-lel is ezt tette már akkor, amikor a lány alig pár órás csecsemő volt. Pedig nem az ő felelőssége volt a baba, semmi köze nem volt hozzá azon kívül, hogy véletlenül pont ő talált rá, és azon kívül, hogy jót cselekedett, haszna sem volt a tetteiből. De Nellen kívül több nő is van a környezetében, akit a munkájában vagy emberként támogatott teljesen önzetlenül.

A gondolatai is végig azt bizonyították, hogy megérti a nők gondjait, fájdalmát, és dühös, amikor arról hall, hogy a férfiak miként teszik pokollá a nők életét, hogyan élnek vissza a hatalmukkal.

Női sorsok

Bár a történet női főszereplője Nell, mellette más nők életébe is bepillantást nyerhetünk. Van, akiébe részletesen, van, akiébe rövidebben, mégis mindig velősen.

Először is ott van Nell édesanyja, aki cselédlányként dolgozott Lord Ashdonnál (aki Händel egyik barátja). A férfi elcsábította, mint oly sok más fiatal lányt korábban, teherbe ejtette, aztán cserben hagyta őt és a saját gyerekét is. A történetét részletesen végigkövethetjük egy külön fejezetben, általa pedig bepillantást nyerhetünk abba, hogy hogyan bántak a gazdag férfiak a szép, de szegény fiatal lányokkal. Valamint abba is, hogy mi várt ezekre a fiatal lányokra, ha teherbe estek leányanyaként (illegális abortusz vagy szegénysor, megvetés, nyomor, prostitúció és korai halál).

Ashdon pont az ellenkezője volt Händelnek. Egy egoista, nőcsábász, felelőtlen ficsúr, akinek a nők csak használati tárgyak voltak. Örültem, mikor Händel rádöbbent erre, és szembeszállt vele. És annak is, hogy a már felnőtt Nell előtt nem próbálta tagadni, hogy az apja egy utolsó s*ggfej volt. Mert bár tévesen azt szokták mondani, hogy „Halottról jót vagy semmit.”, de én hiszek az eredeti jelentésben: „Halottról jól (vagyis igazat) vagy semmit.”

Nagyon érdekes karakter volt még Mrs. Luker, először Ashdon, majd Händel házvezetőnője, valamint Nell fogadott nénikéje. Ő azokat a nőket testesíti meg, akik sosem mennek férjhez, nincsenek gyerekeik, ehelyett inkább a munkájuknak élnek: mások szolgálatának. De hiába szolgálnak másokat, nem hódolnak be senkinek, és ha az a helyes, szembemennek a főnökük utasításával.

– Anyám mindig azt mondogatta, lányom, figyelj oda, ha tanulhatsz valamit, mert sosem tudhatod, mikor veszed hasznát!

Rengeteg fontos női karakter volt még a történetben, akikről oldalakat lehetne írni. Szolgálók, egy prostituált, egy abortuszokat is végző bába, egy táncosnő, valamint Händel édesanyja, Nell nevelőanyja és nagyanyja. Ők mind apró szerepeket kaptak, néhány jelenetet, mégis mindegyiküknek nagy jelentősége volt. Ugyanis mindegyik női karakter egy bizonyos nőtípust, női személyiséget jelenített meg, valamint egy-egy női problémát vagy életutat mutatott be. Tetszett, hogy nem mind voltak szimpatikusak (pl. Nell nagyanyja), vagyis nem az volt a történet lényege, hogy minden férfi rossz, minden nő jó. Hanem egyszerűen csak be lett mutatva egy férfiak uralta, patriarchális társadalom, amiben vannak jó és kevésbé jó férfiak és nők is, de cáfolhatatlan tény, hogy a legtöbb nő szenved benne.

Dobozok a dobozban

A regény nemcsak Nell életét és a Händellel való kapcsolatát mutatja be, hanem időugrásokkal külön fejezetekben megismerhetjük Händel testvéreit, Nell valódi édesanyjának szomorú sorsát, valamint a nevelőszüleinek, főképp a nevelőapjának az életét.

Kicsit olyan volt a regény felépítése, mint mikor egy nagy ajándékdobozba beteszel egy csomó kisebb dobozkát. Én érdeklődve bontogattam ki mindegyiket, és bár ezek a kis köztes sztorik rövidek voltak, mégis kerek egész történeteknek éreztem őket. És nagyon élveztem az összeset.

Szerintem jó ötlet volt, hogy nem lineárisan haladtunk az időben és a cselekményben. Egyfelől, mert tényleg érdekesek voltak ezek a köztes sztorik, másfelől, mert így azt is mindig vártam, hogy lesz-e még belőlük, és ha igen, az kikről fog szólni, meg azt is, hogy visszatérjünk Nell és Händel fő szálához, hogy megtudjam, mi történik velük a történet jelenében. Szóval olvasás közben végig izgatottan várakoztam hol erre, hol arra.

A feminista és a romantikus énem véres harca

Szinte attól a perctől, hogy Händel életébe visszatért a már felnőtt Nell, teljesen nyilvánvaló volt, hogy szerelmes a fiatal lányba. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mennyire fog visszaélni azzal, hogy Nell is odavan érte. Hogy vajon enged-e a csábításnak, vagy fontosabb lesz számára a lány tisztessége, boldogsága, jövője, mint a saját érzései és vágyai.

A feminista énem és a romantikus énem véres csatákat vívott a fejemben és a lelkemben olvasás közben. A feminista énem azt akarta, hogy a könyv tanulsága ne az legyen, hogy a nő legfőbb boldogságát a szerelem, a házasság és a gyerekek jelentik. Vagyis Nell sorsa ne az legyen, hogy hozzámegy Händelhez, gyerekeket szül neki, és lemond a táncról, hiszen az Nell szenvedélye. A romantikus énem viszont nem akarta, hogy Nell és Händel elszakadjanak egymástól. Arra vágyott, hogy szerelmük kiteljesedhessen, csak ne a klasszikus „házasság, gyerekek, a nő feladta a karrierjét” módon.

– Te vagy az, Nell? – nézett fel az ajtónyílásra. – Nem féltsz, hogy elkapod tőlem a betegséget?

– Nem, maestro – lépett közelebb a lány. – Már voltam himlős gyerekkoromban, kétszer nem lehet megkapni. De ha nem lettem volna, akkor sem félnék.

A férfi szemébe melegség költözött, mire Nellnek az arcába futott a vér. Nyelt egyet, majd a zavarát leküzdve felemelte a borosüvegeket, és elmagyarázta, őrajta hogyan segített annak idején a hideg.

– Ha megengedi, maestro, kipróbálhatnánk.

– Miért is ne? – legyintett a muzsikus. – Ennél, ami most van, minden csak jobb lehet. Csinálj velem, amit akarsz.

Ugyan elanyátlanodott állapota kizárta, hogy az utolsó mondatot flörtölésnek szánta volna, Nell mégis ugrándozó szívvel látott munkához.

A történet az agyamat is megmozgatta, mert olvasás közben végig azon gondolkoztam, hogy én vajon nőként hogyan döntenék: szerelem vagy az a valami, ami életem szenvedélyét jelenti (esetemben az írás)? És őszintén bevallom, a feminista nézeteim ellenére fogalmam sincs, mit tennék. Nem biztos, hogy az írás miatt el tudnék engedni egy olyan férfit, mint a könyvbeli Händel. De az írást sem tudnám végleg abbahagyni, mert anélkül nem lehetnék teljesen önmagam. Magamat ismerve inkább valami középutat próbálnék keresni, aminek köszönhetően folytathatnám az írói „karrieremet”, de mellette a férfit sem veszíteném el. Mohó vagyok, mindent akarnék egyszerre.

Az író döntése, hogy miként zárta le a történetet, bizonyos szempontból fájt, más szempontból meg úgy érzem, hogy tökéletes volt. Szóval a keserédes érzés ellenére elégedett voltam vele.

Egy feminista „klasszikus”

Engem nagyon megfogott a könyv klasszikus romantikus regényeket idéző stílusa. Imádtam Händel karakterét, feminista szemmel nézve ő volt a tökéletes férfi, és kicsit bele is szerettem olvasás közben. De a nők is nagy hangsúlyt kaptak a történetben. Nemcsak Nell, hanem még sok más női karakter is. Általuk megismerhettem, milyen élete volt abban a korban a nőknek, miktől szenvedtek, milyen gondjaik voltak, hogyan éltek. Több regényt is olvastam már Mörk Leonórától, de ez volt eddig a kedvencem, mert teljesen beszippantott a történet, minden egyes szavát imádtam.

🤯🤯🤯🤯🤯 5/5 – Olvasás közben folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vajon én mit tennék Nell helyében. A szerelmet vagy életem szenvedélyét választanám inkább? Ez egy olyan kérdés, amin még sokáig töprengeni fogok.

🔥🔥🔥🔥🔥 5/5 – Nem található konkrét szexjelenet a könyvben, mégis kénytelen vagyok 5 pontot adni, mert volt egyfajta régimódi erotikus vibrálása a történetnek. Olyan, amiben a nő és a férfi egymásra néz, és olvasóként jobban elakad ettől a lélegzeted, mintha részletesen megírt erotikus jelenetet olvasnál.

🤧 5/1 – Bár voltak szomorú jelenetek a könyvben, de nem sírtam rajta.

💔💔💔 5/3 – Azért adtam három pontot, mert a feminista és a romantikus énem közül az egyiknek piciként összetört a szíve, a másik viszont teljesen elégedett volt. Mivel nem akarom elárulni, mi lett a történet vége, így nem mondom meg, melyik énemnek okozott lelki sebeket a könyv.

🍵🍵🍵🍵🍵 5/5 – Ó, igen, ez határozottan egy teázós könyv. És mivel Londonban játszódik, igyunk közben brit módra teát, vagyis tejjel.

🎵🎵🎵🎵🎵 5/5 – Imádtam ezt a regényt, teljesen magába szippantott, és bárcsak megnézhetném filmként is...

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal a Jaffa kiadó szerzőit kell felismernetek a könyvcímeik alapján. Nincs más feladatotok, csak hogy beírjátok az adott író nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Címek a játékhoz:

Digitális fenevadak - Toxikus tartalmak a virtuális térben,

Feketeleves - Toxikus összetevők az élelmiszerekben,

A szépségápolás sötét titkai

Állomáslista:

Blogturné

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Ezüstszélű felhők

08. 27. Könyv és más – Napfénykór

08. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út – Táncórák Londonban

09. 02. Könyv és más – Örökké erősen gyakorlókönyv

Kényszerű és sorsszerű kötelékek hálójában (Sable Sorensen: A farkas köteléke – Blogturné)

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound – A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasytörténetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

Szeretitek a Roxfortot és Az éhezők viadala-sorozat arénáit? Odavagytok a Trónok harca udvari intrikáiért, durva és meglepő vérengzéseiért és fülledt szexjeleneteiért? Nos, ebben a könyvben ezt a hármat egyszerre megkaphatjátok. A főszereplő ugyanis bekerül a Társultak akadémiájára, ahol nemcsak az ellenségeivel kell szó szerint élet-halál harcot vívnia a vizsgáin, hanem a barátaival is. Közben pedig rá kell jönnie, hogy vajon miként van benne a húga elrablásában a király keze, mi áll a Szipolyokkal folytatott háború hátterében, és vajon kiben bízhat a körülötte lévő emberek közül.

Amikor a külcsín és a belbecs egyensúlyban van

A könyv Dream Deluxe-kiadása egyszerűen gyönyörű. Nem elég, hogy élfestett, de a borító belsején elöl és hátul is egy-egy gyönyörű illusztráció található. Az elülsőn Meryn és a rémfarkasa, Anassa található az egyik halálos próbatétel közben, a hátulsón pedig Meryn és a Deamon falka alfája, Stark látható az egyik különórai harc közben. Mindkettő gyönyörű, és jól visszaadja mind a karaktereket, mind a történet hangulatát.

Ezenkívül a könyv elejébe ragasztott kis átlátszó tokban van két illusztrált kártyácska. Az egyiken a könyv eleji illusztrációról Anassa feje látható, a másikon a könyv végi illusztrációról Meryn és Stark feje és felső teste.

Ezzel nem érnek véget a könyvet feldobó érdekességek, ugyanis a könyv elejében van egy kis angol nyelvű, kézírásos levél a szerzőktől. Igen, többes számban, ugyanis, mint kiderült, a Sable Sorensen név mögött két író húzódik meg, akik együttes fantáziával és munkával alkották meg ezt a történetet. Valamint kapunk egy szép világtérképet és egy lejátszási listát is a könyv elején, a végén pedig felvázolják nekünk a falkák felépítését, és segít nekünk egy szószedet és egy karakterlista is történet megértésében.

A legnagyobb extra azonban egy külön novella a kötet legvégén, ami Stark szemszögéből mutatja be a könyv eleji történéseket. Ezt a novellát mindenképpen csak azután olvassátok el, ha már a regénnyel végeztetek, mert erősen spoileres, és lelő több nagy csavart is a történetből!

Szóval mint láthatjátok a külcsínre nagyon adtak, amikor ezt a történetet könyv formába öntötték, de szerencsére a belbecs is legalább ennyire értékes, ha nem még inkább.

A történet izgalmas, érdekes, fordulatos. Az elejétől kezdve vannak benne olyan rejtélyek, amik felkeltik az ember érdeklődését. Olvasás közben én is próbáltam rájönni, mi is folyik pontosan az országban, a fronton, az udvarban. De még amikor éreztem is valamivel vagy valakivel kapcsolatban, hogy nagyon nem stimmelnek a dolgok körülötte, akkor sem igazán tudtam összerakni, hogy miért érzek így. Több olyan nagy csavar is volt a sztoriban, amire számíthattam volna, mert voltak rá jelek, ám valahogy mégis meglepett.

És nincs is jobb történet annál, mint mikor valami logikus, de mégis képes meglepni olvasóként.

Falka vagy ellenségek

Nagyon érdekes és egyedi volt az, ahogyan az írók kitalálták a Társultak és a falkák működését. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen Társulás azzal jár, hogy onnantól kezdve te és a farkasod két test, egy lélek vagytok. Meghalnátok egymásért, tökéletesen megbíztok egymásban, és sosem ártanátok a másiknak. És így van ez a falkák esetében is, már akkor is, amikor még újonc, vagyis Nyerstárs vagy. Véditek egymás hátát, mert tudjátok, hogy a harctéren a Szipolyokkal szemben is csak egymásra számíthattok majd.

De nem, itt mégsem így működnek a dolgok. A Nyerstársak egy része semleges veled, mások ki akarnak iktatni, és csak egy-két ember van, aki barátféle, de bennük sem biztos, hogy mindig bízhatsz. A farkasok pedig bármikor széttéphetnek, még a saját Társult farkasod is. Mind a farkasok, mind a lovasaik, mind az udvar tagjai teljesen normálisnak, sőt, egyesek szórakoztatónak találják, hogy a Társulási Próbák során a fiataloknak egymást kell ölniük, ahogyan azt is, hogy egyfajta szexuális játékként használják őket.

Szóval ez nem teljesen olyan, mint a Roxfort, ahol persze, vannak ellenségeid, és veszélyek is várnak rád, de azért mégis csak barátok és védelmezők között vagy nagyrészt. Ez inkább olyan, mintha bedobtak volna egy kígyófészekbe, ahol bármikor bárki halálra marhat.

És pont ezért volt izgalmas ez a történet. Voltak benne egész kedvelhetőnek tűnő karakterek is, de olvasás közben féltem tényleg megkedvelni őket, mert mindig bennem volt, hogy 1. bármikor elárulhatnak, 2. bármikor meghalhatnak. Ez pedig egyfajta feszültséggel töltötte meg a történetet, de számomra pozitív értelemben. Mert olvasás közben folyamatosan azon izgultam, hogy mi fog történni a következő pillanatban.

Családi kapcsolatok

A történetben érdekes családi kapcsolatokról olvashatunk. Egyfelől ott van Meryn, az anyja és a húga, akik szegények, a problémájuk annyi, mint égen a csillag, mégis szeretik egymást, összetartanak, gondoskodnak egymásról (még a mentális beteg anya is, amikor épp tisztább az elméje). Merynt lényegében az egész könyvben csak és kizárólag az a cél hajtja, hogy megmentse a kishúgát, Saelát.

Aztán ott van Lee apja. Erről a kapocsról spoiler nélkül csak keveset mondhatok, de az biztos, hogy a férfi nem túl szimpatikus személyiség, és cseppnyi szeretetkapcsolat sincs közöttük. Mindenben pont az ellenkezőjét testesítik meg, mint Merynék.

A Társultak között pedig van egy ikerpár is, Izabel és Venna. Venna hallássérült, és nagyon szoros kötelék fűzi a testvéréhez. Emiatt ők értik meg a legjobban Meryn valódi célját, a húga megmentését. Mert bármikor megtennék ugyanazt az ikertestvérükért, amit Meryn Saeláért. Talán ez a testvéri kapocs az, ami miatt jó barátjai is lesznek Merynnek. Bár aggódtam, hogy majd egyszer esetleg csalódnom kell bennük, de közben reménykedtem is, hogy valóban igaz barátoknak bizonyulnak.

Látszólagos hibákból precíz, tökéletesen megalkotott kép

A történet legelejétől voltak olyan apróságok a cselekményben, amiket elsőre nem igazán értettem, valahogy nem állt össze a kép velük kapcsolatban. Nem értettem például, hogy az írók miért alkották meg úgy Meryn és a farkasok karakterét, hogy időnként elbizonytalanodjak abban, vajon tényleg ők-e a „jófiúk”. Meryn ugyanis néha szélsőségesen, szinte pszichopata módon agresszív volt. És a farkasoknak is voltak pillanataik, amikor azt gondoltam, hogy kötelék ide vagy oda, megbízhatatlan, vérszomjas szörnyek, akik lényegében bármikor képesek végezni a társult lovasaikkal is, még úgy is, hogy tudják, vele fognak halni a kötelék felbomlásakor.

Még csak nem is azzal volt a problémám, hogy bántottak másokat, vagy épp öltek. Egyfelől a farkasokat tekinthetjük vadállatoknak, amiket meg lehet viszonylag szelídíteni, de teljesen megbízni sosem lehet bennük, mert az ösztöneik bármikor fellángolhatnak. Másfelől harc közben, vagy ha épp a húgodat próbálod megmenteni, érthető, hogy teszel agresszív, durva dolgokat. A gondom inkább azzal volt, hogy mind Meryn, mind a farkasok szó szerint élvezték időnként mások kínzását, fájdalmát, halálát. És ezzel sokáig nem tudtam mit kezdeni, egyszerűen emiatt nem tudtam bízni sem Merynben, sem Anassában, sem a falkatagokban, sem a többi farkasban.

Azt is értetlenül figyeltem, hogy az írók megalkották a tökéletesen gondoskodó, támogató férfi karaktert, valószínűleg csak azért, hogy aztán Meryn helyette végül a bunkónak tűnő, de nagyon szexi másik pasit válassza majd.

– Te aggódsz miattam?

Stark felhorkant.

– Soha. Te magad vagy a veszély. Bárki, aki képtelen ezt felismerni, megérdemli, ami lesz vele.

És még jó pár ehhez hasonló kisebb-nagyobb furcsaság volt a történetben, amiről elsőre azt gondoltam, hogy írói hibák. De NEM!

Ahogy a könyv végén jöttek a fordulatok, minden tökéletesen a helyére került. Én pedig rájöttem, hogy a furcsaságok nem véletlenül, írói hibából sikerültek furcsának. Ezek mind tökéletesen kidolgozott nyomok voltak, amik elvezettek a végkifejlethez. És ezt az írói csavart egyszerűen zseniálisnak gondolom.

Szóval ha belekezdtek a könyvbe, és valamit furcsának találtok elsőre, ne higgyétek azt, hogy véletlen írói hiba, hanem kezdjetek gyanakodni, és próbáljatok rájönni, hogy mit is jelenthet valójában.

Először az erotikus részekkel sem voltam kibékülve. Egyfelől az én ízlésemnek kicsit sok volt belőlük, azt gondoltam, elég lett volna csak egy-kettő. Másfelől furcsa volt a nagyon védelmező, nagyon támogató Leet az erotikus jelenetek közben birtoklónak, uralónak, szinte durvának látni. Valahogy rossz érzésem volt ettől. De úgy voltam vele, hogy ez egyéni preferencia, ha Merynnek tetszik ez, és tényleg élvezi, márpedig nyilvánvalóan így volt, akkor én aztán nem ítélkezem. Csak hát, ez nem az én ízlésem, és kész.

Aztán ezzel is úgy jártam, hogy eljutottam a történet végére, és rá kellett döbbennem, hogy minden egyes szexjelenetnek jelentősége volt a sztoriban. Nemcsak random bedobálták őket az írók, mert úgyis ez kell a célközönségnek, hanem oka volt, mindegyik ilyen jelenetnek, és annak is, hogy mik történtek az adott jelenetekben. Szóval utólag ezzel kapcsolatban is rájöttem, hogy én tévedtem, és az írók döntései teljesen jogosak és logikusak voltak.

Titkok és rejtélyek

Amikor belekezdtem a könyvbe, azt hittem, hogy ez egy szimpla kis sztori lesz arról, hogy Meryn miként próbálja visszaszerezni a Csenők által a Szipolyok számára elrabolt kishúgát, miközben Társult válik belőle egy hosszú képzés során. Nyilvánvalónak tűnt, ki az ellenség, mi a feladat, és hogyan lehet eljutni a célig.

Aztán ahogy haladtam az oldalakkal, egyre több rejtély akadt, ami arra utalt, hogy ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Például, ha a Csenők évek óta egyre több és több közrendű gyereket rabolnak a Szipolyoknak, akkor más városok közrendűi, valamint a Társultak vezetői miért nem tudják még azt sem, hogy kik a Csenők? Miért kezd el Meryn is ugyanúgy hallucinálni, ahogyan az anyja tette korábban? Anassa miért titkolózik Meryn előtt? Miért nem kedveli Meryn fiúját, Lee-t, és ennek ellenére miért támogatja a férfi legfőbb közös tervét Merynnel? Miért nem tudnak a fronton lévő Szipolyok az elrabolt gyerekekről, ha a Csenők elvileg nekik rabolják őket?

A szomszédaim és én mindvégig megvetettük a Társultakat. Azonban nem ők az ellenség. Mindent összevetve ők – mi – is csak a király játékszerei vagyunk, akiket felhasználhat, aztán meg elhajíthat. Játékkatonák, akiket a Szipolyok elé lökhet. Játékgladiátorok, akik a gazdag nemesek szórakoztatására küzdhetnek.

Játékkísérők, akikkel ágyba bújhatnak, és aztán megszabadulhatnak tőlük.

A közrendűeknek nem lenne szabad megvetni a Társultakat. A nemeseket kéne megvetniük... és a királyt.

Ezerféle elmélet jutott eszembe, de két főbb ötletem támadt a nyomok alapján. Az egyik, hogy Meryn örökölte az anyja mentális betegségét, és ki fog derülni, hogy lényegében a regény cselekményét egészében vagy részleteiben csak hallucinálta. A Csenők, a húga elrablása, talán még a Társultak és Anassa is csak a fejében létezik. Ez mondjuk, elég durva csavar lett volna, úgyhogy kevés esélyt adtam rá, de mégis valahogy esélyesnek tartottam.

A másik elméletem azon alapult, hogy a Szipolyok képesek hallucinációkat küldeni az emberekre, manipulálni az emlékeiket, és hasonlók. És felmerült bennem, hogy mi van, ha Merynt már rég elfogták, és a regény cselekménye csak a Szipolyok okozta hallucináció. Ez azért is merült fel bennem, mert Meryn sokszor teljesen rosszul látta és értelmezte maga körül a dolgokat. Úgy vélte, hogy valaki gyűlöli őt, és meg akarja ölni, miközben nekem olvasóként nyilvánvaló volt, hogy pont védeni akarja. Anassáról is azt gondolta, hogy a farkas nem akarja őt elfogadni, direkt szivatja, kizárja őt a közös elméjükből, miközben nekem szintén nyilvánvaló volt, hogy Meryn hozzáállása a rossz, ő az, aki elutasítja Anassát, miatta nem működik rendesen a köztük lévő kapocs. Szóval néha kicsit olyan volt, mintha Meryn egy alternatív valóságot látott volna maga körül, nem az igazit.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi fog végül kiderülni, és logikusnak találom-e majd. És azt kell mondanom, hogy igen, hála az égnek, minden egyes rejtélyre teljesen logikus, és nagyon érdekes választ kaptam.

Tökéletes kirakós

Ez egy nagyon fordulatos, izgalmas, kalandos történet volt, amiben minden, ami elsőre furcsának vagy egyenesen hibának látszott, végül logikus magyarázatot kapott. Az utolsó fejezetekben az összes kirakós darabka szépen a helyére került, teljes, tökéletes képet nyújtva. Szerintem zseniálisan kidolgozott történet, aminek nagyon-nagyon várom a folytatását.

🤯🤯🤯🤯🤯5/5 – Olvasás közben folyamatosan pörgött az agyam. Sok dolgot furcsának találtam, de nem igazán tudtam, hogy miért is. Próbáltam kitalálni, hogy ki mit titkol, mi acélja, kik a Csenők, mit jelentenek Meryn látomásai, és hová lett a húga. Ezerféle kérdés zakatolt a fejemben, hogy aztán a történet végén rendesen földhöz vágjanak a csavarok.

🔥🔥🔥🔥🔥 5/5 – Volt benne bőven erotikus jelenet. És bár nem az én ízlésemnek megfelelőek, de utólag, a fordulatokat ismerve úgy gondolom, hogy mindegyikre szükség volt, és tökéletesen érthető, hogy miért úgy történtek meg, ahogy.

🤧🤧 5/2 – Egyszer könnyeztem a történet során, amikor Meryn először látta viszont bizonyos körülmények között a húgát. Nem mondom el, mikor, hogyan, de az egy pityergős jelenet volt.

💔💔💔💔 5/4 – A szívem körülbelül milliószor darabokra tört olvasás közben különféle okokból. Amikor olyan követett el árulást, akit az elején kedveltem, vagy amikor olyan halt meg, aki szerintem nem érdemelte meg. És szinte végig átéreztem Meryn fájdalmát is a húga eltűnése miatt, valamint a dühét, hogy a Társultak, a nemesek és a király annyira semmibe veszik a sajátjaik életét, és a gyilkosságot szükséges rosszként, vagy egyenesen szórakozásként kezelik.

🍵🍵 5/2 – Nos, ez egy annyira pörgős, csavaros, meglepő sztori, hogy nem nagyon ajánlom a teaivást közben, mert kár lenne egy-egy ütős fordulatnál kiköpni.

🐺🐺🐺🐺🐺 5/5 – Mivel utólag minden teljesen összeállt a cselekményben és a karakterek személyiségét tekintve is, szerintem ez egy zseniálisan kidolgozott, izgalmas, fordulatos történet, amit érdemes elolvasni, és aminek remélhetőleg minél hamarabb érkezik a folytatása.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

08. 24. Kelly és Lupi olvas

08. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 30. Dreamworld

Bensőséges novellák egy egész évre (Mörk Leonóra: Ezüstszélű felhők – Blogturné)

Ezúttal a Jaffa kiadó négy csodás könyvét mutatjuk be nektek. Lesz köztük regény, novelláskötet és önfejlesztő könyv is. Tartsatok velünk, és a turné végén megnyerhetitek az egyik általatok választott kötetet.

Kevés időtök van olvasni? Folyton rohantok, és félbe kell hagynotok egy-egy fejezetet, ami bosszantó? Szerettek belelátni más emberek gondolataiba, érzéseibe, életébe? Nos, ez a könyv tökéletesen megoldja a problémáitokat. Rövid novellákból áll, amiket két feladat között is el lehet gyorsan olvasni, és nagyon személyes, bensőséges történeteket tartalmaz, amik bepillantást nyújtanak az írójuk fejébe, lelkébe és hétköznapjaiba.

Minden hétre egy novella

A kötet felépítése nagyon tetszik. A novellák hónapokra vannak felosztva januártól decemberig, és minden hónap négy novellát tartalmaz, vagyis minden hónap összes hetére egyet. Bár én a turné miatt nem tudtam elhúzni a kötet olvasását, de ha valaki nem időhöz kötve olvassa, akkor megteheti, hogy egy éven át minden héten elolvas egy-egy novellát.

Vagyis ha valakinek sűrű az élete, sok a dolga, és kevés ideje jut az olvasásra, annak ez a tökéletes olvasmány. Heti egyszer biztosan van öt–tíz szabad perce, amikor kézbe tud venni egy könyvet, és nyugodtan tud olvasni. Akár utazás közben a buszon vagy ebédszünetben a munkahelyén. A könyv súlyra nem túl nehéz, úgyhogy simán magunkkal is vihetjük bárhová.

Néhány novella egyébként témájában kapcsolódott az adott hónaphoz, de általában csak annyiban, hogy az adott időszakban történt eseményekről írt benne az író. Például a nyári születésnapjáról a júniusi fejezetben, vagy az „OK, boomer” kifejezés elterjedésének eredetéről a novemberiben (mert 2019 novemberi eseményhez kapcsolódik). De akadtak olyan novellák is, amiket szerintem csak abban a hónapban írt, vagy akkor történtek, csak ezt nem feltétlenül tudjuk meg a szövegből, esetleg az adott téma akkoriban foglalkoztathatta az írót.

Változatos és személyes

Bár a novellák nagy része E/1-ben íródott, vagyis az író a saját gondolatait, érzéseit, életeseményeit meséli el nekünk, akadnak E/3-as történetek is a kötetben. Ezek fiatal lányokról, nőkről szólnak, és lehet, hogy teljesen kitalált sztorik kitalált karakterekkel, de azt is el tudom képzelni, hogy valóban megtörtént dolgok, csak az író valamiért úgy döntött, hogy ezzel kapcsolatban bizonytalanságban tartja az olvasóit. Talán, mert nem akarta, hogy bizonyos karaktereket konkrétan be lehessen azonosítani olvasás közben, nem tudom...

Témák tekintetében is változatos novellákat kapunk. Vannak elmélkedős novellák, amik egy bizonyos gondolatot, elvet fejtenek ki, az író elfilozofálgat ezekről, megismerhetjük belőlük a véleményét, és ezáltal egy kicsit a személyiségét is. Vannak a természetről és az író ahhoz való kapcsolatáról szóló történetek. A munkájával, munkahelyeivel kapcsolatos történetek, amik bemutatják a nehézségeit, csalódásait és örömeit is. Külföldi utazásokról, élményekről szóló novellák, amik úgy vannak megírva, hogy az ember olvasás közben azt érzi, neki is el kell jutnia az adott helyre.

Hasonlóságok és ellentétes gondolatok

Nagyon szeretem Mörk Leonóra stílusát, nem ez az első, és nem is az utolsó könyv, amit tőle olvasok. Szépirodalmi szintűek a szövegei, nagyon kellemes olvasni őket. És sugárzik belőlük az értelem. Bár nem ismerem közelről az írót, de a történetei, és főképp az ebben a kötetben található novellái alapján nagyon okos, művelt, világlátott, sokat tapasztalt embernek képzelem, aki bár ugyanolyan introvertált, mint én, mégis szerintem jókat lehetne beszélgetni és filozofálni vele.

Olvasás közben nagyon sokszor éreztem azt, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkozunk, érzünk. Miközben a betűket faltam, többször is azon kaptam magam, hogy ténylegesen bólogatok egyetértésem jeleként az író mondataira. Például imádom az Abigél című könyvet, és én sem értem, hogyan tarthatja valaki unalmasnak, amikor nagyon izgalmas dolgokról szól.

Belátom én, hogy manapság a young adult fantasy, a dark romance, a spicy romantasy meg a cozy crime a legnépszerűbb műfajok, nem csak nálunk, világszerte. De az nem fér a fejembe, hogyan találhat valaki unalmasnak egy olyan regényt, amelyben tombol a háború, egy bátor katonatiszt mindenféle konspirációs módszerekkel megpróbálja elrejteni a lányát, hogy szabadon végezhesse a munkáját, a kamaszlánynak egy számára teljesen ismeretlen, bentlakásos iskolai környezetben kell megtalálnia a helyét, és közben a szeme láttára vív élet-halál harcot a nácikat kiszolgáló magyar hadvezetés és az ellenállás tagjai. Mi kellene még ide, hogy a sztori kellően izgalmas legyen? Szex? Sárkányok? Elrejtett kincsek? Őszintén érdekelne.

De azért olyasmik is akadtak, amikkel kapcsolatban én picit másképp érzek. Például a tegezéssel-magázással kapcsolatban. Gyerekként azt szoktam meg, hogy a nálam idősebbeket, tanárokat, szomszédokat, anyum kollégáit stb. magázni kell, aztán egyetemre kerültem, és ott még a nyolcvanon túl lévő professzor is azt mondta minden diákjának: „Leendő kollégák vagyunk, úgyhogy tegeződjünk.” Később a munkahelyemen is a tegeződés volt a normális, a főnöktől kezdve az alkalmazottakon át a takarítókig mindenki mindenkit tegezett. És ettől olyan egyenlőnek éreztem magunkat, ami szerintem jó dolog. Hivatalos ügyintézésnél, boltban és egyéb hasonló helyeken is nagyon nehezemre esik magázódni, főképp, ha egy nálam fiatalabb vagy egykorú ül velem szemben. A neten meg egyszerűen elképzelhetetlen.

Azt hiszem, az okát is tudom annak, miért taszít a magázódás. Magázódás vagy ahhoz hasonló dolog általában olyan népek nyelvében van, amiknél nagyon erős a tiszteletelvűség, az alá-fölé rendelődés, hierarchikus viszony. Én pedig sosem tudtam mit kezdeni a tiszteletelvűséggel. Az alapvető tisztelet emberként mindenkinek kijár kortól, rangtól és egyebektől függetlenül. A magasabb szintű tisztelet pedig számomra nem attól függ, hogy valaki fölöttem áll-e korban, rangban, munkahelyen, hanem attól, hogy a viselkedésével kiérdemelte-e. Szóval igen, ha valamit ki lehetne törölni a magyar nyelvből egy csettintéssel, akkor én a magázódást tüntetném el. De ezek egyéni érzések, ízlés, preferencia. Csak érdekes volt arról olvasni, hogy másnak meg mennyire fontos, hogy magázzák bizonyos körülmények között (pl. amikor ügyfélszerepben van).

Amikről nagyon szerettem olvasni a novellákban, azok az utazós élmények, ezekhez köthető történelmi, művészettörténeti és egyéb érdekességek. Még mindig nem jártam soha életemben külföldön, pedig szívem szerint rengeteg európai országot végigjárnék és felfedeznék, de valahogy vagy időm, vagy pénzem nincsen ilyesmire (amikor egyik lenne, akkor épp a másikból szenvedek hiányt). Talán épp ezért szeretem olvasni, amikor más emberek leírják az úti élményeiket, vagy az adott helyen található történelmi eseményekről, épületekről, szobrokról és egyebekről mesélnek érdekességeket. Így kicsit azt érezhetem, hogy nem maradok ki teljesen a világ megismeréséből. És mások élményei alapján tervezgethetem, hogy majd egyszer, ha minden csillag megfelelően áll, és pénzem, időm és lehetőségem is lesz rá, hová is szeretnék elmenni, és miket akarok megnézni.

Kedvencek

Több novella is nagyon elgondolkoztatott, megmaradt a fejemben, de volt két kedvencem. Az egyik a júniusi hónaphoz tartozó Apák napja című írás. Ebben egy valódi történelmi emlékként fennmaradt apa levelét és az író ehhez kapcsolódó gondolatait olvashatjuk. A levél 1793. június 16-án kelt, a jakobinus terror idején, amikor is Georg Forster (természettudós, néprajzkutató, író, újságíró, egyetemi professzor, egyetemi könyvtáros) elszakadva a gyerekeitől levelet ír a kislányának, Theresének.

Nem tudom, miért fogott meg annyira ez a levél, mert hát, sosem volt jó kapcsolatom apámmal, sosem viselkedett igazi szerető, gondoskodó apaként. De talán pont ezért tetszett, mert jó látni, hogy vannak tényleg szerető apák, akik ha távol is sodródtak a gyerekeiktől, gondolnak rájuk, őszintén szeretik őket.

A másik kedvencem a Tégeteket szeretlek! írás, ami egy nagyon fontos témát dolgoz fel. Mégpedig azt, hogy a gyerekeknek is jogukban áll nemet mondani, és a gyerek teste csak és kizárólag az övé. Nem kötelező puszit adnia még a rokonoknak sem, nem kötelező ölelkeznie, vagy bármi hasonlót elviselnie. És attól még, hogy ezekre nemet mond, nem neveletlen. Gyerekként nekem is van rossz élményem a kötelező pusziadásról, és engem még csak megvédeni sem próbált senki akkoriban, mert egyszerűen akkoriban még nem terjedt el a gondolat, hogy a gyereknek joga van a saját testéhez. Szóval igen, ha egy szülő néhány évtizeddel ezelőtt legalább megpróbálta megvédeni a gyerekét a kényszerű pusziktól és érintésektől, legalább próbálkozott.

Amúgy ez a novella nemcsak a fontos mondanivalója miatt tetszik, hanem mert látszik belőle (és amúgy a többi novellából is), hogy az író nem fél teljesen őszinte lenni önmagával és velünk sem. Akkor is elmondja a történetét, gondolatait, ha tudja, hogy az esetleg a mai korban már kicsit visszatetsző lehet. Vagy hogy talán nem mindenki gondolkozik úgy, mint ő, nem mindenki fog egyetérteni vele. Szerintem ez nagyon klassz, mert az őszinte írások sokkal inkább megragadják az olvasót, mint azok, amikben az író szépíteni próbálja önmagát, meg akar felelni mindenkinek, és azt akarja, hogy tökéletesnek lássák.

Elgondolkoztató öt percek egy teljes éven át

Ritkán olvasok novellákat, pedig kifejezetten szeretem őket, úgyhogy nagyon örülök, hogy ez a kötet mégis a kezembe került. Szépirodalmi minőségű, jó stílusban megírt, változatos témájú, bensőséges hangulatú személyes szövegek találhatók benne, amik által jobban megismerhetjük az író gondolatait, érzéseit és életét, és mi magunk is elgondolkozhatunk néhány dolgon.

🤯🤯🤯🤯🤯5/5 – Érdekes gondolatokat, történelmi tényeket, művészeti érdekességeket és egyebeket tartalmazó kötet, ami olvasás közben az embert is gondolkodásra készteti.

🔥 5/1 – Erotika, szenvedély meg hasonló nincsen benne, ez nem az a könyv, de nekem nem is hiányzott.

🤧5/1 – Sírni sem sírtam rajta, szintén nem az a fajta novelláskötet, ami kiborítaná érzelmileg az embert.

💔💔5/2 – A kedvenc novellámból az apa levele nagyon meghatott és kicsit megsebezte a lelkemet, szóval ezért a két pont, de egyébként nem szívfájdítóak a kötetben található írások.

🍵🍵🍵🍵🍵5/5 – Tökéletes olvasnivaló ahhoz, hogy egy teljes éven át hetente egy nap leüljünk öt percre, nyugodtan elkortyolgassunk egy csésze teát, és közben elolvassuk a napi novellaadagunkat.

📚📚📚📚📚 5/5 – Engem nagyon lekötött az egész kötet, szerettem a stílusát, érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam a novellákat, és kicsit úgy éreztem, mintha átléptem volna gondolatban az országhatárt is, hogy felfedezzem a világot.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal a Jaffa kiadó szerzőit kell felismernetek a könyvcímeik alapján. Nincs más feladatotok, csak hogy beírjátok az adott író nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Címek a játékhoz:

A hídépítő

Porlik, mint a szikla

Kétszáz éves szerelem

Vörös posztó

Bíborbetűk

Állomáslista:

Blogturné

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Ezüstszélű felhők

08. 27. Könyv és más – Napfénykór

08. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út – Táncórák Londonban

09. 02. Könyv és más – Örökké erősen gyakorlókönyv

Klasszikus képekbe öntve (Gareth Hinds: Odüsszeia – Blogturné)

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ti szerettétek anno középiskolában a kötelező olvasmányok közül az Odüsszeiát? És hogy álltok a képregényekkel? Hinds kötete új, képes formába önti a történetet, és megpróbálja úgy átadni, hogy az egy 21. századi olvasó számára is emészthető és élvezhető legyen. És azt hiszem, mondhatom azt, hogy sikerrel is járt, ugyanis míg gimiben a legkevésbé szeretett kötelezők közé soroltam az Odüsszeiát, most egész élveztem.

Új idők, új forma

Nemcsak a mai fiatalok számára nehezen emészthető az eredeti Odüsszeia, hiszen én már nemsokára 42 éves leszek, magyar szakot végeztem, az életem nagyon fontos része az olvasás, és általában a kötelezőkkel, szépirodalommal is jól kijövök, valahogy mégsem tudom élvezni az eredeti változatát ennek a történetnek.

A nyelvezete túl régies, és bár régen olvastam egészében (most csak bele-belenéztem a MEK-en, hogy lássam, idősebben vajon mást érzek-e, mint tizenévesen), de úgy emlékszem, rengeteg olyan hosszas leírás, párbeszéd van benne, ami számomra egyszerűen unalmas volt.

A történet maga sem fogott meg igazán. Egy pasi, aki otthon hagyja a családját, hogy elmenjen háborúzni, aztán évtizedek kellenek neki, hogy végre hazaérjen. Közben kalandozik meg nőzik, és igen, persze, időnként szenved is. De a cserben hagyott feleségének ettől még nem lesz könnyebb az „udvarlóknak” kiszolgáltatott prédaként. Szóval valahogy már tizenévesen sem tudtam igazán megkedvelni Odüsszeusz karakterét, sokkal jobban együttéreztem a feleségével és a fiával.

A képregény, bár megtartotta az eredeti cselekményt, sokat segít abban, hogy könnyebben emészthető legyen a történet. A magyar fordítás szövege nem 21. századi nyelvezetű, mégis sokkal könnyebb értelmezni és átérezni, már csak azért is, mert itt nincsenek hexameterek, nincs verses forma, hanem egyfajta líraibb hangvételű prózát kapunk. Másfelől a gyönyörű rajzok tanulmányozása közben az ember elfelejti kicsit, hogy 21. századi szemmel bírálja a karaktereket. Persze itt sem tetszett, hogy Odüsszeusz jaj, de hiányolja a feleségét, és jaj, de haza akar menni hozzá, de közben más nő ágyában fetreng, viszont legalább szépen volt megrajzolva. 😅

Nagyon klassz, ahogy Hinds a színekkel játszik. A tenger világa és az Olümposz kék árnyalatokat kapott, az istenek pedig valahogy áttetsző, szellemszerű kinézetet. A hétköznapi emberi világ földszínekben játszik (barna, homokszín, vörösesbarna, sárgásbarna, zöld), a holtak földjét a szürke szín jeleníti meg, míg a küklópsz erőszakossága vörös színvilággal van jelezve. A rajzok annyiban hasonlítanak a régi képregényekre, hogy a szép nők nagyrészt meztelenül vagy félmeztelenül vannak ábrázolva, a félmeztelen férfiaknak pedig akkor is csodálatos izmaik és testük van, ha már idősebbek. Szóval az emberi test eléggé szexualizálva van a képregényben. Ennek ellenére nem mondanám, hogy nem való tizenéveseknek, mert valószínűleg a tévében és a neten sokkal durvább dolgokat is láttak már. Az viszont tetszett, hogy Odüsszeusz és Pénelopé arcán is látszik a kor, és megmutatja a képregény, hogy az évtizedek alatt azért öregedtek.

Az biztos, hogy ez a képregényes változat sokkal jobban lekötött, mint az eredeti eposz, és míg gimiben nagyon szenvedtem annak olvasása közben, a képregényt élvezettel olvastam. És szerintem így lesz ezzel mindenki, akinek az eposz nehézségeket okoz vagy okozott.

Kalandok és érzések

A képregényben nagyrészt maga Odüsszeusz meséli el Alkinoosz királynak a történetét. Azt, hogy a háború után miként indult haza, miféle veszedelmekben és kalandokban volt része, és minek köszönhető, hogy ilyen sok ideje úton van. De közben azt is láthatjuk a könyv elején és végén, hogy Pénelopé és Télemakhosz miként élik meg Odüsszeusz távollétét, miket kell elviselniük a „kérőktől”, hogyan próbálja a fiú megtudni, mi történt az apjával, Pénelopé pedig hátráltatni a kérőket, amíg csak lehetséges.

Nagyon régi emlékeim szerint a képregény lényegében jól visszaadja az eposz cselekményét, az események, kalandok ugyanúgy történnek mindkettőben. Amiben különbözik a kettő, hogy a rajzoknak köszönhetően sokkal jobban át tudtam érezni a karakterek érzéseit. Valahogy sokkal inkább átjött Pénelopé szenvedése úgy, hogy láttam az arcán a szomorúságot, a kétségbeesést, ahogyan Télemakhosz elkeseredettsége, tettvágya is átérezhetőbb volt. Sőt, még Odüsszeusz honvágyát is jobban elhittem az arckifejezéseit látva, még úgy is, hogy a képregényben is megcsalta a feleségét. Vagyis nagyon sokat számít, hogy a képregényváltozat nemcsak szavakkal próbál érzéseket és gondolatokat átadni, hanem vizuálisan is.

A kalandokat is jobban élveztem így, hogy nemcsak olvastam, hanem láttam is őket. Tiniként a régies szöveg miatt nehéz volt elképzelni, mi is történik, képregényként viszont szórakoztatott Odüsszeusz utazása. Főképp azért, mert a kalandjelenetek elég mozgalmasan, filmszerűen voltak megrajzolva. Nagyon jól ábrázolta Hinds a különböző mozgásokat. És nemcsak az emberekét, hanem például a tengeri vihart, a dárdák hajítását és hasonlókat is.

A meztelenkedés mellett voltak egyébként elég brutális jelenetek is a képregényben, amik miatt viszont lehet, hogy ha egy gyerek (értsd 14 év alatti) veszi kézbe a kötetet, nem árt, ha egy felnőtt is van mellette, vagy utána megbeszélhetik a dolgot. Mivel én horrorfilmeken nőttem fel, engem valószínűleg a szemkiszúrás és egyebek nem ráztak volna meg, de Odüsszeusz kutyájának szenvedése és halála biztosan megviselt volna lelkileg, mert azt még most is nehéz volt látni.

Így kell kedvet csinálni egy történethez

Abból is látszik, mennyire beválik ez a képregényes forma, hogy miközben olvastam, elhatároztam, hogy adok majd egy esélyt újra az eredeti eposznak, és amikor lesz rá időm, megpróbálom végigolvasni, hogy lássam az összes különbséget képregény és eposz között.

Valamint kedvet hozott ahhoz is, hogy megnézzem az új Odüsszeia-filmfeldolgozást. Mert az is érdekel, hogy mennyire hasonlít képi világát tekintve a képregényhez, és vajon a cselekménye mennyire hűen követi az eredeti sztoriét.

Amúgy jó ötlet volt pont most kiadni magyarul a képregényváltozatot, mert a mozifilm is valószínűleg arra ösztökéli majd az embereket, hogy kíváncsiak legyenek a kötetre.

Átélhetőbb, átérezhetőbb, érthetőbb

Nem mondom, hogy az Odüsszeia lett a kedvenc történetem, mert valahogy sem a cselekmény, sem Odüsszeusz karaktere nem áll túl közel hozzám, de képregényváltozatban sokkal jobban tetszett, mint anno eposzként. Nyelvileg sokkal érthetőbb volt, és a rajzok is sokat segítettek abban, hogy jobban átérezzem a karakterek érzéseit, valamint izgalmasabbnak éljem meg a különböző kalandokat.

🤯🤯 5/2 – Ez nem egy túlzottan elgondolkoztató történet, inkább a kalandokon, pörgős cselekményen van a hangsúly.

🔥🔥🔥 5/3 – Nincs konkrétan megmutatva a képregényben a szex, de tele van meztelen, izmos férfi felsőtestekkel, meztelen vagy lengén öltözött, nagy mellű nőkkel, csók is elcsattan benne, és utalnak a szexre.

🤧🤧5/2 – Az egyetlen kicsit könnycsalogató jelenet a könyvben a kutya szenvedése és halála, az viszont megérdemel két pontot.

💔 5/1 – Nem igazán volt hatással a szívemre a történet. A kutya miatt kicsit szomorú voltam, de úgy alapvetően a sztori érzelmileg nem nagyon hatott rám.

🍵🍵🍵🍵🍵 5/5 – Klassz teázgatva lapozgatni a képregényt, csak arra figyeljen mindenki, nehogy leöntse véletlenül, mert nagyon-nagyon kár lenne ezért a szép könyvért.

⛵⛵⛵ 5/3 – A történetet még mindig nem szerettem meg úgy igazán, de a képregény kivitelezése, ötlete nagyon tetszett. Sokkal szórakoztatóbb volt így olvasni Odüsszeusz kalandjait, mint eposzként.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Ki rendezte az Odüsszeia legújabb, 2026-os filmváltozatát?

Állomáslista:

Blogturné

08. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 12. Dreamworld

08. 14. Könyv és más

08. 16. Kitablar

08. 18. Kelly és Lupi olvas

08. 20. Hagyjatok! Olvasok!

08. 22. Utószó