Apaság – avagy ha egy férfi marad egyedül a gyerekkel, annak filmértéke van

Miért néztem meg ezt a filmet?

A trailere alapján humoros és megható filmnek gondoltam, ami jó kikapcsolódást nyújt majd anyának és nekem is. Sajnos eléggé különbözik az ízlésünk filmek terén is, ő inkább a könnyed, vicces családi filmeket kedveli, én meg az mély, elgondolkoztató, filozofikus sci-fiket, drámákat, thrillereket és hasonlókat. Ez a film középútnak tűnt, mert úgy véltem, aranyos, de közben remélhetőleg mélységei is vannak.

Előzetes

A film története röviden

Matthew és a felesége gyereket várnak, ám a szülés után rövid idővel a nő tüdőembóliát kap és meghal. Matthew egyedül marad az újszülött kislányával, Maddyvel, miközben a karrierjét is építgetni szeretné. Az anyósa úgy véli, egyedül nem lesz képes gondoskodni a kicsiről, ezért magával akarja vinni, de Matthew be akarja bizonyítani, hogy igenis jó apja (és egyben anyja) tud lenni a kicsi Maddynek.

Véleményem a filmről

A sztori nem újszerű, több olyan filmet is láttam már, ami arról szólt, hogy egy férfinak (vagy többnek, lásd Három férfi és egy mózeskosár) hirtelen fel kell nőnie a gyereknevelés cseppet sem könnyű feladatához. Kíváncsian álltam neki a filmnézésnek, mert érdekelt, vajon tudnak-e a többször feldolgozott téma ellenére valami újat is mutatni nekem.

Reménykeltő volt, hogy ezúttal egy afroamerikai család életébe csöppenhettünk. Azt gondoltam, ez ad majd valamiféle pluszt, újféle gondolatokat, szemszöget, látásmódot, problémákat a korábbi (előnyök terén sokféle szempontból első helyen álló) fehér férfiakról és babákról szóló filmekhez képest. Sajnos nem ez történt. Rengeteg érdekes szálat ki lehetett volna hozni abból, hogy ezúttal egy fekete családról van szó, akik valljuk be, az USA-ban a mai napig nem feltétlenül juthatnak ugyanolyan esélyekhez, mint egy fehér család. De ahelyett, hogy a film kihasználta volna ezt a lehetőséget, a fekete családot kifehérítette. Az egyedülálló apának baromi jó munkája volt, amiben egyre feljebb és feljebb léphetett, jó környéken, kertvárosi szép házban laktak, a gyerek felnőve elit iskolába került, anyagi gondjaik sem igazán akadtak, és bandaharcot is maximum a filmeken láthattak, ahogyan én. Egy ideális világban persze nem lenne gond azzal, ha egy afroamerikai családról szóló film pont ugyanolyan lenne, mint egy fehér családról szóló film, csak hát, ez nem egy ideális világ, és ha mégis így mutatjuk be, akkor úgy érzem, elhazudjuk a valóságot. És jobbítani sem tudunk rajta, mert vakon nem lehet változtatni a rossz dolgokon.

Meg kell jegyeznem azt is, amit a bejegyzésem címében már pedzegettem: nők milliói maradnak teljesen egyedül a gyerekeikkel (hol haláleset miatt, hol csak azért, mert az apa lelépett), nekik is pont ugyanolyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy egyedülálló apának, róluk valamiért mégsem készül film (vagy csak nagyon ritkán), és sokszor még kevesebb segítséget és megbecsülést kapnak. Ezzel szemben, ha egy férfi marad egyedül egy gyerekkel, akkor mindenki sajnálja, segíti őt, hősként tekint rá stb. Vagyis egy nőtől elvárt, hogy egyedül is tökéletesen felnevelje a gyerekét, míg egy apától ez inkább valamiféle hőstett az emberek szemében. És sajnos ez a film is ezt erősíti.

Hogy igazságos legyek, azért hozzá kell tennem, hogy vannak dolgok, amik egyedülálló apaként nehezebbek. Például szakszerű segítséget kapni a csecsemők körüli teendőkhöz. Ezt jól mutatja az a jelenet, amikor Matthew elmegy az újdonsült szülők csoportjába segítségért, de ott csak anyákat talál, akik először nem értik, mit keres közöttük. Aztán persze megsajnálják és ellátják tanácsokkal. De tény, hogy apaként nehezebb szülői közösséget találni másokkal, mert általában a szülő az anyát jelenti, hiszen még most, a 21. században is a nő az, akire több felelősség hárul a gyereknevelés terén.

A humorral kapcsolatban kettős érzéseim voltak. Amikor apa-lánya poénokról volt szó, vagy Swan (Matthew új barátnője) és Matthew, esetleg Swan és Maddy közötti vicces beszólásokról, azok tetszettek, aranyosak voltak és tényleg megmosolyogtattak. Viszont Matt haverjaitól agyvérzést kaptam, annyira görcsös poénokat eresztettek el, és olyan infantilisen és idegesítően viselkedtek, hogy anyával csak fintorogtunk rajtuk.

– Azt hiszed, menni fog. De nem fog.

– Igazad van. De tudod, mit? Akkor is összehozom. Mert apa vagyok.

A megható rész működött talán a legjobban, de az sem volt tökéletes. Szomorúan aranyosak voltak Matthew és a felesége múltbeli jelenetei, szintén édes volt, ahogy a férfi gondoskodni próbált a lányáról, bénázott, szenvedett, de közben látszott rajta az őszinte szeretet. Viszont ezek a szálak valahogy inkább képsorozatoknak tűntek, semmint jól kidolgozott, összefüggő filmnek. Ezt támasztotta alá az is számomra, hogy Maddy nagyobb korában még visszaugráltunk emlékezésképpen a kiskorához, és hasonlók. Nem volt rendesen kidolgozva az egész. Akadtak jól sikerült részek, de széttöredezett a sztori. A legmeghatóbb jelenetek talán azok voltak számomra, amikor férj és anyósa együtt érezték át a veszteséget, hiányt, bánatot. Ilyenkor szavak sem kellettek, elég volt, hogy együtt ültek csendben az elvesztett szerettük gyerekkori szobájában. Ezek szép jelenetek voltak.

A főszereplő színészekkel egyébként teljesen elégedett voltam. Kevin Hart (Matthew) tekintetében látszott az apai szeretet és eltökéltség, meg persze a kimerültség, kétségbeesés, pánik is. DeWanda Wise (Swan) jól hozta az új párt, akinek fel kell dolgoznia, hogy mindig ott lebeg majd egy már nem létező feleség és anya emléke a feje fölött, és hogy a férfinak, akit szeret, mindig a gyereke lesz az első, nem ő. Tetszett, ahogyan Maddyvel viselkedett, ha már valaki elveszíti az édesanyját, ilyen nevelőanyuka járna neki. Melody Hurd (Maddy) pedig nagyon cuki volt a hatalmas sötét szemével és okos tekintetével. Külön meg kell említenem Alfre Woodardot (az anyós), akinek többször is sikerült meghatnia. Nagyon át lehetett érezni az anyai veszteségét, fájdalmát és a nagyanyai szeretetét is.

Feministaként nagyon tetszett a történetbeli iskolai konfliktus. Maddy ugyanis jobban szeret fiú alsót és nadrágot viselni (nem akar fiú lenni, csak ez az öltözék kényelmesebb számára), ám az iskolájában lévő dresszkód szerint szoknyában kéne bejárnia. Az apja, hála az égnek, hagyja neki, hogy nadrágot viseljen, és kitér a tanárok, igazgató elől, akik megpróbálják rábeszélni a hülyeségre. Aztán persze az iskola erőszakoskodása miatt baj történik. Imádtam, amikor megkérdezi a tanár Matthew-t, hogy mit szólna, ha másnap egy fiú jönne be szoknyában, mert azt akarja viselni, mire Matthew rávágja gondolkodás nélkül, hogy mindenki azt visel, amit akar, másoknak ehhez nincsen semmi közük. Aztán pedig az utolsó jelenet, amikor ő maga is kiáll a lánya nadrágviselése mellett, egyszerűen zseniális! Ilyen egy igazi Férfi! Aki nem bizonytalan a saját férfiasságában, az nem mások sanyargatásával, skatulyába kényszerítésével próbálja bizonygatni, hogy ő férfi. Ez ennyire egyszerű. Vagy legalábbis ennyire egyszerűnek kéne lennie.

Az is tetszett, ahogyan Matthew munkahelye, ügyfelei (és végül a főnöke is) reagáltak arra, hogy apa lett pluszfelelősséggel. Ha minden munkahely ennyire elfogadó, nyitott és segítőkész lenne, sokkal könnyebbé válna az anyák (és ritkább esetben az egyedülálló apák) élete, sokkal könnyebben mennének vissza a nők szülés után dolgozni.

Történet: 3

Sajnos azt kell mondanom, hogy a forgatókönyvből ki lehetett volna hozni sokkal többet is. Rámehettek volna arra, hogy miben más (mert nyilvánvalóan más!) egy afroamerikai, egyedülálló apa élete, mint egy fehér apáé, ehelyett behelyezték egy fehér családi képbe a fekete karaktereket. A cselekményszálat is jobban kidolgozhatták volna, hogy ne csak különálló pillanatképeket kapjunk a nehézségekből, megható eseményekből.

Színészek: 4,5

A Matthew-t, Maddyt, Swant alakító színészekkel nagyon elégedett voltam, sajnáltam, hogy nem adtak nekik egy jobb forgatókönyvet, de így is elvitték a hátukon a történetet. Alfre Woodard pedig zseniális mellékszereplő volt. A fél pontot az infantilis barátok miatt vontam le, akik idegesítőek voltak.

Kivitelezés: 5

A történet képi világa, a filmzene, a hangulat, amit a film átadott szerintem jól sikerült. Imádtam, ahogy a főszereplők táncoltak, mozogtak bizonyos jelenetekben, ilyenkor azt kívántam, bárcsak az összes emberből eltűnne a merevség, és simán mernénk mások előtt, az utcán táncra perdülni csak úgy, mert épp jól érezzük magunkat.

   

Fodor Veronika: Talpra, magyar! Forradalmi szabadulókönyv – Blogturné

Talpra, ​magyar! címmel jelent meg a Manó Könyvek Kiadó gondozásában a leginkább gyermekeknek szóló szabadulókönyv, amely az 1848-as forradalom színterére kalauzolja el olvasóit. Amennyiben ti is kíváncsiak vagytok Fodor Veronika könyvére, tartsatok a turné tagjaival és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Petőfi Sándor (nem egyenes ági) leszármazottjaként azt hiszem, kérdés sem volt számomra, hogy szeretném elolvasni ezt a könyvet. Nagyon szeretem egyébként is ezeket a kalandozós szabadulókönyveket, mindig érdekel, hogy tudnak-e valami újat adni nekem és a fiatalabb olvasóknak, akik az igazi célközönség.

Véleményem a könyvről

Aki nem ismerné a szabadulókönyveket, azoknak némi ismertető ezekről. Az adott történet főszereplője maga az olvasó. A történet kisebb részekre van osztva, minden részhez tartozik egy szám. A részek végén van egy-egy eldöntendő kérdés, és aszerint irányítanak a megadott számú folytatáshoz, hogy miképpen cselekszel. Jobbra fordulsz a sarkon? Akkor lapozz a 7. részhez. Balra? Akkor a 10. részhez. Vagyis az olvasó ez esetben maga irányíthatja a sztorit, azt, hogy mi történik vele és a többi karakterrel. A jobb szabadulókönyvek persze nemcsak ennyiből állnak, hanem a részeken belül is vannak különböző feladatok, játékok, kérdések, rejtélyek.

Ez a könyv is a jobbak közé tartozik, méghozzá eddig talán a legjobb mostanság megjelent, általam olvasott ifjúsági kijutósok közé sorolnám, lévén nagyon sokféle pluszfeladat, -játék található a részekben. Jelvénykészítés, pontösszekötős játék, színezés, kakukktojás-keresés, képregény-szövegbuborék kitöltése, labirintusból kijutás, és még sorolhatnám... Sőt, egy külön társasjáték is szórakoztatja az olvasókat.

A történet alapsztorija azt hiszem, könnyen kitalálható a címből. Az 1848-as forradalom előtti napokban járunk, az olvasó mellett Berki Cecília 9 éves kislány a főszereplő, akik nagyon felnéznek Vasvári Pálra, ezért követik őt, segítenek neki, amiben csak gyerekként tudnak. A gyerekek különböző küldetéseket kapnak, például küldöncködnek, leselkednek, árulót követnek, titkos névsort csempésznek és hasonlók. Ezek nem veszélytelen küldetések, hiszen közben ügynökök próbálják megakadályozni a forradalmat, leleplezni és elkapni a résztvevőket. De mivel ez a könyv gyerekeknek szól, ezért a veszély is inkább kalandosnak van lefestve, semmint ijesztőnek.

Cecília kitalált karakter, belevaló, aranyos kislány, akinek a beszólásain jókat lehetett mosolyogni. A forradalom szervezői valós történelmi alakok, Vasvári, Petőfi, Irinyi, Táncsics stb., és természetesen az események főbb pontjai is megegyeznek azzal, amiről a tankönyvekben is olvashatunk (bár van köztük olyan, amiről az egyetemen kiderült, hogy valójában nem is úgy, ott és az történt, amit a gimiben tanítanak nekünk). Persze, a saját kis kalandszálunk teljesen kitalált, de jól illeszkedik a valódi történelmi eseményekhez. Az ügynökök is kitaláltak, a megjelenésükben, viselkedésükben, sőt, még a neveikben (Egreczír parancsnok, Kámfor ügynök) is van némi humor, ami szintén könnyedebbé teszi a fiatal olvasók számára a történetet.

– Nekünk is cselekednünk kell hamarosan. De talán jobb lenne, ha ti hazamennétek – mondja Irinyi, és egyenesen rád bámul. – Főleg te, Cilike. Lányoknak nincs helye ilyen ramazúriban.

Cilike feláll, és hadonászni kezd a kiflijével.

– Azt hiszitek, nem hallok? – kérdezi dühösen. – Még hogy lányoknak megint nincs helye! Az előbb mesélte valaki, hogy Bécsben egy lány is csatlakozott a forradalomhoz. Valami Mária.

– Lebstück Mária – hallatszik valahonnan, de az illető, aki elárulja a nevet, máris lehajtott fejjel odébb kullog.

– No, mit szóltok? Egy LÁNY! Ennyi erővel én is maradhatok. És ő is! – mutat rád.

A szabadulós része a könyvnek egyszerű, az esetek többségében a részek végén lévő egyik választás lezárja végleg a játékot, a másikon továbbhaladhatunk a történetben. A választási lehetőségek általában egymáshoz közeli számok, ezért nem kell összevissza lapozgatnunk, szinte azonnal láthatjuk, hogy jól döntöttünk-e, ha pedig nem, rögtön korrigálhatunk. Tetszett az is, hogy mindezt gyerekbarát módon tényleg lehetővé teszik szabályszerűen is az olvasóknak. A játékot lezáró fejezeteknél ugyanis egyfelől kiszínezhető ajándékkokárdát kapnak a gyerekek, amiért részt vettek a játékban, valamint feljogosítják őket arra, hogy ha vissza akarnak térni a játékba, akkor visszaugorhatnak az időben az előző fejezethez, és dönthetnek másképp ott. A kokárda egyfelől sikerélményt nyújt számukra, egyfajta vigaszdíj, de jutalom is, másfelől a gyerekek nem érzik úgy, hogy vesztettek volna a játékban, főképp, hogy vissza is térhetnek hozzá, ha épp kedvük tartja.

A könyv végében, Kámfor ügynök titkos aktáiban olyan érdekességeket, a külön feladatokhoz segítségeket találhatunk, mint például a Nemzeti dal szövege, segítség egy titkosírás megfejtéséhez, vagy épp a kokárda nevének eredete.

A könyv szórakoztató, játékos, humoros, de közben a fiatal olvasó tanulhat belőle néhány dolgot az 1848-as forradalomról, az akkori emberekről, eseményekről.

Hogy tetszett a könyv?

Számomra felnőttként a feladatok túl egyszerűek voltak, de egy gyereknek szórakoztatóak, érdekesek lesznek. A történet maga tetszett, kalandos volt. Cilikét aranyosnak találtam, viccesek voltak a beszólásai, és nagyon bátran viselkedett a veszélyes helyzetekben. Tetszett, hogy az író odafigyelt arra, hogy az olvasó gyerekeknek sikerélményeket okozzon akár jól döntenek, akár befejezik a játékot.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak a fiataloknak, akik játékos, kalandos módon szeretnék megismerni az 1848-as forradalom főbb eseményeit, résztvevőit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során az 1848-as forradalommal kapcsolatos kérdéseket kell megválaszolnotok minden állomáson. A helyes válaszokat természetesen a Rafflecopter doboz megfelelő sorába várjuk.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nekünk a játékhoz:

Mi a neve annak a kávéháznak, ahol gyakran gyülekeztek a márciusi ifjak megbeszélni a forradalom követeléseit és ahol sor került a 12 pont megszövegezésére is?

Állomáslista:

Blogturné

03.12. Könyvvilág

03.14. Spirit Bliss Sárga könyves út

03.16. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Jamie Littler: Menekülés Aurórából (Zúzmaraszív 2.) – Blogturné

A Zúzmaraszív sorozat következő részében tovább folytatódik Ash és a Zúzmaraszív legénységének kalandjai. A végtelen jéggel borított világ nagy meglepetéseket tartogat a fiú számára, számtalan kaland és veszély vár rá ebben a szörnyekkel és varázslattal teli világban. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ez izgalmas regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Már az első részben is tetszett, ahogyan az író összevegyítette a regény és az anime műfaját úgy, hogy abból egy izgalmas, filmszerű, összetett karakterekkel bíró, titkokkal teli történet lett, úgyhogy kíváncsi voltam a folytatásra is.

Véleményem a könyvről

Asht a szülei által hagyott utolsó nyom Aurórába vezeti. A fiú azt hiszi, itt majd másképp fogadják őt, elfogadóbbak a dalszövőkkel, de rá kell döbbennie, hogy tévedett. A tanácsgyűlésen a kapitányok többsége megszavazza, hogy hagyjanak fel a bujkálással, és szálljanak szembe a leviatánokkal. Vihartörő kapitány Voltvilág-beli fegyverekre bukkant, amivel harcolhatnának, ám szükségük van a dalszövők segítségére is a háborúban. Azonban ahelyett, hogy megkérnék őket erre, erőszakkal elfogják és elhurcolják az Ashhez hasonló embereket. Asht kimenti a Zúzmaraszív legénysége, és elindulnak, hogy az utolsó nyomot követve felkutassák a fiú szüleit.

A történet stílusa és illusztrációi még mindig hozzák az animestílust, ami nekem nagyon bejön. Fiatalon odavoltam a japán rajzfilmsorozatokért, -filmekért, így olvasás közben szinte láttam magam előtt lepörögni az eseményeket, mintha csak a tévében néztem volna őket. A rajzok tökéletesen passzolnak a történethez, részletesek, hozzák a japán stílust, hozzáadnak valami pluszt a sztorihoz.

Ash nyomozása a szülei után ismét nagyon izgalmasra sikeredett. Egyik rejtély jött a másik után, egyik veszélyes-kalandos helyzetből a másikba került ő és a csapata. Tetszett, hogy a Zúzmaraszív legénysége mostanra teljesen összekovácsolódott, mondhatni egy család lettek. Teljesen befogadták Asht, úgy védték őt, mintha önmagukat vagy a saját gyereküket védenék.

Tobu nagyon jó kis apapótlékká vált. Látszólag mogorvának tűnik, érzéketlennek, de ha valaki igazán megismeri őt, akkor meglátja, hogy egy igazi melegszívű, szőrös nagymackó... vagyis jeti. Szinte biztosra veszem, hogy a folytatásban valamikor eljutunk majd az ő népéhez is, és alig várom, hogy kiderüljön, hová lett a saját családja, miért kellett elhagynia az otthonát, mi az a fájdalmas titok, amit rejteget.

Luna egyszerre belevaló és törékeny. Az anyja által elért eredmények miatti bizonytalansága sokszor visszafogja őt, de a barátai folyton biztatják, motiválják, és értük még a legnagyobb veszéllyel is hajlandó szembenézni. Tetszik, hogy az író (egyelőre) nem tett a regénybe romantikus szálat, mert Luna és Ash a szememben valahogy inkább olyanok, mint a tesók. Remélem, hogy Littler is így érzi, és a későbbiekben sem változtat ezen.

Varjú karaktere igazán érdekes. Tudtam, hogy vannak a múltjában titkok, de őszintén bevallom, valami másra gondoltam, mint ami végül kiderült. Együtt tudtam érezni vele, végül is érthető, miért olyan döntéseket hozott korábban, amilyeneket, még ha nem is elfogadhatók bizonyos tettei. És jó, hogy aztán volt ereje újabb döntéseket hozni.

– Ha ezt eddig is tudtad, miért utasítottad a dárdagyíkot, hogy támadja meg a Jégcirkálót?

– Nem utasítottam – felelte Varjú.

– Dehogynem! Mindannyian láttuk!

– Nem irányítottam. Kértem.

– Kérted?

– Nekem ők nem szörnyetegek.

– De... de... – Ash kétségbeesetten igyekezett értelmet találni a hallottakban. Úgy érezte, mintha az egész világ a feje tetejére állt volna. Akkor ez azt jelenti... hogy a leviatánok nem gonoszak?

A lidércek és a vezetőjük kiléte meglepett, de esetükben is bár nem elfogadható, logikus, hogy miért álltak össze, mik a céljaik, és mostanra miért váltak azzá, akik/amik. A gyűlölet, kirekesztés, rasszizmus ide vezethet jó eséllyel, és akiket ilyen szinten bántottak, áteshetnek a ló egyik oldaláról a másikra, ahelyett, hogy megtalálnák a nyerget. A vezetőjük esetében kérdéses, hogy valóban önként lépett-e az útjára, vagy az igazán veszélyes leviatán beférkőzött a fejébe. Szerintem az első (legalábbis nekem egyelőre úgy tűnik), de lehet, hogy kiderül a végén, hogy a második.

Bejön, hogy bár ez egy fiataloknak szóló történet, mégsem szépít az író a karaktereken, eseményeken. Tetszett, hogy Ash szüleinek olyan háttérsztorit talált ki, amilyet. Tetszett, hogy nincsenek szentek, a jó emberek is dönthetnek rosszul, és aki rossz tetteket vitt véghez, az is rátalálhat a jók útjára. Ez az árnyalt világ sokkal reálisabb, mint azok a történeteket, amikben a jók mindig jók, a rosszak pedig mindig rosszak.

A történet végén lévő fordulat őszintén meglepett. Bár egyszer átfutott az agyamon a dolog még a regény elején, de aztán teljesen el is feledkeztem róla, új elméletet állítottam fel, amit szinte biztosra vettem. Így váratlanul ért, hogy nem az erős elképzelésem, hanem a halovány sugallatom jött be végül.

Nagyon kíváncsi vagyok, miképpen folytatódik majd Ash és a Zúzmaraszív legénységének története a harmadik részben, remélem, mihamarabb megjelenik az is.

Hogy tetszett a könyv?

Még mindig bejön a regény-anime összemosása, a történet csavaros, izgalmas, kalandos és rejtélyes. A karaktereket nagy részét nagyon megkedveltem, és a könyv végére érve azt éreztem, hogy máris olvasnám tovább a sztorit.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik az izgalmas kalandokat, rejtélyes nyomozásokat és az animéket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Zúzmaraszív sorozat egy végtelen jéggel borított világba kalauzol el minket, ezért a játékunk is a jéghez kötődik most. Minden állomáson találtok egy kérdést, a feladat az, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a megfelelő választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hogyan keletkezik a hópehely?

Állomáslista:

Blogturné

03. 05. Csak olvass!

03. 07. Utószó

03. 09. Könyv és más

03. 11. Veronika’s Reader Feeder

03. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 15. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Barbara Cantini: Halálka és a kísértetbarát (Halálka 3.) – Blogturné

Barbara Cantini haláli sorozata már nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára sem, a Halálka és a kísértetbarát című mesekönyv már a harmadik kötet mely magyarul is megjelent a sorozatból. A legújabb részben egy igazán izgalmas és “szellemes” kalandra kísérhetjük el kedvenc zombikislányunkat. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a mesekönyv világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Halálka előző két történetét is nagyon aranyosnak találtam, szeretem az ilyen "szörnyekről" szóló meséket, mert valami mást adnak, mint a mesék többsége.

Véleményem a könyvről

A könyv kivitelezése ugyanazt a minőséget hozta, mint az első két rész esetében. Az illusztrációk nagyon cukik, színesek, humorosak és tökéletesen passzolnak a történethez is. Tetszik, hogy nemcsak úgy vannak a szöveg mellett, hanem a szöveg szerves részei, sőt, néha még apróbb szöveges megjegyzésekkel is el vannak látva. Szóval bármilyen furcsa is egy zombilányról szóló könyvet gyönyörűnek nevezni, ez a kötet mégis az. Jólesik kézbe venni, lapozgatni, és a gyerekek szerintem egyenesen imádni fogják.

A történet ezúttal egy titokzatos kísértetfiúról szól, aki felbukkan Halálka életében, de félő, hogy nem sokáig lehet a részese. Elfelejtette ugyanis a nevét, és ha nem jön rá, akkor szép lassan semmivé válik. Halálkának tetszik a szellemfiú, ezért ezt nem hagyhatja. Nyomozni kezd azután, ki is lehetett életében az új barátja, hogy megmentse őt.

Amikor rájöttem, hogy ezúttal Halálka nyomozni fog, igazán megörültem, hogy ezáltal felpörög a cselekmény. Szeretem az olyan történeteket, amikben titkok és rejtélyek vannak. Persze, ez egy kisgyerekeknek szóló könyv, szóval nem kell hatalmas csavarokra és bonyolult cselekményre számítani, de ez a kis apróság is sokat dobott a sztorin. Érdekelt, hogy vajon ki lehet a szellemfiú, miképpen sikerül Halálkának rájönnie a nevére.

Aranyos volt együtt Halálka és a kísértetfiú, tetszett, hogy az író behozta ezt a cuki első szerelem szálat, és persze, hogy Halálka kis barátja nem egy egyszerű kisfiú, hanem egy szellem. Így tökéletesen passzol a "szörnyes" feelinghez ez a szál is.

Halálka egyébként még mindig nagyon aranyos karakter, cseppet sem ijesztő, úgyhogy zombisága ellenére tökéletesen alkalmas arra, hogy kisgyerekek kedvenc meseszereplőjévé váljon.

Ez a rész is használható arra, hogy az éppen csak olvasni tanuló gyerekek gyakoroljanak vele. Egy-egy oldalon csak kevés szöveg található, a nyelvezet is megfelelő a kezdő olvasóknak, úgyhogy nemcsak közös esti mesének, hanem önálló gyakorláshoz is megfelelő ez a mesekönyv.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon tetszik a kötet kivitelezése, az illusztrációk, az, ahogyan ezek a rajzok tökéletes egységet alkotnak a történettel. Halálka aranyos karakter, és cuki volt, ahogy belezúgott a kísértetfiúba. Én, felnőttként nagyobb csavarokat is elbírtam volna a nyomozási szál esetében, de a gyerekeknek így is izgalmas lesz a mese.

Vagyis összességében NAGYON TETSZIK ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki jót akar szórakozni, szereti a humoros és szépen illusztrált meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Halálka ebben a kötetben izgalmas nyomozásba kezd, hogy kiderítse honnan jött az új “szellemes” barátja. Ebben a játékban viszont most ti lesztek a nyomozók. Halálka nagyon szeret bújócskázni, ezért most az a feladatotok, hogy keressétek meg melyik szó alatt rejtettük el őt. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt leltetek rá Halálka képére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

03. 05. Csak olvass!

03. 07. Szaffi polca

03. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 11. Fanni's Library

03. 13. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway