Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. június 12., hétfő

Könyvhét 2017. - Mert minket a vihar sem állíthat meg! :)


Hajnalban, amikor a vonathoz indultam, hogy feljussak a Könyvhétre, nem voltam valami friss. Egész éjszaka csak félálomban forgolódtam, mert amikor tudom, hogy nagyon korán kell kelni, akkor sosem tudok rendesen aludni. Szóval a vonatút háromnegyedét átszundikáltam, hogy használható állapotba kerüljek a dedikálásra, a maradék negyedben pedig Jókaitól Az arany embert olvastam. Igen, ez a következő regény a kötelezők listáján, amit felnőtt fejjel is végigolvasok, hogy lássam, változott-e róla a véleményem. :)

A Keletiben Juráncsik Kriszti várt megint, csakúgy, mint a Könyvfesztiválkor. Innen átmentünk a Könyvhét helyszínére, de egyelőre még nem a könyvekkel foglalkoztunk, hanem beültünk a közeli Mekibe reggelizni, plusz kellett egy mosdó, ahol átöltözhetek nadrágból nyári ruhába. Az utazáshoz nem mertem bevállalni még hajnalban a lengébb öltözéket, viszont Pesten már elég meleg volt a nadrághoz.

Miután Kriszti megreggelizett, én pedig megettem a fagyimat, már kényelmesebb öltözékben vágtunk neki a standok felfedezésének. Körbejártunk mindent, én pedig jókat sírtam egy-egy könyv és akció fölött, mert Könyvfesztiválon elköltöttem az összes pénzt, amit ebben az évben könyvekre szántam, úgyhogy most erősnek kellett maradnom, és nem volt szabad költekeznem. Mit ne mondjak, életem egyik legnehezebb kihívása volt!

Ott nyüglődtem Amy Tintera Rebel – Az új kezdet és Alexandra Bracken Az idő vándorai felett, mert 2+1 akcióban voltak, és mindkettőre nagyon-nagyon vágytam. De ugyanennyire csöpögött a nyálam Pusztai Andrea Bizánc – A sárkányölő című könyve miatt is, amire már nagyon régóta iszonyatosan kíváncsi vagyok, mert jókat hallottam róla, és annyira gyönyörű a borítója, hogy egy hajszálon függött az önuralmam, és majdnem megvettem. De egyszer úgyis mindhárom könyv az enyém lesz, csak hát, türelmesen ki kell várnom, és gyűjtenem kell rájuk… :)

Könyvnézegetés közben készítettem néhány fotót Böszörményi Gyula dedikálásáról, ami már javában tartott, amikor 11 óra körül megérkeztünk, és csak 14 órakor ért véget. Hihetetlen sor állt autogramra várva, ami úgy tűnt, sosem fog elfogyni. Csodás volt látni azt a sok-sok olvasót, bár nem tudom, hogyan tudott ennyit írni Böszörményi Gyula, szegénynek biztosan fájt már a végére a keze. Én 1 óra dedikálás után alig tudom már megfogni a tollat… XD
Sétálás közben összefutottam Klempa Nóráékkal, aztán lefotóztam a mostanra már híres „könyves ruhát” is. Mellette ült Klausz Melinda, akinek már láttam a könyvét a neten, de vele még nem találkoztam. Gyorsan róla is készítettem egy képet, és szóba elegyedtünk néhány percre. Nagyon kedves, élettel teli nőnek tűnt, igazán szimpatikus volt. :)

A dedikálásom előtt körülbelül 20 perccel találkoztunk Erberling Juditékkal, de most csak egy keveset tudtunk beszélgetni. Viszont az a kevés nagyon feldobott, jókat nevettünk, míg arra vártunk, hogy eljöjjön a 14 óra.

Végül leültem a dedikáló asztal mellé, de már láttuk, hogy idén nem ússzuk meg a zuhét. Korábban mindig lement a dedikálásom, és csak utána szakadt a nyakunkba az ég, most úgy tűnt, az égiek nem akartak kegyelmezni nekünk. Csak arra nem számítottak, hogy én és az olvasóim kitartóak vagyunk, és a rosszban is megtaláljuk a jót. Szóval ahelyett, hogy megijedtünk volna a viharos széltől és esőtől, szépen letakartam az asztalterítővel az ajándékkönyvjelzőket és –fejezeteket, behúzódtam a KMK standjának ernyője alá, és ott dedikáltam. Az olvasóim pedig hősiesen, kitartóan és lelkesen végigvárták a sorukat. Senkit nem hallottam panaszkodni, sőt, mosolyogva léptek elém, amikor sorra kerültek. Ez pedig igazán megható és megtisztelő volt számomra. :)

Kriszti pedig végigfotózott mindent. Most először volt „saját fotósom”, a korábbi dedikálásokon mindig csak az olvasóim készítettek közös képeket vagy a kiadó egyik munkatársa fotózott, nekem sosem voltak saját fotóim. Ezer köszönet Krisztinek, amiért magától eszébe jutott és felajánlotta a fotózást, igazán hálás vagyok érte! És nagyon jó képeket készített! :)

Miközben dedikáltam, Varga Bea (On Sai) próbálta menteni a Kiadó munkatársaival együtt a könyveket a vihartól a hátam mögött. Még a Könyvhéten megvettem a Calderon 2. részét, de akkor nem tudtam dedikáltatni vele, úgyhogy most elhoztam magammal a könyvet. Mivel ő épp könyveket mentett, én pedig próbáltam gyorsan dedikálni, hogy sem az olvasóim, sem a könyveik ne ázzanak szét, ezért nem volt idő arra, hogy előhalásszam Calderont, és kérjek bele aláírást.

A vihar ellenére meglepően sokan jöttek el hozzám. Volt egy olvasóm, aki félt beállni először a sorba, mert úgy gondolta, túl idős már, és nem illik a fiatalok közé. Megnyugtattam, hogy aki lélekben fiatal, az nem lehet öreg, egyszerűen csak tapasztalt. Nagyon mosolygós, lelkes, szimpatikus nő volt, örülök, hogy végül nem tartotta vissza a félelem, beállt a sorba, és megismerhettem. Jó volt látni, mennyire szereti a könyveimet. :)

Eljöttek hozzám a lányok is, akik korábban készítettek egy fotót a könyveimmel az iskolában, és feltették az Instagramra. Mint megtudtam, a kép szünetben készült, úgyhogy megnyugodtam, nem maradtak le az órán miattam. :)

A Girl without wings – Egy könyvimádó blogja bloggerinája is meglátogatott, és egy korábbi Instagramos beszélgetésünk okán kaptam tőle ajándékba egy doboznyi finom teát. Ezúton is köszönöm neki! Nagyon kedves volt, hogy hozott nekem valamit, az meg külön aranyos, hogy olyasmit hozott, amiről tudta, hogy nagyon szeretem. :)

Felkértek a dedikálás alatt arra is, hogy írjak két emlékkönyvbe, valamint hallottam aláírás közben, hogy az egyik lány azt mesélte a mellette állónak, hogy neki Buddha a kedvenc karaktere A Szemből. Ezt nagyon aranyosnak találtam, és ígérem, hogy Buddhának lesz még szerepe a következő könyvekben. :)

Kolozs Kitti Anna is megérkezett a dedikálásra. Bár A Szem 1. eredeti borítóját nem ő tervezte (az Németh Balázs terve), de ő nyert a borítótervező pályázatomon. Múlt évben, a könyvbemutatómra is eljött, ott találkoztunk először személyesen, és nagyon jól elbeszélgettünk. Most is ott maradt velem és Krisztivel a dedikálás alatt és után is. Amikor mindenkinek dedikáltam már, még beljebb húzódtunk a standhoz, akkor már szó szerint zuhogott az eső. Bár az ernyő alatt ültünk, így is kaptunk a nyakunkba jócskán hideg vizet. De olyan jó volt a társaság, hogy csak nevetgéltünk rajta.

Közben Kittivel kitaláltunk egy nagyon klassz regényötletet is, amiről azt mondta, írjam majd meg. És egyre erősebb bennem a késztetés, hogy meg is tegyem, mert nagyon jó kis ötlet. Szóval talán lesz majd később egy regényem, amit ez a Könyvhét, a vihar és Kitti ihletett. :)

Közben felbukkant Palásthy Ági is, akit nagyon kedvelek, mert mindig jókedvű, sokat mosolyog és kedves. Sajnos csak ritkán tudunk beszélgetni, és akkor is csak röviden, de ezen rövid beszélgetések alapján igazán jófej ember. És klassz meséket ír. A legutóbbi könyvbemutatóm előtt hallottam őt felolvasni, és 32 éves fejjel is nagyon élveztem, a gyerekekről nem is beszélve, akik ott voltak.

A dedikálás végén már nagyon-nagyon fáztam, úgyhogy 15 órakor azonnal a Mekibe futottunk, hogy felmelegedjünk. Visszahúztam a nadrágomat a mosdóban, és megebédeltünk. Közben összefutottunk Rácz-Stefán Tibivel is, és beszélgettünk egy keveset az asztalunk mellett.

Mikor végeztünk, visszasétáltunk a Könyvhétre. A KMK standjánál találkoztam Bessenyei Gáborral és Róbert Katával, a szerkesztőmmel. Megbeszéltük, hogy a kézirataim mellé küldök majd szegénynek egy időnyerőt is, és úgy állunk neki a szerkesztésnek. :D

Ezután nézelődtünk még egy kicsikét, és próbáltuk megkeresni Beát, hátha mégis sikerül dedikáltatnom Calderont. Már majdnem feladtam a keresést, amikor Kriszti meglátta őt, és már rohantam is hozzá. Épp baráti társaságban üldögélt, de dedikálta nekem a könyvet. Közben megismerkedtem és beszélgetni kezdtem az egyik ismerősével, akinek nagyon kalandos, érdekes élete volt és van. Ezer dologgal foglalkozott már élete során, és szívesen tovább is hallgattam volna a történetét, ha nem fogy vészesen az időm.

Miközben Beánál voltam, megérkezett Juhász Adri is. Őt még a kezdet kezdetén ismertem meg, ott volt az Árnyékvilág könyvbemutatóján. Időközben külföldre költözött, de most hazarepült, és a reptérről egyenesen kijött hozzánk a Könyvhétre. Volt lehetőségünk beszélgetni egy kicsikét. Kérdezgettem arról, hogy érzi magát egy idegen országban, milyenek az emberek, milyen a munkája, és szerencsére szeret kint lenni. Megdumcsiztuk, hogy ha tud, akkor az őszi könyvbemutatómra is eljön.

Kriszti, Adri és Kitti kikísértek végül a vonatomhoz, és búcsúzás után elindultam hazafelé. A vonaton olvastam, aludtam, néztem a tájat, és hallgattam, ahogy a hátam mögötti lány a nagymamájának mesél. Ők is a Könyvhétről tartottak hazafelé, és vettek egy csomó Vörös pöttyös könyvet is. Nagyon jó volt hallgatni, hogy a lány milyen lelkesen meséli el a könyvek alaptörténetét, mennyire imádja a könyveket és szeret olvasni. (Egyébként köveket is gyűjt a könyvek mellett, ezt csak azért említem meg, hátha esetleg magára ismer ebből. :) )

Végül hazaértem, fáradtan, de boldogan, és tele újonnan gyűjtött energiával és inspirációval. :)

(További képeket a Könyvheti élményeimről ITT találhattok.)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése