Alexene Farol Follmuth: A tizenkettedik lovag – Blogturné

Viola Reyes a Tizenkettedik lovag nevű MMORPG rajongójaként arra kényszerül, hogy ne női játékosként, hanem férfi karakterként játsszon. Mi történik, ha a Vi számára ellenszenves, lusta diáktanácselnök is játszani kezd? Vajon Jack Orsino sportsérülése és a közös videójátékos kalandok közelebb hozzák őket egymáshoz a valóságban is?

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, de ne felejtsetek el játszani se, mert a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri A tizenkettedik lovag című regényt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Egy megérzés miatt olvastam el ezt a regényt. Eredetileg nem is jelentkeztem erre a turnéra, már el is kezdték megszervezni a többiek, amikor valahogyan szembejött velem a könyv, és azt éreztem, hogy mégis el kell olvasnom. Fogalmam sincs, miért, mert a fülszöveg alapján egy szimpla tinisztorinak tűnt, valamiért mégis úgy döntöttem, hogy oké, turnézok vele én is. És milyen jól működnek a megérzéseim, mert ez a könyv sokkal több annál, mint aminek elsőre látszik!

Külcsín és kivitelezés

Általában nem igazán vagyok oda a rajzolt borítókért annak ellenére, hogy sok illusztráció önmagában szépre sikerül, mert ha valami nem gyerekeknek készült, akkor zavaró számomra, ha mégis mesekönyvbe illő illusztráció szerepel a borítóján, de ezúttal nem igazán voltak ellenérzéseim. Valószínűleg azért, mert a történetben a karakterek egy online játék szereplőinek a bőrébe bújnak, vagyis a sztoriban „nem hús-vér” formában is léteznek bizonyos módon. És így a borítón lévő rajz passzolt az oldalakon található sztorihoz.

A borítón egyébként a két főszereplő, Vi és Jack található. Vi a karaktere páncélját és kardját viseli, Jack pedig a focimezét, egy koronát a fején, és a kezében mankók vannak. Vagyis míg Vi a játékbeli énjét adja, addig Jack esetében keveredik a játék és a valóság a rajzon. Ez pedig szintén passzol a sztorihoz. Vi kardot szegez Jackre, de mivel a srác mosolyog, ezért ez csak egy játékos harc közöttük, ami szintén passzol a sztorihoz. A talpuk alatti körök és a fejük feletti képecskék a számítógépes játékra utalnak. És külön kiemelném, hogy hasonlítanak a könyvbeli önmagukhoz a rajzon, aminek nagyon örülök, mert utálom, ha a borítón lévő alakok totál másképp néznek ki, mint ahogyan az író leírta őket.

Szóval 5-ből 5 pontot adok.

Alapötlet

Az író Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című történetét dolgozta fel és adott rá 21. századi köntöst. Sok Shakespeare-darabot olvastam már, de őszintén bevallom, ez pont kimaradt valamiért. Tudom, miről szól az eredeti történet, mert többek között Alice Oseman Loveless című könyvében is ezt adják elő a szereplők az egyetemen, és ott elmesélik a történet alapsztoriját, de ez csak felszínes tudás. Ezen minimális ismeret alapján voltak párhuzamok az eredeti történet és a regény között, de valószínűleg el kéne olvasnom a Shakespeare-darabot ahhoz, hogy minden apró utalást észrevehessek.

Az biztos, hogy ez egy 100%-ig feminista regény, szóval igen, pontosan nekem szólt. Vit egy feminista újságíró anya nevelte fel, szóval sokkal tisztábban látja maga körül a fiúk viselkedését, a patriarchális elnyomást, mint más korabeli lányok. Ennek köszönhetően Vit mindenki mogorvának és magának valónak tartja, még a legjobb barátnője is azt a tanácsot adja neki, hogy legyen kicsit kedvesebb a srácokkal, hagyja néha győzni őket, fogja vissza a képességeit, tudását, mert a fiúk nem szeretnek veszíteni, főképp nem egy lánytól. Vi viszont a végletekig hű az elveihez, nem hajlandó meghajolni egyetlen férfi/fiú előtt sem, és nem hajlandó megjátszani magát, csak hogy elfogadják. Még akkor sem, ha emiatt elveszíti az állítólagos barátait. És emiatt nagyon azonosulni tudtam vele, mert én pontosan ugyanilyen vagyok.

Ami egyszerre jó és rossz is. Jó, mert nem hagyjuk megtörni magunkat, nem hagyjuk, hogy átmossák az agyunkat, hogy elvegyék a személyiségünket, és modern rabszolgasorba kényszerítsenek. Rossz, mert szeretnénk szeretni, és szeretnénk, ha szeretnének, csak ehhez baromi nehéz megtalálni a megfelelő embert (és nehezen is adunk esélyt másoknak azért, mert kb. esélytelennek látjuk, hogy pont az adott ember lesz a megfelelő, és alapból a csalódásra készülünk). Azt, aki nem akar elnyomni, hanem büszke az erőnkre és kitartásunkra. Azt, aki nem érzi magát kevesebbnek attól, ha valamiben mi vagyunk esetleg a jobbak. Azt, aki nemcsak azt várja el, hogy mi támogassuk őt, hanem ő is támogat minket. És nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is az egyenlőség elvét követi. Szóval elvhűnek lenni elég magányos dolog.

Tetszett, hogy nemcsak a nők szemszögéből mutatja be a könyv a patriarchátus negatívumait és a feminizmust, hanem Jack karakterének köszönhetően a férfiak szemszögéből is. Jack amerikai futballt játszik, ő az iskola sztárjátékosa, ám az egyik meccsen megsérül a térde, és jó időre kiesik a játékból (az sem biztos, hogy valaha képes lesz folytatni). Ennek köszönhetően el kell gondolkoznia a jövőjén, és azt is meg kell tanulnia, hogy miként fejezze ki és dolgozza fel az érzéseit. Mert hát a férfiak esetében sok-sok évszázadon át azzal járt a patriarchátus, hogy el kellett nyomniuk az érzéseiket.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, őszintén bevallom, nem tudtam, hogy lesz-e benne fantasyszál, de nem volt. Vi és Jack csak egy online szerepjáték, a Tizenkettedik lovag keretein belül ismerkednek meg Artúr király világával, ami tele van lovagokkal, mágusokkal és egyéb lényekkel. Nem vagyok gamer, mert bár mindig is vonzott ez a világ, imádok játszani, valahogy sosem volt lehetőségem kipróbálni ezeket a játékokat (sem technikai eszközöm nem volt hozzá, sem ilyesmi iránt érdeklődő játékostársaim). Ennek ellenére olvasni is nagyon érdekes volt erről a hobbiról, vagy nevezhetném életmódnak is. Jó ötlet volt szerintem behozni a regénybe, mert egyfelől adott egyfajta érdekes hangulatot a sztorinak, másfelől zseniális tanulságai voltak. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen játék elidegeníti egymástól az embereket, ez egy magányos játék, miközben pont az a lényege, hogy egyedül nem tudod végigvinni, szükséged van hozzá egy társra mindenképpen. Az utolsó szintet követő érdekesség pedig nagyon ütős volt, lényegében megmutatta Vinek, hogy nagyon is van létjogosultsága ebben a világban a nőknek.

Szóval az alapötlet szintén 5-ből 5 pont.

A kép forrása: 8181dUn4oSL._UF1000,1000_QL80_.jpg (1000×780)

Cselekmény

A történetet Vi és Jack szemszögéből felváltva olvashatjuk E/1-ben, ami klassz, mert érdekes volt mindkettejük fejébe és érzéseibe belelátni. Szerintem azért volt ez fontos, mert női olvasóként jobban megérthettem egy férfi karakter lelkivilágát, a férfi olvasók pedig jobban megérthetik a nők lelkivilágát, problémáit, érzéseit.

Bár hatalmas fordulatok nem történtek a cselekményben, mégis nagyon izgalmasnak találtam. Mert olyasféle jelenetekből és gondolatokból áll össze a történet, amiken rengeteget lehet gondolkozni, filozofálni, és amikből sokat lehet tanulni is. Az anya-lánya, apa-fia, testvérek és különböző barátok közötti szálak mind-mind tele voltak ilyesféle tanulságokkal. Nekem például az volt a leghasznosabb, hogy ha ki is tartok az elveim mellett, időnként megérné adni egy-egy lehetőséget bizonyos embereknek arra, hogy bizonyíthassanak.

– Jack – mondom kétségbeesetten –, ugye tudod, hogy igazából… egy ribanc vagyok?

Erre felhorkan.

– Persze, hogy tudom, Vi. Már ha ez azt jelenti, hogy sosem adod fel. Sosem fogadod el a vereséget. Nem hajtasz térdet, csak mert valaki ezt várja el tőled – mondja, és a keze még mindig az enyém közelében táncol. – Ha ettől ribanc leszel, Vi, akkor rendben, és remélem, sosem változol meg. Sőt, azt is remélem, hogy te változtatsz meg engem. Szeretném azt hinni, hogy már meg is tetted.

Szóval ebben a regényben nem a pörgős cselekmény volt a fontos, hanem inkább az érdekes párbeszédek, a karakterfejlődések, a morális kérdések, a nők és lányok problémái (és persze a fiúké, férfiaké is), ezeket viszont gyönyörűen kifejtette, felépítette az író. Minden jelenetnek, minden párbeszédnek volt valami súlya és jelentősége.

Szóval a cselekmény, ha nem is volt fordulatos, nagyon jól kidolgozott volt, így 5-ből 5 pontot adok rá.

Karakterek

Viola minden mondatát, rezzenését megértettem és átéreztem. A csalódottságát, amiért a legjobb barátnője meghajlik a fiúk előtt inkább, és elárulja őt. A félelmét, hogy végül az anyját is megváltoztatja majd a pasi, akivel járni kezdett. A dühét, amiért lányként nem veszik őt komolyan az élő és online szerepjátékos világban, pedig sokkal profibb és okosabb játékos, mint a fiúk többsége. A frusztráltságát, hogy ő végzi el a srácok munkáját is az iskolai szervezőfeladatokkal kapcsolatban, mert azok miután elnyertek egy tisztséget, már sz*rnak bele a feladataikba, és ráhárítják Vire azok elvégzését, megoldását. Igen, Viola a lábujjától a feje búbjáig feminista, és ezért szívből szerettem őt. És reméltem, hogy legalább ő a történetben megtalálja majd azt a társat, aki valóban a társra lesz, nem az elnyomója.

Jack alapvetően nem egy rossz srác, de rá is hatással volt tudat alatt az a patriarchális világ, amiben felnőtt. Simán normálisnak veszi, hogy kap egy tisztséget, élvezi az előnyeit, de a feladatait ráhagyja Vire, a lányra, aki majd úgyis megcsinálja helyette a dolgokat. Amikor mégis megszervez egy online szerepjátékos eseményt, eszébe sem jut, hogy esetleg az a lányokat is érdekelhetné, csak a fiúkat próbálja rávenni, hogy csatlakozzanak. És hogy akkor mégis mi a különbség közte és más pasik között? Az, hogy Jack nemcsak fejlődőképes, hanem konkrétan akar is fejlődni. Észreveszi, amikor hülyén viselkedik, és belső igénye van arra, hogy jobbá váljon. Nem nézi le Vit, hanem tényleg meghallgatja, és tanul tőle. És ez nagy szó egy patriarchális világban felnőtt sráctól.

Nagyon tetszettek Vi és Jack való életbeli szópárbajai, és az is ahogyan a karaktereik bőrébe bújva megnyíltak egymásnak. Mert igaz, hogy Vi egy férfi karakter mögé rejtőzve, névtelenül beszélgetett és játszott Jackkel, vagyis a srác nem tudta, hogy Vi a játékostársa (azt hitte, hogy Vi fiú ikertestvére az, mert Vi ezt füllentette), mégis mindketten teljesen önmagukat adhatták a játék és az online beszélgetéseik során, valamint a valóságban is.

Érdekes karakter volt még Olivia, Jack volt barátnője is. Jack egyezséget kötött Vivel, aminek a lényege az volt, hogy ő elvégzi végre a tisztégével járó feladatokat, amiket eddig Vire testált, Vi pedig cserébe megtudja neki, hogy Olivia miért is szakított vele. Amúgy vicces volt, mert az első gondolatom a szakítás okára az volt, ami végül ki is derült, de csak röhögtem magamon, hogy á, már mindenbe ezt látom bele, tuti tévedek. De nem. 😂 Hogy pontosan miről is van szó, nem árulom el, de jót kuncogtam magamon és azon is, hogy tényleg igazam volt.

Vi anyukája és tesója is klassz karakterek voltak. Tetszett, hogy Vi az anyukájával teljesen őszintén beszélhet bármiről, és az is aranyos volt, hogy a tesója folyamatosan támogatni akarta őt mindenben (annak ellenére, hogy ez Vinek fel sem tűnt a nagy önsajnálatban dagonyázástól).

– Nem vagyunk barátok – mondom neki –, és ha nem akarod, hogy feljelentselek zaklatás miatt, akkor jobb, ha békén hagysz.

– Hűha, Vi! – mondja Antonia olyan hangon, mintha kajánul elrontottam volna a szórakozását. – Történt valami, vagy csak…?

– Semmi – feleli George az arcára fagyott mosollyal. – Rendben, Vi. Megértettem. Sosem lehet tudni, hogy ki érti a viccet.  

A nyugtalanság gazként ver gyökeret a mellkasomban, kivirágzik, majd elszárad. Gyorsan elfordulok, és motyogok valamit arról, hogy Bashnek kell segítenem.

– Elnézést kérek a viselkedéséért – mondja Antonia halkan a hátam mögött. – Ő már csak ilyen. 

Már nem láthatnak, de úgy torpanok meg, mintha a szavak tőrként hatolnának belém. Úgy érzem, megfulladok.

– Semmi baj, kedvesem – feleli George. – Viola híres a… forrófejűségéről.

– Így is mondhatjuk – nevet fel Antonia, és ettől felfordul a gyomrom.

Antonia (Vi korábbi legjobb barátnője) karaktere tökéletes példája volt annak a lánytípusnak, aki nem gonosz, nem rossz, csak épp naiv, meg akar felelni a fiúknak, és nem veszi észre azokat a red flageket, amiket Vi például azonnal meglát. Ő valóban azt gondolja, hogy Vivel van a probléma, hogy oda is rosszat képzel, ahol nincs is, és nem látja tisztán a körülötte lévő fiúkat, a tetteik mögött megbúvó célokat és érdekeket. Örültem annak, hogy az ő karaktere is fejlődésen ment át, és nem lett végleg elfelejtve, miután Vivel megromlott a barátsága.

A karakterek szerintem nagyon jól ki voltak dolgozva, szóval nem adhatok mást, mint 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet lezárása nem volt túl meglepő, pontosan az történt, amire számítottam, ennek ellenére egyáltalán nem vagyok csalódott, mert ez ebben az esetben pont így volt tökéletes.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Én is meg vagyok lepve rajta, de nekem nagyon bejött. Imádtam, hogy színtiszta feminista történet volt, szerintem ennyire feminista szórakoztató irodalmi regényt én még nem is olvastam korábban. Sok mindent át tudtam érezni benne, elgondolkoztatott, megszerettem a főszereplőket és a mellékkarakterek közül is jó párat, imádtam a Vi és Jack közötti párbeszédeket, jeleneteket, és csak úgy szimplán élveztem a történetet.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik egy valóban feminista regényt szeretnének olvasni úgy, hogy közben jól is szórakoznak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó oldalán találtok egy beleolvasót Alexene Farol Follmuth nemrég megjelent YA-regényébe, aminek segítségével könnyedén meg fogjátok tudni válaszolni az egyes állomásokon található, könyvhöz kapcsolódó kérdéseinket! Jó olvasást!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Kinek az amulettjéről szól a küldetés?

Állomáslista:

Blogturné

10. 05. Hagyjatok! Olvasok!

10. 09. Utószó

10. 12. Dreamworld

10. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út

A. B. Poranek: Ahol megdermed a sötét – Blogturné

A. B. Poranek regénye, az Ahol megdermed a sötét egy veszélyes világba kalauzol el bennünket, egy sötét erdő mélyére, ahol a rettegett leszy él – de ő maradt egyedül Liska utolsó reménye arra, hogy megszabaduljon a mágiájától. Ám ahhoz egy évet az erdőben kell töltenie a leszy mellett. Vajon megéri ez a csere? Tudd meg te is, hiszen a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Miért választottam ezt a könyvet?

A kiadótól meglepetésdobozban kaptuk meg a könyvet apróbb, cuki ajándékokkal, és mivel tetszett a fülszöveg, és érdekelt, hogy milyen apróságokat adnak a könyv mellé, így jelentkeztem a turnéra. Egyébként az ajándékba kapott kitűzőt kitettem a mindennap használt hátizsákomra, mert nagyon tetszik, és a többi ajándék is klassz lett.

Külcsín és kivitelezés

A könyv mérete és a papírok minősége teljesen átlagos, a borítója viszont nekem extrán bejön. A történetben lévő sötét és misztikus erdő fái és egyéb növényei, valamint a két főszereplő van rajta rajzként. De egyfelől a rajz végre nem gyerekkönyvre illő, hanem tökéletesen passzol egy felnőtteknek szóló fantasyhez, másfelől a karakterek pontosan olyannak vannak ábrázolva, amilyennek az író a regényben leírta, és amilyennek ez alapján én elképzeltem őket. Utálom, amikor a borítón rajta vannak a karakterek, de egyáltalán nem hasonlítanak a sztoriban leírtakhoz, szóval ez egy hatalmas pluszpont a borító tervezőjének. A könyv egyébként élfestett, és szintén az erdő növényei és fái találhatók meg rajta.

A borító sötét hangulata is tökéletesen passzol a gótikus sztorihoz, szóval nekem ez 5-ből 5 pontos.

Alapötlet

A történet egyfajta, a lengyel folklóron alapuló, gótikus „Szépség és a szörnyeteg”-feldolgozás. Egyfelől örültem, hogy bepillantást nyerhetek a lengyel folklórba, mert mindig izgalmas és érdekes belelátni más népek gondolatvilágába, mondáiba, életmódjába, másfelől nagyon bejött ez a kicsit sötétebb stílus. Érdekes és egyedi hangulata volt a regénynek, ami szinte azonnal bevonzott, és végig fenn is tartotta az érdeklődésemet. Más volt, mint a legtöbb fantasy, amit olvastam, és pont ezért találtam érdekesnek. A sztoriban található lényekről sem hallottam még korábban ilyesformán. Persze, olvastam, láttam történeteket pl. olyan vízidémonnőkről, akik azért csábították be a vízbe az embereket, hogy megöljék őket, meg hasonlók, de a lengyel változat mégis némileg különbözött ezektől.

A „Szépség és a szörnyeteg”-vonalnak is örültem, mert az eredeti sztorit is nagyon szeretem, és mindig kíváncsivá tesz, hogy fel tudja-e még dolgozni valaki tényleg egyedi módon. Ebben az esetben úgy éreztem, hogy igen, sikerült.

– Jóságos isten! – lihegi.

– Nem egészen – mondja a leszy, és óvatosan méregeti. – De még mindig kellemesebb a bók, mint ha sikoltozni kezdenél, amikor meglátsz.

A történet főszereplője Liska, aki egy nagyon vallásos falucskában él, ahol az emberek a mágiát a gonosz eszközének tartják, és félnek mindentől, ami más. Ami baj, ugyanis Liskának mágikus képességei vannak. A szülei, hogy megvédjék őt, elhitetik vele, hogy el kell nyomnia magában a varázslatot, a mágiát azonban nem egyszerű elfojtani. Liska maga is elhiszi, hogy gonosz, de nem akar az lenni, ugyanolyan átlagos életet szeretne, mint bárki másé. Ezért egy nap nekivág a közeli, sötét és mágikus erdőnek, mert állítólag nő benne valahol egy virág, ami teljesítheti a kívánságát: elveheti a varázserejét.

Az erdőben találkozik a területet védő leszy démonnal, akivel végül üzletet köt. A démon nem öli meg, amiért le akarta szedni a virágot, helyette, ha Liska egy éven át mellette marad, és szolgálja őt, akkor az év leteltével megfosztja Liskát a varázserejétől, és átlagos lány lehet belőle. Liska azonban rájön, hogy nem ő az első, aki alkut kötött a leszyvel, és az elődeinek rejtélyes módon nyoma veszett.

Én 5-ből 5 pontot adok az alapötletre, mert különleges ez a gótikus, lengyel folklórvonal, engem nagyon beszippantott.

A kép forrása: Where The Dark Stands Still Fanart | TikTok

Cselekmény

Nagyon sok romantikus fantasy elköveti azt a hibát, hogy vagy túlságosan nagy hangsúlyt fektet a romantikára, és elsikkad a fantasyvilág és -szál kidolgozása, vagy tök jó fantasyszálat hoz össze az író, jól felépített világgal, ám a romantika valahogy halovány marad, egyáltalán nem fogja meg az embert olvasóként.

Nos, ebben a könyvben számomra megvolt az egyensúly. Nagyon jól kiépített, izgalmas fantasyvilágot és cselekményszálat kaptam, de közben meg bevonzott a romantika része is a sztorinak. Miközben mindig történt valami izgalmas és érdekes, a Liska és a leszy között kibontakozó érzelmek sem sikkadtak el, hanem gyönyörűen, lépésről lépésre épültek ki.

A történet tele volt titkokkal és rejtélyekkel, főképp a leszy múltjával kapcsolatban, és azzal, hogy vajon valóban gonosz és gyilkos démon-e, vagy pedig ez csak a látszat. És igen, voltak dolgok és fordulatok, amikkel sikerült meglepni.

Tetszett, hogy mind Liska, mind a leszy múltjába bepillanthattunk egy kicsikét különböző módokon, mert ezektől a visszatekintésektől még összetettebb lett a személyiségük.

Szóval 5-ből 5 pont.

Karakterek

Liska karakterfejlődése nagyon szépen ki lett dolgozva a regényben. A történet elején egy önmagát utáló, a képességeit elrejtő, azoktól rettegő fiatal lány, aki bátran besétál egy veszélyes lényekkel teli erdőbe, viszont önmagáért képtelen kiállni. A történet során azonban megismeri önmagát, a képességeit, megtanulja kezelni őket, és megtanulja önmagát is szeretni és megvédeni. Ebben persze nagyban segíti az, hogy a leszy teljesen támogatja őt abban, hogy önmaga legyen. A leszy előtt nem kell elrejtenie sem a képességeit, sem az érzéseit.

Liska igazán kedvelhető karakter, de a leszyt még nála is érdekesebbnek találtam. Egyfelől ismét egy biszex férfi főszereplő, juhúúúú! Úgy örülök neki, hogy ez már egyáltalán nem tabu a könyvekben, és teljesen természetesen módon illeszkedik a sztoriba, cseppet sem szájbarágósan vagy direkt módon. A leszy korábbi szerelme csak szimplán egy férfi volt, és kész, most pedig Liska az, aki iránt érez valamit. Nincs itt semmi különös, ugyanis ez is totál természetes. Liska még csak meg sem lepődik a dolgon, amikor rájön, és nem tartja ettől kevésbé férfiasnak vagy vonzónak a leszyt.

– Én csak fel akarlak készíteni. Ha... ha meghalok, nem akarom, hogy gyászolj. Ígérd meg...

– Elég! – Liskát hirtelen elfogja az ingerültség, megragadja a leszy ingét, és közelebb húzza magához. – Hagyd ezt abba! Te vagy a legborzasztóbb fiú, akivel életemben találkoztam, de az enyém vagy, és nem hagyom, hogy elvegyen valami házsártos, vén istenség.

Másfelől a leszyt körbelengik a titkok, ami engem nagyon megfogott. Kíváncsi voltam, hogy az író végül teljesen „kifehéríti-e”, vagy megmarad egyfajta szürke karakternek, aki a sötétség és a fény, a jó és a gonosz határán egyensúlyoz. Valakinek, aki tett rossz dolgokat, mégis alapvetően jó lélek. Mert abban kb. a történet elejétől biztos voltam, hogy a leszy nem velejéig gonosz. Végül, ami kiderült róla, a múltja, a háttérsztorija, a régi szerelmi története, az alkuja, nagyon érdekes és összetett karakterré tette. És Liska meg közte határozottan megvolt az a plusz, az a bizsergés, ami miatt elhittem, hogy vonzódnak egymáshoz, szeretik egymást.

A mellékszereplők közül Jaga a házi szellem karaktere fogott még meg, aki picit néha para volt, de közben meg érezni lehetett, hogy kötődik Liskához valamiféle pozitív, baráti módon. És neki is érdekes háttérsztorija volt. Valamint Maksio karakterét is nagyon megszerettem. Ő egy kisfiú, aki az egyik kaland során Liska életének a részévé válik, és ő is olyan titkot rejteget, amire nem számítottam. Mármint éreztem, hogy valahogy furcsa kisfiú, de arra nem gondoltam, ami kiderült róla.

Amúgy tök sok érdekes mellékszereplő van még a sztoriban. Liska anyja, a gyerekkori barátnője és egyben unokatestvére, a falu papja, Kazimiera, a leszy talán egyetlen emberi barátféléje. Mindegyikükben van valami, ami érdekes, elgondolkoztató.

Szóval a karakterekre is 5-ből 5 pontot adok.

A kép forrása: Pin by Chantal Michela on Books are worlds of paper in 2025 | Fan book, Book aesthetic, Book characters

Lezárás

Még az utolsó fejezeteknél is azt hittem, hogy egy totál átlagos befejezést kapok majd, de sikerült nagyon meglepni. Az író baromi bátor volt, és olyasmit tett, amire egyáltalán nem számítottam. Biztosan lesz, aki emiatt csalódottnak érzi majd magát, de én a fájó érzések ellenére is örülök neki, hogy valami mást kaptam, mint általában. És az epilógus külön nagyon tetszett feministaként, imádtam! Hozzáteszem, nem bánnék egy folytatást, akár Liskával a főszerepben, akár Basiával (ő csak a sztori legvégén bukkan fel nagyon rövid időre, de az alatt belopta magát a szívembe).

Szóval a lezárás 5-ből 5 pont, és esetemben még egy csillag is jár az ötös mellé a bátorságért.

Hogy tetszett ez a könyv?

Kicsit félve álltam neki, mert korábban semmit nem tudtam a lengyel folklórról, és fogalmam sem volt, tetszeni fog-e, de nagyon bejött ez a gótikus, sötét stílus. A romantikus szál és a kalandszál tökéletes egyensúlyban voltak, egyik sem nyomta el a másikat. Liska karakterfejlődése gyönyörű volt, a leszy karaktere pedig izgalmas és titokzatos. A történet vége nagyon meglepett, de imádtam, hogy az író mert bátor döntéseket hozni, és feministaként az epilógus megmelengette a szívemet.

Szóval összességében mi mást is adhatnék, mint 5-ből 5 pontot.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kicsit sötétebb sztorikat, amik egyszerre izgalmasak és romantikusak, és nem ijednek meg egy olyan befejezéstől, ami nagyot üt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Barangoljuk be a General Press kiadó választékát! A mostani nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint megfejteni, hogy az állomásokon található fülszövegrészlet melyik kötethez tartozik! A regény szerzőjét és címét írjátok be a megfelelő állomáshoz!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszövegrészlet a játékhoz:

„Az Eduárd kori Angliában egy fiatal nemes, Sir Robin Blyth úgy dönt, elfogad egy kormányzati tisztséget.”

Állomáslista:

Blogturné

09. 27. Kitablar

09. 29. Hagyjatok! Olvasok!

10. 01. Csak olvass!

10. 03. Fanni’s Library

10. 05. Milyen könyvet olvassak?

10. 07. Utószó

10. 09. Könyv és más

10. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 13. Dreamworld

10. 15. Sorok Között

Kristyn J. Miller: A többi már történelem – Blogturné

Clara és Theodore gyerekkori legjobb barátok, mégis mindez megszakadt egyik pillanatról a másikra. Egy közös munka kapcsán viszont ismét találkoznak, és felszínre kerülnek a rég eltemetett érzések, sérelmek. Clara és Teddy története bizonyítja, hogy az idő sem képes eltörölni az igazi érzelmeket. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus sztorikért, így magamtól nem választottam volna ki ezt a könyvet, de én kaptam meg első korrektorként javításra. Egyébként ezért is szeretek regényeket korrektúrázni, mert sokszor emiatt át kell lépnem a komfortzónámat, és így új élményekhez juthatok. Van, hogy nem nagyon jókhoz, de olyan is megesik, hogy kifejezetten élvezhetőkhöz.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a könyv sincs fizikai példányként nálam, úgyhogy csak a borítóról tudok véleményt mondani. Háááááát... Egyfelől nem értem, hogy felnőtteknek szóló könyvek esetén miért kell erőltetni ezt a gyerekkönyvbe illő, rajzos stílust a borítókon. Másfelől, bevallom, nem tudom, mennyi köze volt az MI-nak a borító készítéséhez, de van egy olyan érzésem, hogy sok. Főképp a borítón lévő pasi fejtartása miatt. Amikor először ránéztem a borítóra, olyan volt, mintha a férfi felső teste előrefelé sétálna, felém, míg a lábai és a belé karoló nő, az ellenkező irányba. Nem igazán értem, miért ez lett a borító, de a KMK-val kapcsolatban valahogy sosem volt egy ízlésünk ilyen téren, a saját könyveim borítóit sem szeretem (kivéve A Szemét, mert az egyedi és szép lett szerintem). Az egyetlen, ami tetszik a borítón, az az őszi hangulatú színvilága.

Maga az illusztráció amúgy lényegében illik a sztorihoz. Azt hiszem, a borítón lévő épület az egyetem akar lenni, és a két főszereplő pedig elvileg afelé sétál egymásba karolva, mivel hát, ott dolgoznak.

Szóval a borítóra 5-ből 2 pontot adok.

Alapötlet

A főszereplő, Clara egyetemi oktató, aki eljutott arra a szintre, hogy talán kinevezett professzor lehet belőle. Ám váratlanul újra felbukkan (az egyetemen oktatóként) a gyerekkori szerelme, Teddy, akivel valami titok miatt elszakadtak egymástól, már régóta nem is beszélnek, és Clara élete újra a feje tetejére áll.

Igazából feminista szemszögből tök érdekes az alapsztori, mert arról a belső konfliktusról szól, hogy egy nő vajon képes-e megvalósítani önmagát, az álmait úgy, hogy közben a szerelmet se kelljen feladnia, vagy pedig kénytelen választani. Ezt a konfliktust pedig bemutatja úgy, hogy egy, a tinédzserkorból épphogy csak kilépő lány miképp dönt, valamint azt is megtudhatjuk, hogy ugyanez a nő, már valóban felnőttként hogyan látja a helyzetet, és miféle döntést hoz. Szóval kétféle élethelyzetet is megismerhetünk így.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék.

Cselekmény

A történet E/1 szemszöges, és Clara bőrébe bújva, váltakozva mutatja be a jelenbeli és a múltbeli történéseket is. Ez szerintem jó ötlet volt, egyfelől, mert E/1-ben ténylegesen is tisztában lehetünk Clara minden gondolatával és érzésével, és így talán jobban megérthetjük, mit miért tesz, miért dönt úgy, ahogy. Másfelől a jelent is jobban meg lehet érteni úgy, hogy tudod, mi történt Clara gyerek- és tinédzserkorában.

A múltbeli történésekből megtudhatjuk, hogy miként találkozott Teddyvel egy nyári táborban, hogyan barátkoztak össze, és miként alakult át a barátságuk valami többé. Miféle problémákkal küzdöttek, hogyan éreztek egymás iránt, és végül, miért szakadtak el egymástól olyan szinten, hogy találkozni és beszélni is kínos lett Clarának Teddyvel, nemhogy együtt dolgozni.

Reagan előrángatott néhány emléket, felkavarta kicsit a port az archívumban, de úgysem számít, hiszen már tíz év eltelt azóta. Úgyhogy nem fogom rajta levezetni a feszültségemet. Úgy fogom kezelni a helyzetet, mint egy felnőtt.

*

– Szállj le rólam! – visítja Reagan, de alig érhető, amit mond, mert az arca a matracnak nyomódik.

A takaró és a lepedő teljesen össze van gabalyodva, mellékterméke a csatának, ami azután tört ki, hogy azt mondta, meg kéne köszönnöm neki a tegnap estét, hiszen így végre előre tudunk lépni Teddyvel. Mivel amúgy is másnapos, egy percbe sem telt, hogy felülkerekedjek rajta, most pedig a hátán ülök, és a matracba nyomom az arcát.

Imádtam ezeket a múltbeli történéseket olvasni, mert olyan volt, mintha egy kirakós játék darabkáit kapnám meg szépen sorban, hogy végül összeálljon a kép. És bár őszintén szólva valami nagyobb titokra számítottam, de én teljesen megértem azt a belső konfliktust, ami Clarában lejátszódott. Mert igen, lehet, hogy nem kellett volna feladnia az álmait Teddy mellett, de ha körülnézünk a világban, megnézzük a nők lehetőségeit, sorsát, azt láthatjuk, hogy még egy rendes, támogató férj mellett is csak ritkán tudják kiépíteni azt a karriert, amire vágynak. Sokuknál jön a babaprojekt, és onnantól kezdve a nőt bedarálja az anyaság, az álmainak meg annyi. És persze, van olyan nő, aki végül rájön, hogy így is boldog tud lenni, de sokan későn kapnak csak észbe, hogy lényegében lemondtak arról az életről, amiről álmodoztak, egy férfi miatt, a szerelem miatt, és mégsem boldogok.

Szóval bár látszólag az adott titok apróság, én feminista nőként totál megértem, miért döntött végül úgy Clara, ahogyan. És szerintem akkor és ott, ennyire fiatalon, úgy, hogy a teljes lehetséges karrierje előtte állt még, nem döntött rosszul.

A jelenbeli részeknél kíváncsi voltam, hogyan viszonyul majd egymáshoz Clara és Teddy, miként tudnak együtt dolgozni, hogyan alakul ki ismét valamiféle kapocs köztük. És az is érdekelt, hogyan dönt majd Clara ezúttal.

Ami picit furcsa volt számomra, az a felnőtt Clara. Időnként úgy viselkedett és gondolkozott, mintha még mindig tinédzser lenne. És igen, megesik, hogy találkozunk egy régi emberrel a múltból, és pillanatokra visszavedlünk azzá, akik egykor voltunk, de azért mégis csak egy egyetemi oktatóról beszélünk, aki épp most válhat kinevezett professzorrá, egy nőről, aki olyan céltudatos volt, hogy már fiatalon is képes volt meghozni nehéz döntéseket. Szóval a jelenbeli Clara nekem egy hajszállal kevésbé volt szimpi és érthető, mint a fiatalkori énje.

A cselekményre emiatt 5-ből 4 pontot adok.

Karakterek

Clara karaktere egy céltudatos, intelligens nő, aki már gyerekként pontosan tudja, mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével, és bár van, ami néha megingatja, mégis kitart, meghozza a szükséges döntéseket, és csak megy előre, hogy megvalósítsa az álmait. A felnőttkori viselkedésében volt néhány fura dolog számomra, de alapvetően megértettem őt.

– Mi történt köztetek? – kérdezi Reagan.– Miért érdekel ennyire? – kérdezek vissza, és elzárom a csapot.– Csak úgy. – Feláll a bárszékről, és visszatolja a pult alá. – Csak kíváncsi vagyok, főleg így, hogy ő fog tanítani. Remélem, nem kapok rosszabb jegyet, ha rájön, hogy a tesód vagyok.

– Teddy nem tenne ilyet – biztosítom jóval magabiztosabban, mint az helyénvaló lenne. Igazából már nem ismerem Teddyt annyira jól; több ideje nem beszéltünk, mint amennyi ideig barátok voltunk. Gyakorlatilag idegen számomra, és ennek így is kell maradnia.

Teddy fiatalon és felnőttként is szimpatikus volt lényegében. Épp ezért tartottam Clarát erős személyiségnek, mert egy s*ggfejet könnyebb lett volna elhagyni, de valakit, aki valóban szerethető és szereti az embert, sokkal nehezebb. Kíváncsi voltam, hogy felnőttként hogyan fog Teddy viselkedni, ha újra találkozik majd Clarával. Vajon hozza-e a tipikus narcisztikusférfi-viselkedést, sértődötten viselkedik-e Clara döntései miatt... De szerencsére nagyon jól kezelte a helyzetet, egyáltalán nem mutatott red flageket ezzel kapcsolatban.

Clara húga, Reagan volt még elég egyedi és érdekes karakter. Nem tudom, mennyire örültem volna neki, ha a húgom részegen olyasmit tesz, amit ő, de a regényben leírva vicces helyzet volt. És a karaktere ellenpontozta Clara karakterét, két teljesen más hozzáállást, gondolkodásmódot ismerhettünk meg neki köszönhetően.

A többi karakter kicsit sablonos volt, ott voltak amolyan háttérfiguraként, de túl sokat nem tettek hozzá a történethez, igazából még a nevüket sem sikerült megjegyeznem.

Szóval a karakterekre 5-ből 3,5 pontot adok.

Lezárás

Kíváncsi voltam, hogy a már felnőtt Clara milyen döntéseket hoz majd, és igazából nem sikerült meglepni. A történet körülbelül úgy zárult, ahogyan azt vártam. Ami nem baj, mert végül is jó lezárás volt, csak nem volt benne semmiféle csavar vagy érdekesség.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A romantikus regények még mindig nem a kedvenceim, de egy történetnek jó volt. Nem untam a sztorit, a főszereplőket is egészen megkedveltem, tetszett, hogy nemcsak a jelent, de a múltat is megismerhetem, és így jobban megérthetem a miérteket. Szóval attól függetlenül, hogy munka miatt olvastam, kikapcsolódásnak is megfelelt a történet.

Összességében 5-ből 3,5 pontot adok.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a romantikus sztorikat, és vágynak egy kis olvasás általi kikapcsolódásra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során különböző kérdéseket teszünk fel, amelyekre a választ a beleolvasóban találjátok. A helyes megfejtéseket írjátok be az adott állomáshoz tartozó dobozba.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Clara egyetemi konzulensét?

Állomáslista:

Blogturné

10. 07. Milyen könyvet olvassak?

10. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 11. Utószó

Moira MacDonald: És boldogan éltek – Blogturné

Moira MacDonald És boldogan éltek című bemutatkozóregénye könyvmolyoknak íródott, mert fókuszában a könyvek, az olvasás és a kapcsolatteremtés áll. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a bájos könyvesbolt dolgozóival és vásárlóival, és ha velünk játszotok, esélyetek van megnyerni a General Press kiadó által felajánlott regény egy példányát is.

Miért választottam ezt a könyvet?

Alapvetően nem vagyok oda a romantikus történetekért, de amikor megláttam a borítóját, elolvastam a fülszövegét, és rájöttem, hogy egy könyvesbolt és a könyvek állnak a történet középpontjában, úgy gondoltam, adok neki egy esélyt.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos a nyomtatott könyvet még nem kaptam kézhez a kiadótól, így kénytelen voltam a számítógépemen elolvasni a regényt, amit alapvetően nagyon utálok, de néha elvállalom, ha valamelyik könyv érdekel. Viszont így csak a könyv borítójáról tudok véleményt mondani, arról, hogy milyen minőségű maga a könyv, a lapok, a kötése, milyen a mérete, a súlya, a betűtípus, mennyire könnyen tartható kézben, cipelhető magunkkal valahová stb., sajnos nem.

Tetszik ez a könyv a könyvön koncepció a borítón. A történetben szereplő könyvesboltot jelenítették meg ugyanis rajta, de nem egy épület, hanem egy könyv formájában, aminek a borítója maga a könyvesbolt. A borítón lévő ablakból nézelődik az egyik karakter, a másik kettő, pedig a könyvborító-könyvesbolt előtt ácsorog. Ez egy egész ötletes megoldás.

Ami kicsit félrevezető számomra, az a borítóra írt idézet, amiben „furcsa szerelmi háromszögről” írnak. Mert bár háromszög valóban van a könyvben, de nehezen nevezném szerelminek, ugyanis egyik fél sem szerelmes a másikba.

Mivel még nem kaptam meg a könyvet, nem fogtam a kezemben, így csak a borítót tudom pontozni, arra 5-ből 4,5 pontot adok.

Alapötlet

Az alapötlet egy szimpla félreértés, amin rengeteg vígjáték és romantikus sztori alapul, de ha jól van megírva, nem lehet megunni. És itt egész jól van megírva.

April home office-ban dolgozik, a barátai lemorzsolódtak róla, mivel már családot alapítottak, és szörnyen egyedül érzi magát. Megtetszik neki a szomszédos könyvesboltban dolgozó srác, Westley, aki a használt könyveket nézi át eladás előtt, hogy nem maradt-e bennük valami, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ír neki egy névtelen levelet, amiben elmondja, hogy szívesen megismerné őt, és ha ez kölcsönös, akkor tegye a válaszlevelét egy adott könyvbe. Azonban egy véletlen miatt April levelét nem Westley találja meg, hanem az özvegy Laura, aki egyedül neveli a kislányát, és a férje halála óta nem nézett másra. Ám a levelet megkapva úgy érzi, ez talán egy jel, hogy újra elkezdjen randizni, ezért belemegy a levelezésbe.

A történet lényegében erről a félreértésről szól, és arról, miként változtatja meg ennek a három embernek (és még néhánynak) az életét, a hozzáállását, a személyiségét az, hogy bár nem úgy, ahogyan azt elképzelték, mégis nyitnak a világra és az új lehetőségekre.

Ahogy már fentebb is írtam, nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus történetekért, de ez a könyv pont azért tetszett, mert igazából nem egy romantikus történet, mivel egyik fél sem szerelmes a másikba úgy igazán. Ez a sztori inkább egy könnyed társadalomkritika, és a pszichológia, a karakterfejlődés áll a középpontjában, nem a szerelem.

Bemutatja, hogy a modern világban az emberek mennyire elszigetelődtek egymástól különböző okoktól. Nem mernek kapcsolatot kezdeményezni, inkább csak biztonságos játékok szintjén próbálkoznak (lásd levelezés), ahelyett, hogy odaálljanak a másik elé, és elmondják, hogy tetszik nekik.

Szóval azért adok 5-ből 5 pontot a történetre, mert bár nem azt kaptam tőle, amit elsőre vártam (egy szimpla romantikus sztorit), így sokkal jobban passzolt az ízlésemhez.

Cselekmény

A levelezős cselekményszál mellett nagy jelentőséget kap az a szál is, amiben egy filmforgatás helyszíne lesz ideiglenesen a könyvesbolt. Ebben a szálban bepillantást nyerhetünk a filmesek világába, jókat kuncoghatunk Westley-n, aki totál véletlenül keveredik bele statisztaként, majd helyettesként a forgatásba, és lehetőségünk nyílik rá, hogy a könyvesbolt vezetőjét, valamint a többi alkalmazottat is jobban megismerjük.

– Csak tegye a dolgát! – mondta a puhakalapos nő. 

– Mármint válogassam a könyveket? 

– Igen. Próbáljon minél kevesebbet mozogni, és ne csapjon zajt, mert a mikrofonok mindent felvesznek. És ne nézzen Kellyre! 

– De hogy dolgozzak, ha nem mozgok? Úgy nem lehet könyvet válogatni, hogy… – Ám a puhakalap már messze járt.

De akár a levelezős, akár a filmforgatós szálról van szó, a lényeg mindig a félreértések tömkelege. Nagyon vicces volt látni, ahogyan kb. minden karakter valamilyen módon kapcsolódik egymáshoz (valakinek az ismerőse, valakinek a múltjához kötődik), és a sztori bemutatja, hogy milyen kicsi is a világ. Ahogyan az is tetszett, hogy veszettül várhattam, mikor jönnek már rá a karakterek, hogy valami nem stimmel, és a levelezés nem úgy alakult, ahogyan azt gondolják. Időnként meg fogtam a fejemet, mert olyan helyzetek adódtak, amikben már ezer éve rá kellett volna jönniük, hogy valami nem stimmel, de még mindig megmagyarázták maguknak, hogy Westley csak félénk, vagy épp nem akar még továbblépni a levelezésből.

Ami kicsit fura volt számomra, hogy rengeteg karakter szemszögéből íródott fejezet, nem csak a három főszereplőjéből, és voltak fejezetek E/3-ban, de voltak E/1-ben is, ami szerintem felesleges váltás volt. És azt sem értettem, hogy néhány teljesen mellékes karakter miért kapott külön fejezetet, főképp úgy, hogy nem igazán adott hozzá semmi pluszt a szemszöge a történethez (pl. a könyvesbolt tulajának fejezete). Kicsit úgy éreztem, mintha nem lett volna meg a három főszereplő karakter szemszögéből írt fejezetekkel az elvárt karakterszám, ezért gyorsan hozzá kellett írni még néhány fejezetet más karakterek szemszögéből akkor is, ha amúgy ezek felesleges fejezetek voltak. Szóval én kivitelezés terén inkább megmaradtam volna csak az E/3-nál vagy csak az E/1-nél, és kizárólag a három főszereplő karakter, April, Laura és Westley szemszögéből írtam volna meg a fejezeteket. Így kicsit egységesebb lett volna az egész, és nem éreztem volna úgy, hogy rövid a sztori, és valamivel még ki kellett tölteni.

Voltak kis mellékszálak is, amik érdekesek voltak, April kapcsolatát például totál át tudtam érezni az öccsével. Egy tesó, aki csak úgy él bele a nagyvilágba, mert tudja, hogy ha bajba kerül, akkor majd a nővére úgyis ad neki pénzt és megoldja a dolgokat. Nos, igen, ez kb. az életem, csak egy húggal. És bár az ember szereti a testvérét, azért ez nem egy jó helyzet.

Laura kislánya édes volt, gyerekekről írni egy regényben mindig jó ötlet, ha azt akarjuk, hogy az olvasó jókat derüljön a „gyerekszáj” mondatokon, és elolvadjon a cukiságtól.

– Szerinted Ashley Kettő és Zach összeházasodik? – kérdezte Olivia. – És ha lesz esküvőjük, elmehetünk? És kaphatok majd új ruhát meg új cipőt? És lehet virág a hajamban? – Olivia még soha nem volt esküvőn, de már látott Laurával néhány, gondosan kiválasztott romkomot, és a plüssállataival sokszor vitt színre komplikált szertartásokat. Ashley-t és Zachet pedig mindig olyan kíváncsian méregette, ha együtt látta őket, mintha az lenne a nagy álma, hogy egyszer élőben láthasson menyasszonyi ruhát. 

– A  helyedben erre még nem készülnék rá nagyon – mondta Laura. – Biztos meghívnának minket az esküvőjükre, de szerintem még fiatalok ehhez. Ha jól tudom, Ashley csak huszonkét éves, vagy ilyesmi.

– Az már öreg – jelentette ki a  megszokott határozottságával Olivia, és végighúzta a kanala élét egy csokiszirupcsíkon. 

– Csak a hétéveseknek – felelte Laura.

A cselekményre 5-ből 4 pontot adok, mert érdekes volt maga a történet, igazán élveztem, de a kivitelezésben láttam némi gubancot.

Karakterek

April volt talán az a karakter, akihez a legjobban hasonlítok, így könnyű volt szimpatizálni vele. Magának való, a barátai élik a saját kis életüket, így időnként egyedül érzi magát, imádja a könyveket, de közben néha vágyna valami többre is, viszont nem tudja, hogyan lépje át a kis kuckójának a küszöbét, hogyan nyisson a világ felé. Szereti a kis romantikus dolgokat, de nehezen tud rendes kapcsolatot kezdeményezni másokkal. Az egyetlen különbség kettőnk között, hogy én szívesen dolgoznék home office-ban, míg April inkább bejárna dolgozni valahová.

Laura szintén szimpatikus karakter, bár az ő élete cseppet sem hasonlít az enyémre. Elvesztette élete szerelmét, és egyedül kell nevelnie a kislányát, és hát, egyik sem könnyű dolog. Még úgy sem, hogy a kislánya tündéri. Rengeteg teher szakadt a nyakába, lelkileg is, munkaügyileg is, ami miatt teljesen érthető, hogy jó ideig elzárkózott attól, hogy ismét randizni kezdjen. Olvasás közben kicsit féltem tőle, hogy lelkileg ne sérüljön még jobban, amikor kiderül, hogy az egész levelezősdi félreértés volt. Azt hiszem, érte jobban aggódtam, mint Aprilért ilyen szempontból.

Westley pedig az a pasi, akire minden nő vágyik. Veszettül jóképű, de nem él vissza ezzel. A nők rámásznak szinte, de ő becsülettel elhajtja mindegyiket. És imádja a könyveket és az olvasást. Vagyis ő tényleg csak egy könyves álompasi, akit egy író talált ki, mert ha létezik is hasonló a valóságban, ritka madár lehet. Nagyon érdekelt, hogy a végén esetleg ad-e esélyt akár Laurának, akár Aprilnek, de ahogy haladtam előre a történetben, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha felkeltette volna a figyelmét bármelyikük is. Szóval nem igazán tudtam elképzelni, hogy végül összekeveredik egyikükkel.

A mellékkarakterek kicsit sablonosak voltak, de olyan sok karakter volt a történetben, hogy igazából nem csodálom, hogy nem jutott lehetőség rá, hogy mindenkinek a személyisége rendesen ki legyen bontva.

A karakterekre 5-ből 4 pontot adok.

Lezárás

Nos, örültem a történet végének, mert klassz, amikor az ember barátokra lel, de nekem kicsit felesleges volt az, hogy a végén mindenkire ráerőltetett az író egy-egy párt is. Azt nem mondom meg, ki kivel jött össze végül, de valahogy hirtelen mindenkinek összejöttek a szerelmi dolgok. Én jobban örültem volna, ha azzal a tanulsággal zárul a sztori, hogy nem a szerelem az egyetlen mód arra, hogy ne legyünk magányosak, és a barátságok is adhatnak legalább annyi klassz dolgot, szeretetet, mint egy párkapcsolat (ha nem többet...).

Szóval a lezárás nálam 5-ből 4 pontos emiatt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Annak ellenére, hogy kénytelen voltam a gépen olvasni, egészen gyorsan haladtam vele, ami annak volt köszönhető, hogy kifejezetten szórakoztatónak találtam ezt a történetet. A karakterek kedvelhetőek voltak, a levelek miatti kavarodás pedig viccessé tette a helyzetet, és alig vártam, hogy végre rájöjjenek az igazságra. A kivitelezés nem volt tökéletes, mégis klassz könyv lett ez.

Szóval összességében 5-ből 4 pontot adnék a könyvnek.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a félreértéseken alapuló kicsit humoros, kicsit romantikus cselekményszálakat. És azoknak, akik nem bánják, ha egy romantikusnak mondott történetben a romantika helyett inkább a karakterek lelki világa, lelki fejlődése kap nagyobb szerepet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben sok filmre történik utalás, ezek közül egyet-egyet elhelyeztünk a bloggereknél, megoldásnak a film címét adjátok meg.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

10. 04. Olvasónapló

10. 06. Spirit Bliss Sárga Könyves út

10. 08. Hagyjatok! Olvasok!

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája – Blogturné

A Trend Kiadónak köszönhetően megismerkedhetünk a 19. századi Japánnal, a szamurájok életével és a teázás misztikumával. Tartsatok velünk Cyril Gely Szohó mester utolsó teája című könyvének turnéján, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege keltette fel a kíváncsiságomat, amiből kiderül, hogy a könyv egy japán lányról szól, aki elhatározza, hogy bármi áron szamuráj lesz belőle. Feminista nőként pedig érdekelnek a női sorsokról szóló regények, akár a múltban, akár a jelenben játszódnak.

Külcsín és kivitelezés

A kötet az átlagosnál kisebb méretű, vékonyka, alig több mint 150 oldal, és nagyon könnyű. Ami azért fontos számomra, mert sokszor cipelem magammal a munkahelyemre az éppen aktuális olvasmányomat, és ennek egyfelől alig volt súlya, másfelől ha a buszon akartam olvasni, akár állva is megtehettem, mert apróbb női kézhez van méretezve és nem tört le tőle a csuklóm.

A könyv borítóján található illusztráció szerintem gyönyörű. Egyfelől nagyon illik a könyv témájához és hangulatához is, másfelől a rajta lévő jelképek passzolnak a történethez és Japánhoz. A színvilága kék és rózsaszín, ami szintén nagyon bejön.

Élfestett könyv, de szimplán csak egyszínű rózsaszín, nincs rajta semmiféle minta. Máskor kicsit csalódott vagyok, ha csak egyszínűre van festve a könyv éle, mert olyan feleslegesnek tűnik ilyenkor az élfestés, de ebben az esetben valahogy ez a szimpla rózsaszín nagyon illik a borítóillusztrációhoz, és olyan kellemes ránézni.

Szóval 5-ből 5 pontot adok rá.

Alapötlet

Az alapötlet igazán feminista téma, úgyhogy nekem bejött. Egy fiatal lány, Ibuki, aki egész életében olyan jövőre vágyott, ami korábban csak a férfiaknak adatott meg. Aki egész életében azt hallgatta, hogy ő nem lehet az, aki lenni akar, helyette feleségül kell mennie valakihez, mert ez a nők dolga. Aki bár szereti az apját, sőt, szereti azt is, akihez hozzáadnák, mégis inkább a szabadságot választja. Férfiruhát ölt, megszökik, nekiindul a veszélyes világnak, hogy megtalálja a szamurájt, aki hajlandó a mestere lenni. És ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt elképzelte, de lényegében megéli az álmait, és rálel a szabadságára.

Rengeteg régi és modern történet szól hasonlóról, ez talán azért más kicsit, mert számunkra egzotikus és kevéssé ismert környezetben játszódik, így megismerhetünk egy olyan gondolkodásmódot, ami a női elnyomás tekintetében hasonló a nyugatihoz, ám mégis sok mindenben teljesen más.

A másik, ami megkülönbözteti ezt a történetet a többitől, hogy Ibuki egy olyan utat választ, ami régen valóban dicső volt, de mostanra elavulttá vált, és megszűnőfélben van, így egyfajta kettős akadállyal kell szembenéznie. A japán uralkodó ugyanis szélnek eresztette a szamurájokat, akik azóta lényegében munkanélküliek. Sok közülük beállt bűnözőnek, mások próbálják megtartani a becsületüket. És közben olyan konfliktus van köztük és az uralkodó között, ami fegyveres összetűzéssel fenyeget.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

A könyv rövidke fejezetekből áll, amit szeretek, mert ha épp dolgom van, megzavar valami, nem egy fejezet közepén kell félretennem az olvasnivalómat.

A fejezetekből megismerhetjük Ibukit, a múltját, a kalandjait, hogy hová fut ki az élete végül, és a mesterét, Szohó Akirát is. Szohó egy olyan szamuráj, aki eljutott arra a pontra, hogy már képtelen volt gyilkolni, ezért becsületbeli öngyilkosságra ítélték, ám ő nem tette meg, inkább hazament a feleségéhez, ezzel a kultúrájában szégyent hozva a saját és a felesége fejére. A felesége végül meghalt, ő pedig a világtól elvonulva, szégyenben éli az életét, míg Ibuki fel nem bukkan.

– A kardforgatás titka abban rejlik, hogy az ember nem vonja ki a kardját a hüvelyéből.

A regény stílusa nagyon tömör, és sok helyen elvont is. Az író a konkrét cselekmény esetében csak a lényeget írja le, és időnként beszúr valami filozófiai elmélkedést vagy néhány mondatot a tájról, a természetről, a teáról. Bár a regény írója francia, szerintem ezzel jól hozza a régimódi keleti stílust. Az már más kérdés, hogy én nem vagyok kibékülve ezzel a stílussal. Azért nem vagyok kibékülve vele, mert bár sok mindent megtudhat az ember a regény karaktereinek múltjáról, jelenéről, gondolatairól, valahogy ez a stílus mégis távol tart tőlük olvasóként. Nem utáltam a karaktereket, csak épp megszeretni sem tudtam őket. Semmiféle érzést nem váltottak ki belőlem, teljesen semlegesek maradtak a számomra. Szóval, aki bírja a tipikus régies keleti stílusú történeteket, annak nagyon be fog jönni ez a könyv, hozzám viszont sokkal közelebb állnak a modern stílusú keleti történetek.

A cselekményre 5-ből 3 pontot adok, mert a könyvben található versek (dzsiszeik) nagyon tetszettek, és a filozófiai gondolatok közül is sok megjáratta az agyamat. Viszont a cselekmény nem nagyon kötött le, és érzelmileg nem vonzott be a történet.

Karakterek

Ibuki karaktere feminista szempontból izgalmas. Egy nővel, aki a férfiak világában keresi a helyét, még a 21. században is lehet azonosulni. Az más kérdés, hogy ha már „férfiak világa”, biztosan nem a harc része vonzana. A harc, a háború a férfiak hülyesége, az ő farokméregetésük és kapzsiságuk miatt tör ki szinte mindig, a nők meg csak szenvednek az egésztől. Ha már háborúval akarnék foglalkozni, akkor azzal foglalkoznék, hogyan lehetne megakadályozni, elkerülni. De ettől függetlenül maga az érzés, hogy nőként vágysz valamire, de a férfiak szerint nem kaphatod meg, pusztán azért, mert nő vagy, nagyon ismerős.

Ibuki igazán kitartó, mindent felad, hogy az álmáért küzdhessen. Ami számomra igazán erőssé tette a döntését, hogy nem egy rossz emberhez akarták férjhez adni, az apja is szerette őt, szóval nem rossz körülményekből, rossz életből szökött meg, hanem egy lényegében biztonságos környezetből, ahol szerették, és ahol ő is szerette mind az apját, mind a számára kiválasztott férjet. De annyira vágyott megvalósítani a céljait, hogy az fontosabb volt számára mindennél. Enélkül, bármilyen is a környezet, amiben élt, tudta, hogy nem lenne képes boldog lenni.

Vagyis ő az a karakter, aki tökéletesen megmutatja, hogy mindenki mástól és másképp boldog, nincs egyetlen recept rá. Nem kell feltétlenül rosszul élni ahhoz, hogy boldogtalan legyél, épp elég, ha nem úgy élsz jól, ahogyan arra mindig is vágytál.

Szohó mester karaktere, nos, elég érdekes. Ő az a szamuráj, akinek a becsületénél többet ért az, hogy a feleségét ne hagyja magára. És bár a felesége ezt szégyenként élte meg, mert olyan társadalomban nőtt fel, amiben ez a döntés annak számított, szerintem nagyon bátor döntés volt. A társadalmi megvetést és kirekesztettséget választani a szerelmedért... nos, én ezt egyáltalán nem tudom elítélni. Mondjuk, ha simán azért nem gyilkolta volna meg magát, mert nem akar meghalni, azt sem tudnám elítélni. Ez a rituális öngyilkosságosdi is egy tipikus férfihülyeség a szememben. Mert ilyenkor nem feltétlenül te magad akarsz meghalni, mint egy átlagos öngyilkosságnál, amikor valamiért nem látod a kiutat a problémáidból, mert beszűkült a tudatod. Ez nem igazán saját döntés. Hanem mások várják el tőled, hogy a becsületedért megtedd. Akkor is, ha te még élni akarnál.

– (...) A kard szükségszerűen rövid életű. A tea maradandó. De legfőképpen ezt jegyezd meg jól: a kard életeket vesz el. A tea életet ad.

– Nem azt mondta, hogy a kardforgatás és a teaivás közben ugyanazt az ízt érzi az ember?

– Valóban. De gondolj csak bele: az alvás és a halál is sok mindenben hasonlít. Pedig milyen különbözőek...

Szohó mester és Ibuki között valamiféle nagyon furcsa apa-lánya kapcsolat alakult ki, ami időnként azért zavarba hozott. Pl. amikor Szohó meztelenül mászkált Ibuki előtt, csak mert elmondása szerint hülye lenne nem kihasználni a lehetőséget, ha megteheti... He? Szóval Szohó karakterének ez az a része, amivel egyáltalán nem tudtam szimpatizálni. Ha valakit a lányomnak érzek, meg úgy alapvetően semmilyen nőt nem hozunk zavarba azzal, hogy meztelenül mászkálunk előtte. Ez nem nudista életmód, ahol ha oké neked a meztelenség, akkor elmehetsz az adott nudista helyre, ha nem oké, akkor a közelébe sem kell menned, hanem lényegében szexuális zaklatás. Szóval igen, Szohó mestert csak azért nem utáltam, mert tudom, hogy abban a régi világban még másképp gondolkoztak az emberek, és nem foglalkoztatta őket a nemi erőszak sem nagyon, nemhogy „egy kis zaklatás”.

Megszeretni nem igazán tudtam a karaktereket az elbeszélés stílusa miatt, de Ibuki karakterében feministaként azért láttam a lehetőséget, szóval 5-ből 3 pontot adnék.

Lezárás

A történet lezárása nagyot dobott a történeten számomra, az utolsó fejezeteket jobban élveztem, mint a könyv nagy részét. Olyan csavar történt ugyanis a végén, amire nem igazán számítottam, és Ibuki élete és sorsa is másképp nyert értelmet, mint ahogyan azt vártam. Ami számomra pozitív volt, mert elvileg a szamurájság volt az álma, lényegében viszont inkább a szabadság, ami ezzel járt volna. És ez utóbbit nem feltétlenül csak úgy érhette el, hogy szamurájjá válik. De erre csak szép lassan jön rá Szohó mester tanításai során, amikor megismeri a teakészítés, a teafogyasztás művészetét.

Szóval a lezárás nekem 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az alapsztori feminista szemmel nézve érdekes volt, a történet lezárása is nagyon tetszett, de valahogy ez a régimódi, keleti stílus nem az én világom. Ettől függetlenül voltak a sztoriban izgalmas filozófiai gondolatok, amik elgondolkoztattak, és nem esett nehezemre elolvasni ezt a könyvet.

Szóval összességében 5-ből 3,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a régimódi keleti stílusban megírt regényeket, a tömör cselekményt, némi filozofálással és természeti leírásokkal vegyítve.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán találhattok majd egy kérdést, amire a beleolvasó alapján tudtok választ adni. Írjátok be a Tallyba, a megfelelő helyekre a helyes válaszokat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Mivel foglalkozott Szohó Akira édesapja?

Állomáslista:

Blogturné

09. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 02. Szembetűnő

10. 04. Könyv és más

10. 06. Ambivalentina

Tally-űrlap: