Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. január 5., péntek

Lévai Balázs: Beállás


Az Athenaeum Kiadóval már többször jártam úgy, hogy az általam olvasott könyvük témája nagyon távol állt tőlem, és mégis igazán meg tudtam szeretni az adott történetet, mert klassz volt a stílusa és adott valamiféle értéket számomra. Lévai Balázs Beállás című regénye esetében is ez történt velem. A koncertre járás, bulizás, piálás, drogozás, össze-vissza szexelés világa olyan távolságra van tőlem, mint Plútó a Naptól, ennek ellenére nagyon élveztem ezt a regényt.

A történet röviden egy Black Sheep nevű zenekarról szól, aminek az énekese, Hegemony összeomlik egy szerelmi csalódást követően, és bevonul egy szanatóriumba. Gyógyulása után Puska, a zenekar menedzsere megpróbálja újra összehozni a csapatot. A tagok hajlandóak ismét színpadra állni, de csak azzal a feltétellel, hogy Puska nyárig annyira felfuttatja őket, hogy a Szigeten nagyszínpadra kerülhessenek. Ha nem sikerül neki, akkor végleg felhagynak a zenei pályán való próbálkozással. Ez persze nem könnyű feladat, főképp úgy, hogy a rendőrség is képbe kerül, ugyanis korábban szőrén-szálán eltűnt a zenekar korábbi menedzsere, és a nyomozást gyilkosság gyanújával indítják meg.

Gyöngysor sztori

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, semmit sem tudtam róla. Így sokáig azt sem tudtam eldönteni, hogy pontosan miről is fog szólni. A szerelmi szál kerül majd középpontba? Vagy a krimi szál? Esetleg a banda felfuttatásának problémája? Végül arra jutottam, hogy ez egy sok-sok anekdotából, apró „történetgyöngyből” összeálló szöveg, amelyet a szerelmi szál, a krimi szál és a banda felfuttatásának szála fűz össze egyetlen, kerek történetté.

A sok kis történet a zenekar múltbeli és jelenbeli kalandjairól szól, amelyek hol viccesek, hol romantikusak, hol filozofikusak. A jó az, hogy mindegyik képes volt lekötni, csak épp mind más módon.

Intelligens humor

Azt hiszem a legfőbb oka, hogy a tőlem távol álló téma ellenére tetszett ez a könyv, az a humora. A téma alapján lehetett volna proli és igénytelen is, mint sok humorosnak szánt írásban, műsorban, Youtube-videón és más helyeken. Ám hála az égnek, ebben a történetben egyedi és intelligens humorral ajándékoztak meg.

Az adott vicces jelenetek szinte megelevenedtek a szemem előtt, és muszáj volt kuncognom rajtuk. Ahogy a banda tagjai újra és újra valami bajba keveredtek, igazán szórakoztató volt. A legjobban a pókos jelenet tetszett, azon konkrétan hangos röhögés tört ki rajtam. Tényleg láttam a lelki szemem előtt, ahogyan Imi Hendrix alsógatyában ugrál az öltöző közepén, és azt hiszi, hogy épp a halálán van. Az a kép meg, amire a rendőrség benyithatott, hát, inkább nem ragozom, olvassa el mindenki maga, és garantált a nevetés.

Igazából, ha nem lett volna szerelmi és krimi szál, én a poénos jeleneteken is nagyon jól szórakoztam volna, de persze, ez a két szál feldobta és regénnyé varázsolta a kis anekdotákat.

Szerethető, élő karakterek

Ahogy a vicces jelenetek megelevenednek az olvasó szeme előtt, úgy a karakterek is szinte életre kelnek. Nem mindegyik karakter van mélyen kidolgozva, lévén vannak a történetben szép számmal mellékszereplők is, ám a fontosabb szereplők mind egyediek. A beszéd- és gondolkodásmódjuk, a stílusuk, a személyiségük szépen meg van rajzolva, ismerjük az erősségeiket és gyengeségeiket is, ezáltal pedig nagyon emberivé, nagyon közelivé válnak. Mintha az ember néhány őrült haverjáról olvasna.

Nagyon megkedveltem Hegemonyt, Puskát és Mirát. Ők azok, akik a rossz tulajdonságaikkal vagy gyengeségeikkel együtt is nagyon szimpatikusak számomra. Hegemony igazi elvont művészlélek, akinek mély érzései vannak. Puska baromi jó menedzser, de emellett jó barát is, és az, hogy az önmagában való bizonytalansága ellenére képes jó munkát végezni, igazán motiváló. Mira pedig igazi nagyszájú blogger, akinek a csípős kritikái ellenére helyén van a szíve.
 
Szerelmi szálak

Hegemony éveken át Glóriával, egy amolyan fő grupival élt együtt. A nő meghatározó szerepet játszik abban, hogy egy-egy csapat felfusson, mert ha ő odacsapódik egy bandához, az hírnevet ad nekik. Épp ezért, amikor a Black Sheep zuhanóágra kerül, Glória is átpártol egy másik, felfutóban lévő banda énekeséhez. Hegemony ebbe zakkan bele kicsit, mert ő tényleg szereti Glóriát.

Nos, Glóriáról a rövid és velős véleményemet nem írhatom ki ide, mert nem lenne szalonképes. A vállalható véleményem az, hogy nagyon nem kedvelem az ilyen nőket. Hegemony sokkal jobbat érdemelne! Szóval végig azon drukkoltam, hogy Hegemony találjon egy másik, jobb nőt magának, Glória meg menjen örökre a levesbe.

A másik szerelmi szál már sokkal romantikusabb és aranyosabb volt számomra. Puska és Arany Mira a rettegett zenei blogger találkozása, egymásra találása és közös nyomozása egyszerre volt cuki, humoros és érdekes. Nagyon klassz volt a folyamat, ahogyan a fiúk számára félelmetesnek tűnő, csípős nyelvű bloggerből a személyes megismerkedésük után szép lassan barát (Puska számára pedig barátnál több) vált. Mira igazán belevaló, szimpatikus nő, a kenyeres ötlete pedig totálisan elvont és zseniális. És hát, ő az, aki képes Puskát ösztönözni. Mind arra, hogy nyomozásba kezdjen a volt menedzser eltűnésével kapcsolatban, mind szakmai, mind magánéleti dolgokban. Vagyis szerintem tökéletesen passzolnak egymáshoz.

Amikor olyasmire lelsz, amire nem számítasz

Nos, egy zenekarról, piálásról, turnékról, drogokról és szexről szóló regényben az ember nem igazán számít mély filozofálásra. Szóval kellemes meglepetés volt számomra, hogy rengeteg olyan gondolatot találtam a regényben, amely elgondolkoztatott. A legtöbb ilyen gondolat Hegemonytól és Puskától származott, de azért a többiek is elejtettek egy-egy klassz mondatot.

Szóval, bár ez a regény első ránézésre egy humoros, laza történetnek tűnik, egy „ponyvarákenrolnak”, ahogy a könyv elején megjegyzik, valójában ennél sokkal több van benne. Az ember észre sem veszi, és olvasás közben olyan emberi, társadalmi, filozófiai kérdésekre hívják fel a figyelmét, amelyek szerintem nagyon fontosak és érdekesek.

Krimi szál

A Black Sheep zenekar első menedzserének, Mókusnak egyik napról a másikra veszett nyoma. Kiderült, hogy hatalmas szerencsejáték adósságai voltak, így felmerül, hogy valamelyik hitelezője végezhetett vele, de a zenekar tagjait és Puskát is kihallgatják.

Az elején ez a szál csak említve van, így nem is nagyon foglalkoztam vele, aztán később kerül csak előtérbe, viszont akkor olyan módon, hogy sikeresen megpiszkálta a fantáziámat. Puskával és Mirával együtt próbáltam rájönni, vajon mi is történhetett Mókussal, és kíváncsian vártam a megoldást. Ami, bevallom őszintén, számomra kicsit gyorsan és váratlanul jött. Nem bántam volna, ha jobban el van húzva a nyomozás, több nyomot elrejt az író számunkra, és így olvasás közben magunk is rájöhetünk esetleg a megoldásra. Ám mivel nem a krimi szál a lényeg ebben a történetben, ez csak egy apróság, ami semmit nem von le az olvasás élvezetéből.

A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik az egyedi humort, az érdekes kis sztorikat, kíváncsiak egy zenekar mindennapi életére, és szeretnének egy szórakoztató, mégis elgondolkoztató történettel tölteni néhány napot.

Kedvenc karakterek: Puska, Mira, Hegemony.

Kedvenc jelenetek: a kenyércipős és a pókos.

Kedvenc idézetek:

„A riválisokat komolyan kell venni, mondogatta gyakran a turnébuszban, nem le-, hanem megnézni kell őket, különben egy nap majd durcás óvodásként pufoghatunk, hogy mikor húztak el mellettünk ezek a kis senkik.”

„– (…) Szép sikereket értünk el, de meg sem karcoltuk a maximum védőburkát. – Annyira szuggesztíven beszélt, hogy még legviccesebb társainak sem jutott eszébe beszólni vagy poénkodni, csendben hallgatták az énekes kitárulkozását.
– Tudjátok, miért nem karcoltuk meg? A kishitű céljaink, a középszerű ambícióink miatt. Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi lehetünk a következő Beatles. Vagy Depeche Mode. Vagy Red Hot Chili Peppers. Pedig ennél kisebb eltökéltséggel nem szabad nekifutni az alkotásnak.”

„– A vágy az egyik legpozitívabb emberi érzés – magyarázta az egyik próba szünetében a többieknek Hegemony –, nélküle nincs változás, de a beteljesületlenség nem egyenlő a kudarccal, iszonyú sokat nyerhetünk pusztán a megszülető vágyakozással. Az életben a vágy szorítása visz előre – folytatta az énekes –, nem a beteljesülése. Hány szerelmes verset írtak a költők a még el nem nyert szerelmükhöz és hányat a feleségükhöz?”

„Mint a zenetörténelem legnagyobb párosainál: az összepasszintott két félből nem egy lett, hanem egész.”

„– Ezt a faszt! Beeeeee, jó utat birkák! Móni, a piával óvatosan! Beeeeee! – kiabált a távolodó zenészek után Kétharmad.
(…)
– Tudjátok, mit? – szólalt meg váratlanul Hegemony. – Nekem tetszik, amit ez a kis hülye mondott. Bégessünk. Ha már ez a nevünk, legyünk öntudatos birkák. Olyanok még úgysem voltak, nem? Beeeeee!
A többiek először azt hitték, Hegemony elviccelni próbálja a kellemetlen jelenetet, de nem hagyta abba, egyre hangosabban nyomta. Először Imi csatlakozott hozzá, majd pár másodperccel később boldog bégetésben egyesült a teljes Black Sheep, Gomez még beatboxot is tolt a kórus alá. Ez az idióta Kétharmad, gondolta a lelkesen bégető Puska, nem is tudja, hogy éppen most kovácsolt csapatot belőlünk.”

„Évekkel korábban, mikor Bozon mezőgazdaságihelikopter-pilótaként dolgozott Hódmezővásárhelyen, felülnézetből rendszeresen látta Kosztroluczkyt és hűbéres csapatát, ahogy az öttömösi domb környékén vadásznak. Egy nap a nyugodt alaptermészetű Bozont annyira felháborította a vadászok mohósága, hogy a Domaszéki-főcsatornánál visszafordult KA–26 típusú szovjet helikopterével, alacsonyabbra szállt és telibe permetezte a teljes vadászcsapatot, élükön a piros rókavadász-zekét viselő Kosztroluczkyval. Mielőtt még a permettől prüszkölő vadászok ostoba balesetként értelmezhették volna az esetet, élesen rájuk kanyarodott és egy újabb adag vegyszeresőt szórt a nyakukba. Kosztroluczky természetesen még aznap kirúgatta Bozont, aminek lehetőségével a dobos-pilóta a permetezőanyag kioldásának pillanatában is számolt.
Megérte, mesélte később a történetet szelíd mosollyal zenésztársainak, növényvédelem ilyen jól még nem esett az életben.”

„Hát igen, gondolta Puska bánatosan, MikeTyson is megmondta, mindenkinek van egy terve, amíg pofán nem vágják.”

„– Mi van a gyerekekkel? Be vagy baszva? – méregette Timur Puskát.
– Dehogyis! Nézd azt a kisfiút. Semmi értelme annak, amit csinál, őrülten forgatja a karjait, mégis csinálja. Szétszakítják az energiái. Mi meg bágyadtan üldögélünk itt, mint nyuggerek a harkányi termálban. Hova tűnnek belőlünk ezek az energiák? Hova tűnik az irracionális szeretete az életünkből? Hogy valami olyasmit csináljunk, aminek semmi értelme, és ne sajnáljuk rá az időt. Miért nem az Állatkertben vagy egy igazi restiben találkozunk hétfő délelőttönként? Vagy egy büfékocsiban, mondjuk, útban Hajdúszoboszlóra. Mindig mindennek értelme van, amit csinálunk. Miért sajnáljuk az időt egy libegőzésre, vagy hogy felüljünk a fonódó villamosra, és csak úgy menjünk körbe-körbe Budán, és leszálljunk, ahol kedvünk tartja? Miért nem menedzselünk egy olyan zenekart, aminek esélye sincs a befutásra, de mi imádjuk őket? Tudtok ezekre válaszolni? Á, mindegy is! – legyintett Puska szomorúan, mint egy meg nem értett életművész, aki belátja kérdései hiábavalóságát.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése