Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Az író egyik előző regénye, az Evelyn Hugo hét férje is nagyon tetszett, bár azt nem KMK-s, hanem még a letterós kiadásban olvastam. Úgy véltem, ezzel sem nyúlhatok mellé, és annyira kevés leszbikus szerelmet bemutató könyv jelenik meg magyarul, hogy muszáj volt ezt felvennem a listámra, és elolvasni.
Külcsín és kivitelezés
A könyv sajnos még nincsen a kezemben, mert a kiadó engedélyével gépen olvastam, de a kivitelezése valószínűleg ugyanolyan minőségű, mint a többi KMK-s könyvé szokott lenni. A borítója lilás-barackos-rózsaszínes árnyalatú, a felhős eget ábrázolja, valamint egy űrhajót, amit éppen kilőnek, és fehér csíkot húzva maga után, az űr felé tart.
A kép színvilága elég tetszetős, és valószínűleg utal arra, hogy némi romantika is lesz a történetben, az illusztráció pedig nagyban kapcsolódik a könyv történetéhez, szóval 5-ből 5 pont.
Alapötlet
Mindig öröm arról olvasni, hogy bátor nők miféle úttörő tevékenységet folytattak korábban, hogyan érték el, harcolták ki, hogy olyan szakmákban is számoljanak velük, ahol korábban száz százalékban férfiuralom volt. Ebben az esetben a főszereplő, Joan nőként jelentkezik a NASA-hoz, mivel űrhajós akar lenni, és ki akar jutni a világűrbe. Ami nehezíti a helyzetét, hogy a kiképzésen találkozik élete szerelmével, aki szintén nő. Az 1980-as években viszont ez a kapcsolat még tiltott volt, megvetéssel és a NASA-nál való lehetőség elvesztésével járt volna, ha fény derül rá. Ami szomorú, viszont kifejezetten érdekessé teszi a történetet, hiszen előkerül a kérdés, mi fontosabb: a szerelem vagy nőként valami úttörő dolgot véghezvinni.
Az alapötlet elég egyedi, vagy legalábbis én még nem olvastam hasonlót, úgyhogy 5-ből 5 pont.
Cselekmény és karakterek
Joan egész életében odavolt a csillagokért, az univerzum titkaiért és a tudományért, de sosem hitte volna, hogy lehetőséget kap rá, hogy nőként űrhajóssá váljon. Élte a hétköznapi kis életét, a leányanya húgának, Barbarának segített az unokahúga, Frances gondozásában, nevelésében, és úgy érezte, hogy a szerelem és a szex iránti vágy teljesen érthetetlen számára. Aztán a NASA beválogatja azon kevés nő közé, akik űrhajóskiképzésen vehetnek részt, a kiképzés során pedig találkozik Vanessával. A két nő személyiségben teljes ellentéte egymásnak, mégis az első pillanattól úgy érzik, mintha valami kötelék lenne kettejük között. Joan rájön, hogy igazából nem is a szerelemmel és a szexszel volt gondja, csak éppen a férfiak nem érdeklik. Miközben a két nő szerelme szép lassan kibontakozik, bepillantást nyerhetünk az űrhajósok cseppet sem veszélytelen életébe is.
A történet két szálon fut, az egyik szálon végigkövethetjük Joan kiképzését, azt, hogy miként szeretnek egymásba Vanessával, valamint a családi problémáit is megismerhetjük a húgával kapcsolatban, aki elég hanyag és felelőtlen anyának bizonyul. A másik szál csak időnként jelenik meg, ez már később játszódik, amikor Vanessa az első űrutazásán vesz részt a csapatával. Ebben a szálban baleset történik, és kétségessé válik, hogy Joan viszontláthatja-e még a szerelmét. A helyzetet csak nehezíti, hogy ő a rádiós összekötő (CAPCOM) az űrhajón lévő nő és Houston között, és nem mutathatja ki mások előtt nyíltan, hogy mit is érez valójában Vanessa iránt.
– Amikor a csillagokat nézem, mindig eszembe jut, hogy soha nem vagyok egyedül – mondta.– Tényleg? – kérdezte Vanessa. – De miért?– Hát mert mi vagyunk a csillagok – felelte Joan. – És fordítva: a csillagok mi vagyunk. Testünk minden egyes atomja az űrből származik. A csillagok belsejében keletkezett. Ha az éjszakai égboltot nézed, azt nézed, mi voltál egykor. És talán azt is, hogy egy nap mivé leszel.
Bár nem igazán szeretem a spoilereket, kivételesen nem bántam, hogy már a könyv elején kiderült, hogy gondok lesznek Vanessa küldetésén. Egyfelől így mindig vártam olvasás közben ezeket a részeket, mert nagyon izgultam azért, hogy vajon életben marad-e, másfelől ezzel a tudással teljesen másként szemléltem a múltat bemutató eseményeket és magának az űrhajóskiképzésnek a komolyságát is.
Annak ellenére, hogy izgultam Vanessáért, teljesen le tudott kötni a múltbeli szál is, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az kevésbé lenne izgalmas vagy érdekes. Igaz, abban nem volt életveszély, kalandszál, de az emberi érzések, kapcsolatok alakulása legalább annyira izgalmas volt, mint egy űrbaleseté.
Joan és Vanessa szerelmi szálát gyönyörűen formálta meg és bontakoztatta ki az író. Az egész lassan alakult, és nagyon romantikus és gyönyörű volt. Olyan szerelem és kapcsolat, amire szerintem majdnem mindenki vágyik, akár heteró, akár leszbikus, akár egyéb érdeklődéssel bíró. A két nő, bár teljesen más személyiségek, tökéletesen kiegészítették és megértették egymást. Nagyon együttéreztem velük azt látva, hogy milyen nehéz megélniük az egyik legcsodálatosabb és legtisztább érzést a világon, pusztán azért, mert a világ ítélkezik felettük. A titkolózás, a tudat, hogy ők nem kaphatják meg azt az életet, amit más, heteró szerelmespárok igen (házasság, közös élet, család, gyerek, a szerelmük legapróbb kimutatása mások előtt), a legcsodásabb szerelmet is keserédessé teszi. Tetszett, hogy mindennek ellenére mind Joan, mind Vanessa teljes szívvel és elkötelezettséggel vetette magát a közös életükbe, és nagyon reméltem, hogy ha ki is derül a kapcsolatuk, az nem veszi majd el egyikőjüktől sem a lehetőséget, hogy kijussanak az űrbe.
– Rengeteg nő visz barátokat esküvőre – mondta Vanessa. – Nyilván nem fogunk úgy lassúzni, hogy a vállamra hajtod a fejed.Joan egy darabig nem szólt semmit.– Ez nem igazságos – mondta végül. – Egyszerűen nem igazságos.– Nem bizony, édesem – felelte Vanessa. – Nem az.Később, mielőtt elaludtak volna, Joan így szólt:– A boldogságra olyan nehéz rátalálni. Nem értem, miért ne örülhetnénk annak, ha valakinek sikerül.– Azért, mert te túl jó vagy ehhez a világhoz, amit annyira szeretsz – felelte Vanessa.
Nemcsak a szerelmi, hanem a családi szál is nagyon érdekes volt. Joan és a húga, Barbara kapcsolata elég feszült és ellentmondásos. Barbara fiatalon hozott egy felelőtlen döntést, aminek következtében egyedülálló anya lett. Mivel fiatal volt, ezért emiatt nem is ítélkezem felette, meg hát nem egyedül hozta össze a babát, az apa legalább annyira tehet a dologról, és ő mégsem vállalt semmiféle felelősséget a kislánya iránt.
Barbarának nagy szerencséje van, hogy mind a szülei, mind Joan támogatja és segíti őt anyagilag és egyéb módokon is. Joan lényegében úgy gondoskodik az unokahúgáról, Francesről, mintha a saját gyereke lenne, és úgy is szereti őt. Barbarával nőként együttérzek azzal kapcsolatban, hogy az anyaság miatt egy csomó felelősség, lemondás és teher lett az élete, de...
Egyfelől nagyon dühös vagyok rá, amiért cseppet sem hálás Joannek. Ahelyett, hogy összetenné a két kezét azért, hogy a nővére állandóan kihúzza a trutyiból, még szemétkedik is vele. Másfelől nagyon dühös voltam amiatt, ahogyan a kislányával bánt. Nehéz, hogy fiatalon lett anya, tényleg, és megértem, hogy úgy érzi, ez tönkretette az életét, a jövőjét, de ha már egyszer így alakult, a gyerek megszületett, akkor nem lehet őt figyelmen kívül hagyni. Nem lehet elhanyagolni, nem szeretni, lemondani róla. Ha a gyerek már létezik, és vállalta, hogy ő az anyja lesz, akkor ha beledöglik is, szeretetben fel kell nevelnie, és pont. Szóval ahogy a történet haladt előre, egyre jobban és jobban rühelltem Barbarát. És nagyon reméltem, hogy egyszer Joan visszavág neki, elküldi a fenébe, vagy valami hasonló. De azért azt is reméltem, hogy ettől majd felnyílik Barbara szeme talán, és még menthetőnek bizonyul ő is, meg a családi kapcsolatok is.
Feminista olvasóként érdekes volt látni az űrhajós újoncok csapatának dinamikáját. Akadtak s*ggfej és szexista pasik a csapatban, de több nagyon rendes férfi is (pl. Hank és Griff, akiket nagyon megszerettem), aki teljesen egyenlőként bánt a női társaival, támogatták, biztatták, segítették őket, és ha kellett, kiálltak mellettük. Griff karaktere külön izgalmas volt számomra, mert nőként is érdeklődött Joan iránt, és kíváncsi voltam, hogyan fogja viselni a visszautasítást. Sok férfi nem tudja kezelni, ha egy nő nemet mond neki. Bunkók, agresszívak lesznek, barátból átmennek zaklatóba vagy ellenségbe. Tartottam tőle, hogy esetleg Griff keresztbe tehet Joan karrierjének is. De közben meg reméltem, hogy ő ennél rendesebb, és képes lesz felnőtt férfiként viselkedni. Vagyis továbbra is a barátja és a támogatója marad Joannek.
Persze nemcsak a férfiak és nők kapcsolata kötött le, mert a nők közötti dinamika ugyanilyen érdekes volt. Voltak, akik támogatták egymást végig amolyan sisterhoodban, de akadt olyan is, aki nehezebben illeszkedett be a közösségbe, versenytársakat látott a többi nőben, és nehezebben ment neki a sisterhood. Ilyen szempontból Lydia karaktere volt izgalmas.
Frances nagyon édes kislány volt. Jó volt nyomon követni, ahogy a történet során szép lassan felnőtt, és nagyon sajnáltam őt az anyja viselkedése miatt. Reméltem, hogy Joan képes lesz segíteni neki valahogyan, és örültem, amikor a kislány összebarátkozott Vanessával is, és elkezdtek egy kis családdá válni, még ha titokban is (még Frances sem tudta, hogy Vanessa nem csak a barátja Joannak).
5-ből 5 pont.
Lezárás
Nem tudom, olvastam-e már olyan könyvet, aminek ténylegesen csak az utolsó oldalán tudtam meg a lényeget (vagyis hogy mi lesz Vanessa űrbalesetének a végkifejlete, szerencsésen visszaérkezik-e a földre, vagy pedig Joan örökre elveszíti őt), de ebben az esetben tényleg az utolsó pillanatig nem lehet tudni, mi a helyzet. Bármelyik lezárást el tudtam volna képzelni, úgyhogy konkrétan gyomorgörccsel, remegve és könnyezve olvastam az utolsó oldalakat. Nagyon kikészített az egész szituáció érzelmileg, és próbáltam felkészíteni a kis lelkemet a legrosszabbra is.
El sem tudom képzelni, milyen lehet ülni egy irányítóközpontban, és hallgatni, hogy életed szerelme éppen virágnyelven elbúcsúzik tőled, mert abban a homofób világban még az utolsó pillanatban sem mondhatja ki hangosan, hogy szeret téged (hiszen azzal az állásodat és talán az egész jövődet kockáztatná). És milyen érzés lehet várni, hogy elveszíted-e őt örökre, vagy sem. Szerintem annál a tehetetlenségnél, amit ez a két nő érezhetett az utolsó oldalakon, nincs a világon rosszabb érzés.
Természetesen azt nem árulom el, hogy Vanessa végül túlélte-e, de az tuti, hogy rendesen kicsinált a könyv vége.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Feminista olvasóként imádtam ezt a történetet. Érdekes volt látni, hogy miként kerültek be az első nők a NASA-hoz az űrhajósképzésre, milyen nehézségeken kellett átmenniük, hogyan viszonyultak hozzájuk a férfiak, és ők maguk hogyan viszonyultak egymáshoz. Gyönyörű volt a lassan kibontakozó szerelmi szál Vanessa és Joan között, a két nő tökéletesen kiegészítette egymást, és tetszett, hogy milyen mélyen elkötelezték magukat egymás mellett. Joan testvéri kapcsolatát és családi problémáit nagyon át tudtam érezni, és reméltem, hogy egyszer eljut majd arra a pontra, amikor végre ki tud állni Barbarával szemben önmagáért és az unokahúgáért. A jövőbeli űrsiklóbalesetes szál pedig nagyon izgalmas és megrázó volt. Az utolsó oldalakat konkrétan végigbőgtem.
Szóval nekem ez 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki egy jó, romantikával és családi gondokkal fűszerezett regényt szeretne olvasni az első űrhajós nőkről.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Melyik bolygón található a legtöbb ismert hold?
a) Szaturnusz
b) Föld
c) Merkúr
Állomáslista:
06. 04. Kitablar
06. 06. Readinspo
06. 08. Pandalány olvas
06. 10. Veronika’s Reader Feeder
06. 12. Spirit Bliss - Sárga könyves út
06. 14. Zakkant olvas
06. 16. Utószó
06. 18. Ambivalentina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése