Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2016. június 14., kedd

Könyvhét 2016.

Eredetileg már pénteken fel akartam utazni Pestre, hogy kipihenten mehessek szombaton a dedikálásra hozzátok. De persze, ahogy a mondás is tartja: Ember tervez, Isten végez. Csütörtökről péntekre virradó hajnalban olyan migrénre ébredtem, hogy a rosszullét kerülgetett tőle, és ez egész pénteken kitartott, úgyhogy át kellett szervezni a terveimet. Így végül szombaton a hajnali vonattal indultam útnak.

Az út maga jó volt, a felét végigaludtam, a másik felében pedig Dan Browntól A megtévesztés fokát olvastam, ami nagyon izgalmas könyv. :)

Úgy alakult, hogy életemben először senki nem várt kint a Keletiben. Egy részletes eligazításnak köszönhetően találtam el a Nyugatiig. Kalandos volt, mert rólam tudni kell, hogy egyenes utcában, térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni. Vagy legalább is korábban így volt, ezért kicsinyke önbizalommal vágtam neki a kihívásnak. Ám végül magamat is meglepve gond nélkül teljesítettem, úgyhogy büszke vagyok magamra. :) Lehet, hogy nem is vagyok olyan béna a tájékozódás terén, mint hittem, csak több önbizalomra lenne szükségem. :)

A Nyugatiban Zsuzsa és Betti vártak, onnan már együtt mentünk át a Könyvhét helyszínére. Mivel kevés idő volt már hátra 12 óráig, ezért azonnal megkerestük a Könyvmolyképző Kiadó standját. Ott átvettem a gyönyörű könyvjelzőket, amiket a Kiadó készített és nyomtatott mind a 6 már megjelent könyvemhez. Nagyon örültem nekik, egyfelől, mert gyönyörűek, másfelől, mert előre boldoggá tett, hogy tudok adni nektek, az olvasóimnak valami szépet ajándékba. :)

Kemese Fanni, Zakály Viki és Helena Silence dedikáltak előttem. Odaköszöntem nekik, de nem akartam nagyon zavarni őket, mert még az utolsó percben is mentek hozzájuk dedikáltatni. :) Addig is beszélgettem egy kicsit Beninával. Nagyon régen láttam őt személyesen, és nagyon jó volt újra látni. Csak azt sajnálom, hogy kevés időnk volt egymásra. De remélhetőleg ősszel együtt lesz majd a könyvbemutatónk, és akkor többet tudunk majd beszélgetni.

Miután Fannit, Vikit és Helenát elengedték az olvasóik, gyorsan kipakoltam az asztalra a könyvjelzőket és elővettem a tollamat, mert már várakoztak rám is egy páran. Nagyon aranyos volt mindenki, és aminek külön örültem, hogy sok új arcot is láttam a dedikáltatók között, vagyis egyre többen ismeritek Adaméket és Katie-éket. :) Amíg aláírtam a könyveket és a könyvjelzőket, felbukkant Rácz Tibi, hogy készítsen rólam néhány "lesifotót". :D

Mivel másfél éve jelent meg utoljára könyvem, és a többség korábban már dedikáltatta a könyveit velem, ezért a dedikálók sora csak félideig tartott, de abban a fél órában is annyi szeretetet kaptam, hogy az bőven feltöltött energiával jó pár hétre. :) A dedikálási idő másik felében megnézegettem a Klasszikörkép című kiadványt. Aminek egyébként legalább annyira örültem, mint a könyvjelzőknek. :) Nagyon tetszik a borítója, és igazán jó ötlet volt maga a kiadvány is. :) A Könyvmolyképző Kiadó összes magyar írója megtalálható benne. Olvashattok rólunk egy rövid életrajzot, megtudhattok néhány érdekességet, beleolvashattok a könyveinkbe, sőt, még kupon is található benne, amivel olcsóbban tudtok hozzájutni az olvasnivalókhoz. :)

A dedikálás második felében megérkezett On Sai is, vele sikerült hosszabban elbeszélgetni. Ami külön örömmel töltött el, hogy nagyon biztatott A Szemmel kapcsolatban. Korábban ő engedte át a kiadói rostán a kéziratot, vagyis végigolvasta, és mivel hozzáértő szakember, ezért a véleménye külön számít a szememben. :) Úgyhogy bizakodom abban, hogy nagyon fogjátok szeretni majd az új regénysorozatomat. :)

A dedikálás után úgy volt, hogy még benézünk Beninához, de az előző napi migrén, a hajnalban kelés, a hőség és az éhség miatt muszáj volt leülnöm és ennem valamit, ezért míg Fummie elment dedikáltatni hozzá, mi előrementünk a Mekibe ebédelni. A Meki felé menet elrohant mellettem Katona Ildikó, már várták máshová, úgyhogy annyira sietett, hogy nem is figyelte, kik mászkálnak körülötte, és nem vett észre. Utánakiáltottam és megállítottam egy percre. Nem tudtunk sokat beszélni, mert nem akartam, hogy miattam késsen el, úgyhogy néhány szó után elengedtem. :)

A Mekiben rendeltem egy salátát, valamint egy kávét és egy hideg, cukormentes üdítőt is, de valószínűleg túl éhes voltam, és túl gyorsan faltam be mindent, mert utána rám tört a rosszullét. Szerencsére nem volt vészes, és miután kimentünk a levegőre jobban is éreztem magam.

Ezután indultunk el a standokhoz, hogy körülnézzünk. Nekem sikerült kifognom egy 1+1-es akciót, amiben beszereztem 3 könyvet potom áron. Azért 3-at, mert egy könyvet megvettem, azért kaptam egy másikat ajándékba, és ott, random összefogtunk egy lánnyal, megvettünk egy könyvet fele-fele alapon, és így kaptunk mellé még egyet ajándékba. Aztán az egyik könyvet vitte ő, a másikat meg én. :) Ezúton is hálás vagyok neki a pénztárcakímélő összefogásért. :)

Sajnos nem tudtuk végigjárni az összes standot, mert hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Mi megrekedtünk az egyik stand ponyvája alatt néhány sorstársunkkal. Ami egyébként egész mókás volt. Ugyanis pont ráláttunk az egyik színpadra, amin  Lackfi János énekelt mit sem törődve a zuhogó esővel.

Szóval álltunk a tomboló esőben, felettünk a ponyván már összegyűlt a víz, így féltünk tőle, hogy a fejünkre szakad az egész, de morbid módon baromi jól éreztem magam. :D Egyfelől klassz volt Lackfi János lelkes éneklését hallgatni, jó volt a zene, és mellettem állt egy ismeretlen lány, akivel jól elpoénkodtunk azon, hogy milyen vicces is ez az egész helyzet. Ó, és külön feldobta a hangulatot az a fiú és lány, aki kiállt az esőbe egy-egy napernyőt tartva, és elkezdtek táncolni a zenére. Azon nevetgéltünk az ismeretlen lánnyal, hogy jövő évben tuti a Könyvhéten tartják majd az esküvőjüket, annyira aranyosak voltak együtt. :D

Amint egy nagyon picit csillapodott az eső, elrohantunk a metrólejáróig. Szívesen maradtam még volna, de tanultam az évekkel ezelőtti esetből, amikor szintén bőrig áztunk a Könyvhéten, és utána egy hétig betegeskedtem. Most nem akartam beteg lenni, mert jövő héten vizsgázom, és betegen nem lehet túl hatékonyan tanulni.

Szóval végül elmenekültünk az eső elől, és így végződött számomra az idei Könyvhét. :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése