Tamzin Merchant: A bajkeverők (A Kalaposok 3.)– Blogturné

Tartsatok velünk A Kalaposok-sorozat harmadik részében, amiben Kalapos Kordélia új kalandra invitál benneteket! A Bajkeverőkben Kordélia és a barátai hajóra szállnak, hogy megkeressék a hírhedt kalózbanda, a Bajkeverők szigetét.

Kalandozz bloggereinkkel, válaszolj játékunk kérdéseire, és ha szerencséd van, tiéd lehet a Manó Könyvek kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első két rész nagyon aranyos ifjúsági fantasy volt, megfűszerezve sok kalanddal, varázslattal, fordulatokkal. Szóval szerettem volna elolvasni a folytatást is mindenképpen.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós, de jó vastag, úgyhogy a súlya miatt asztalnál vagy ágyban való olvasásra ajánlanám inkább, hogy ne kelljen tartogatni.

A borítón Paola Escobar illusztrációjaként a tenger és rajta egy hajó található, amin a főszereplő, Kalapos Kordélia és a barátai utaznak éppen. A hátsó borítón pedig egy kis sziget és egy másik hajó látható a távolban. Ez tökéletesen passzol a történethez, és nagyon cuki is. Ahogyan a könyvben található fekete-fehér illusztrációk is, amik csoda szépen és részletesen kidolgozott rajzok, és nagyon feldobják a kötetet. Ezek a cselekmény egy-egy jelenetét ábrázolják, alattuk pedig egy-egy a képhez passzoló, a regényből kivett mondat található.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapsztori

Kordélia végre megtalálta az édesapját, és most épp felkészítik a Kis Medve nevű hajójukat, hogy együtt nekivágjanak a tengernek. Ám mielőtt ezt megtehetnék, a lány bajba keveredik, és felségárulással vádolják meg, az uralkodó pedig betiltja mindenki számára a Mesterségek gyakorlását. Kordéliának menekülnie kell, de úgy véli, ha sikerül megtalálnia és elfognia a Bajkeverőknek nevezett kalózbandát, azzal kegyelmet nyerhet. Ám kiderül, hogy ez nehezebb, mint hitte, és sok veszéllyel jár.

A történet alapsztorija három nagyon fontos és aktuális témáról szól. Egyfelől a másságtól való félelemről, a rasszizmusról és a diktatórikus elnyomásról. A Józanész Párt tagjai és a vezetőjük, Sir Piers gyűlöli a Mestereket és a mágiájukat, nemcsak betiltani akarja ez utóbbit, hanem egyenesen megsemmisíteni. Egyszerű tudatlanság, irigység, kapzsiság és gonoszság vezérli, és fontosabb számára a jó hírneve és a gyűlölete, mint a saját lánya, Prudensz, akit a férfi elmondása szerint elraboltak a Bajkeverők. Sajnos a hatalmat is megkapja a gyűlöletéhez, ugyanis miniszterelnöknek választják. Szóval a regényben végigkövethetjük, milyen világ lesz akkor, ha egy gyűlölködő kezébe valódi hatalom kerül.

Másfelől a történet az önelfogadásról és önszeretetről is szól, valamint a mások által okozott traumák feldolgozásáról. A Bajkeverők ugyanis nem bajkeverőnek születtek, csak épp ha a világ bánt és kitaszít, akkor érthető módon dühös leszel rá, ha pedig bűnözőként kezelnek, egy idő után valóban azzá is válhatsz, ha nem vigyázol.

És végül a természet szeretete, a természetvédelem gondolata is erősen megjelenik a történetben. Láthatjuk, hogy az emberi kapzsiság miként pusztít el állatokat, növényeket, hogyan sodor a kihalás szélére különböző fajokat, és azt is, hogy bizonyos emberek hogyan tudnak tökéletes szimbiózisban együtt élni a bolygó élőlényeivel.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

Mivel az első két könyv Londonban játszódott, most kicsit jó volt kiszabadulni a tengerre, és megismerni néhány távolabbi helyet Kordéliával, az édesapjával és a barátaival. Az is jót tett a történetnek, hogy új, érdekes és szerethető karakterek bukkantak fel a már jól ismertek mellett.

Nagyon érdekes hely volt az Elveszett Lelkek Szigete, ahogy olvastam róla, szinte láttam magam előtt a különleges növényeket és állatokat. Szerintem a fiatal olvasók örömmel olvasnak egy ilyen helyről, hogy aztán ugyanúgy elvágyjanak oda, ahogyan gyerekként anno én Roxfortba. Csak ezúttal nem varázslók vagy boszorkányok akarnak majd lenni, hanem Mesterek és Bajkeverők.

A Bajkeverők vezetőjének, Tüskének a nagy titkát egyébként már szinte rögtön a szigetre kerüléskor tudtam, ahogyan azt is éreztem, hogy a Bajkeverők nem olyan gonoszak, mint amilyennek mondják őket. Azt viszont nem tudtam, hogy ki a többi kalóz, és azt sem értettem, hogyan kapcsolódnak a kirabolt és megsemmisített hajókhoz, mert valahogy nem tudtam elképzelni róluk, hogy embereket mészárolnak le.

– Egy együttérző kalpagot akarok csinálni – motyogta Tüske. Kemény hangját csipkeszegélyként vonta be a vágyakozás.

Vészjóslóan körülnézett, nehogy valamelyik kalóza nevetni merészeljen rajta. Senki nem merészelt erre vetemedni.

Kordélia levegőt is alig mert venni.

És alig merte feltenni magának a kérdést: MIÉRT? Miért akart ez a hírhedt kalóz, aki minden alkalmat megragadott, hogy morogjon és fenyegetőzzön, ilyen finom és gyengéd ruhadarabot alkotni?

A londoni helyzet nagyon bosszantott, utálom, amikor embereket fosztanak meg a jogaiktól, és olyasmi miatt gyűlölik őket, amiről egyáltalán nem tehetnek, és amivel senkinek nem ártanak. Mert bár néha félremehet a mágia, a Mesterek alapvetően jó emberek, nem akarnak senkinek ártani. Az erejük körülbelül annyira veszélyes, mint autót vezetni. Időnként történnek balesetek, de alapvetően az autózás nem rossz dolog, sőt, sokszor nagyon hasznos, időnként még életet is menthet.

Alig vártam olvasás közben, hogy Sir Pierst és a társait valahogy legyőzzék, elveszítsék a hatalmukat, és igazságosan megbűnhődjenek a tetteikért, és kíváncsi voltam, hogy Kordélia végül mit talál ki a győzelem érdekében.

A cselekmény fordulatos volt, kalandos, tele volt titkokkal és rejtélyekkel, és bár a történet elsősorban a fiataloknak szól, mivel nyelvileg és stílusban is kidolgozott és minőségi, ezért a felnőttek számára is teljesen élvezhető. Körülbelül olyan, mint anno a Harry Potter volt, amit igazából bármelyik korosztály gond nélkül élvezni tudott.

Nekem 5-ből 5 pont volt.

Karakterek

Kordélia bátor és belevaló karakter. Néha követ el hibákat, nagy hibákat is, de mindig csak jót akar, segíteni szeretne másoknak, és igyekszik helyrehozni a dolgokat. Nem bírja elviselni az igazságtalanságot, mások szenvedését, és mindig kiáll a gyengék és elesettek mellett. Vagyis jó példakép a fiatalabb olvasóknak. De én, felnőttként is nagyon megkedveltem őt.

– (...) Számtalanszor megvertek, de egy idő után már nem számoltam a hegeimet. Néhány gyerek tekintetében kihunyt a fény, és amikor ez megtörtént, „gyógyultnak” tekintették őket, és hazamehettek. De én nem adtam fel. Minden este ellenőriztem a szememet a sötét ablaküveg tükrében. Tudtam, hogy ha megőrzöm a fényt, továbbra is Mester maradok, mindegy, hányszor látja el a bajomat Miss Móres a rosszfavesszővel.

Tüske tekintetében láng lobbant.

– Az ágyam melletti falba véstem a Bajkeverő szót, hogy minden reggel lássam, és emlékeztessen arra, hogy még egy napig harcoljak.

Sam és Pupák is szerethető, de most a gyerekek közül nem ők voltak azok, akik a leginkább előtérbe kerültek a történet során Kordélia mellett. Hanem Tüske. A kalózlány személyisége nagyon összetett és érdekes volt. Nem véletlen a neve, mert Tüske nagyon tüskés személyiség, odaszúr másoknak, de csak azért, amiért egy sündisznó is teszi, hogy megvédje önmagát. Tüske jó vezető, mert elsődleges számára, hogy megvédje a társait, akik rábízták az életüket, és őt választották meg kalózkirálynőjüknek. De a lelke sérült a sok rossz dologtól, ami érte, és emiatt utálja önmagát, másokat, a világot. Nagyon reméltem, hogy Kordélia jó hatással lesz rá, és végül sikerül megtalálnia Tüskének önmagában és a világban is a jót, a fényt, a jóféle mágiát.

A negatív karakterek, mint Sir Piers, Miss Móres vagy Sarc admirális, nem túl összetett, ennek ellenére nagyon utálható karakterek. Azért nem túl összetettek, mert két dolog vezeti őket, a kapzsiság és a gyűlölet. A tetteik miatt viszont nagyon várja az ember, hogy végre valaki jól hátsón billentse őket, mielőtt megkapnák a komolyabb büntetésüket is.

Több új mellékszereplő is felbukkant a sztoriban, de ők nem kaptak olyan érdekes vagy összetett személyiséget. Például Tüskén és Kagylóson kívül a többi kalóz nem is maradt meg nagyon a fejemben, ők csak a tömeget alkották számomra. Voltak érdekes vagy aranyos megmozdulásaik, de lényegtelenek voltak egyénként.

Szóval 5-ből 4,5 pont a mellékszereplők miatt.

Lezárás

Mivel ez egy ifjúsági történet, szinte biztosra vettem, hogy a vége jól fog végződni. Kordélia és a jók legyőzik Sir Pierst és a többi gonoszt, és elérik, hogy a Mesterségek szabadon gyakorolhatók legyenek. Csak épp azt nem tudtam, hogyan fog mindez megvalósulni.

Őszintén szólva számomra kicsit túl gyorsan és idealista módon sikerült elérniük Kordéliáéknak a céljukat. De mivel ez egy fiataloknak szóló történet, végül is, ez nem feltétlenül baj. Az viszont biztos, hogy élvezetes volt látni, ahogyan végül szembeszállnak az elnyomókkal.

Szóval 5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon kalandos, mágikus, fordulatos ifjúsági fantasy volt. Kordéliát és Tüskét kifejezetten megszerettem, de a többiek is cukik voltak, csak egyénként nem nyomtak annyit a latba. Tetszettek a történet főbb témái és tanulságai, és imádtam az Elveszett Lelkek Szigetének varázslatos és sokszínű világát. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e a történetnek folytatása, és ha igen, vajon miről fog szólni. Én nem bánnám, ha még visszamehetnék Kordéliáék világába kicsit.

5 pontból 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Igazából mindenkinek, aki szeretne egy klassz, kalandos ifjúsági fantasyt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal egy kis szókeresésre invitálunk titeket! Minden állomáson elrejtünk pár betűt, amikből összeáll a sorozat valamely szereplőjének a neve, és ezeket a neveket kell beírnotok a megfelelő helyre a Tally kérdőívében.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

11. 27. Könyv és más

11. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 02. Hagyjatok! Olvasok!

Katherine Rundell: A megmérgezett király (Hihetetlen teremtmények 2.) – Blogturné

Ha Christopherhez hasonlóan ti is arról álmodtok, hogy visszatértek majd Archipelágóra, a titkos szigetvilágba, ahol még mindig élnek mitikus, varázslatos lények, akkor nem kell tovább várnotok, végre-valahára eljött a várva várt pillanat. A Manó Könyveknek köszönhetően a külföldi megjelenést követően szinte azonnal olvashatjuk magyar nyelven a Hihetetlen teremtmények sorozat második részét, A megmérgezett királyt. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a kalandokban, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első rész érdekes kis ifjúsági fantasy volt, szóval kíváncsi voltam, hogyan folytatódik Christopher története, mit lehet még kihozni ebből a történetből.

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, ami még egy papír védőborítót is kapott. A külső borítón a második rész két főszereplője, valamint a szfinx látható egy erdős, gyönyörű zöld környezetben. A belső, kemény borítón ugyanez a kép látható, de csak a körvonalakkal. Ez sötétzöld (az egyik kedvenc árnyalatom egyébként) és valami nagyon halovány zöldes-fehéres színű.

A borító belső első és hátsó oldalán valamint az első és utolsó oldalon egy gyönyörűen megrajzolt Archipelágo-térkép található, amin megszemlélhetjük, hogy is néz ki a világ, amiben a történet játszódik. Ezenkívül a könyv elején találhatunk egy illusztrált oldalt, amire a könyv tulajdonosaként ráírhatjuk a nevünket.

A kötet, ahogyan az első rész is, a könyv világában található különleges teremtmények bemutatásával kezdődik. Kapunk mindegyikükről egy szépséges fekete-fehér illusztrációt, valamint egy leírást a fontosabb tudnivalókról velük kapcsolatban.

A fejezetekben a szöveg sorközei elég szellősek, ami valószínűleg azért van, mert a történet ezúttal valóban a fiatalabbaknak (9–12 éveseknek) íródott, nekik pedig könnyebb úgy olvasni, hogy nem folynak össze a sorok. Szóval olvasáskönnyítésként ez egy jó ötlet volt.

Én 5-ből 5 pontot adok, mert igazán szépséges ez a könyv mindenféle szempontból.

Alapötlet

Nos, bár a világ, néhány mellékszereplő és az egyik főszereplő, Christopher ugyanaz, mint az első könyvben, mégis teljesen új sztorit kapunk. Új társfőszereplőt, új megoldandó bonyodalmat, új főgonoszt. És bár ez az új alapsztori is érdekesnek bizonyult, nem teljesen voltam biztos benne, hogy tiszta szívből tudok örülni neki. Egy sorozattól általában azt várnám el, hogy egyetlen főszálat vigyen végig a kötetein, ez a rész pedig inkább egy kitérőnek tűnt, semmint a sorozat teljes értékű részének. Aztán lehet, hogy a harmadik részben visszatérünk az első könyv főszálához, és megértem, hogy miért volt szükség erre a második könyves kitérőre, nem tudom...

Mindenesetre az, hogy Christophert visszahívják Archipelágóra, mert valami különös oknál fogva elkezdtek meghalni a sárkányok, érdekes szál volt. Ahogyan az új főszereplő, Sonja hercegnő karakterének a szála is az volt. Ő egy kis lázadó hercegnő, aki nem igazán szeret a királyi udvarban élni, amikor pedig valaki meggyilkolja a nagyapját, a királyt, és a gyilkosságot ráfogják Sonja édesapjára, rájön, hogy ő is életveszélyben van. Menekülnie kell az otthonából, így találkozik véletlenül Christopherrel, és fonódik össze a sorsuk és az útjuk.

Szóval ha ezt a részt egy különálló sorozat első könyveként olvastam volna, akkor érdekesnek és izgalmasnak tartanám, és egyáltalán nem lenne bennem hiányérzet, de így, hogy egy sorozat második részeként egyfajta kitérő lett belőle, azért ott van egy kis furcsa érzés bennem.

Szóval 5-ből 4 pont.

Cselekmény

Ez a történet tényleg elsősorban a fiatalabbaknak íródott. Nyelvileg és stílusban is sokszor éreztem ezt, és hát cselekmény tekintetében is így volt. Mindig történt valami mágikus, valami kalandos, valami veszélyes, ami fenntartotta olvasóként a figyelmemet, folyamatosan pörgött a cselekmény, már csak azáltal is, hogy a történet nagyon rövid fejezetekre van tagolva. Ezt egyébként értékeltem, mert időhiányosan sokkal könnyebb rövid fejezeteket beszorítania az embernek a szabadidejébe. Ebben a sztoriban nem volt rizsa, nem volt mélyebb kifejtése a dolgoknak, csak és kizárólag a lényeg. Ami egy fiatalabb olvasónak tökéletes, és nekem is szórakoztató volt felnőttként, de azért érzem, hogy én már valami többre vágynék.

Kicsit meglepett, amikor Christopher első néhány fejezete után hirtelen váltott a sztori, és felbukkant Sonja főszereplőként. Egyfelől kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik majd össze a két szál végül, másfelől Sonja szála önmagában is elég érdekes lett volna ahhoz, hogy akár saját regényt kapjon, amiben jobban kifejtik a vele történteket. Amikor megtörtént a gyilkosság, azonnal tudtam, hogy ki a valódi tettes, úgyhogy egyáltalán nem döbbentem meg. Viszont az érdekelt, hogyan tudja majd Sonja bebizonyítani az apja ártatlanságát, miképpen menekül meg a gyilkos elől, és hogyan győzi le őt végül.

– (...) A szoba másik végéből is látom, hogy reszketsz a dühtől, Sonja. Ne hagyd, hogy olyan férfiak döntsenek arról, hogy miként érzed magad a bőrödben, akik még arra sem méltóak, hogy a cipőd sarkát megérintsék. Ez csak nyomorúsághoz és törött csontokhoz vezet.

Miután Christopher és Sonja találkoztak, kiderült, hogy bár különböző céljuk van, azok mégis összekapcsolódnak. Úgyhogy közösen is egy csomó kalandon mentek keresztül. Halott sárkányok, egy különleges palota, egy titokzatos könyvtár, régi barátok felbukkanása, ez mind-mind elvezetett addig a pontig, mígnem a gyerekek tervet tudtak kovácsolni egy közös megoldásra, ugyanis mire összeállt a kép, kiderült, hogy minden mindennel összefügg.

5-ből 4 pont, mert bár a cselekmény izgi volt, nyelvileg és stílusban én felnőttként kicsit többre vágytam, és sok mindent mélyebben is kifejtettem volna.

Karakterek

Christopher főszereplő volt ebben a könyvben is elvileg, valahogy mégis úgy éreztem, hogy Sonja sokkal fontosabb és érdekesebb karakter. Nem mondom, hogy Christopher nem volt szerethető továbbra is, csak számomra most valahogy a háttérbe szorult.

Vele ellentétben Sonja karaktere nagyon érdekelt. Ő egy kedves, belevaló lány, aki jobban érzi magát a természetben a gaganáival (hollószerű teremtmények), mint a kastély puccos eseményein a gazdag és előkelő emberek között. Nagyon szereti az apját, bármit megtenne érte, és mint a történet végén kiderült, ez nem költői túlzás. Christopherrel végül is jó párost alkottak, amikor a szálaik összeértek, de nekem Sonja érdekesebb karakter volt ezúttal.

Izgalmas volt egyébként ebben a részben is látni a különböző mágikus teremtményeket, újakkal megismerkedni, régi ismerősökkel találkozni. A gaganák voltak ezúttal a kedvenceim (főképp a gaganafióka, aki cuki volt), mert ők alkották lényegében Sonja nem emberi családját. Tetszett, ahogy védelmezték őt az életük árán is, és mindig mellette álltak.

Még magasabbra értek, és Sonja megérezte a nap melegét az arcán. Észrevette, hogy a fiúnak kard lóg az övén, azonkívül egy parányi sárkány csücsül a vállán.

A sárkány egyszer csak megszólalt.

– A hagyományok értelmében a sárkányoknak el kellene fogyasztaniuk a hercegnőket – mondta. – Én azonban megvetem az ilyen közhelyes magatartást, úgyhogy életben hagylak.

De nagyon bírtam Jacquest, az aprócska sárkányt is, aki nagy egóval rendelkezett, és nagyon szeretett volna veszélyes és félelmetes lenni, de helyette csak cuki és vicces volt.

A főgonosz... nos, nagyon emberi és reális karakter volt. Sajnos a hatalomvágy sok ember elméjét megfertőzi. A való világban is az évszázadok során testvérek, apák és fiúk, unokaöcs és nagybátyja ölték egymást a trónért, a hatalomért, a vagyonért. Bár stílusra nem volt túl félelmetes az illető, de a tettei nagyon is komolyak és életveszélyesek voltak.

A karakterekre is 5-ből 4 pontot adok.

Lezárás

Bár pontosan tudtam, hogy mi Sonja terve, mégis kíváncsian vártam, hogyan fogja kivitelezni, és működni fog-e. Különösen érdekes volt látni, hogy Sonja miként küzdött meg a saját sötét oldalával, ami bosszúra és halálra vágyott. Ritka az olyan ifjúsági regény, amiben a főszereplő ilyen szinten harcol a saját démonaival, úgyhogy ez újdonságként hatott számomra. A történet legvége pedig igazán kíváncsivá tett a kisbabával kapcsolatban, most már érdekel, hogyan folytatódik majd ez a kaland a harmadik részben, vajon újra felveszik-e az első rész cselekményfonalát, vagy egy teljesen új irányba terelnek megint.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nekem a nyelvezete, a stílusa túl egyszerű volt, nem volt akkora mélység a sztoriban, mint felnőttként elvárnám, de a fejem tenném rá, hogy a fiatalabb olvasók, akik a célközönség, nagyon fogják élvezni. Kalandos volt, tele mágikus lényekkel, Sonja pedig szerethető új főszereplőnek bizonyult. A történet vége pedig elérte, hogy kíváncsi legyek a folytatásra.

Szóval 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Nagyrészt a fiatalabb olvasóknak, vagy olyan felnőtteknek, akiket nem zavar az egyszerű stílus, feszes tempó, amiben nem feltétlenül van lehetőség az elmélyülésre, de cserébe a cselekmény folyamatosan pörög.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ebben a játékban most Katherine Rundell könyveire koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik kötetből származik.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet a játékhoz:

„– De az lehetetlen – motyogta maga elé halkan. – De a lehetetlen nem jelenti, hogy ne lehetne megpróbálni – suttogta a fejében egy kis hang.”

Állomáslista:

Blogturné

11. 24. Könyv és más

11. 25. Csak olvass!

11. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

Keszthelyi Gréta Kata: Otthon, svédes otthon – Blogturné

A Menő Könyvek és Keszthelyi Gréta Kata jóvoltából ezúttal Svédországba utazhatunk, hogy megtudjuk, miként boldogul ott Sára, a Magyarországról kényszerből odaköltözött tinédzserlány. Tarts velünk, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Bár sokáig el sem tudtam volna képzelni az életemet Magyarországon kívül, mostanában mégis sokszor elgondolkoztam azon, hogy mennyivel másabb lenne az élet egy nyugati, a mienknél fejlettebb és nyitottabb országban. Az északi országok tetszenek a legjobban, azok alapján, amiket hallottam róluk, épp ezért gondoltam, érdekes lesz majd Svédországról olvasni.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós, átlagos méretű, de jó vastag és nehéz, úgyhogy inkább ágyban vagy asztalnál való olvasáshoz ajánlanám, hogy másnap is tudjátok még mozgatni a csuklótokat.

A borítón alulnézetből látható néhány színes, svéd stílusú ház, a felhős ég, valamint a cím mellett két Dala ló is található, ami mint kiderült, egy pirosra festett, kidíszített faló, ami Svédország szimbólumává vált. Vagyis az illusztráció kapcsolódik a könyv témájához, és egyébként nagyon érdekes és egyedi koncepciónak tartom ezt az alulnézetes ábrázolást.

Összességében nekem 5-ből 4,5 pont.

Alapötlet

A történet alapötlete nagyon aktuális, és épp ezért érdekes. Egyre több magyar ember dönt úgy, hogy a jobb boldogulás és nyugalmasabb, békésebb élet reményében elhagyja a hazáját, és egy másik nyugati országba költözik. Sokuknak vannak gyerekei, akik kiskorú lévén nem dönthetnek a költözés kérdésében, és vagy örülnek neki, vagy pont úgy nem, ahogyan a főszereplő, Sára. De akár önként, akár kényszerből vált országot valaki, mindenképpen hatalmas kultúrsokk, változás és persze veszteség is. Hiszen hátrahagyod az otthont, amit ismertél (a lakást, házat, várost, országot), az anyanyelvedet, a barátaidat, esetleg néhány családtagot, a korábbi iskoládat, munkahelyedet.

Mivel mostanában én is gondolkozom azon, hogy talán egy másik országban békésebb és könnyebb lenne az élet, viszont imádom Magyarországot, el sem tudom képzelni, hogy ne magyarul beszéljek nap mint nap, az összes munkám és szinte az összes hobbim a magyar nyelvhez kapcsolódik, és 41 éve élek ugyanabban a lakásban, amihez lelkileg nagyon kötődök, valamint a családomat, barátaimat is nehezen hagynám itt, így teljesen meg tudom érteni a kettős érzéseket. Épp ezért ennek a könyvnek az alapötlete pont nekem való volt, úgy érzem, ezt a könyvet pontosan most kellett, hogy elolvassam.

Szóval számomra az alapötlet 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A történet E/1-ben íródott, és Sára szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. A történet első három fejezete még Magyarországon játszódik. Sára éli a megszokott kis életét, alig várja, hogy a nyár végeztével végre végzős legyen a gimijében, a barátaival együtt érettségizzen le, ballagjon el. Aztán egy átlagos napon a szülei közlik vele, hogy az anyját előléptették, ám az új munkája miatt Svédországba kell költözniük. A nő az állást már elfogadta, a magyarországi lakásukat kiadta egy másik családnak, aláírta a szerződést egy svédországi lakásra, és már nincs visszaút, a költözés eldöntött tény. Sárának újra kell járnia a 11. osztályt, hogy felzárkózzon a svéd nyelvvel, ott kell hagynia a korábbi életét, a barátait, az iskoláját, és költöznie kell, nincs apelláta.

Természetesen Sára teljesen kiborul, egyfelől attól, hogy már eldöntött tényeket kapott, és a szülei nem beszélték meg vele a dolgokat, másfelől azért, mert elveszít mindent, amit ismer, és teljesen új életet kell kezdenie.

A negyedik fejezettől már a svédországi útról és az ottani életről olvashatunk. Végigkövethetjük, hogyan próbál Sára beilleszkedni az új, svéd iskolájába, miként kerül néhány osztálytársa célkeresztjébe, hogyan bullyingolják, hogyan szerez egy új munkát, és lesz ennek köszönhetően szerelmes, és miként próbálja túlélni az új életét.

Bevallom őszintén, ez a regény visszarepített engem a tinédzserkoromba, és az összes létező triggerpontomat nyomogatta. Olvasás közben olyan szinten átéreztem Sára tehetetlenségét, dühét, a szüleiben való csalódás érzését, a magányát, a kitaszítottságát, hogy konkrétan sokszor félre kellett tennem a könyvet, mert azon kaptam magam, hogy remegek és görcsben van a gyomrom.

Amikor kiszálltunk, a sofőr segített kivenni a bőröndjeinket a csomagtartóból, majd visszaült az autóba. Mindennél jobban szerettem volna, ha engem is magával visz. Ha egyszer csak felkap, bedob a hátsó ülésre, majd nagy gázzal elhajt. El a kettes termináltól, el a reptértől, el Ferihegytől, egyenesen Diósdra, ahol kitesz a régi házunk előtt. A gond csak az volt, hogy hiába emlékeztem rá, hogyan kell egy kézzel vészjelzést leadni, ha elraboltak, feltételeztem, hogy nincs olyan kézjel, ami azt jelentené, hogy „kérem, raboljon el, hogy ne kelljen elköltöznöm”.

Gyereknek lenni azért rossz, mert teljes mértékben a szüleid döntenek feletted, ki vagy szolgáltatva nekik, és időnként olyasmikbe is belekényszerülsz a döntéseik miatt (még a legjobb szülők esetében is, nemhogy a rosszakéban), amiket nagyon nem akarsz. Igaz, engem sosem rángattak el akaratom ellenére egy másik országba, de az én szüleimnek is voltak olyan döntéseik, amiktől gyerekként, tinédzserként pontosan azt a dühös tehetetlenséget és kétségbeesést éreztem, amit Sára. Az iskolai bullyingot is jól ismerem, négy évet éltem túl a gimi poklában, ahol az osztályból néhány lány engem is kiszúrt a célpontnak mások mellett.

Szóval igen, ez a történet konkrétan fájt a lelkemnek. Viszont egyáltalán nem bántam meg az elolvasását, sőt! Mert olvasás közben sok mindent fel is tudtam dolgozni, amit korábban még nem. Vagyis bár meggyötört a történet, közben gyógyírt is nyújtott a múlt sebeire.

A svéd emberek életébe, a szokásaikba, a nyelvük működésébe is nagyon érdekes volt bepillantani. Azok alapján, amiket olvastam, a svéd kultúra és életmód pont nekem való lenne. Arról pedig, ahogyan Sára a svéd nyelvet tanulja, annyira érdekesen írt a szerző, hogy a könyv elolvasása után nem sokkal beszereztem három svéd nyelvkönyvet, és azok, valamint nyelvtanulós appok és videók segítségével elkezdtem svédül tanulni csak úgy, hobbiból. Ha hosszú távon is megtetszik a dolog, akkor még az is lehet, hogy egyszer tényleg Svédországban fogok kikötni. De ha nem, akkor is legalább megismerem egy új nyelv alapjait.

Egyébként nemcsak a nyelv iránt keltette fel a figyelmemet a könyv, hanem utánanéztem egy csomó kulturális dolognak is Svédországgal kapcsolatban, amiket a regényben említenek.

Szóval igen, Keszthelyi Gréta Kata képes volt olyan figyelemfelkeltően megírni ezt a regény, hogy az tanulásra és a svéd kultúra utáni kutakodásra ösztönzött. Azt hiszem, ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy ez egy baromi jó történet!

Aggódva követtem végig, hogyan boldogul Sára az iskolában, miként tudja túlélni, leszerelni az őt bántalmazókat, de a szülei és közte lévő kapcsolatot bemutató szálat is nagyon izgalmasnak találtam. Mert az anyja bosszantó, néha kifejezetten dühös voltam rá, de közben meg is értettem őt. Magyarországon felnőtt több olyan generáció, aminek a tagjai képtelen kimutatni az érzéseiket. Még a saját gyerekeik iránt is. Mindennél jobban szeretik a gyerekeiket, mégis érzéketlennek és nemtörődömnek tűnnek. Pedig nem azok (vagy legalábbis nem feltétlenül). Az én korosztályom talán az, ami már megtöri ezt. Vagy úgy, hogy egyáltalán nem vállal gyereket, akinek sebeket okozhatna amiatt, hogy érzelmi analfabéta, vagy azáltal, hogy kemény önismereti munkával megtanulja kifejezni az érzéseit, és a saját gyerekeit is már megtanítja erre.

Szóval igen, dühös voltam Sára anyjára, de közben sajnáltam is őt. Arról ne is beszéljünk, hogy nőként boldogulni a munka világában, karriert építeni, sokkal több idő, energia és erőfeszítés, és nehéz mellette anyaként is jól teljesíteni. Ettől függetlenül Sárával is tökéletesen együttéreztem, és alig vártam, hogy végre az anyja szemébe mondja, amit érez, amin keresztülment. De nemcsak azért, hogy visszavágjon, hanem azért is, mert szerettem volna, ha ezt követően az anya-lánya kapcsolatuk végre elindulna egy jobb irányba.

Sára bébiszitterkedni kezd egy családnál Svédországban az iskola mellett. Egyfelől a gyerekek nagyon cukik voltak, imádtam a beszólásaikat, jókat mosolyogtam rajtuk. Másfelől ennek a munkának köszönhető a romantikus szál, ami nekem nagyon bejött. Tényként kimondhatjuk: szeretem a jófiúkat. Lehet, hogy a rosszfiúk elsőre izginek tűnnek, de a jófiúk sokkal jobbak és vonzóbbak hosszú távon. Épp ezért reméltem, hogy Sára és Reyn között jól alakulnak majd a dolgok.

Nekem a cselekmény 5-ből 5 pontos volt, mert minden egyes szál érdekes volt számomra, és mindegyik hatott rám lelkileg így vagy úgy.

Karakterek

Sára karaktere állt a legközelebb hozzám, mert fiatalon pont azt a dacos, haragos tehetetlenséget éreztem sokszor, sok minden miatt, mint ő. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét, tökéletesen megértettem őt, és emiatt könnyedén meg is szerettem. Tetszett, hogy a már külföldön tanuló (nem Svédországban) bátyjával mennyire közel állnak egymáshoz, milyen erős véd- és dacszövetséget alkotnak. Bárcsak nekem is lett volna egy idősebb testvérem, aki mellettem áll jóban rosszban, sokkal könnyebb lett volna az élet (van egy húgom, de esetében inkább nekem kellett őt védeni mindig). Sárával abban is hasonlítottunk, hogy bár rengeteget szenvedtünk, mégis mindig felálltunk, és tettük tovább a dolgunkat. Sosem hagytuk, hogy a depresszió, a bántások, a félelmeink legyőzzenek minket.

Sára anyukájára Sárával együtt nagyon dühös volt sokáig a bennem élő tinédzser, de a bennem élő felnőtt nő megértette, hogy miért nem tudja kimutatni az érzéseit még a gyerekei iránt sem, és miért munkamániás. Igazából az anyuka egyáltalán nem volt gonosz, csak lelki sérült, épp ezért reméltem, hogy végül valahogy mégis sikerül egymásra találniuk Sárával.

Reyn nagyon-nagyon cuki srác, a fél karomat odaadnám egy ilyen rendes pasiért, és ez nem költői túlzás. Romantikus volt, ahogyan Sára találkozott vele, ahogyan összebarátkoztak, aztán szép lassan más is alakult köztük. Jó érzés volt róluk olvasni, nagyon megszerettem Reynt. Ahogyan jó érzés volt Reyn baráti társaságát is megismerni, és ha csak olvasóként is, de a részévé válni. Egy ilyen összetartó, kedves, támogató baráti társaságért is odaadnám a fél karomat.

– Felteszem, a kezdő csoportba kerültem – értelmeztem az elhangzottakat.

– Hmm, én jobban szeretem a kezdő helyett a „feltörekvő” szót használni – mondta Marita. – Az már eleve magában foglalja a tenni akarást és a fejlődést.

Két svéd tanár is volt, akiket még érdekesnek találtam a karakterek közül. Marita svédül tanítja az új iskolájában Sárát, és közben elnyeri annyira a lány bizalmát, hogy ő órája és különórája az egyetlen, ami tartja Sárában a lelket. Klassz volt látni, hogy Marita mennyire másképp áll a tanításhoz, mint a legtöbb tanár, akit a valóságban ismerek. Ő az első pillanattól kezdve arra kíváncsi, hogy mit tud Sára, nem pedig arra, hogy mit nem. Biztatja, segíti, nemcsak a tanulásban, hanem egyéb gondok megoldásában is, és egyenlő félként kezeli.

A másik svéd tanár Corcoran professzor asszony, aki elsőre nagyon szigorúnak és ijesztőnek tűnik, sokat követel az óráira, ennek ellenére Sára nagyon érdekesnek találja a tantárgyát. Igazából sokáig nem tudtam eldönteni, hogy jó tanár-e, vagy sem, mert akadtak dolgai, amikkel nem értettem egyet. Szóval kíváncsian vártam, hová fut ki végül a karaktere.

És persze ott volt a főbully, Nyssa, akivel kapcsolatban pont ugyanarra jutottam, mint az anno a gimiben engem zaklató lányokkal. Hogy ő is lelki sérült. A történet szépen bemutatja, hogy miért is lesz valakiből bántalmazó.

A karakterekre is 5-ből 5 pontot adok.

Lezárás

Igazából a történet lezárása és a főbb problémák megoldása számomra túl gyors volt. A könyv első háromnegyedében gyönyörűen fel lettek építve, ki lettek fejtve pszichológiai szemszögből is a bonyodalmak (anya-lánya kapcsolat, iskolai bullying, az új országba költözés sokkja), de a megoldásuk túl gyorsnak és egyszerűnek tűnt. Én nem hiszem, hogy egyetlen esemény rávenné a bullyt, hogy megnyíljon, és nem hiszem, hogy egyetlen eseménytől a megvilágosodás útjára lépne egy anya. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy ennyi nem elég még a probléma megoldásának elkezdéséhez sem. Persze, tudom, ez egy regény, és hát, így is hosszú lett, de nem bántam volna, ha még 100 oldallal hosszabb, csak cserébe legyen a megoldás is szépen kifejtve és levezetve.

Ennek ellenére maguk a történések tetszettek, érdekesek voltak, és a cselekmény, ha túl gyorsan is, de úgy alakult, ahogyan vártam.

Az viszont tökéletesen jólesett a lelkemnek, hogy bár Sára eleinte utálta a költözés gondolatát is, mégis megszerette Svédországot. Nagyon félnék én is új országba költözni, de a történet azt a tanulságot adta át nekem, hogy amitől félünk, abból is lehet a végén valami nagyon jó, csak a félelmeink ellenére nyitottan kell hozzáállnunk.

Szóval nekem 5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szinte az összes létező triggerpontomat ököllel ütötte ez a könyv, totálisan át tudtam érezni Sára érzéseit, viszont pont ezért segített is feldolgozni sok mindent a múltamból. Nagyon megkedveltem Sárát, nagyon reméltem, hogy végül jól alakulnak majd a dolgai. És imádtam bepillantást nyerni a svéd kultúrába, nyelvbe, életbe. Olyannyira, hogy a könyv hatására elkezdtem svédül tanulni hobbiból. Ami azt hiszem, tökéletesen bizonyítja, milyen érdekes is ez a történet.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnék feldolgozni a tinédzserkori traumáikat, valamint érdeklődnek Svédország iránt. És azoknak, akik egyszerűen csak szeretnének egy jó regény olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal Svédországról teszünk fel nektek kérdéseket, a feladatotok, hogy a helyes válaszokat beírjátok a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják azt a társasági kávézást vagy teázást Svédországban, amikor az emberek összejönnek beszélgetni, szendvicseket, süteményeket fogyasztani?

Állomáslista:

Blogturné

11. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 26. This is my (book) universe

11. 28. Könyv és más

11. 30. KönyvParfé

12. 02. Csak olvass!

Gregus Gábor: Az Esszencia urai – Interjú

Nemrég olvastam Gregus Gábortól Az Esszencia urai című könyvet, és mivel érdekesnek találtam a történetet, és sok mindennel kapcsolatban elgondolkoztatott, úgy gondoltam, szívesen készítenék egy interjút az íróval. Szerencsére beleegyező választ kaptam, amit nagyon köszönök itt is. 😊 Szóval íme az interjú, jó olvasást hozzá mindenkinek!

– Az életrajzodat elolvasva nagyon érdekesnek találtam, hogy keveredik benned a reál és a humán tudományok iránti érdeklődés. Melyik a dominánsabb esetedben?

– 100%-ig a humán vonal. Az iskolában mindig magyarból és töriből voltam jó, míg a matektól és fizikától rettegtem. Nem erősségem az analitikus gondolkodás, ellenben a humán tárgyakból úgy voltam ötös, hogy szinte nem is tanultam őket. Érdekes módon IT-cégeknél dolgozom, így mondhatni, valahogy megfelelek a reál elvárásoknak, sokat fejlődtem ezen a téren.

– Az Esszencia urai című könyved halhatatlanokról (Alkotók) szól, akiknek a többsége nem a világ jobbá tételének szenteli a sorstól kapott adományát, hanem inkább visszaél vele. Milyen volt negatív karakterekkel dolgozni, lényegében főszerepbe helyezni őket, és miért döntöttél úgy, hogy a te halhatatlanjaid ilyenek lesznek?

– Összességében jobban kedvelem a negatív karaktereket. Azt tapasztaltam, hogy könnyedebben tudom formálni az alakjukat, jóval érdekesebb kibontani, hogy ki miért vált olyanná, amilyenné. A könyvben néhány kivételtől eltekintve érthetővé válik a gonoszabb figurák motivációja a történetük és a körülmények által. A legtöbbjükkel akár együtt is érezhetünk – gyakran olvasok ilyet a visszajelzések között, és ennek örülök, mert valóban nem fekete-fehér személyiségekről van szó. A történet a hatalom és a végtelen lehetőségek jellemtorzító hatására is felhívja a figyelmet. Az Alkotók közül sokan tisztában vannak vele, milyen messzire sodródtak régi énjüktől, mennyire nem emberiek már több száz évnyi létezés után.

– Amikor elkezdted írni a regényt, és az első jelenetekben egy amnéziás férfi Dél-Afrikában magához térve az életéért menekül számára vadidegen alakok elől, akkor már tudtad, hogy mi is történik éppen, vagy csak leírtál egy titokzatos, izgalmas jelenetet, és később született meg benned is a halhatatlanok ötlete megoldásként?

– Mindig úgy kezdek el írni, hogy a teljes vázlat kész van, tehát minden egyes jelenet, karakter, eleje-vége adott, és ezt próbálom követni is. A hangsúly a „próbálom”-on van, mert megesik, hogy a sztori az írás közben teljesen más irányba megy. Ez egy érdekes jelenség, a szövegnek megvan a maga útja, és hiába tervezzük meg előre, élesben jobban működhet egy eltérő vonal. Viszont maga a vázlat is egy fura fenomén, mert nem kronológiai sorrendben épül fel, itt sem az elejét találtam ki először, sőt, inkább a vége felé. Az első szikra az volt, hogy valamiféle romlott istenszerű lények áskálódnak egymás ellen, akik néha felfalják egymás szívét.

– Az általad kitalált világban a halhatatlanok úgy születnek, hogy fel kell áldozniuk valakit, aki közel áll hozzájuk, és meg kell enniük a szívét. Ha neked kéne ölnöd és emberi szíveket enned a halhatatlanságért, akkor szeretnél halhatatlan lenni? Ha igen, mire használnád a halhatatlanság adományát?

– Ez a legtöbb embernek valószínűleg túl nagy ár lenne, de biztosan akadnak, akik vállalnák a dolgot. A probléma – ami elhangzik a könyvben – hogy se állati, se halott szív nem jó, tehát ténylegesen ölni kell. Persze felmerülhetnek kiskapuk, hogy valaki haldoklókat keres fel, vagy ahogy azt néhány jobb érzésű Alkotó csinálja: kifejezetten bűnözőkre, gyilkosokra vadászik, de azért ezeket még így is nehéz megindokolni, illetve a lelkiismerettel elszámolni. Ennek ellenére a halhatatlanság a világ egyik legősibb vágya, úgyhogy ha csak egyszerű választás kérdése lenne, én biztos elgondolkoznék rajta. Az idő talán a legnagyobb ajándék, de a végtelen idő alatt az ember feltehetően előbb-utóbb menthetetlenül kiégne, bekattanna, érzelmi és szellemi ronccsá válna, így aztán már nem annyira csábító a dolog.

– Ha választanod kéne mindenképpen, hogy Alkotó vagy Defenzor legyél, melyik lennél inkább, és miért?

– Egyik sem, de ha muszáj lenne, akkor Alkotó – ha már lúd, legyen kövér. Érdekes volna megtapasztalni egy korlátlan erőt, amivel azt hozhatunk létre, amit akarunk. Mivel a használatát nekik is tanulniuk kell, maga a tanulási folyamat is izgalmasan hangzik.

– Olvasás közben sokat gondolkoztam azon, hogy mi is az Esszencia pontosan… Csak egyfajta tudattalan energia vagy egy tudattal rendelkező gonosz lény, ami gonosz dolgokra veszi rá az arra fogékony embereket, és valamiféle szimbiózisban él velük?

– A művészet próbatétele. Az elmélet szerint ha egy művész eléri az abszolút tökéletes mozzanatot a munkájában, akkor erre a művészetnek nevezett entitás reagál. Ha a művész megteszi, amit sugall neki, akkor megkapja az „ajándékot”, de nagy kérdés, hogy valóban azt kap-e, vagy inkább átkot. Több száz évnyi gyilkolás után bizonyára sok Alkotó visszamenne ahhoz a bizonyos ponthoz, és másként döntene, de persze az elvetemültebbek lubickolhatnak a hatalomban. Hogy maga az Esszencia gonosz-e, az jó kérdés. Ő csupán egy választási lehetőséget kínál, a tettet már a kiválasztott követi el. És hogy miért épp ilyen gonosz tettre sarkalja a művészt? Valószínűleg ennél kisebb áldozat nem szolgáltatna elegendő dilemmát a legtöbb embernek, és egy percig sem haboznának. Persze a könyvben szereplő Alkotók még így se nagyon hezitáltak, de arról nem szól a fáma, hogy hányan utasították vissza az erőt.

– Miért pont a művészeket választja ki az Esszencia? Mi van szerinted bennük, ami egy nem kreatív alkotómunkát végző emberben nincs meg?

– Ez egy tök jó téma, amiről sokat lehet beszélgetni. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a művész egy magasabb rendű egyén, de kétségtelen, hogy olyan különleges szegmense a társadalomnak, aki akarva-akaratlanul befolyásolja a világ sodrását. Szellemi és érzelmi síkon is hat a rá fogékonyakra, rengeteg ember életét változtatja meg egy-egy alkotás, legyen az film, festmény vagy akár zenemű. A művészt ráadásul az égvilágon senki nem kényszeríti arra, hogy létrehozza ezeket, a legbensőbb érzései sarkallják, hogy mutassa meg a világnak, ami megszületett az elméjében. Ennek szerintem már önmagában megvan a maga misztikus íze.

– Halandó emberként, ha megtudnád, hogy tényleg léteznek a halhatatlanok, és tudnád, hogy gonosz dolgokat tesznek, inkább meghúznád magad, vagy ugyanúgy szembeszállnál velük a veszélyt vállalva, mint Kim és Clive?

– Szerintem nem lennék olyan bátor, mint hőseink, de azt hiszem, alapvetően ők sem lennének ilyenek, ha nem történnek velük azok az események, amiket az Alkotóknak „köszönhetnek”. A személyes tragédiák, mint Kim esetében, elég jó motivációt jelentenek a bosszúra.

– A történet vége lényegében le lett zárva, de egy eléggé meglepő és bátor fordulattal. Van esetleg esély rá, hogy kapunk folytatást? Vagy esetleg egy teljesen új történeten dolgozol?

– Jelenleg épp szünetet tartok, de mindenre van esély. Az eggyel korábbi könyvemnél is számtalan olvasótól megkaptam, hogy jöjjön a folytatás, és ez már Az Esszencia urainál is felmerült. Egyáltalán nem zárkózok el tőle, könnyedén tudnám folytatni egy újabb történettel, amiben új hősöket és újabb Alkotókat ismerhetnénk meg, no meg persze az eddig életben maradt szereplők is felbukkanhatnának. Bevallom, már megszületett néhány vázlatpont és jelenet, ami csupán néhány mondatot jelent, de mindig így kezdődik…

– Mikor és hol találkozhatnak veled legközelebb az olvasóid, hogy dedikálást kérjenek tőled?

– Legközelebb a Fantasy Expón veszek részt (2025. december 6.). Az asztalomnál lesz Gyilkos tündérek városa és Az Esszencia urai is, valamint egy irodalmi klub eseményére is meghívtak, ahová szintén szeretettel várok mindenkit, aki arra jár. Gyertek!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Bella Swift: A kiskutya, aki szuperhős akart lenni – Blogturné

Kedvenc kis mopszunk, Milli, ezúttal szuperhős szerepbe szeretne bújni, hogy bebizonyítsa, ő is lehet szuperkutya, mint a közelben forgató filmhős német juhász!

Tartsatok bloggereinkkel Bella Swift legújabb kiskutyás történetének blogturnéján, és ne felejtsetek el játszani se, mert egy szerencsés olvasónk megnyeri a Manó Könyvek kiadó által felajánlott példányát a könyvnek!

Miért választottam ezt a könyvet?

Milli történetei olyan kis cukik és komfortosak számomra, főképp ilyenkor télen jólesik bebújni egy ilyen aranyos könyvecskével a meleg takaró alá, aztán csak úgy egy fél óra alatt elolvasni.

Külcsín és kivitelezés

A kötet teljesen illik a sorozat korábbi részeihez mindenféle tekintetben. Ezúttal a borítón Milli egy, a Wonder Womanéhez hasonló szuperhősjelmezben feszít, a sárga háttérben pedig valami konfettiszerűség hullik az égből rá, ami gondolom, a sztárságot, a média világát hivatott jelképezni. Szóval a rajz a szokásos cukiságot hozza, és passzol a történethez, valamint a teljes sorozathoz is, és jó ötlet volt a sárga szín dominanciája, mert az a csillogást, fényt szimbolizálja, ami a filmes világot jellemzi.

A belső oldalakon található illusztrációk fekete-fehérek, de ez semmit nem ront rajtuk, mert nagyon aranyosra sikeredtek.

A könyv kicsit kisebb, mint egy átlagos könyv szokott lenni, puha borítós, és nagyon könnyű, szóval csuklóbarát. A történet szövege az átlagosnál kicsit nagyobb betűs, így az olvasni csak nemrég megtanult gyerekek is könnyebben bogarászhatják ki a mondatokat.

Vagyis 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Már megszokhattuk, hogy a Milli-könyvek mindig ugyanazon az ötleten alapulnak. Milli valaki más akar lenni, mint aki, hogy megfeleljen vagy segítsen az emberi családjának, de a végén kiderül, hogy ő csak Milli, ám pont így tökéletes.

Ezúttal is pontosan ugyanez az alap. Milli és Anna megtudják, hogy a városukban szuperhősös filmet fognak forgatni, aminek a főszereplője Anna egyik kedvence, Quintana. Anna szeretne találkozni a példaképével, mert róla írná az egyik sulis beadandóját, de nem választják ki statisztának. Ám az anyukáját felkérik, hogy gondoskodjon a filmes stáb megetetéséről, így Anna mégis bejut a forgatásra Millivel együtt. De még így sem könnyű Quintana közelébe kerülni, ezért Milli elhatározza, hogy ő is szuperhőssé válik (akárcsak a filmbeli kutya), és segít Annának valóra váltani a vágyát.

– Te is jössz, Ruby? – kérdezte Anna. A kishúga a kanapén ült Finn-nel, és tévét néztek. Ruby megrázta a fejét.

–Nem akarok szerepelni egy filmben sem. Én csak nézni szeretem őket – jelentette ki Ruby.

Bár az alapsztori nem egyedi és meglepő, de azt hiszem, ettől a sorozattól nem is várja el ezt az, aki szereti Milli történeteit.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A cselekmény a megszokott sablon alapsztori ellenére érdekes volt. Egyfelől bár ez csak egy mese, mégis beleláthattunk kicsit a filmes világba, abba, hogyan is működik egy forgatás, miként szállásolják el a színészeket, hogyan vesznek fel egy jelenetet.

Másfelől kíváncsi voltam, hogy Annának sikerül-e végül beszélnie Quintanával, és ha igen, akkor pozitív vagy negatív élmény lesz-e ez számára. Ugyanis elsőre Quintana elég távolságtartónak tűnik, aztán meg kiderül, hogy valamiért nem bírja a kutyákat, de közben mégis úgy éreztem, hogy van a háttérben valami, amit nem tudunk, és Quintana nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. Szóval volt egy kis rejtélyes szál, ami fenntartotta a figyelmemet felnőttként is olvasás közben, szóval valószínűleg a gyerekeket is érdekelni fogja.

Milli próbálkozásai, hogy szuperhősként segíthessen Annának, butuskák, de nagyon aranyosak. És persze mindig kudarcba fulladnak, bárhogy és bármivel is próbálkozik szegénykém.

Fogalmam sincs, miért, de a sorozat ezen része egy hajszálnyival jobban lekötött, mint a korábbiak, pedig azokat is szerettem. Talán mert visszahozta kicsit azokat az emlékeket, amikor anno huszonévesen én vettem részt két hétig a Bel Ami pesti forgatásán a barátaimmal, hogy láthassuk Robert Pattinsont.

Szóval 5-ből 5 pont.

Karakterek

Milli egy tündérbogár, akit olvasás közben agyonsimogatna és -ölelgetne az ember. Olyan, mint egy 3-4 éves gyerek, segíteni akar annak, akit szeret, de nincs meg a megfelelő tudása hozzá. Olyan megoldásokat talál ki, amik egyszerűen nem működhetnek, már csak azért sem, mert a valóságban nem léteznek szuperhősök, így ő sem válhat azzá.

Ennek ellenére az ember mosolyogva olvassa végig a cuki próbálkozásait, és reméli, hogy végül, ha nem is olyan módon, ahogyan azt Milli elképzelte, de sikerül megoldani a problémákat.

Anna karaktere is nagyon szerethető. Ő az a fajta rajongó, aki én is voltam anno (meg a barátaim is). Odavan a kedvenc színészéért, megpróbál találkozni vele, de tiszteletben tartja a határait. Nem zaklatja, nem visít a fülébe, nem csinál para dolgokat.

– Próbáld meg ma, talán most jobb kedvében van – javasolta Finn.

– Nem akarom újra feldühíteni – rázta meg a fejét Anna.

– Ismered a mondást: Jobb, ha soha nem ismered meg a példaképed – szólalt meg anya.

Quintana is érdekes karakter volt, mert elsőre azt gondolta az ember róla, hogy csalódást fog okozni Annának, lévén nagyon nem olyan ember, mint amilyennek Anna a filmjei, interjúi alapján elképzelte. De közben meg érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, és érdekelt, hogy micsoda. Valahogy reméltem, hogy az első benyomás hamis, és kiderül, hogy Quintanának van oka úgy viselkedni, ahogyan.

Persze a karakterek nem túl összetettek, lévén egy meséről van szó, nem egy lélektani regényről, de szerethetőek és a gyerekek számára érdekesek.

Szóval 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet végétől pontosan azt kaptam, amit a korábbi részek alapján elvártam. Anna álma valóra válik, kiderül, hogy Quintana milyen ember is valójában, Milli pedig, bár nem vált szuperhőssé, mégis elérte a célját.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez könyv?

Igazán szórakoztató volt, talán egy hajszállal számomra még szórakoztatóbb is, mint a korábbi részek. Milli még mindig cuki és szeretni való, és a történet olyan kellemes kis léleksimogató olvasmány.

Szóval nem én vagyok a célközönség, de 5-ből 5 pont a maga nemében.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az egyszerű, cuki kutyusos meséket, legyenek gyerekek vagy gyerekelelkű felnőttek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel Bella Swift főszereplője egy tündéri mopsz, úgy gondoltuk, hogy még pár édes kutyafajtát mutatunk nektek. A feladat az, hogy találjátok ki a fajtájukat, és írjátok be a Tally megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

11. 18. Hagyjatok! Olvasok!

11. 19. This is my (book) universe.

11. 21. Könyv és más

11. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 25. Szembetűnő

11. 27. Csak olvass!

Simon Réka Zsuzsanna: Ahány boszorka, annyi mese – Blogturné

Boszorkányok, varázslatok és csodás kalandok várnak Simon Réka Zsuzsanna legújabb mesekönyvében! Az Ahány boszorka, annyi mese tíz különleges történetet rejt. A mesék egyszerre szórakoztatnak és elgondolkodtatnak, miközben egy varázslatos világba repítenek, ahol a jó szándék és a szeretet mindig győzedelmeskedik.

Tarts velünk a turné során, ismerd meg közelebbről ezeket a bűbájos boszorkákat – és játssz velünk, hogy megnyerhesd a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a boszis történeteket, és a borítója alapján cuki mesékre számítottam, amik jól elszórakoztatnak, kikapcsolnak majd.

Külcsín és kivitelezés

Nagyobb méretű, kemény borítós mesekönyvről van szó, belül vastagabb, kicsit fényes oldalakkal. A mérete ellenére vékonyka, így nincs nagy súlya, és fel-le járkálás közben olvastam, és nem fájdult meg tőle a csuklóm.

A borítón egy boszorkalány van, aki épp seprűt röptet, körülötte szellemek, állatok és egy sárkány, a sötétkék, esti háttérben pedig egy város épületei. Az illusztráció stílusa nagyon tetszik, szerintem pont illik a történetekhez, a mesekönyv stílusához. Ahogyan a könyvben lévő rajzok is. Szert-Szabó Dorottya igazán jó munkát végzett.

A mesék átlagos betűmérettel vannak írva, és viszonylag hosszúak is, szóval inkább szülők, nagyszülők, tanítók általi felolvasásra ajánlanám, vagy olvasni már jól tudó gyerkőcöknek.

Nekem 5-ből 5 pont a kivitelezés.

Alapötlet

Mindig is nagyon érdekeltek a boszorkányos történetek, már csak azért is, mert feministaként nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy régebben nem aranyos, mindenki által szeretett meseszereplők voltak, hanem konkrétan ártatlan lányok és nők, akik sokszor szörnyű kínhalált haltak, miután borzalmas kínzásoknak vetették alá őket a vallás és Isten nevében. Valahogy megkönnyebbülés és öröm látni, hogy ilyen szempontból mekkorát változott a világ. Hogy a korábban bűnösnek, a sátán követőinek kikiáltott nők képét mostanra felváltotta az erővel bíró, magabiztos nők képe a történetekben és a valóságban is.

Szóval örültem, hogy készült egy mesekönyv, amelynek a középpontjában a boszorkányok, és ezáltal a nők állnak majd, mert szüksége van a kislányoknak arra, hogy példaképeket találhassanak a mesékben, a kisfiúknak meg arra, hogy lássák, a lányok is lehetnek erősek, fifikásak, kitartóak és okosak.

Úgyhogy alapötlet 5-ből 5 pont.

A mesék

A kötetben 10 mese található, mindegyik egy-egy boszorkányról szól. A mesékben közös, hogy mindig megtalálható bennük némi kis összefoglaló arról, hogy ki is az adott boszorkány, hol született, hány éves most, merre járt korábban, miket csinált, mi a foglalkozása. Szóval komplett háttértörténetet kapunk mindegyik bosziról. Az is közös, hogy mindegyik boszinak van vagy lesz legalább egy állatbarátja (mindig más-más állat).

Ahogyan az is, hogy bár mindegyik mese más országban (Norvégia, Olaszország, Belgium, Franciaország, Magyarország, Anglia, Németország, Románia, Törökország, Spanyolország) játszódik, az összes történet megismerteti az olvasókat némileg az adott hellyel. Vagy egy fontos épülettel, vagy bizonyos szobrokkal, vagy más egyébbel, de betekintést kaphatunk egy kicsit az adott országba, városba. És egyéb érdekességek, információk is el vannak rejtve a mesékben, amik által a gyerekek észrevétlenül tanulhatnak a világ dolgairól.

A mesék cselekményei azonban sokszínűek. Mindig más és más problémával, gonddal, kalanddal kell megküzdeniük a főszereplőknek. És a történetekben nem csak boszik és állatok, hanem más mágikus lények is szerepelnek. Például szelleme, sárkányok, mágiával életre keltett szobrok.

A boszik és a többi karakter is nagyon szerethető és aranyos, és úgy gondolom, hogy a mesék cselekménye is le fogja kötni a gyerekeket, mert engem is lekötött. Lehet, hogy elfogult vagyok, de a kedvencem a kötetből a magyarországi mese volt, már csak azért is, mert a mese bemutatta Kodolko Mihály szobrászművészt és az aprócska alkotásait, az egyiknek pedig fontos szerepet is adott. Én pedig imádom ezeket a kis mütyűr szoborokat, amik feldobják a város hangulatát.

A kötetben van néhány érdekesség is. Az egyik mesénél találhatunk egy fincsi sütireceptet, a másik végén pedig egy turmixreceptet, a kötet legvégén pedig segítséget kapunk ahhoz, miről lehet felismerni a boszorkányokat.

5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nem az én korosztályom a célközönség, de a mesék cukik, érdekesek, van bennük egy csomó érdekes információ a világról, és az illusztrációk is csoda szépek.

Szóval összességében 5-ből 4,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

A kisebb gyerekek szerintem mindenképpen élvezni fogják a benne lévő meséket, de a kíváncsibb, gyermeki lélekkel is bíró felnőtteknek is jó szórakozás lehet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunkban híres boszorkányokkal találkozhattok különböző filmekből. A feladatotok, hogy a képek alapján kitaláljátok, melyik filmről van szó, majd beírjátok a címét a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

11. 13. Milyen könyvet olvassak?

11. 15. KönyvParfé

11. 17. Könyv és más

11. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út