A Menő Könyvek és Keszthelyi Gréta Kata jóvoltából ezúttal Svédországba utazhatunk, hogy megtudjuk, miként boldogul ott Sára, a Magyarországról kényszerből odaköltözött tinédzserlány. Tarts velünk, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Bár sokáig el sem tudtam volna képzelni az életemet Magyarországon kívül, mostanában mégis sokszor elgondolkoztam azon, hogy mennyivel másabb lenne az élet egy nyugati, a mienknél fejlettebb és nyitottabb országban. Az északi országok tetszenek a legjobban, azok alapján, amiket hallottam róluk, épp ezért gondoltam, érdekes lesz majd Svédországról olvasni.
Külcsín és kivitelezés
A könyv puha borítós, átlagos méretű, de jó vastag és nehéz, úgyhogy inkább ágyban vagy asztalnál való olvasáshoz ajánlanám, hogy másnap is tudjátok még mozgatni a csuklótokat.
A borítón alulnézetből látható néhány színes, svéd stílusú ház, a felhős ég, valamint a cím mellett két Dala ló is található, ami mint kiderült, egy pirosra festett, kidíszített faló, ami Svédország szimbólumává vált. Vagyis az illusztráció kapcsolódik a könyv témájához, és egyébként nagyon érdekes és egyedi koncepciónak tartom ezt az alulnézetes ábrázolást.
Összességében nekem 5-ből 4,5 pont.
Alapötlet
A történet alapötlete nagyon aktuális, és épp ezért érdekes. Egyre több magyar ember dönt úgy, hogy a jobb boldogulás és nyugalmasabb, békésebb élet reményében elhagyja a hazáját, és egy másik nyugati országba költözik. Sokuknak vannak gyerekei, akik kiskorú lévén nem dönthetnek a költözés kérdésében, és vagy örülnek neki, vagy pont úgy nem, ahogyan a főszereplő, Sára. De akár önként, akár kényszerből vált országot valaki, mindenképpen hatalmas kultúrsokk, változás és persze veszteség is. Hiszen hátrahagyod az otthont, amit ismertél (a lakást, házat, várost, országot), az anyanyelvedet, a barátaidat, esetleg néhány családtagot, a korábbi iskoládat, munkahelyedet.
Mivel mostanában én is gondolkozom azon, hogy talán egy másik országban békésebb és könnyebb lenne az élet, viszont imádom Magyarországot, el sem tudom képzelni, hogy ne magyarul beszéljek nap mint nap, az összes munkám és szinte az összes hobbim a magyar nyelvhez kapcsolódik, és 41 éve élek ugyanabban a lakásban, amihez lelkileg nagyon kötődök, valamint a családomat, barátaimat is nehezen hagynám itt, így teljesen meg tudom érteni a kettős érzéseket. Épp ezért ennek a könyvnek az alapötlete pont nekem való volt, úgy érzem, ezt a könyvet pontosan most kellett, hogy elolvassam.
Szóval számomra az alapötlet 5-ből 5 pont.
Cselekmény
A történet E/1-ben íródott, és Sára szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. A történet első három fejezete még Magyarországon játszódik. Sára éli a megszokott kis életét, alig várja, hogy a nyár végeztével végre végzős legyen a gimijében, a barátaival együtt érettségizzen le, ballagjon el. Aztán egy átlagos napon a szülei közlik vele, hogy az anyját előléptették, ám az új munkája miatt Svédországba kell költözniük. A nő az állást már elfogadta, a magyarországi lakásukat kiadta egy másik családnak, aláírta a szerződést egy svédországi lakásra, és már nincs visszaút, a költözés eldöntött tény. Sárának újra kell járnia a 11. osztályt, hogy felzárkózzon a svéd nyelvvel, ott kell hagynia a korábbi életét, a barátait, az iskoláját, és költöznie kell, nincs apelláta.
Természetesen Sára teljesen kiborul, egyfelől attól, hogy már eldöntött tényeket kapott, és a szülei nem beszélték meg vele a dolgokat, másfelől azért, mert elveszít mindent, amit ismer, és teljesen új életet kell kezdenie.
A negyedik fejezettől már a svédországi útról és az ottani életről olvashatunk. Végigkövethetjük, hogyan próbál Sára beilleszkedni az új, svéd iskolájába, miként kerül néhány osztálytársa célkeresztjébe, hogyan bullyingolják, hogyan szerez egy új munkát, és lesz ennek köszönhetően szerelmes, és miként próbálja túlélni az új életét.
Bevallom őszintén, ez a regény visszarepített engem a tinédzserkoromba, és az összes létező triggerpontomat nyomogatta. Olvasás közben olyan szinten átéreztem Sára tehetetlenségét, dühét, a szüleiben való csalódás érzését, a magányát, a kitaszítottságát, hogy konkrétan sokszor félre kellett tennem a könyvet, mert azon kaptam magam, hogy remegek és görcsben van a gyomrom.
Amikor kiszálltunk, a sofőr segített kivenni a bőröndjeinket a csomagtartóból, majd visszaült az autóba. Mindennél jobban szerettem volna, ha engem is magával visz. Ha egyszer csak felkap, bedob a hátsó ülésre, majd nagy gázzal elhajt. El a kettes termináltól, el a reptértől, el Ferihegytől, egyenesen Diósdra, ahol kitesz a régi házunk előtt. A gond csak az volt, hogy hiába emlékeztem rá, hogyan kell egy kézzel vészjelzést leadni, ha elraboltak, feltételeztem, hogy nincs olyan kézjel, ami azt jelentené, hogy „kérem, raboljon el, hogy ne kelljen elköltöznöm”.
Gyereknek lenni azért rossz, mert teljes mértékben a szüleid döntenek feletted, ki vagy szolgáltatva nekik, és időnként olyasmikbe is belekényszerülsz a döntéseik miatt (még a legjobb szülők esetében is, nemhogy a rosszakéban), amiket nagyon nem akarsz. Igaz, engem sosem rángattak el akaratom ellenére egy másik országba, de az én szüleimnek is voltak olyan döntéseik, amiktől gyerekként, tinédzserként pontosan azt a dühös tehetetlenséget és kétségbeesést éreztem, amit Sára. Az iskolai bullyingot is jól ismerem, négy évet éltem túl a gimi poklában, ahol az osztályból néhány lány engem is kiszúrt a célpontnak mások mellett.
Szóval igen, ez a történet konkrétan fájt a lelkemnek. Viszont egyáltalán nem bántam meg az elolvasását, sőt! Mert olvasás közben sok mindent fel is tudtam dolgozni, amit korábban még nem. Vagyis bár meggyötört a történet, közben gyógyírt is nyújtott a múlt sebeire.
A svéd emberek életébe, a szokásaikba, a nyelvük működésébe is nagyon érdekes volt bepillantani. Azok alapján, amiket olvastam, a svéd kultúra és életmód pont nekem való lenne. Arról pedig, ahogyan Sára a svéd nyelvet tanulja, annyira érdekesen írt a szerző, hogy a könyv elolvasása után nem sokkal beszereztem három svéd nyelvkönyvet, és azok, valamint nyelvtanulós appok és videók segítségével elkezdtem svédül tanulni csak úgy, hobbiból. Ha hosszú távon is megtetszik a dolog, akkor még az is lehet, hogy egyszer tényleg Svédországban fogok kikötni. De ha nem, akkor is legalább megismerem egy új nyelv alapjait.
Egyébként nemcsak a nyelv iránt keltette fel a figyelmemet a könyv, hanem utánanéztem egy csomó kulturális dolognak is Svédországgal kapcsolatban, amiket a regényben említenek.
Szóval igen, Keszthelyi Gréta Kata képes volt olyan figyelemfelkeltően megírni ezt a regény, hogy az tanulásra és a svéd kultúra utáni kutakodásra ösztönzött. Azt hiszem, ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy ez egy baromi jó történet!
Aggódva követtem végig, hogyan boldogul Sára az iskolában, miként tudja túlélni, leszerelni az őt bántalmazókat, de a szülei és közte lévő kapcsolatot bemutató szálat is nagyon izgalmasnak találtam. Mert az anyja bosszantó, néha kifejezetten dühös voltam rá, de közben meg is értettem őt. Magyarországon felnőtt több olyan generáció, aminek a tagjai képtelen kimutatni az érzéseiket. Még a saját gyerekeik iránt is. Mindennél jobban szeretik a gyerekeiket, mégis érzéketlennek és nemtörődömnek tűnnek. Pedig nem azok (vagy legalábbis nem feltétlenül). Az én korosztályom talán az, ami már megtöri ezt. Vagy úgy, hogy egyáltalán nem vállal gyereket, akinek sebeket okozhatna amiatt, hogy érzelmi analfabéta, vagy azáltal, hogy kemény önismereti munkával megtanulja kifejezni az érzéseit, és a saját gyerekeit is már megtanítja erre.
Szóval igen, dühös voltam Sára anyjára, de közben sajnáltam is őt. Arról ne is beszéljünk, hogy nőként boldogulni a munka világában, karriert építeni, sokkal több idő, energia és erőfeszítés, és nehéz mellette anyaként is jól teljesíteni. Ettől függetlenül Sárával is tökéletesen együttéreztem, és alig vártam, hogy végre az anyja szemébe mondja, amit érez, amin keresztülment. De nemcsak azért, hogy visszavágjon, hanem azért is, mert szerettem volna, ha ezt követően az anya-lánya kapcsolatuk végre elindulna egy jobb irányba.
Sára bébiszitterkedni kezd egy családnál Svédországban az iskola mellett. Egyfelől a gyerekek nagyon cukik voltak, imádtam a beszólásaikat, jókat mosolyogtam rajtuk. Másfelől ennek a munkának köszönhető a romantikus szál, ami nekem nagyon bejött. Tényként kimondhatjuk: szeretem a jófiúkat. Lehet, hogy a rosszfiúk elsőre izginek tűnnek, de a jófiúk sokkal jobbak és vonzóbbak hosszú távon. Épp ezért reméltem, hogy Sára és Reyn között jól alakulnak majd a dolgok.
Nekem a cselekmény 5-ből 5 pontos volt, mert minden egyes szál érdekes volt számomra, és mindegyik hatott rám lelkileg így vagy úgy.
Karakterek
Sára karaktere állt a legközelebb hozzám, mert fiatalon pont azt a dacos, haragos tehetetlenséget éreztem sokszor, sok minden miatt, mint ő. Teljesen át tudtam érezni a helyzetét, tökéletesen megértettem őt, és emiatt könnyedén meg is szerettem. Tetszett, hogy a már külföldön tanuló (nem Svédországban) bátyjával mennyire közel állnak egymáshoz, milyen erős véd- és dacszövetséget alkotnak. Bárcsak nekem is lett volna egy idősebb testvérem, aki mellettem áll jóban rosszban, sokkal könnyebb lett volna az élet (van egy húgom, de esetében inkább nekem kellett őt védeni mindig). Sárával abban is hasonlítottunk, hogy bár rengeteget szenvedtünk, mégis mindig felálltunk, és tettük tovább a dolgunkat. Sosem hagytuk, hogy a depresszió, a bántások, a félelmeink legyőzzenek minket.
Sára anyukájára Sárával együtt nagyon dühös volt sokáig a bennem élő tinédzser, de a bennem élő felnőtt nő megértette, hogy miért nem tudja kimutatni az érzéseit még a gyerekei iránt sem, és miért munkamániás. Igazából az anyuka egyáltalán nem volt gonosz, csak lelki sérült, épp ezért reméltem, hogy végül valahogy mégis sikerül egymásra találniuk Sárával.
Reyn nagyon-nagyon cuki srác, a fél karomat odaadnám egy ilyen rendes pasiért, és ez nem költői túlzás. Romantikus volt, ahogyan Sára találkozott vele, ahogyan összebarátkoztak, aztán szép lassan más is alakult köztük. Jó érzés volt róluk olvasni, nagyon megszerettem Reynt. Ahogyan jó érzés volt Reyn baráti társaságát is megismerni, és ha csak olvasóként is, de a részévé válni. Egy ilyen összetartó, kedves, támogató baráti társaságért is odaadnám a fél karomat.
– Felteszem, a kezdő csoportba kerültem – értelmeztem az elhangzottakat.– Hmm, én jobban szeretem a kezdő helyett a „feltörekvő” szót használni – mondta Marita. – Az már eleve magában foglalja a tenni akarást és a fejlődést.
Két svéd tanár is volt, akiket még érdekesnek találtam a karakterek közül. Marita svédül tanítja az új iskolájában Sárát, és közben elnyeri annyira a lány bizalmát, hogy ő órája és különórája az egyetlen, ami tartja Sárában a lelket. Klassz volt látni, hogy Marita mennyire másképp áll a tanításhoz, mint a legtöbb tanár, akit a valóságban ismerek. Ő az első pillanattól kezdve arra kíváncsi, hogy mit tud Sára, nem pedig arra, hogy mit nem. Biztatja, segíti, nemcsak a tanulásban, hanem egyéb gondok megoldásában is, és egyenlő félként kezeli.
A másik svéd tanár Corcoran professzor asszony, aki elsőre nagyon szigorúnak és ijesztőnek tűnik, sokat követel az óráira, ennek ellenére Sára nagyon érdekesnek találja a tantárgyát. Igazából sokáig nem tudtam eldönteni, hogy jó tanár-e, vagy sem, mert akadtak dolgai, amikkel nem értettem egyet. Szóval kíváncsian vártam, hová fut ki végül a karaktere.
És persze ott volt a főbully, Nyssa, akivel kapcsolatban pont ugyanarra jutottam, mint az anno a gimiben engem zaklató lányokkal. Hogy ő is lelki sérült. A történet szépen bemutatja, hogy miért is lesz valakiből bántalmazó.
A karakterekre is 5-ből 5 pontot adok.
Lezárás
Igazából a történet lezárása és a főbb problémák megoldása számomra túl gyors volt. A könyv első háromnegyedében gyönyörűen fel lettek építve, ki lettek fejtve pszichológiai szemszögből is a bonyodalmak (anya-lánya kapcsolat, iskolai bullying, az új országba költözés sokkja), de a megoldásuk túl gyorsnak és egyszerűnek tűnt. Én nem hiszem, hogy egyetlen esemény rávenné a bullyt, hogy megnyíljon, és nem hiszem, hogy egyetlen eseménytől a megvilágosodás útjára lépne egy anya. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy ennyi nem elég még a probléma megoldásának elkezdéséhez sem. Persze, tudom, ez egy regény, és hát, így is hosszú lett, de nem bántam volna, ha még 100 oldallal hosszabb, csak cserébe legyen a megoldás is szépen kifejtve és levezetve.
Ennek ellenére maguk a történések tetszettek, érdekesek voltak, és a cselekmény, ha túl gyorsan is, de úgy alakult, ahogyan vártam.
Az viszont tökéletesen jólesett a lelkemnek, hogy bár Sára eleinte utálta a költözés gondolatát is, mégis megszerette Svédországot. Nagyon félnék én is új országba költözni, de a történet azt a tanulságot adta át nekem, hogy amitől félünk, abból is lehet a végén valami nagyon jó, csak a félelmeink ellenére nyitottan kell hozzáállnunk.
Szóval nekem 5-ből 4,5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szinte az összes létező triggerpontomat ököllel ütötte ez a könyv, totálisan át tudtam érezni Sára érzéseit, viszont pont ezért segített is feldolgozni sok mindent a múltamból. Nagyon megkedveltem Sárát, nagyon reméltem, hogy végül jól alakulnak majd a dolgai. És imádtam bepillantást nyerni a svéd kultúrába, nyelvbe, életbe. Olyannyira, hogy a könyv hatására elkezdtem svédül tanulni hobbiból. Ami azt hiszem, tökéletesen bizonyítja, milyen érdekes is ez a történet.
Szóval nekem 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretnék feldolgozni a tinédzserkori traumáikat, valamint érdeklődnek Svédország iránt. És azoknak, akik egyszerűen csak szeretnének egy jó regény olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal Svédországról teszünk fel nektek kérdéseket, a feladatotok, hogy a helyes válaszokat beírjátok a Tally megfelelő sorába.
Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kérdés a játékhoz:
Hogy hívják azt a társasági kávézást vagy teázást Svédországban, amikor az emberek összejönnek beszélgetni, szendvicseket, süteményeket fogyasztani?
Állomáslista:
11. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 26. This is my (book) universe
11. 28. Könyv és más
11. 30. KönyvParfé
12. 02. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése