Stanislaw Lem: Pirx pilóta kalandjai – Blogturné

A Helikon Kiadónak köszönhetően idén új kiadásban vehetjük kezünkbe Stanislaw Lem Pirx pilóta kalandjai című novelláskötetét, melyből 1973-ban magyar filmsorozat, 1979-ben pedig szovjet–lengyel film készült. Három bloggerünk kalandozta végig az űrt Pirx pilótával, hogy megírja a véleményét nektek a róla szóló történetekről. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Őszintén szólva, amikor elolvastam a könyv fülszövegét, fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda Lem, hogy ez a könyv már egy újranyomás, sőt, egészen addig, míg el nem kezdtem olvasni, abban a hitben voltam, hogy ez egy regény lesz. Szóval a Pirx pilóta kalandjait csak a sci-fi iránti kíváncsiságom miatt vettem kézbe teljesen tudatlanul, tiszta lappal nekikezdve.

Ami tetszett

1. Regény helyett novella

Bár először arra számítottam, hogy a Pirx pilóta kalandjai egy regény lesz, végül örültem neki, hogy tévedtem, és egy novelláskötetet kaptam olvasnivalónak. Az igazság az, hogy nem vagyok technikai zseni és a csillagászatban, űrtudományban sem vagyok otthon, ezért a tudományos leírások, magyarázatok megértése és megemésztése könnyebb volt úgy, hogy rövidebb szövegekben kaptam őket.

Azért is jó volt, hogy novellákat olvashattam, mert ebben a rohanó világban folyton félbe kell hagyni a könyveket a munka, házimunka és egyebek miatt, és ha regényként kell ilyen komolyabb sci-fit olvasnom, biztos, hogy elvesztem a fonalat, ha félre kell tennem a kötetet. Így viszont elolvastam egy novellát, aztán mentem főzni, újabb novella jött, majd készülődés a munkába, újabb novella és irány a munka, és így tovább. Így nem gabalyodtam bele a sztorikba, a tudományos leírásokba, és igazán érteni, élvezni tudtam a történeteket.

2. Jövőbeli világ jelenbeli problémákkal

Pirx egy olyan világban él, amelyről többségünk csak álmodozhat. A csillagok között utazik, új bolygókat fedez fel, közben ezernyi kalandba keveredik. Ám az emberi problémái hasonlóak a miénkhez. Retteg a vizsgáitól, attól tart, hogy nem elég jó pilótának, mert a külseje nem olyan, mint egy hősé, szenved a magánytól, amikor egyedül kell utaznia az űrhajóján a végtelen űrben.

Tetszik, hogy bár sci-firől van szó, Pirx mégis ismerős az olvasók számára, mert ugyanúgy ember emberi problémákkal, érzésekkel, mint bármelyikünk. Így könnyű megkedvelni, könnyű izgulni és aggódni érte, na meg persze drukkolni neki, hogy átmenjen a megmérettetéseken és túlélje a kalandokat.

3. Meglepetések

Nagyon tetszett, hogy sokszor nem tudtam kitalálni egy-egy novella végét. Pl. amikor Pirx vizsgarepülést végez, és hatalmas bajba keveredik, meglepett, hogy úgy alakultak a dolgok a végén, ahogyan. Az is izgi meglepetés volt, ahogyan az eltűnt pilótákat kísértő fénygömbös történet végződött, lévén, totál nem ilyen tudományos megoldásra számítottam, hanem inkább valami fantasztikusra. Ám mivel én jobban értékelem a tudományt, mint a csodákat, nagyon bejött ez a lezárása a történetnek.

4. Kedvenc sztori

A legjobban a kopogtató robot története tetszett nekem. Pirx egy olyan űrhajóra kerül, amelynek a legénysége korábban meghalt egy küldetés során, ám az űrhajóhoz tartozó robot megmaradt a hajón. Pirx arra lesz figyelmes egy nap, hogy az elhunyt legénység morzekopogását hallja a csöveken.

Az ember elsőre tudományos választ keres arra, miért kopogtatja a robot azt, amit évekkel azelőtt hallott a körülötte haldokló emberektől. Aztán furcsa érzés járja át, mert a robot annyira emberi. Olyan, mint egy idős ember, aki már testileg, szellemileg leépült, de ösztönösen emlékszik arra, ami valaha fontos volt számára valamilyen okból. Vajon a robot tényleg érez, traumát élt át, amikor a legénysége meghalt, vagy csak mi, emberek akarunk többet látni bele...

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy komolyabb sci-fi novelláskötetet olvasni, hogy együtt kalandozzon Pirx pilótával az űrben.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Ezúttal a blogjainkon található képek alapján olyan sci-fi filmek, filmsorozatok címét kell kitalálnotok, amelyek a 20. században nagyon népszerűek voltak. A feladatotok annyi, hogy az adott film, sorozat címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 21. Nem félünk a könyvektől

10. 23. Flora the Sweaterist

 

Gelb Tatjána: Színes konyha – Kreatív ételek a tányéron – Blogturné

Gondolkodtál már azon, hogyan fér meg egymás mellett a gasztronómia és a képzőművészet? Esetleg eszedbe jutott, hogy a konyhában ne csak főzz, hanem fess, színezz, alkoss? Gelb Tatjána különleges szakácskönyvéből megtudhatod, hogyan lehetséges mindez természetes alapanyagok felhasználásával, ráadásul ha három bloggerünkkel tartasz, alaposabban is belepillanthatsz egy-egy receptbe. Természetesen a játék sem marad el, a turné végén kisorsolunk egy példányt a Boook Kiadó jóvoltából. 

Gelb Tatjána Színes konyha könyvét a címben is szereplő ok miatt választottam. Megláttam a borítóját, rajta a gyönyörű, harmonizáló, a szemet vonzó színeket, formákat, amelyek szinte festményként hatnak, és úgy éreztem, nekem mindenképpen végig kell lapoznom ezt a receptkönyvet.

Ami tetszett

1. Festészet és gasztronómia

Sajnos eddig csak a tévében láttam ilyen igazán gyönyörű ételeket, mivel itthon nincs időnk, kedvünk, esetenként pénzünk különleges ételeket készíteni és a tálalással bíbelődni. Őszintén szólva, tudok főzni, de csak mint egyszerű háziasszony, az íz a fontos, nem a látvány. Volt már olyan sütim például, amire a régi szlogent használtuk: "ronda, de finom". Olyan étterembe sem jártam még, ahol ilyen előkelő, kifinomult módon tálaltak volna.

Szóval nem tudom elképzelni, hogy egy egyszerű háziasszony konyhájában, akinek nem a főzés a szakmája, nem ahhoz kapcsolódik a hobbija mondjuk egy gasztroblog keretében, és gyorsan kell összedobnia az ebédet, mert rohan dolgozni (vagy épp munkából jött, és hulla fáradt mindenhez), nap mint nap olyan ételeket főzzenek, mint amilyenek ebben a könyvben vannak.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem tölt el csodálattal, hogy vannak olyan emberek, akik ilyen gyönyörű ételeket tudnak alkotni. Mert ez bizony alkotás. Tehetség, gyakorlás, türelem és fantázia kell hozzá. És ha valakinek van ehhez érzéke, kedve, akkor ez a könyv nagyon jó tippeket, ötleteket, recepteket, tálalási példákat ad neki.

Mostanra már jó pár receptkönyvet elolvastam, jó néhányról értékelést is írtam itt a blogomon, de eddig ez a könyv, ezek az ételek voltak a leggyönyörűbbek. Sajnos a könyvben lévő képeket nem lehet megkóstolni, de a szemem így is jóllakott.

2. Színek és megvalósításuk

A könyv elején nagyon jó tippeket kapunk azzal kapcsolatban, milyen fűszerekkel, növényekkel tudunk gyönyörű színeket előhozni az ételeinkből. Volt olyan színező alap, amit már korábban is használtam, pl. pirospaprika, cékla, és olyan is, amelyet eddig eszembe sem jutott használni, pl. szömörce.

Mivel nem próbáltam végig az összes receptet, így nem próbáltam ki mindegyik színezőanyagot sem, de a könyvben található fotók alapján valóban gyönyörű színeket lehet kinyerni belőlük többféle árnyalatban.

3. Művészeti irányzatok

A receptek elején mindig van egy kis színfolt, és mellé van írva, hogy az adott étel, milyen művészeti irányzatban készült el. Pop art, futurista, art deco, konstruktivista, és még sorolhatnám. Az érdekes az volt, hogy akadtak olyan irányzatok, amikről még sosem hallottam. És ennek a receptkönyvnek köszönhetően kíváncsi lettem rájuk, mert érdekelt, hogy vajon az adott ételek valóban hozzák-e az adott irányzat alapvető stílusjegyeit. Vagyis egyfelől új dolgokat is tanultam a könyvből nem a gasztronómiával kapcsolatban, amire a könyv kézbevételekor egyáltalán nem számítottam, másfelől jó móka volt összeveti a stílusirányzatokat a könyvben lévő ételekkel.

4. Másképp sokszínű receptek

A könyvben szereplő ételek nemcsak a szó szoros értelmében sokszínűek, hanem átvitt értelemben is. Vannak köztük előételek, saláták, levesek, főételek, desszertek. Olyan alapanyagokból készült ételek, amiket az átlagember is nap mint nap használ a konyhájában, és különleges alapanyagokat igénylő finomságok. Húsmentes és húsos ételek. Gyomorkímélő és az egészséges életmódba illeszthető, valamint laktató ételek.

Szóval mindenki megtalálhatja benne azt, ami közel áll az ízléséhez.

4. Recept, amit megfőztem

Bár csodálom azokat, akik ilyen gyönyörű és különleges ételeket tudnak főzni, bevallom őszintén, az a típus vagyok, aki inkább a megszokottat készíti, mert fél tőle, hogy a nagyon más ételek végül nem úgy sikerülnek majd, ahogyan kéne. Szóval biztonsági játékos vagyok, és most is ezen a pályán mozogtam. Épp ezért a töltött kelkáposzta konyhafőnök módra nevű receptet választottam, és nagyrészt követve az utasításokat, azért a saját kis tehetségemhez, lehetőségeimhez, szájízemhez igazítottam.

Sajnos rögtön az elején akadályba ütköztem, ugyanis a könyvbeli fotón gyönyörű sötétzöld kelkáposzta szerepel, amire jó ránézni. Nos, a mi boltunkban kapható kelkáposzták halovány, színtelen másai voltak a könyvbelinek. Meg sem közelítették azt a csoda szép színárnyalatot. A másik gondom az utolsó műveletek egyikével akadt, ugyanis az én szószom nem volt olyan szép állagú, mint a fotón lévő, valószínűleg itt is a bolti tejföl minőségével volt a probléma...

Így végül mégsem cseppentettem a szószt művészi módon a tányérra, mert az nem nézett volna ki túl jól, hanem változtatva kicsit a recepten, megkentem a töltött kelkáposzták tetejét vele, és utólag betettem még őket a sütőbe, hogy rásüljön a tejföl.

Ezekkel a kis változtatásokkal is finom lett az étel, bár kinézetre meg sem közelíti a könyvben lévő fotót. El kell könyvelnem, hogy nekem ehhez a szép tálaláshoz, plusz színezési műveletekhez sem érzékem, sem türelmem nincsen. Viszont a csodálatom továbbra is megmarad azok iránt, akik képesek így főzni. És a saját kis bénább változataimat is el fogom készíteni a könyvből, mert ha kinézetre nem is sikerednek úgy az ételek, ízre finomak lehetnek, és végül is nekem ez a lényeg.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiknek van némi művészi érzékük, sok-sok türelmük, fantáziájuk ahhoz, hogy elpepecseljenek azzal is, hogy az ételeik ne csak finomak, hanem gyönyörűek is legyenek.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A kötetben fontos szerepet kapnak a természetes alapanyagok és színezékek. A mostani játékban nem lesz nehéz dolgotok, mindössze meg kell találnotok a bejegyzésben kiemelt betűket, majd a helyes sorrendbe téve beírni az adott alapanyagokat a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10. 08. Könyv és más

10. 11. Readinspo

10. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út

Diana Gabaldon: Outlander 2. – Szitakötő borostyánban

Diana Gabaldon Outlander 2. – Szitakötő borostyánban című könyvét nyilvánvaló volt, hogy el fogom olvasni, lévén az első rész is bejött, és kíváncsi voltam a folytatásra. Szerencsére a sorozatot csak az első évad feléig láttam egyelőre, így a könyv teljes újdonság volt számomra, egyáltalán nem tudtam, mire számíthatok. És így sokkal izgalmasabb volt.

Ami tetszett

1. Bele a lecsóba

Nos, amikor elkezdtem olvasni a könyv első fejezetét, először csak pislogtam. Hiszen az első könyv a múltban végződött úgy, hogy Claire és Jamie együtt voltak, kiderült, hogy kisbabájuk lesz, és kezdett normalizálódni az életük a sok nehézség, borzalom után. Aztán egyszer csak hopp, hirtelen újra a jelenben vagyunk, Claire egyedül van a mostanra már felnőtt lányával, Jamie pedig elvileg halott. Az első gondolat, ami átfutott rajtam, hogy: jaj, most tényleg valamiért el kellett válniuk egymástól, és Claire-nek Jamie nélkül kellett továbbélnie? Belegondoltam, milyen mélységesen magányos és szomorú lennék, ha megtalálnám életem szerelmét, majd elveszíteném őt. Aztán jött a kíváncsiság…

Vajon mi történhetett? Hiszen Claire csak úgy magától sosem ment volna vissza a Craigh na Dun-kövekhez, és nem utazott volna előre az időben a jelenbeli férjéhez, Frankhez. Jamie-t szereti, a múltban találta meg a helyét, kisbabát vár, szóval valami hatalmas bajnak kellett történnie ahhoz, hogy mégis újra vállalta az időutazást.

Valahogy sejtettem, hogy a kérdésre csak a könyv végén kapok majd választ (legalább is reméltem, hogy nem kell a 3. 4. 5. stb. könyvig várnom rá…), és igazam is lett. De ennek a titoknak köszönhetően szinte faltam az oldalakat, annyira kíváncsi voltam a válaszokra.

2. Vallomás

A könyv elején maradva még, nagyon tetszett az, ahogy Claire és Jamie lánya, Brianna a jelenben megtudja végre az igazságot. Brianna úgy nőtt fel, hogy Frank Randall az apja, semmit nem tudott időutazásról, skótokról, Jamie-ről, aztán eljött az idő, hogy Calire mindent elmeséljen neki. Nos, nem tudom, ki hogy van vele, de ha az anyám azt mondaná, hogy fiatalon visszautazott az időben, csak mert megérintett egy követ, és valójában én egy múltbeli skót férfi lánya vagyok, bármennyire is szeretem az anyukámat, azt gondolnám, hogy valami baja van. Az emberek agya egészségesen is könnyen manipulálható, ha még valakinek tumorja vagy más betegsége is van, akkor simán elhiheti ő maga is, hogy időutazó. Szóval én tuti azonnal kétségbeesnék, hogy anyunak valami súlyos betegsége van.

Briannának nincsen könnyű dolga. Egyfelől szereti az anyját, másfelől apjaként szereti Franket. Nem akar hinni Claire-nek, de az előtte lévő bizonyítékok arra utalnak, hogy az anyja nem őrült és nem is hazudik. Kíváncsian vártam és várom, hogy hogyan lesz képes teljesen feldolgozni az igazságot, és amit a leginkább várok, hogy milyen lesz majd Brianna és Jamie első találkozása.

Amiért egyébként érdekes ez a szál, hogy bár az időutazás a tudomány jelen állása szerint nem lehetséges, maga a dilemma nagyon is valóságos. Sok olyan ember van, aki már felnőve jön rá, hogy örökbe fogadták, vagy más az apja, mert az anyja félrelépett, esetleg a családja valami mást titkolt előle egész addigi életében. Szóval sok ember jön rá arra, hogy az addigi élete hazugságon alapul. Ezt pedig nehéz lehet feldolgozni, nehéz lehet megbocsátani, még akkor is ha szeretjük azokat, akik hazudtak nekünk, titkolóztak előlünk. Brianna története talán segít megérteni, hogy milyen nehéz lehet a titkolózó félnek, segít megérteni a hazugságok okait, és Brianna szálát olvasva a hazug életbe kényszerített olvasóknak, talán könnyebb lesz megbocsátaniuk az előttük titkolózó szeretteiknek.

3. Nem varázsütésre

Amikor vége lett az első könyvnek, kicsit tartottam tőle, hogy az írónő mostantól Claire és Jamie kapcsolatát megint idillinek állítja be, mintha a borzalmas dolgok meg sem történtek volna. Pedig az olyasféle erőszakos traumákról, amiket az előző részben éltek át a karakterek, nem lehet egyik pillanatról a másikra megfeledkezni. Még a szerelem sem feledteti őket varázsütésre. Szerencsére Gabaldon nem rózsaszín felhős, nyálas, romantikus regényeket ír, így tartotta magát továbbra is a realista ábrázolásmódhoz a szereplők kapcsolatait illetően is.

Jamie még mindig küzd az őt ért traumával, Claire pedig azzal küzd, hogy nem tudja, hogyan segíthetne a férfin. A nemi erőszak olyasmi, ami végigkíséri az áldozat egész életét, mert megöli a lelkének egy részét. Az pedig, hogy Jamie ezt férfiként szenvedte el egy férfitól még erősebb szégyenérzettel jár. Arról már nem is beszélve, hogy milyen érzés lehet, amikor újra szembetalálod magad az erőszakolóddal, és nem verheted addig, amíg mozog, mert köt a törvény és a feleségednek tett ígéret. Megértem, hogy Claire szereti Franket (még ha nem is ő az Igazi számára), azt is megértem, hogy nem akarja, hogy Jamie megölje Frank elődjét, mert ha megteszi, Frank sosem születik meg a jelenben. De közben megértem Jamie sötét, mélységes és lángoló haragját is, én is pont ezt érezném a helyében.

Szóval Claire és Jamie tiszta szívből szeretik egymást, de a házasságuk korántsem felhőtlen és gondtalan. És ez pont így jó, mert pont így reális.

4. Történelem

Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is alakul a történelmi szál. Vajon Claire-nek sikerül megakadályoznia, hogy a skótok Bonnie Prince Charlie-t követve fellázadjanak az angolok ellen? Ha mégis fellázadnak, akkor sikerül valahogyan megmentenie Jamie-t és a skót klánokat attól, hogy meghaljanak az egyik ütközetben?

Az első fejezetek alapján Claire nem jár sikerrel, és a történelem nem változtatható meg, de lévén, hogy van harmadik, negyedik, ötödik stb. rész is még, az ember sejti, hogy nem ilyen egyszerű a válasz.

Bár vannak izgalmas részek a könyvben, a hangsúly mégis inkább az elmesakkon van. Mit kell lépni ahhoz, hogy ez meg az ne úgy történjen, ahogyan a történelemkönyvek alapján történt… Ezt csak nehezíti, hogy nemesi körökben senki nem az, akinek látszik, mindenkinek megvan a maga titka, és az intrika az emberek vérében van.

Hogy végül hogyan is alakult a történelmi szál, természetesen nem árulom el, ezt mindenki derítse ki maga. :)

Amin elgondolkoztam…

Nos, Jamie karaktere alapjában véve vonzó férfi, bátor, becsületes, hűséges, védelmező, szeretni tudó. De erről a verekedős dologról még a második részben sem sikerült leszoktatni teljesen. Szerencsére az ígéretéhez tartotta magát, és Claire-t nem ütötte meg az első könyv ominózus és számomra felháborító esete óta, de ebben a könyvben van a gyerekveréstől a saját maga megveretéséig minden.

Értem én, hogy a férfiak ezen a téren idióták. „Gyepáljuk el egymást, aztán igyunk meg egy sört és béküljünk ki.” Azt is értem, hogy abban a korban a gyerekek és nők – sokszor a rangban alacsonyabb férfiak – büntetésének egyik elfogadott módja volt a verés. De egy 21. századi, értelmesen gondolkodó ember szemében ez taszító. Ez az egyetlen dolog, ami miatt képtelen vagyok még mindig 100%-osan megkedvelni Jamie-t.

Ha már Claire a jövőből jött, és felvilágosultan gondolkozik erről a témáról, valamint erős, belevaló karakternek írták meg, igazán megtaníthatná végre a férjének azt, hogy egy másik embert maximum akkor ütünk meg, ha magunkat vagy mást védünk az adott embertől. Gyereket, nőt, gyengébb embert pedig soha, semmilyen körülmények között nem verünk. Soha. Mert a verés nem nevelési módszer, hanem a saját tehetetlenségünk és módszertani hiányosságunk kivetülése. Én ezt várnám Claire-től, és teljes változást várnék Jamie-től is, mert amíg ez nem történik meg, addig imádni fogom magát a történetet, tisztelni fogom Jamie-t bizonyos tulajdonságaiért és tetteiért, de az biztos, hogy nem tudom őt szívből megszeretni. Talán majd a harmadik kötetre nagyobb változást mutat e téren…

Kedvenc idézetek:

„– Ha sok dolga akadt felföldi skótokkal – felelte Jamie szárazon, átnyújtva a megrendelés másolatát –, akkor biztosan tudja, hogy nehéz kettőt találni, akik egy véleményen lennének bármiről az ég színét leszámítva… És időről időre még az is vita tárgyává válik.”

„– Nos, annyit mondhatok, Sessenach, hogy a „kecses” talán nem az első szó, ami rád gondolva eszembe jut. – Jamie mögém csúsztatta a karját, és az egyik nagy keze melegen a vállamra simult.
– De veled úgy beszélgetek, mint a saját lelkemmel – folytatta, miközben maga felé fordított. Felnyúlt, és a tenyerébe vette az arcomat, az ujját könnyedén a halántékomra téve.
– És, Sessenach – suttogta –, az arcod az én szívem.
(…)
– Szóval – jegyeztem meg, miközben lassan felsétáltunk a széles lépcsőkön a bálterembe –, most már egy kicsit többet tudsz a nőkről, úgy látom.
Jamie halkan felnevetett, és szorosabban ölelte a derekamat.
– Az a legfontosabb dolog, amit a nőkről megtanultam, Sessenach, hogy melyiket válasszam.”

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a történelmi fantasyket, Skóciát, és tetszett neki az első könyv.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka – Blogturné Extra

Lovranits Júlia Villő szépséges és érzékeny mesekönyvében titkos világba kalauzol bennünket, ahol még léteznek tündérek, sárkányok, átkok és varázslat. A Blogturné Klub öt bloggere felkerekedett, hogy a főhősökkel, Borókával és Mirkóval együtt a rejtélyek nyomába eredjenek, és megtalálják a rég elveszett és elfelejtett tündért. Tarts velünk a turné hét állomásán át, hogy tiéd legyen a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példány! 

1. A tündérkapu titka című mesekönyved egy nyolcéves kislányról, Borókáról szól, aki egy különleges kőnek köszönhetően képes meglátni a mások számára láthatatlan tündéreket és sárkányokat. Te is olyan kislány voltál, aki mindig is meglátta a világban a „csodákat”, észrevetted a világ apró szépségeit, amiken mások szeme átsiklott?

Most is ilyen vagyok! Már gyerekként is előszeretettel gyűjtöttem mindenféle furcsa tárgyat, amit az utcán találtam. Mindig tele volt a zsebem színes cserépdarabbal, gombokkal, törött játékalkatrészekkel, megláttam bennük a szépet. Egy barátnőmmel előszeretettel cserélgettünk is "zsebből". Így nem volt nehéz elképzelni a tündérlátó kavics megtalálását.

2. Boróka találkozik a tündérkirálynővel, aki valaha szép és fiatal volt, ám most öreg és az őrület szélén áll. Eltűnt ugyanis a lánya, és egy átoknak köszönhetően az egész tündérvilág elfelejtette a lány nevét, és ezáltal a létezését is. Kivéve az tündérkirálynőt, aki abba rokkant bele, hogy megpróbál ellenállni az átoknak. Azt mondják, a név meghatározza az embert. Te hogyan választottad ki a meséd karaktereinek nevét?

A gyerekfőhőseim neveit mindig a tanítványaim ihletik. Figyelek arra, hogy ne a saját gyerekkorom olvasmányainak leggyakoribb neveit válasszam, mert akkor máris ódimódinak hatna a mese egy Zsuzsikával, Klárival vagy Katival. A tündérek nevei viszont sokszor szinte a semmiből jönnek. Mintha bemutatkoznának, egyszer csak előugrik az elmémből egy furcsa hangzású név.

3. A tündérek nem direkt akarják elfelejteni elátkozott szeretteiket, de nem is ellenkeznek az erő ellen, ami ezt teszi velük, kivéve a tündérkirálynőt. Az anyai szeretet az, ami szembeszállásra ösztökéli. A szeretet mindent legyőz, sok történetnek ez az alapja, a te meséd hogyan újítja meg ezt a gondolatot?

Igen, az én tündéreim nehezített pályán mozognak, ami a szeretet erejét illeti. Az emberi világban sokszor elmegyünk a mások problémái mellett és szőnyeg alá seperjük a sajátjainkat, pedig semmi mást nem kockáztatunk, mint egy kis lelki erőfeszítést. Az én történetemben a tündérek a fizikai egészségükkel, az életükkel játszanak, ha kitartanak a szeretteik mellett, jóban, rosszban. Mégis megmutatják, hogy érdemes. Nem tudom, az alapgondolaton van-e mit újítani. Talán nincs is ebben semmi új, csak elővettem és másképp kereteztem valami régit, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.

4. Az egyik mellékszereplő Mirkó, egy különc kisfiú, aki már az első osztály előtt megtanult írni-olvasni, és a fejében lévő történeteket le is írja egy füzetbe. Őszintén szólva, hozzám az ő karaktere áll a legközelebb, mert én is hasonlóan elvarázsolt személyiség vagyok.Te melyik karakteredet érzed a legközelebb önmagadhoz?

Örülök, hogy kedvelted Mirkót! Én is szeretem őt, több ismerős, nekem kedves kisfiú karakteréből gyúrtam össze. Nem tudnám megmondani kifejezetten, hogy melyikük vagyok én. Mindegyik és egyik sem. Persze minden karakter az én személyiségemen átszűrve jött létre, de egyikük sem hasonlít igazán arra a kislányra, aki én voltam valaha. De épp most dolgozom egy új kéziraton, amiben valóban a saját gyerekkori énemet írom meg.

5. Nem akarom lelőni a mese végét, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, mert igazán egyedinek találtam, így csak annyit kérdeznék, hiszel a második esélyben?

Feltétlenül!

6. 2018-ban jelent meg a Lívió és a fehér sárkány című mesekönyved. A fülszövege alapján a történetben lévő sárkány, Gilice azonos A tündérkapu titka sárkányával. Ez az újabb mese a 2017-es könyv folytatása? Vagy egy mellékszálából szőtt történet?

A két mesekönyvnek egészen furcsa kapcsolata van: azt említettem, hogy Mirkó karakterét több kisfiúból gyúrtam össze. Az egyikük éppen Lívió, aki egy kedves gimnáziumi osztálytársam fia. Gilice pedig az ő képzeletbeli sárkánybarátja, akiről több mesét írtam neki régebben. A tündérkapu olyasmi, mintha Lívió és Gilice szerepet kaptak volna egy filmben. A könyvek megjelenési sorrendje fordított, de Lívió karácsonyi ajándék meséi voltak előbb, ez a világ szűrődött be A tündérkapuba.

7. Jelen pillanatban milyen történeten dolgozol, mit várhatnak tőled legközelebb az olvasók?

Most egy apró, erdei állatokról szóló mesén dolgozom, aminek a főhőse egy pirók erdeiegér-lányka. Ő az első mesehősöm, akiben végre valóban felvállalom azt a kislányt, aki én voltam valaha. Felnőttként az ember sok gyerekkori tulajdonságát kínosnak vagy nem elég jó példának érzi, ha meg is marad belőle valami a felnőtt énjében, igyekszik rejtegetni. Pedig ott van, és ha fáradt vagyok, vagy nehéz helyzetbe kerülök, rendre kisül, hogy még mindig én vagyok az a kislány, aki elfelejti/elveszíti/eltöri és összepiszkolja, nem jegyzi meg/rosszul számolja ki/ túl lassú... de persze az is, akinek empátiája van, van türelme az idős nénikhez, kedves, van humora és fantáziája. És a kettő együtt igaz, nem lehet leválasztani egyikről a másikat. Elkezdtem megírni a saját gyerekkori tulajdonságaimat, mint a mesehős karakterét, és kiderült, hogy az én szégyellt kiskori tulajdonságaim egy kifejezetten kedves, szerethető egérkét adnak ki. Ez a mese a természetismereten túl a másság elfogadásáról is szól majd, a saját másmilyenségemről. Ezt a gyakorlatot ajánlom egyébként minden meseírónak, érdekes eljátszani ezzel, hogy milyen főhős lenne az, akit a saját gyerekkori tulajdonságaiddal ruházol fel, azokkal is, amiket nem szerettél magadban és rendre kisül, hogy mégis szerethető valamennyi. Mint minden kisgyerek. 

Ez a tanácsod nagyon érdekesnek hangzik, íróként el fogok gondolkozni rajta, vajon milyen meseszereplő is lenne a "gyerek Adriból". Köszönöm szépen a tanácsot és az interjút is! :) 

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A történet témájához alkalmazkodva egy olyan játékkal készültünk nektek, ahol a tündéreké a főszerep. Minden egyes állomáson találtok egy borítórészletet egy olyan könyvből, amelyben központi szerepük van ezeknek a varázslatos lényeknek. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv SZERZŐJÉT, és beírjátok nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 30. Könyv és más

10. 02. Sorok Között

10. 04. Hagyjatok! Olvasok! (EXTRA)

10. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 08. Könyvvilág

10. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)

10. 12. Hagyjatok! Olvasok!