Jó hírrel érkeztünk a Bűbájok boltja rajongóinak, ugyanis nemrég megjelent egy új, önállóan olvasható történet, ami szintén Sarah Beth Durst csodálatos fantasyvilágában játszódik. Ismerkedjetek meg Terlu Pernával, Yarrow-val és a szívmelengető történetükkel! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az elvarázsolt üvegház című regényről, de ne felejtsetek el játszani se, ugyanis az Agave Könyvek kiadó jóvoltából a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri a regényt.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nagyon tetszett a sorozat első része. Annyira kellemes hangulata volt a történet világának, Durst olyan szerethető karaktereket alkotott, és főképp annyira szerethető férfi karaktert alkotott a romantikus szálhoz (olyat, aki feminista szemmel is csodálatos), hogy azt reméltem, a második könyv is hasonló élményeket nyújt majd számomra.
Külcsín és kivitelezés
Nos, ezzel kapcsolatban van egy szomorú történetem. A borító maga gyönyörű, az élfestése gyönyörű, nagy tetszik az egész. A szomorú az, hogy amikor egyik reggel munkába mentem, vittem magammal a könyvet is, hogy majd szünetekben olvasom, és a zebrán elcsúsztam a tükörjégen. Az egy dolog, hogy összezúztam a farokcsontomat, de a könyv borítójának a gerincén egy helyen lenyúzódott a papír. És ez jobban fájt, mint a farokcsontzúzódásom. 😔
A könyv mérete, súlya átlagos, a papír minősége és a nyomtatás módja is az. A borító lilás színvilágú, ami passzol a jeges, téli témához. Az illusztráción a könyvben található üvegház található egy havas táj közepén. Az előtérben a történetben szereplő szárnyas macska ücsörög. Szóval a kivitelezés nemcsak szép, hanem illik is a regényhez.
Szóval 5-ből 5 pont.
Alapötlet
Már az első könyvben is előkerült a könyvtároslány története, aki létrehozta Cazt, a beszélő póknövényt, és emiatt büntetésképpen szoborrá változtatták. És már akkor is érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam, vajon örökre szobor marad-e, most, a felkelés után is, vagy visszanyeri az életét valahogyan. Amikor jelentkeztem turnéra a könyvvel, őszintén bevallom, nem olvastam el a fülszövegét, mert az első rész után egyszerűen csak tudtam, hogy bármiről is szól a folytatás, olvasni akarom. Szóval kellemes meglepetés volt számomra, hogy ezúttal a könyvtároslány történetét ismerhetem meg.
A regény cselekményének alapjáról nem mondhatnám, hogy újszerű. Lényegében ez a könyv is arról szól, amiről az első rész. Adott egy lány, aki a jó cél érdekében varázsolni kezd, és közben végig attól fél, hogy emiatt lelepleződik majd, és újra megbüntetik. És adott egy feminista szemszögből nagyon vonzó, de magának való férfi, aki a szerelmi szál másik résztvevője. És mégis... Annak ellenére, hogy lényegében ugyanez volt az első könyv alapja is, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy hogy sablonsztorit olvasnék. Mert Durst a szokásos alapot érdekessé, izgalmassá és varázslatossá tudta tenni.
Szóval 5-ből 5 pont.
 |
| Terlu. A képet itt találtam: Instagram |
Cselekmény
Terlu az a könyvtároslány, akit szoborrá dermesztettek, mert a tiltó törvény ellenére varázslattal létrehozta Cazt. Évekig volt lényegében öntudatlan, amikor is egyszer csak újra emberi formában magához tér egy elsőre lakatlannak tűnő szigeten. A fagyhalál elől bemenekül a szigeten található üvegházba, ahol kiderül, hogy mégis csak van egy kertész a szigeten, Yarrow. Valaki pedig azért küldte el szoborként Terlut Yarrow-hoz, mert az üvegházak pusztulásnak indultak, a bennük élő mágikus és átlagos növények is életveszélyben vannak, és szükség volt valakire, aki képes mágiával segíteni. Terlu, bár retteg a következményektől, mégsem képes tétlenül nézni a dolgokat, így nekiáll felderíteni a sziget már elhunyt varázslójának a titkait, és igyekszik rájönni, milyen varázslattal mentheti meg az üvegházakat.
A fő cselekményszál lényege az volt, hogy Terluék rájönnek-e, vajon miért pusztulnak sorra az üvegházak, és vissza tudják-e fordítani a folyamatot, meg tudják-e menteni a még élő üvegházakat. Bár történtek mindeközben kalandos és veszélyes dolgok is, de nem mondanám azt, hogy ez egy pörgős történet. A varázsa a sztorinak inkább abban van, hogy Durst olyan módon teremtette meg ezt a világot, a szigetet, hogy azt olvasóként kellemesnek, hangulatosnak és vonzónak érezzük. Olyan az egész, mint egy meleg paplan a hideg napon, ami alá örömmel bebújik az ember, és komfortosan érzi magát alatta.
Tetszett, hogy az első könyv után újabb érdekes állatokkal és növényekkel ismerkedhettünk meg, hogy még többet tudhattunk meg a varázslókról és a varázslatról. Imádtam, hogy mindegyik üvegház más és más kis világot és különböző csodákat rejtett magában. És kíváncsi voltam, hogy mi derül ki a meghalt varázslóról és az üvegházak pusztulásáról.
– Nem kell velem jönnöd – ocsúdott fel kisvártatva Terlu. Vajon Yarrow észrevette, hogy őt bámulta? – Nem tudom garantálni, hogy eredményes leszek. Jobb lenne, ha csak az én életemet kockáztatnánk. Meg is sérülhetsz.– Ahogy te is – vonta meg a vállát a férfi. – Ha ott vagyok, legalább ki tudlak húzni a csávából.– És ha mindkettőnknek baja esik?Ismét egy vállrándítás előzte meg a választ.– Akkor majd megmentjük egymást.Terlu elmosolyodott.– Nos, így már rendben van.– Pfuuuj – utálkozott Lotti, és felgöngyölte lila szirmait. – Ragadnak a cukortól a leveleim. Ti, ketten abbahagyhatnátok ezt a cukiskodást?– Soook egy kicsiiit – helyeselt Dendy is.
A szerelmi szálat is aranyosnak találtam. Szeretem, hogy Durst jóféle férfi karaktereket tud írni, olyanokat, akik ha a valóságban léteznének, és megkérnék a kezemet, gondolkodás nélkül igent mondanék nekik. Pedig én aztán nem mennék hozzá akárkihez, csak hogy ne legyek egyedül.
5-ből 5 pont.
Karakterek
Terlu igazán szerethető, kedves karakter. Együtt lehet érezni vele, meg lehet érteni a félelmeit. És igazi példakép olyan tekintetben, hogy bár fél, mégis helyes döntést hoz, akkor is, ha annak rá nézve esetleg szörnyű következményei lehetnek. Szóval bátor és elvhű. És persze könyvmoly és szeret tanulni, szóval rokonlélek.
Yarrow magának való, introvertált karakter, de kedves, gondoskodó, támogató. Mindig Terlu mellett állt, biztatta őt, bízott benne, és ezt a megfelelő pillanatokban ki is nyilvánította. Ő az a férfi, akit nem zavar, ha egy nő okosabb vagy tehetségesebb valamiben, nem akarja elnyomni őt, csak hogy önmagát felemelje, hanem büszke rá, és teljes vállszélességgel támogatja.
Az életre kelt növényeket egyszerűen imádtam. Annyira aranyosak és viccesek, hogy ha léteznének a valóságban, esküszöm, befogadnám őket. A kedvenceim Lotti, Rí és Dendy. Lottiról, a kis rózsáról először azt hittem, hogy olyan kényes és önző lesz majd, mint a kis herceg rózsája, de szerencsére hamar kiderült, hogy ő a legtettrekészebb, legkedvesebb kis növény. A varázsló mindig úgy kezelte, mint egy dísztárgyat, pedig ő ennél több akart lenni. Amikor pedig Terlu esélyt ad arra, hogy valami hasznos dolgot tegyen, végtelenül hálás és lelkes lesz. Ő igazából azoknak a fiatal nőknek a megtestesítője, akiknek csak a szépségét veszik észre mások, azt nem, hogy mennyire okosak, értelmesek, tehetségesek és hasznosak. Pedig ők többek akarnak lenni annál, hogy egyszerűen csak szépek. És ha valaki esélyt ad nekik erre, akkor bebizonyítják, hogy mennyire értékesek is valójában.
– Te bízol bennem... – szipogta Lotti. – Nem gondoltam volna, hogy igent mondasz. Akármennyire is akartam, Laiken soha nem engedte meg nekem, hogy segítsek. Azt mondta, hogy az ilyesmihez és túl kicsi vagyok, nekem az a dolgom, hogy szép legyek, és nem... – Úgy látszott, mintha pityeregne, noha sem szeme, sem könnycsatornája nem volt. Lila szirmai hegyén vízcseppek gyülekeztek. – Folyton megkértem, és ő mindig nemet mondott.
Rí egy kis kalandvágyó növény volt. Mindig arról álmodozott, hogy majd tengerész lesz belőle, elhagyja a szigetet és kalandozik mindenfelé. Dendy pedig egyszerűen csak egy ölelgetni való, édes lélek.
Yarrow családját nem igazán kedveltem meg. Az, amit az apja és a nagybátyja tett vele gyerekkorában, számomra a soha meg nem bocsátható kategória. Nem csoda, hogy Yarrow magának való lett, elzárkózott mindenkitől, míg Terlu meg nem jelent, és be nem bizonyította neki, hogy vannak, akikben érdemes megbízni.
Szóval, igen, a karakterek jól kidolgozottak, összetettek, érdekesek. A két főszereplőt nagyon szeretem külön-külön és együtt is, az életre kelt növénykékért pedig teljesen odavagyok.
Így 5-ből 5 pont.
Lezárás
Az üvegházas rejtély megoldása tetszett, de az utolsó néhány fejezetet én már csak időhúzásnak éreztem. Rövidebben is le lehetett volna zárni az apróbb szálakat, három fejezet helyett egy rövid fejezetben. Viszont annak örülök, hogy tényleg mindent jól lezártak, és annak is, hogy kicsit szó esett Kieláról és Cazról.
Szóval 5-ből 4,5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Ez a rész is hozta ugyanazt a kellemes, varázslatos hangulatot, mint az első rész. Nagyon megszerettem a főszereplőket, és feminista szemszögből is teljesen elégedett voltam mind Terlu, mind Yarrow karakterével. A növénykék is elnyerték a szívemet, Lotti pedig a kedvencemmé vált. Az üvegházak titka is érdekes volt, azt nem mondom, hogy belehaltam az izgalomba, de azt hiszem, ennek a könyvnek nem is ez adja a varázsát.
Szóval összességében 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a szívmelengető, kellemes hangulatú fantasyket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Tally megfelelő sorába beírni a jó választ.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Kik használhatnak mágiát?
Állomáslista:
01. 13. Csak olvass!
01. 16. Utószó
01. 19. Könyv és más
01. 22. Olvasónapló
01. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 28. Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése