Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája – Blogturné

A Trend Kiadónak köszönhetően megismerkedhetünk a 19. századi Japánnal, a szamurájok életével és a teázás misztikumával. Tartsatok velünk Cyril Gely Szohó mester utolsó teája című könyvének turnéján, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege keltette fel a kíváncsiságomat, amiből kiderül, hogy a könyv egy japán lányról szól, aki elhatározza, hogy bármi áron szamuráj lesz belőle. Feminista nőként pedig érdekelnek a női sorsokról szóló regények, akár a múltban, akár a jelenben játszódnak.

Külcsín és kivitelezés

A kötet az átlagosnál kisebb méretű, vékonyka, alig több mint 150 oldal, és nagyon könnyű. Ami azért fontos számomra, mert sokszor cipelem magammal a munkahelyemre az éppen aktuális olvasmányomat, és ennek egyfelől alig volt súlya, másfelől ha a buszon akartam olvasni, akár állva is megtehettem, mert apróbb női kézhez van méretezve és nem tört le tőle a csuklóm.

A könyv borítóján található illusztráció szerintem gyönyörű. Egyfelől nagyon illik a könyv témájához és hangulatához is, másfelől a rajta lévő jelképek passzolnak a történethez és Japánhoz. A színvilága kék és rózsaszín, ami szintén nagyon bejön.

Élfestett könyv, de szimplán csak egyszínű rózsaszín, nincs rajta semmiféle minta. Máskor kicsit csalódott vagyok, ha csak egyszínűre van festve a könyv éle, mert olyan feleslegesnek tűnik ilyenkor az élfestés, de ebben az esetben valahogy ez a szimpla rózsaszín nagyon illik a borítóillusztrációhoz, és olyan kellemes ránézni.

Szóval 5-ből 5 pontot adok rá.

Alapötlet

Az alapötlet igazán feminista téma, úgyhogy nekem bejött. Egy fiatal lány, Ibuki, aki egész életében olyan jövőre vágyott, ami korábban csak a férfiaknak adatott meg. Aki egész életében azt hallgatta, hogy ő nem lehet az, aki lenni akar, helyette feleségül kell mennie valakihez, mert ez a nők dolga. Aki bár szereti az apját, sőt, szereti azt is, akihez hozzáadnák, mégis inkább a szabadságot választja. Férfiruhát ölt, megszökik, nekiindul a veszélyes világnak, hogy megtalálja a szamurájt, aki hajlandó a mestere lenni. És ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt elképzelte, de lényegében megéli az álmait, és rálel a szabadságára.

Rengeteg régi és modern történet szól hasonlóról, ez talán azért más kicsit, mert számunkra egzotikus és kevéssé ismert környezetben játszódik, így megismerhetünk egy olyan gondolkodásmódot, ami a női elnyomás tekintetében hasonló a nyugatihoz, ám mégis sok mindenben teljesen más.

A másik, ami megkülönbözteti ezt a történetet a többitől, hogy Ibuki egy olyan utat választ, ami régen valóban dicső volt, de mostanra elavulttá vált, és megszűnőfélben van, így egyfajta kettős akadállyal kell szembenéznie. A japán uralkodó ugyanis szélnek eresztette a szamurájokat, akik azóta lényegében munkanélküliek. Sok közülük beállt bűnözőnek, mások próbálják megtartani a becsületüket. És közben olyan konfliktus van köztük és az uralkodó között, ami fegyveres összetűzéssel fenyeget.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

A könyv rövidke fejezetekből áll, amit szeretek, mert ha épp dolgom van, megzavar valami, nem egy fejezet közepén kell félretennem az olvasnivalómat.

A fejezetekből megismerhetjük Ibukit, a múltját, a kalandjait, hogy hová fut ki az élete végül, és a mesterét, Szohó Akirát is. Szohó egy olyan szamuráj, aki eljutott arra a pontra, hogy már képtelen volt gyilkolni, ezért becsületbeli öngyilkosságra ítélték, ám ő nem tette meg, inkább hazament a feleségéhez, ezzel a kultúrájában szégyent hozva a saját és a felesége fejére. A felesége végül meghalt, ő pedig a világtól elvonulva, szégyenben éli az életét, míg Ibuki fel nem bukkan.

– A kardforgatás titka abban rejlik, hogy az ember nem vonja ki a kardját a hüvelyéből.

A regény stílusa nagyon tömör, és sok helyen elvont is. Az író a konkrét cselekmény esetében csak a lényeget írja le, és időnként beszúr valami filozófiai elmélkedést vagy néhány mondatot a tájról, a természetről, a teáról. Bár a regény írója francia, szerintem ezzel jól hozza a régimódi keleti stílust. Az már más kérdés, hogy én nem vagyok kibékülve ezzel a stílussal. Azért nem vagyok kibékülve vele, mert bár sok mindent megtudhat az ember a regény karaktereinek múltjáról, jelenéről, gondolatairól, valahogy ez a stílus mégis távol tart tőlük olvasóként. Nem utáltam a karaktereket, csak épp megszeretni sem tudtam őket. Semmiféle érzést nem váltottak ki belőlem, teljesen semlegesek maradtak a számomra. Szóval, aki bírja a tipikus régies keleti stílusú történeteket, annak nagyon be fog jönni ez a könyv, hozzám viszont sokkal közelebb állnak a modern stílusú keleti történetek.

A cselekményre 5-ből 3 pontot adok, mert a könyvben található versek (dzsiszeik) nagyon tetszettek, és a filozófiai gondolatok közül is sok megjáratta az agyamat. Viszont a cselekmény nem nagyon kötött le, és érzelmileg nem vonzott be a történet.

Karakterek

Ibuki karaktere feminista szempontból izgalmas. Egy nővel, aki a férfiak világában keresi a helyét, még a 21. században is lehet azonosulni. Az más kérdés, hogy ha már „férfiak világa”, biztosan nem a harc része vonzana. A harc, a háború a férfiak hülyesége, az ő farokméregetésük és kapzsiságuk miatt tör ki szinte mindig, a nők meg csak szenvednek az egésztől. Ha már háborúval akarnék foglalkozni, akkor azzal foglalkoznék, hogyan lehetne megakadályozni, elkerülni. De ettől függetlenül maga az érzés, hogy nőként vágysz valamire, de a férfiak szerint nem kaphatod meg, pusztán azért, mert nő vagy, nagyon ismerős.

Ibuki igazán kitartó, mindent felad, hogy az álmáért küzdhessen. Ami számomra igazán erőssé tette a döntését, hogy nem egy rossz emberhez akarták férjhez adni, az apja is szerette őt, szóval nem rossz körülményekből, rossz életből szökött meg, hanem egy lényegében biztonságos környezetből, ahol szerették, és ahol ő is szerette mind az apját, mind a számára kiválasztott férjet. De annyira vágyott megvalósítani a céljait, hogy az fontosabb volt számára mindennél. Enélkül, bármilyen is a környezet, amiben élt, tudta, hogy nem lenne képes boldog lenni.

Vagyis ő az a karakter, aki tökéletesen megmutatja, hogy mindenki mástól és másképp boldog, nincs egyetlen recept rá. Nem kell feltétlenül rosszul élni ahhoz, hogy boldogtalan legyél, épp elég, ha nem úgy élsz jól, ahogyan arra mindig is vágytál.

Szohó mester karaktere, nos, elég érdekes. Ő az a szamuráj, akinek a becsületénél többet ért az, hogy a feleségét ne hagyja magára. És bár a felesége ezt szégyenként élte meg, mert olyan társadalomban nőtt fel, amiben ez a döntés annak számított, szerintem nagyon bátor döntés volt. A társadalmi megvetést és kirekesztettséget választani a szerelmedért... nos, én ezt egyáltalán nem tudom elítélni. Mondjuk, ha simán azért nem gyilkolta volna meg magát, mert nem akar meghalni, azt sem tudnám elítélni. Ez a rituális öngyilkosságosdi is egy tipikus férfihülyeség a szememben. Mert ilyenkor nem feltétlenül te magad akarsz meghalni, mint egy átlagos öngyilkosságnál, amikor valamiért nem látod a kiutat a problémáidból, mert beszűkült a tudatod. Ez nem igazán saját döntés. Hanem mások várják el tőled, hogy a becsületedért megtedd. Akkor is, ha te még élni akarnál.

– (...) A kard szükségszerűen rövid életű. A tea maradandó. De legfőképpen ezt jegyezd meg jól: a kard életeket vesz el. A tea életet ad.

– Nem azt mondta, hogy a kardforgatás és a teaivás közben ugyanazt az ízt érzi az ember?

– Valóban. De gondolj csak bele: az alvás és a halál is sok mindenben hasonlít. Pedig milyen különbözőek...

Szohó mester és Ibuki között valamiféle nagyon furcsa apa-lánya kapcsolat alakult ki, ami időnként azért zavarba hozott. Pl. amikor Szohó meztelenül mászkált Ibuki előtt, csak mert elmondása szerint hülye lenne nem kihasználni a lehetőséget, ha megteheti... He? Szóval Szohó karakterének ez az a része, amivel egyáltalán nem tudtam szimpatizálni. Ha valakit a lányomnak érzek, meg úgy alapvetően semmilyen nőt nem hozunk zavarba azzal, hogy meztelenül mászkálunk előtte. Ez nem nudista életmód, ahol ha oké neked a meztelenség, akkor elmehetsz az adott nudista helyre, ha nem oké, akkor a közelébe sem kell menned, hanem lényegében szexuális zaklatás. Szóval igen, Szohó mestert csak azért nem utáltam, mert tudom, hogy abban a régi világban még másképp gondolkoztak az emberek, és nem foglalkoztatta őket a nemi erőszak sem nagyon, nemhogy „egy kis zaklatás”.

Megszeretni nem igazán tudtam a karaktereket az elbeszélés stílusa miatt, de Ibuki karakterében feministaként azért láttam a lehetőséget, szóval 5-ből 3 pontot adnék.

Lezárás

A történet lezárása nagyot dobott a történeten számomra, az utolsó fejezeteket jobban élveztem, mint a könyv nagy részét. Olyan csavar történt ugyanis a végén, amire nem igazán számítottam, és Ibuki élete és sorsa is másképp nyert értelmet, mint ahogyan azt vártam. Ami számomra pozitív volt, mert elvileg a szamurájság volt az álma, lényegében viszont inkább a szabadság, ami ezzel járt volna. És ez utóbbit nem feltétlenül csak úgy érhette el, hogy szamurájjá válik. De erre csak szép lassan jön rá Szohó mester tanításai során, amikor megismeri a teakészítés, a teafogyasztás művészetét.

Szóval a lezárás nekem 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az alapsztori feminista szemmel nézve érdekes volt, a történet lezárása is nagyon tetszett, de valahogy ez a régimódi, keleti stílus nem az én világom. Ettől függetlenül voltak a sztoriban izgalmas filozófiai gondolatok, amik elgondolkoztattak, és nem esett nehezemre elolvasni ezt a könyvet.

Szóval összességében 5-ből 3,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a régimódi keleti stílusban megírt regényeket, a tömör cselekményt, némi filozofálással és természeti leírásokkal vegyítve.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán találhattok majd egy kérdést, amire a beleolvasó alapján tudtok választ adni. Írjátok be a Tallyba, a megfelelő helyekre a helyes válaszokat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Mivel foglalkozott Szohó Akira édesapja?

Állomáslista:

Blogturné

09. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 02. Szembetűnő

10. 04. Könyv és más

10. 06. Ambivalentina

Tally-űrlap:

Gregus Gábor: Az esszencia urai

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, az írója keresett meg engem e-mailben, hogy szerinte érdekelhet a regénye, nem szeretném-e elolvasni. Megnéztem a weboldalát, azt, hogy miket és körülbelül milyen stílusban ír, és hogy miről is szól az adott regény, és mivel érdekesnek tűnt, sőt, olyasminek, ami pont az én ízlésem, igent mondtam.

Külcsín és kivitelezés

A borító a régi stílust képviseli, fekete háttér egy egyszerű szimbólummal, egy lángoló, villámló szívvel. Ez a szimbólum az aranyszín sötétebb és világosabb árnyalataiban játszik, ami szerintem jó választás volt, mert illik a könyv történetéhez. Az arany ugyanis a gazdagság jelképe, márpedig a történet a világot irányító, piszkosul gazdag halhatatlanokról, az Alkotókról szól. Természetesen a szív és a villámok is kapcsolódnak a sztorihoz.

Bevallom őszintén, mivel anno rengeteg ilyen fekete hátterű, egyszerű szimbólumot tartalmazó borítót láttam a Könyvmolyképzőnél, sőt, az én hét könyvemből is hat ilyen stílusú borítót kapott a kiadó döntésére (én mást választottam volna, de nem rajtam múlt), ezért ezek a fajta borítók számomra kicsit unalmasak. De ez egyéni ízlés kérdése. Akinek anno is bejött ez a stílus, annak szerintem tetszeni fog ez is.

A könyv egyébként teljesen átlagos méretű, átlagos minőségű, puha borítójú kötet.

Szóval én 5 pontból 4 pontot adnék, mert bár a borító tökéletesen illik a történethez, az én egyéni ízlésemhez nem igazán passzol.

Alapötlet

Sok történet szól halhatatlan emberekről, nekem elsőre a Hegylakó és A halhatatlan gárda jutott eszembe erről a témáról. Ezért kíváncsi voltam, hogy Gregus Gábor tud-e valami újat mutatni és mondani ebben a könyvben. Spoiler: tudott.

Ahogy belekezdtem a könyvbe, azonnal fel is keltette a kíváncsiságomat, ugyanis rögtön egy rejtéllyel indított. Egy férfi felébred egy vadidegen helyen, az utcán, fogalma sincs, hogy került oda, fogalma sincs róla, hogy kicsoda, ahogyan arról sem, kik akarják épp megölni. Az én agyam pedig azonnal be is indult, elkezdtem az elméletgyártásokat, és nagyon kíváncsi voltam, hogy végül mi derül ki róla. Azután meg főleg, hogy kiderült, különleges képességekkel bír és halhatatlan.

De nemcsak ez fogott meg rögtön, hanem az is, hogy teljesen másféle halhatatlanokat kaptam ebben a történetben, mint akikkel egyéb sztorikban megismerkedhettem. A korábbi filmekben és könyvekben a főszereplő halhatatlanok majdhogynem mind jók voltak. Próbáltak jót tenni, védték az embereket, voltak igaz barátaik, valamiféle választott családjuk. Na itt nem ez a helyzet.

Ez a regény több karakter nézőpontját mutatja be E/3-ban, és így lényegében főszereplőkké teszi ezeket a halhatatlanokat, de alig találni köztük jó embert. Ezek a karakterek nem élnek, hanem visszaélnek a halhatatlanságukkal és a képességeikkel. És az esszencia is inkább tűnik valamiféle gonosz dolognak, mint isteni ajándéknak. Ezt már az is mutatja, hogy úgy juthat valaki az esszenciához, hogyha valami tökéletes dolgot alkot (tökéletes festmény, étel, szobor, regény, épület, bármi...), és aztán megeszi egy számára fontos ember szívét. Ezt követően pedig úgy tarthatja meg a halhatatlanságát és a képességeit, ha időről időre újabb emberi szíveket fogyaszt. Szóval igen, ezek a halhatatlanok határozottan nem jó emberek.

– Hát, tudja, ebben a brancsban mindenkinek megvan a története az Alkotókkal. Érdekes lenne tudni, hányan léteznek a bolygón, akiket tönkretettek ezek a gazemberek, vagy tanúi voltak a bűntetteiknek. Gondolom, rengetegen ismerik az igazságot, de nem tesznek semmit. És nem is hibáztathatjuk őket. Bemész a rendőrségre, hogy itt egy szekta, ami pár ezer éve alakult, tagjai halhatatlan varázslények és titokban ők irányítják a Földet?

– Elég hamar zártosztályra kerülne az ember.

Ami még izgalmas volt, hogy kiderült, minden halhatatlan valamiféle nagy művész. Még sosem láttam a művészeket ennyire negatív módon ábrázolni egy művész által, de kifejezetten egyedi és érdekes ötlet volt. Annak ellenére, hogy én művészként biztos, hogy nem akarnék ilyen áron halhatatlan lenni. De az emberi természetet elnézve, biztosan lennének olyanok, akik kapnának az alkalmon.

Az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék, mert sikerült egy sokszor feldolgozott témát új ötletekkel egyedivé és érdekessé tenni.

Cselekmény

A történet több szálból áll, amik aztán végül szépen összeérnek. Egyfelől ott van a titokzatos amnéziás halhatatlan, Adam szála. Ez azért volt érdekes, mert Adammel együtt teljesen tudatlanul próbálhattam én is kideríteni, hogy ki is lehet ő pontosan. Adam az elejétől kezdve másnak tűnt, mint a többi halhatatlan. Bár kiderült, hogy hogyan lesznek a halhatatlanok, hogy emberi szíveket esznek időről időre, hogy egoisták, pénzéhesek, imádják a hatalmat, és a többi halandó számukra csak szolga vagy eltaposandó bogár, valahogy mégis azt éreztem, hogy Adam a kivétel. Vagyis inkább reméltem. Mert azért a lelkem mélyén féltem tőle, hogy egyszer csak visszatér az emlékezete, és kiderül, hogy ugyanolyan s*ggfej, mint a többiek. De a félelmem ellenére faltam az oldalakat, hogy minél többet megtudhassak róla.

A nyomozáshoz és a meneküléshez Adam végül összeállt két halandóval, Kimmel, a volt Interpol-ügynökkel és Clive-val, a kirúgott pappal, akik egy olyan szervezet részei, amik meg akarják állítani az Alkotókat, hogy ne árthassanak több embernek. Ez a kis csapat is igencsak egyedire sikerült, és nemcsak egyedi személyiségek lettek, hanem együtt is nagyon jó kis dinamikát mutattak. Clive kifejezetten vicces karakter lett, élveztem a kicsit morbid poénjait és beszólásait.

– Olyannak hangzik ez az egész – mormolta Adam –, mintha a Pokol egy része idekerült volna a Földre, úgy, hogy senki sem tud róla.

A pap keserűen elmosolyodott:

– Szerintem a pokol ugyanolyan, mint a föld. Csak kicsit más stílusban.

– Én úgy képzelem, hogy ott a borzalom és a halál az úr.

– Ahogy mondod, mint a Föld. Csak kicsit más stílusban.

A történet többi szálában egy-egy Alkotó szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ezek a részek lényegében modern kori udvari intrikákat vonultatnak fel. A halhatatlanoknak ugyanis nincsenek barátaik, bár úgy tűnik, hogy összedolgoznak, valójában mindegyik azon gondolkozik, hogyan iktathatná ki a másikat, és vehetné el a hatalmát.

Mindig is szerettem az ilyen udvari intrikákat, természetesen nem a valóságban, hanem csak a történetekben. Ugyanis bár nem szimpatizálok a gonosz karakterekkel, valahogy mégis érdekesnek tartom őket akkor, ha intelligensek. Márpedig az ilyen intrikákhoz kell a csavaros észjárás. Az pedig különösen tetszett, hogy többször is sikerült meglepni. Voltak jelenetek, amikor azt gondoltam, hogy „ó, oké, sikerült totál megvezetni és átverni XY-t, most tutira vége van”, aztán kiderült, hogy XY vezetett meg engem és más karaktereket. De olyan is volt, amikor egyáltalán nem számítottam egy karakter bukására, és azt hittem, hogy úgysem lesz semmi baja, aztán puff, beütött a ménkű. Pedig engem baromi nehéz meglepnie egy sztorinak, általában mindig tudom legalább nagyjából, hogy mi fog történni.

Szóval a cselekményre 5-ből 5 pontot adnék.

Karakterek

Adam karaktere nagyon rejtélyes volt, szóval azonnal kíváncsi lettem rá. Meg is kedveltem őt, de közben meg féltem, hogy mi lesz, ha visszanyeri az emlékezetét, és kiderül, hogy ugyanolyan rohadék, mint a többi Alkotó. Nagyon bírtam őt a kis halandó csapatával, és tetszett az a szerelmi szál, ami közte és Kim között alakulgatott.

– Elgázolom őket – vicsorgott rájuk Clive, és elfordította a slusszkulcsot.

– Miféle pap vagy te? – bukott ki Adam száján a hátsó ülésről.

– Egy kizárt pap! Ezek miatt a tetvek miatt!

Az Alkotók nagy része nem volt szimpatikus, lévén gonoszak és hataloméhesek voltak, viszont baromi jól kidolgozott karaktereknek találtam őket. Mindegyiküknek volt izgalmas háttérsztorija, egyedi személyisége, mozgatórugói. Szóval egyszerűen érdekesek voltak. Ahogyan a Defenzoraik is, akik valamiféle legfőbb testőrök és szolgálók. Érdekes volt elgondolkozni rajta, hogy vajon ők miért vállalták ezt a szerepet, mert hát, az Alkotók velük sem mindig bántak túl jól, és akkor ez még enyhe kifejezés.

Nem tudom, hogy Gregus Gábor mire gondolt, miközben megalkotta az Alkotókat, de nekem azonnal eszembe jutott a valóság, a gazdag üzletemberek és politikusok világa, akik körülbelül ugyanúgy működnek sok helyen, mint az Alkotók. Ők uralják a világot, de ahelyett, hogy jobbá tennék, ugyanolyan egoisták, kapzsiak, ugyanúgy lenézik az embereket, és simán eltapossák őket, csak épp halhatatlanság és különleges képességek nélkül.

Bár több gonosz is volt a sztoriban, akadt egy főgonosz, akit a történet végén ismerhettünk csak meg személyesen. Az ő legfőbb céljával körülbelül úgy voltam, mint anno Thanoséval a Bosszúállókban. Volt némi igazság abban, amit a világgal és az emberiséggel kapcsolatban gondolt, mert hát, valljuk be őszintén, mi, emberek vagyunk ennek a bolygónak a legintelligensebb és egyben legkárosabb állatfaja. De közben meg ott vannak az egyének, akik között vannak jó emberek, ártatlanok, akik nem érdemlik meg a halált. És senkinek nincs joga istent játszani, kollektívan ítélkezni az emberek felett, eldönteni, ki gonosz, ki jó, ki élhet, ki haljon meg. Aki pedig mégis megteszi, az vagy őrült, vagy velejéig gonosz.

A karakterekre 5-ből 5 pontot adok, mert mindegyikük nagyon egyedi és érdekes volt.

Lezárás

Amikor kiderült, ki a főgonosz, nagyon kíváncsi lettem, hogy Adam mit kezd majd vele. Igazából bármit el tudtam volna képzelni, azt is, hogy végül mellé áll, meg azt is, hogy szembeszáll vele. De valami alternatív harmadik megoldást is. Az, ami végül ténylegesen történt, kicsit meglepett, de szerintem bátor döntés volt az írótól. Ritkán látok hasonló megoldást és lezárást, és én szeretem az egyedi és bátor dolgokat, ha könyvekről van szó.

Szóval 5-ből 5 pontot adnék.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon örülök, hogy vállaltam az elolvasását, mert egyedi és szórakoztató volt. Érdekesnek találtam a karaktereket, izgalmas, rejtélyes, akciódús és fordulatos volt a sztori, és egyszerűen élveztem olvasni.

Szóval összességében 5-ből 5 pontot adok rá.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy nagyon újszerű látásmódú halhatatlanokról szóló történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Alex Donovici: Csudi, a pacsirta – Hol bujkálsz, Remény? – Blogturné

Csudi immár három mesekönyvben is bizonyította számunkra, hogy a lehetetlen csak egy szó. A Hol bujkálsz, Remény? ismét két nagyobb, mégis összefüggő meseláncokból összeálló történetben meséli el Csudi és barátai első napjait az iskolában. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és a turné végén meg is nyerhetitek Alex Donovici könyvének egy példányát a Móra Könyvkiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Csudi, a szárny nélkül született madárlány történetei mindig nagyon aranyosak és tanulságosak, ezért kíváncsi voltam, hogy ezúttal vajon mit tanulhatunk az új kötetből.

Külcsín és kivitelezés

A kötet kemény borítós, a belső lapok is vastagabbak, ezért nyugodtan lehet gyerekek kezében adni, kicsi az esély rá, hogy elszakítják vagy összegyűrik.

A borítón a narancssárga szín dominál, ami tökéletesen passzol az őszhöz és az iskolakezdés időszakához. A régi karakterek és egy új is megjelenik a borítóillusztráción, néhányuk iskolatáskát visel, ezzel jelezve, hogy a történet középpontjában is az iskola lesz ezúttal. Szerintem cukik a karakterrajzok belül is, nekem bejön ez a fajta stílus, és tökéletesen passzol egy mesekönyvbe. Tetszik, hogy vannak kétoldalas illusztrációk is a kötetben, mert így a gyerekek időnként megpihenhetnek olvasás közben.

5-ből 5 pontot adok.

Alapötlet

Csudiék ezúttal megtanítanak minket arra, hogy a repüléshez nem feltétlenül kellenek saját szárnyak, hogy mindig van remény, és hogy légy az, aki vagy, és nyugodtan mutasd is ki ezt (akár az öltözködéseddel is). Ezek mellett még egy kicsit a globális felmelegedés is terítékre kerül, felbukkan az iskolai bántalmazás témája, valamint az, hogy a szülők milyen példát mutatnak a gyerekeiknek, és hogy ez milyen kihatással lehet a rájuk. Mindez aranyos mesébe szőve, a sok téma ellenére egyáltalán nem túlterhelve az olvasókat, és nem is szájbarágósan. A tanulságokat tökéletesen belesimulnak a cselekménybe.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

Csudi és a többi állatgyerkőc iskolába megy, hogy még okosabbak legyenek. Alig várják az új élményeket, ám a suliban felbukkan egy beképzelt, gonoszkodó páva tanárnő, valamint a hasonlóan viselkedő lánya. Egy új állatkölyök is akad, aki most költözött Csudiék erdejébe, Hope, vagyis Remény a jegesmedve. Remény azért költözött ide, mert az emberek okozta globális felmelegedésnek köszönhetően az otthona, vagyis a jégtáblák megolvadtak, és ezért új otthont kellett keresnie a szüleivel együtt. A pávalány szinte azonnal rászáll Reményre, azt gondolja, hogy azáltal lehet menő, ha kiszúr valakit, akivel gonoszkodhat, és a többi állatgyereket maga mellé állítja ebben. Csudinak és a barátainak persze ez nem tetszik, és megpróbálnak kiállni Remény mellett.

A mese nekünk, felnőtteknek kiszámítható, nincsenek benne nagy fordulatok vagy titkok, de a gyerekeknek biztosan izgalmas lehet. A történet kedvessége viszont a felnőtt olvasót is elbűvöli, nekem is jólesett elolvasni ezt a kis mesét, mert Csudiék jósága, összetartása, bátorsága megsimogatta a lelkemet.

Egy dolog volt kicsit kidolgozatlan a történetben. A legvégén Csudiék találnak egy levelet, aminek az írója nagy változáson ment keresztül. Csak épp mi, olvasók nem láthattuk, miképpen, ugyanis a változás egyik pillanatról a másikra, mindenféle előzmény nélkül történt meg.

Szóval a cselekményre 5-ből 4 pontot adok.

Karakterek

Csudi tökéletes karakter egy meséhez. Kedves, bátor, kiáll a gyengébbek és a barátai mellett, és sosem adja fel. Nagyon könnyű őt megszeretni. És így, a negyedik könyvre nagyon jó volt látni, hogy végre valóra vált élete legnagyobb álma egy új barátnak köszönhetően.

Az új karakterek is érdekesek voltak. A pulykaanya és a lánya persze nem voltak szimpatikusak, de pont annyira gonoszkodóak, hogy jólesett nem szeretni őket, és kíváncsian várni, vajon képesek-e megváltozni a mese végére. Ez a változás viszont számomra nagyon váratlanul történt, nem volt jól levezetve, bemutatva.

Remény, vagyis Hope, a kis jegesmedvekölyök aranyos karakter volt. Azt mondjuk nem értem, miért kellett a nevét Hope-ból Reményre változtatni, amikor a mese elején Hope-ként mutatják be az osztálytársainak, és egy mondatban el is magyarázzák, hogy ez magyarul Reményt jelent. De attól még, hogy azt jelenti, nem változik meg a neve, attól még Hope marad. Szerintem vagy rögtön Reményként kellett volna bemutatni, és egyáltalán nem előhozni a Hope-ot és a jelentését, vagy Hope-nak nevezni végig, de benne hagyni azt a mondatot, ami megmagyarázza, hogy a neve jelentése remény.

Ettől függetlenül a kis Hope története nagyon átérezhető. Ő az a kis „bevándorló”, aki elvesztette az otthonát, és egy teljesen új környezetbe került, ahová bár nagyon szeretne beilleszkedni, mégis kilóg a többiek közül. A gúnyolódás nem hagyja hidegen, képtelen megvédeni magát, és annak ellenére el van keseredve, hogy néhányan, mint pl. Csudi is, kiállnak mellette.

És van egy új felnőtt karakterünk is, Magnus, a sas, akinek évekkel korábban meglőtték a szárnyát, és bár azóta a sérülése helyrejött, a trauma miatt mégis képtelen repülni, pedig nagyon vágyik rá. Ő az, akitől Csudi valami csodás ajándékot kap, cserébe viszont Csudi is megtanítja valamire Magnust, és ezzel megváltoztatják egymás életét. Magnus karaktere azokat az embereket idézi, akik valamiféle traumát éltek át, bántalmazták őket, és képtelenek ezt feldolgozni, elfelejteni. Bár a testük meggyógyult, mégis félnek, bizalmatlanok, elzárkóznak a világtól és benne mindenkitől, csak hogy ne érje őket újabb trauma. Ezzel viszont nemcsak a veszélyektől zárják el magukat, hanem az élettől is.

György, a pulyka bár a korábbi részekben is szerepelt, ezúttal egészen új oldalát mutatta meg a mesében. Korábban mindig csak a külseje érdekelte, a szépség, igazi egoista karakternek tűnt, most azonban kiderült, hogy van egy nagyon is kedves, támogató oldala. Valamint az is, hogy számára a külsőségek azért olyan fontosak, mert önmagának akarja érezni magát, de ez nehéz, ha úgy érzed magad önmagadnak, hogy az másoknak fura, és emiatt megszólnak. György viszont megmutatja, hogy nem szabad mások véleményével törődni. Ha fiúként szoknyában akarsz iskolába menni, mert abban érzed magad szépnek és jól, akkor hajrá!

A karakterekre 5-ből 4 pontot adok.

Lezárás

A történet ismét fontos témákat vet fel, és nagyon klassz tanulságokkal zárul, gyerekként és felnőttként is egy csomó mindent tanulhatunk olvasás közben.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Aranyos kis mese volt, sok-sok tanulsággal, de egyáltalán nem szájbarágósan vagy túlzsúfolva. A karakterek aranyosak voltak, együtt lehetett érezni velük, a gonoszkodó karaktereket pedig jó volt nem szeretni.

Szóval összességében 5-ből 4,5 pontot adok erre a könyvre.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az aranyos, tanulságokkal teli meséket és a gyönyörű illusztrációkat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Kedvcsinálóként a mostani játékban a könyv beleolvasójából teszünk fel nektek kérdéseket. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a helyes választ. A beleolvasót ezen a linken éritek el: https://mora.hu/content/2025/8/Product/csudi4_hol_bujkalsz_remeny_beleolvaso.pdf

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Mit visel György, a pulyka?

Állomáslista:

Blogturné

09. 18. Szembetűnő

09. 20. Csak olvass!

09. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 24. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Pamela Butchart: Vérfarkas a sátrunkban! (Izzy Könyvek 5.) – Blogturné

A Móra Kiadónak köszönhetően újabb kalandokat élhetünk át Izzyvel és a barátaival Pamela Butchart humoros és cuki sorozatának 4. és 5. könyve által. Tarts három bloggerünkkel, és tudd meg, mit kezdenek Izzyék a démoni konyhás nénikkel, valamint egy vérfarkassal. A turné végén természetesen ismét könyvnyeremény vár rátok.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ha jól akarok szórakozni néhány órán keresztül, és szükségem van egy kis nevetésre, akkor erre egy Izzy-könyv tökéletes megoldás. Ezúttal is szükségem volt valamire, ami kicsit felderíti a napjaimat.

Külcsín és kivitelezés

Az ötödik rész borítója is illik az előző borítók sorába. Ezúttal a piros és a sárga szín dominál. Előbbi talán a vérfarkas vadságát, míg utóbbi a telihold fényét szimbolizálhatja. Ahogy az előző résznél a démonból, itt szintén egy árnyékot kapunk csak a vérfarkasból a borítóképen, ami esetleg üzenheti azt, amit alapvetően tudhatunk, ha olvastunk már Izzy-könyvet, hogy valójában a fenevad nem is létezik, csak a gyerekek értenek félre valamit.

A könyv méretei és a szöveg megformázása pont ugyanolyan, mint az előző részeké, szóval ez is egy buszbarát, az olvasást segítő rész. És a belső illusztrációk is még mindig ugyanolyan humorosak és aranyosak.

5-ből 5 pontot adok.

Alapötlet

A történet még mindig ugyanazt a sémát használja, de ezúttal Butchart beletett két kisebb csavart is a cselekménybe, ami kicsit újszerűvé tette Izzyék legújabb kalandját. Szerintem ez jó ötlet volt, mert így ismét azt érezhetem, hogy az író nem fásult még bele a sztoriba, és van még bőven potenciál az újabb részekre is.

Izzyék osztálya táborozni megy néhány napra. A gyerekek természetesen most is félreértenek valamit, és azt hiszik, hogy az egyik kísérőtanáruk vérfarkas. Az egyik újdonság az, hogy bár ezúttal is félnek az adott tanártól, nem legyőzni akarják, és megakadályozni a gonosz terveit, hanem sajnálják őt, amiért megbetegítette a vérfarkasvírus, és azon törik a fejüket, hogyan menthetnék meg.

A másik újdonság, hogy ezúttal nemcsak a tanárukról hiszik azt, hogy valamiféle szörny, hanem egyikükről is azt gondolják, hogy megfertőződött, és vérfarkas lett belőle. Szóval most inkább azon volt a hangsúly, Izzyék hogyan segítsenek mind a tanáruknak, mind a barátjuknak. Ez a kis csavar egy kicsit feldobta a sztorit, és teljesen átéreztem a gyerekek aggodalmát a barátjuk iránt.

Ismét kíváncsi voltam, hogy a félreértések milyen tényeket takarnak pontosan, bár néhány dolog nyilvánvaló volt, például a tanár szőrösödése egy világtól elzárt sátorozás közben. De arra nagyon kíváncsi voltam, hogy az állítólag megfertőződött gyerkőc vajon mit titkol a barátai elől.

Szóval az alapötletre 5-ből 5 pontot adok, mert ismét érdekes volt, és az író tudott valami újat mutatni ezzel kapcsolatban.

Cselekmény

A nyomozás ezúttal kicsit kevésbé érdekelt, inkább a gyerekek közötti baráti kapcsolódások, az egymás iránt érzett aggodalom, összetartás, szeretet volt az, ami jobban lefoglalt olvasás közben. Ettől függetlenül a cselekmény még mindig izgalmas volt, csak most mintha nem az lett volna az előtérben. Vagy legalábbis én így éreztem.

A rejtélyek megoldása is kicsit mintha most megbicsaklott volna. Az állítólag vérfarkassá vált barát titka valahogy túl belemagyarázósnak tűnt számomra sok helyen.

Ezúttal 5-ből 4 pontot adok a cselekményre, mert mintha most egy kicsit kevésbé lett volna átgondolva, mint az előző négy könyv esetében.

Karakterek

Még mindig imádom mindegyik gyereket. És még mindig képesek meglepni, ami nagyon klassz. Amikor már azt hinném, hogy ismerem őket, és pontosan tudom, mire hogyan fognak reagálni, akkor kiderül valami új személyiségjegyük, tulajdonságuk. És ez izgi.

Maisie maradt továbbra is a kedvencem, ebben a részben konkrétan brillírozott. No nem hősiességben, mert szerintem többször ájult el és visított ebben a történetben, mint az előzőekben összesen, hanem cukiságban és viccességben. És sosem hittem volna, hogy egyszer lesz majd hát, valamiféle romantikus szála egy fiúval, de sikerült meglepni. Szóval igen, amit már az előző résznél is éreztem, az most is beigazolódott: a gyerekek tényleg kezdenek felnőni.

Még mindig imádom, hogy a srácok mennyire összetartanak, talán ez ebben a könyvben volt a leginkább érezhető számomra. Egyfelől konkrétan ide-oda menekítették folyamatosan a képzelt veszélyek elől Maisie-t, másfelől amikor azt hitték, hogy egyikük vérfarkassá vált, nem akarták megölni, kitaszítani maguk közül, hanem akkor is a barátjuknak tartották, és segíteni akartak neki bármi áron.

Az új karakter, Gary elsőre nem volt túl szimpatikus, azt hittem, ő lesz az osztály beképzelt bántalmazója, de aztán kiderült, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Szóval a végére őt is nagyon megkedveltem.

A karakterekre továbbra is 5-ből 5 pontot adok.

Lezárás

Nos, mint fentebb említettem, ezúttal picit erőltetettnek éreztem néhány helyen a titkokra adott magyarázatot, de ettől függetlenül végig nagyon élveztem a könyv olvasását, és továbbra is imádom ezt a történetet.

5-ből 4 pontot adok a könyv lezárására.

Hogy tetszett ez a könyv?

A cselekmény egy picit megbicsaklott logikailag, de a karakterek, a köztük lévő kapcsolatok, a humor és a cukiság még mindig tökéletesen elviszi a hátán ezt a történetet.

Szóval összességében, minden apró hibája ellenére, én még mindig 5-ből 5 pontot adok Izzyéknek.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Akik szeretik az extra cuki karaktereket és az aranyos humort.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Móra Kiadó honlapján mindkét könyvhöz találhattok beleolvasót. Ezek alapján kell válaszolnotok néhány kérdésre. A feladatotok az, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Milyen nyomokat követnek Izzyék, hogy megtalálják az elrabolt Maisie-t?

Állomáslista:

Blogturné

09. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út – Izzy 4.

09. 17. Könyv és más – Izzy 4.

09. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út – Izzy 5.

09. 21. Könyv és más – Izzy 5.

09. 23. KönyvParfé – Izzy 4.

09. 25. Könyvparfé – Izzy 5.

a Rafflecopter giveaway

Pamela Butchart: A démoni konyhás nénik (Izzy Könyvek 4.) – Blogturné

A Móra kiadónak köszönhetően újabb kalandokat élhetünk át Izzyvel és a barátaival Pamela Butchart humoros és cuki sorozatának 4. és 5. könyve által. Tarts három bloggerünkkel, és tudd meg, mit kezdenek Izzyék a démoni konyhás nénikkel, valamint egy vérfarkassal. A turné végén természetesen ismét könyvnyeremény vár rátok.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádom az Izzy-történeteket. Nagyon cukik, viccesek, szórakoztatóak. Igazi felüdülés olvasni mindegyiket, szóval nem akartam egyetlen részt sem kihagyni.

Külcsín és kivitelezés

A könyv borítója tökéletesen illik a sorozat eddigi borítói közé. Ezúttal a sötétkék és a sárga színek dominálnak, amik jól megjelenítik a démoni sötétséget és ellentételként a fényt. A borítón lévő illusztráció bár egy démoni konyhás nénit ábrázol a démoni árnyékával, mégis cukira sikeredett. Kreatív ötlet, hogy a konyhás néni árnyéka lett démoni, ő maga viszont teljesen átlagos embernek néz ki. És ismét van a borítón egy vicces mondat (ezeket a mondatokat egyébként mindig kíváncsian várom, amikor kézbe veszek egy új Izzy-könyvet).

A könyv átlagos méretű, könnyű lapozgatni, nem túl nehéz, úgyhogy akár magunkkal is vihetjük egy buszútra vagy bárhová. Belül nagyobb betűket találhatunk, ami egyfelől könnyíti az olvasást azoknak a gyerekeknek, akik csak nemrég tanultak meg olvasni, valamint az olyan felnőtteknek is, akik bár gyereklelkűek maradtak, a szemük már nem a régi. Még mindig tetszik, hogy bizonyos hangsúlyos, fontos szavakat kiemeltek még nagyobb méretű betűkkel, mert így olvasás közben elképzelem, ahogyan Izzy megnyomja azokat a szavakat, és így még viccesebb az egész.

A belső illusztrációk is nagyon aranyosak és humorosak, sokat hozzátesznek a történethez és az olvasás élvezetéhez.

5-ből 5 pontot adok rá.

Alapötlet

A sztori ismét ugyanarra a sémára épül fel. Izzyék egy csomó mindent félreértenek, félremagyaráznak, elhitetik magukkal és egymással, hogy a konyhás nénik démonok, és bár félnek, le akarják leplezni és meg akarják állítani őket, mielőtt végrehajtják az állítólagos gonosz tervüket.

Annak ellenére, hogy az alap mindig ugyanaz, valahogy Butchartnak mégis mindig sikerül elérnie, hogy fenntartsa a figyelmemet és érdeklődésemet olvasás közben. Mindig kíváncsi vagyok rá, hogy vajon a félreértések mögött mi a valóság. Kik a konyhás nénik igazából? Miért hírhedt a fő konyhás néni, és miféle kapcsolatban áll az új lánnyal, Amyvel? Mik azok a szemek a vizeskancsóban? És mi a helyzet az annyira utált pásztorpitével?

Ezekben a sztorikban az a jó, hogy tele vannak kérdésekkel, és bár az első pillanattól pontosan tudjuk, hogy Izzyék tévednek, és a konyhás nénik nem démonok, a gyerekeknek (és velük nekünk is) mégis egy csomó mindent ki kell nyomozniuk, ami izgalmas.

Erre is 5-ből 5 pontot adok, mert egyáltalán nem zavarnak az ismétlődő sémák, sőt, nagyon kreatívnak tartom, hogy az író képes rájuk mindig újabb és újabb izgalmas sztorit építeni.

Cselekmény

Megint rengeteg nyomozásban és izgalomban lehet részünk, természetesen humoros formában megírva. Állandóan történik valami Izzyékkel. Ha kezdenének unatkozni, akkor azonnal kitalálnak valamit, amivel elszórakoztathatják önmagukat és minket, olvasókat is.

Imádom, ahogyan a rejtélyes és misztikusnak tűnő dolgokból szép lassan összeáll egy teljesen logikus és realista történet.

Mivel nagyon szórakoztató volt, így a cselekményre is 5-ből 5 pontot adok.

Karakterek

Izzy és a barátai még mindig nagyon cukik és viccesek. Imádom, hogy annyira összetartó barátok, hogy akármit megtennének a másikért. Bár a történetben nincsenek démonok, de ők szentül hisznek benne, hogy igen, és mégis egymás segítségére sietnek annak ellenére, hogy tényleg úgy vélik, az életük is veszélyben lehet.

Maisie még mindig a kedvencem, mert mindentől fél, folyton elájul, mindig minden fóbia, allergia és betegség kijön rajta, de ha a barátairól van szó, akkor ő is összeszedi magát, és megvédi őket.

Ezúttal érezni, hogy Izzyék azért kezdenek szép lassan felnőni, mert Zach belezúg Amybe. És bár a szerelmi szál nem bontakozik még ki, de igen, lassan gyerekkorból kamaszkorba lépnek majd a karakterek. Kíváncsi leszek, hogy az író is számol-e ezzel a történeteiben, vagy megtartja a srácokat örök gyerekeknek...

5-ből 5 pontot adok a karakterekre.

Lezárás

A könyv végére szépen és logikusan összeállt a sztori, és kiderült, hogy ismét szó sincs természetfelettiről, hanem Izzyék csak megint mindent félreértettek. Én teljesen elégedett vagyok a lezárással, Butchartban és az Izzy-történetekben szerintem még sok minden van, úgyhogy továbbra is érdeklődve várom a folytatásokat.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Hozta ugyanazt a színvonalat, mint a korábbiak. Pont ugyanolyan humoros, izgalmas és aranyos volt. A karaktereket is imádom még mindig, főképp Maisie-t, és a rejtély is szépen fel volt építve és logikusan volt megoldva.

Szóval összességében 5-ből 5 pontot adok erre a könyvre.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Bárkinek, aki szeretne egy szórakoztató órácskát eltölteni egy humoros-aranyos könyvvel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Móra kiadó honlapján mindkét könyvhöz találhattok beleolvasót. Ezek alapján kell válaszolnotok néhány kérdésre ezúttal. A feladatotok, az, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Mire jött rá Izzy, hány fajtája létezik a hírességnek?

Állomáslista:

Blogturné

09. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út – Izzy 4.

09. 17. Könyv és más – Izzy 4.

09. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út – Izzy 5.

09. 21. Könyv és más – Izzy 5.

09. 23. KönyvParfé – Izzy 4.

09. 25. Könyvparfé – Izzy 5.

a Rafflecopter giveaway

Bea Fitzgerald: Harcolj a szerelemért! – Blogturné

A Menő Könyveknek és Bea Fitzgeraldnak köszönhetően egy újabb görög mitológia ihlette regényben merülhetünk el. Ezúttal Kasszandra trójai hercegnő és meg nem értett jövőbelátó és a férjétől megszökött spártai Heléna történetét ismerhetjük meg, akik ellenfélként kezdik, hogy aztán együtt harcoljanak a megtámadott Trójáért és az ott élő emberekért. Tarts hat bloggerünkkel a trójai háborúba, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádtam Fitzgerald sorozatának előző részét, ami Hádészról és Perszephonéról szólt, és azt reméltem, hogy az újabb rész is izgalmas lesz, bármelyik mitológiai alakról is szóljon (merthogy nem néztem utána, ez a rész miről, kikről fog szólni, így meglepetés volt számomra, amikor elkezdtem olvasni a könyvet).

Külcsín és kivitelezés

Ez a kék borító sokkal-sokkal jobb, mint az első rész szemkiégető, borzalmasan rózsaszín borítója. A stílusa hasonló az előzőhöz, de nekem sokkal jobban tetszik. Nem az a fajta borító, aminél elámulok, és a látvány miatt azonnal leveszem a polcról a könyvet, de elmegy. Viszont a könyv túl nagy méretű, vastag és nehéz, így olvasás közben kikészíti az ember csuklóját.

5-ből 3 pontot adok rá.

Alapötlet

Az író ismét a görög mitológiához nyúlt vissza. Ezúttal Kasszandra hercegnő, az elátkozott jósnő és Heléna, a trójai háborút kirobbantó (vagy mégsem?), első férjétől szökött királyné lett a regény főszereplője, vagyis nagy örömömre egy LMBTQ+ történetet kaptam, ami végre nem férfiakról, hanem nőkről szól. Nagyon ritka az ilyen, úgyhogy mindig örülök, ha egy újabb jelenhet meg a magyar könyvpiacon, mert a női szerelemnek is kell a támogatás, és a nőket szerető nőknek is szükségük van arra, hogy hozzájuk hasonlóan érző nőkről is olvashassanak.

Az alapsztori jó ötlet volt feminista szemmel nézve. Adott egy hercegnő, Kasszandra, aki nemet mond egy férfinak, Apollón istennek, mire a férfi bedurcizik (mert hát, ő egy isten, és ha ránéz egy nőre, akkor annak el kéne alélnia tőle, és megtiszteltetésnek venni, hogy meg akarja dugni), és megpróbálja megtörni, tönkretenni őt. És adott egy királyné, Heléna, akit az első férje dísztárgyként tartott, a második piedesztálra emeli, de valójában egyáltalán nem ismeri, és akit azzal vádolnak, hogy ő robbantott ki egy háborút. Ezzel szemben a férfiak nem is érte, hanem a tulajdonjoguk megsértése miatt ölik egymást, mert nehogy már egy nő elhagyhassa szabadon a férjét, ha az nem teszi őt boldoggá, sőt, megfosztja a szabad akaratától.

Az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

A cselekmény nagyon szépen levezette azt, milyen, amikor egy nő visszautasít egy férfit, mire a férfi bosszút esküszik. Kasszandra konkrétan azoknak a nőknek a jelképe, akik hiába mondanak igazat, nem hisz nekik senki, bolondnak nézik őket, csak mert egy férfi hitelteleníti a szavaikat (itt egy átokkal, a valóságban a szavaival és tetteivel). Azoknak a nőknek a jelképe, akiket a visszautasított férfi elidegenít mindenkitől, folyamatosan zaklat és üldöz, fenyeget és bántalmaz. Imádtam, hogy a történetben az is benne van, hogy a nem akkor is nem, ha korábban esetleg valamiért igent mondtál, de aztán meggondoltad magad. Akár még a szex kellős közepén is jogában áll bárkinek meggondolnia magát, ha nem esik jól neki, nem akarja, és ha a másik nem akar leállni, az erőszak.

Heléna szála pedig azt mutatja be szépen, hogy milyen az, amikor a férfiak pusztán dísztárgyként, a saját szükségleteik (nem csak szexuális, hanem egófényező) kielégítőjeként kezelik a nőket. Helénának a fél élete azzal telt, hogy nem lehetett önmaga, mert mindig azzá kellett válnia, akinek a férjei akarták. Menelaosz teljesen elnyomta őt, agresszív módon. Parisz pedig bár alapvetően rendes ember, és tudatosan sosem akarta bántani Helénát, mégis rákényszerítette a viselkedésével, hogy meg kelljen játszania magát, hogy boldoggá tegye Pariszt. Mert hiába vagy jó ember, ha patriarchális környezetben nőttél fel, akkor önkéntelenül is átveszed, amit másoktól láttál.

Heléna (a képet a Helen of Troy oldalról vettem).

Szóval igen, a cselekmény azon része, ami a nők problémáit, elnyomását mutatja be, nagyon szépen ki lett dolgozva. Ahogyan az is, ahová végül tanulságként eljutunk, vagyis: sisterhood mindörökké, mert csak így érhetünk el bármit is.

Viszont a cselekmény egyéb részei... Hát, hogy is mondjam... kicsit unalmasak voltak. A regény lényegében nem szólt másról, mint hogy Kasszandra lát valamit (mármint a látomásaiban), megpróbálja (vagy megpróbálják) megakadályozni, visszafordítani, átírni, nyüglődnek rajta ezerrel, de végül nem jön össze a dolog. A valódi események (politikai, hadi, diplomáciai) pedig a nőktől távol, a falakon túl vagy épp négy fal között, csak a férfiak jelenlétében történnek, ezeket viszont nem részletezi a regény, lévén sem Kasszandra, sem Heléna nincs jelen, hogy a szemükön keresztül láthassunk mindent, hanem csak egy-egy mondatban jut el hozzánk, mi is történik éppen. Ha valaki meghal, az is csak ki van jelentve, hogy X. Y. meghalt, nem láthatjuk, hogyan, nem érezhetjük át igazán. Ami persze szimbolikusan tök szépen megmutatja, hogy milyen az, amikor a nőket kizárják a valódi történésekből, de ha regényt olvasol, akkor nem azt akarod érezni, hogy ki vagy zárva az izgalmakból.

Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a sok sikertelen próbálkozás után vajon a történet vége megváltozik-e, vagy követi az eredeti mitológiai sztorit. Vajon sikerül Kasszandrának megmentenie a családját, a népét, Helénát és önmagát? Vagy kiderül, hogy a sorsot és egy isten átkát mégsem lehet megkerülni, végül úgyis oda lyukadunk ki, ahová a sors eredetileg eltervezte, csak más útvonalon? Természetesen azt nem árulom el, hogy milyen válaszokat kaptam a kérdéseimre, de az tuti, hogy az utolsó tíz oldal volt a legizgalmasabb a könyvben.

A cselekményre 5-ből 3 pontot adnék, mert a feminista szál klassz volt, de úgy egyébként nem volt valódi cselekménye a történetnek.

Karakterek

Bevallom őszintén az elején nem igazán kedveltem sem Kasszandra, sem Heléna karakterét. Ez valószínűleg azért volt, mert eleinte egymást marták nagyon durván ahelyett, hogy összefogtak és összezártak volna az őket uralni, irányítani akaró férfiakkal szemben. Tudom, hogy a valóságban is sokszor ez történik, hogy az elnyomóink helyett inkább más nőket gyötrünk mi is, csak hogy magunkat védjük, jobbnak érezzük, vagy épp megfeleljünk a férfiak elvárásainak, és tudom, hogy lényegében emiatt történhetett karakterfejlődés is a regényben. Mégis nagyon ellenszenves volt számomra, hogy a két főszereplő így viselkedett eleinte, és emiatt nem igazán tudtam őket megkedvelni.

Heléna karaktere egyébként is furcsán kettős volt számomra. Az író hol törékeny, elesett, a férfiak védelmére szoruló, a férfiaknak megfelelni akaró nőként ábrázolta, hol belevaló, harcos, lázadó nőként. És persze lehetett volna ezt úgy csinálni, hogy hihető legyen, mindkét személyiség ott él benne, de valahogy mégsem sikerült szerintem összeegyeztetni reálisan a kettőt. Heléna az egyik pillanatban harcolni tanítja a nőket, és szembemegy a férfiak véleményével, a másikban meg simán árulást követ el egy fényjellel, csak mert fél, és a saját élete lesz hirtelen a legfontosabb. Kicsit olyan volt, mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy milyen is legyen a karaktere, ezért megpróbált totál ellentétes tulajdonságokat beleerőltetni egy személybe.

Kasszandra karaktere kiegyensúlyozottabb volt ilyen szempontból, csak ő meg lényegében nem csinált semmit az egész cselekmény során, csak látomásokat látott, nagyon szenvedett, és ráhagyta a cselekvést Helénára meg a többi nőre. Csak a sztori legvégén vált valódi cselekvővé. Azt viszont értékeltem benne, hogy annak ellenére, hogy az emberek nem hittek neki, őrültnek nézték (még a saját anyja is), mégsem mondta azt, hogy „Csesszétek meg, akkor pusztuljatok mindannyian, én leléptem.” Hanem valóban fontos volt számára a nép megmentése.

Kasszandra (a képet a Cassandra Tattoo oldalról vettem).

A Kasszandra és Heléna közötti kémia sem jött át nekem egyáltalán. Imádom az LMBTQ+ könyveket, imádom a női szerelemről szóló könyveket, de itt nem éreztem a szikrát, nem láttam a folyamatot, ahogyan a két nő egymásba szeret. Szerintem sokkal jobb történet lehetett volna ez, ha kivételesen meghagyja az író a két nőt igaz barátoknak, egymás mellett kiálló nőtestvéreknek.

Szóval 5-ből szintén 3 pontot adnék a karakterekre. Voltak szimpi tulajdonságaik, de valahogy nem működtek sem külön-külön, sem együtt úgy igazán.

Lezárás

Az utolsó néhány fejezet nagyon izgalmas lett, számomra sokkal izgalmasabb, mint az azt megelőző 500 oldal. Csak kár, hogy ennyit kellett várni arra, hogy úgy igazán beinduljon a cselekmény, és a főszereplők valóban elkezdjenek ténylegesen cselekedni. De a lezárással lényegében elégedett voltam, mert érdekes lett, és kérdések, kétségek sem maradtak bennem. És itt éreztem úgy igazán azt a sisterhoodot, ami mindig megmelengeti a lelkemet.

Szóval 5-ből 4 pontot adok a lezárásra.

Hogy tetszett ez a könyv?

Először örültem, hogy LMBTQ+ könyv, annak még jobban, hogy a női szerelemről szólt, de valahogy nem sikerült jól átadni ezt a szálat. Viszont tetszett a feminista vonal benne, szépen bemutatott egy csomó női problémát. De a karakterek nem fogtak meg, és úgy alapvetően a cselekmény (leszámítva az utolsó néhány fejezetet) elég állóvízszerű volt. Ismerve a Hádész–Perszephoné-könyvet, Fitzgerald tud ennél jobbat is írni.

Szóval összességében 5-ből 3 pontot adnék rá.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a feminista témákról szóló regényeket, de nem zavarja őket, ha a cselekmény nem túl mozgalmas.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal Kasszandra és Heléna személyével kapcsolatban találhattok kérdéseket a blogjainkon. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Ki volt Heléna isteni apja?

Állomáslista:

Blogturné

09. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

09. 02. This is my (book) universe.

09. 04. Könyv és más

09. 06. Csak olvass!

09. 08. Dreamworld

09. 10. Hagyjatok! Olvasok!

09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway