Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmyt mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a történetüket. És ne felejtsetek el játszani sem, mert a turné végén a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri az I Was Born for This – Erre születtem című regényt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, én fordítottam, de már azelőtt megvásároltam magamnak angolul, hogy egyáltalán elkezdtem volna fordítani a KMK-nak, szóval mindenképpen el akartam olvasni. Mert szeretem Alice Oseman történeteit, mindig adnak valami újat, valami kellemeset a lelkemnek.
Véleményem a könyvről
A történet egy Angel nevű rajongólányról szól, aki nemcsak odavan a The Ark együttesért, hanem lényegében az együttes jelenti az egész életét. Szó szerint. A The Arkkal kel és fekszik, minden gondolata az övék, nem foglalkozik semmi mással. Egyetlen barátnője van, Juliet, akit eddig csak online ismert, és akivel közösen rajonganak a bandáért, csak ez hozta és tartja össze őket. Most a The Ark koncertet tart Londonban, ezért Angel odautazik Juliethez, hogy megismerje őt végre személyesen is, együtt elmenjenek a koncertre, és élőben láthassa azokat, akik az életét jelentik, Jimmyt, Rowant és Listert, vagyis a The Ark tagjait.
A sztorit felváltva ismerhetjük meg Angel, valamint az együttes egyik tagja, Jimmy szemszögéből, úgyhogy mind a rajongók, mind az együttes életébe, lelki világába, problémáiba bepillantást nyerhetünk.
Bevallom őszintén, amikor először olvastam, miről is szól ez a könyv, egy kicsit aggódni kezdtem. Korábban egy csomó hasonló alaptémájú fanficet olvastam, amiben a rajongólány és rajongása tárgya, egy együttes tagja találkoznak, egymásba szeretnek és a bonyodalmak leküzdése után boldogan élnek együtt, míg meg nem... Attól tartottam, hogy ez is csak egy ilyen tucatsztori lesz.
Nos, jobban kellett volna bíznom Alice Osemanban, mert ő nem szokott tucatsztorikat írni. Olvasás és fordítás közben rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem egy rajongó-énekes romantikus sztori, sőt, bár van benne némi szerelmi szál, a romantika szinte teljesen a háttérbe szorul. No, de akkor miről is szól pontosan ez a regény?
Egyfelől egy rajongólányról, aki egészségtelen mértékben rajong egy zenekarért. Konkrétan megszűnik mellettük a saját élete, a saját személyisége. Tetszett, hogy Alice Oseman tanulsága nem az, hogy a rajongás önmagában véve rossz. Hanem az, hogy ebben is meg kell tartani az egészséges arany középutat. Angelnek meg kell ezt tanulnia. Meg kell tanulnia, hogy a saját életében ő legyen a főszereplő, ne pedig lényegében vadidegen zenészek. Meg kell tanulnia, hogy a média mennyire elferdíti a dolgokat, hogy bár rajongóként azt hiszi, százszázalékosan ismeri rajongása tárgyait, a valóságban semmit nem tud róluk. Meg kell tanulnia, hogy hogyan kell igazából barátokat szerezni, és meg is tartani őket. És rá kell jönnie, hogy mit is akar kezdeni az életével a The Arktól függetlenül.
Ez a hét lesz életem legjobb hete.
Mert találkozni fogok a The Arkkal.
És tudni fogják, ki vagyok.És akkor érni fogok valamit.
Ismét őszinte vallomás következik részemről. A regény nagy része során nem igazán kedveltem Angelt. Bár én is rajongtam fiatalkoromban több színészért is, és csináltam olyan dolgokat, amiket mások furának tarthattak (pl. egyszer két hetet töltöttem Pesten a barátaimmal egy Robert Pattinson-filmforgatáson), de úgy alapvetően azért volt életem a rajongásom mellett. Érdekelt, hogy továbbtanuljak, hogy mi lesz belőlem később, hogy az akkori barátaimmal töltsem az időt.
De nem is Angel túlzott rajongása volt a fő ok, amiért nem kedveltem őt. Hanem az, hogy egyszerűen rosszindulatúnak találtam. Szembe mosolygott, a gondolataiban pedig leszólta mind Julietet, mind Juliet új barátját, Macet, és úgy kb. mindenki mást is. Ahhoz képest, hogy nagyon vallásos volt, és állandóan azzal jött, hogy ő ezért milyen jó ember akar lenni, gondolatban nagyon gonoszan viselkedett sokszor másokkal.
Juliet karakterét viszont kedveltem. Neki van egy titok az életében, amitől épp el van keseredve, de ahelyett, hogy segítséget kapna az elvileg legjobb barátnőjétől, Angeltől, Angel le se tojja őt. Nem mondom, hogy Juliet mindig mindent jól csinált, mert igen, nem volt szép, hogy nem szólt Angelnek előre Mac meghívásáról, de Juliet Angellel ellentétben a valódi embert akart megismerni Angelben, nem pedig csak egy rajongótársat keresett.
Mac pedig... Nos ő a sztoriban elég negatív karakternek van beállítva, főképp Angel szemszögéből, de én nem láttam őt annyira borzalmasnak. Totál homofóbnak írják le, csak mert zavarba jön attól, ha arra célozgatnak, hogy esetleg fiúként neki is tetszhet a banda egyik fiú tagja. Szerintem viszont csak egy szimpla tinédzserfiú, aki bizonytalan, esetlen, és egy homofób világban nőtt fel, és ez kihatással van a saját önértékelésére és a reakcióira is. De nem éreztem azt, hogy konkrétan homofób lenne, sosem szólta le a melegeket, sosem mondott semmi rosszat róluk, pedig többször is előkerült ez a téma. Szimplán csak zavarba jött, és ennyi. Angel viszont azonnal elkönyvelte homofóbnak.
A füllentése Julietnek persze nem volt szép, de ez sem gonoszságból eredt, hanem a saját bizonytalanságából és félelmeiből. Szóval én nagyon sajnáltam őt, amiért Angel és később az összes lány úgy kezelte, ahogy. És az is mutatja, hogy valójában jó ember, ami később a pályaudvaron történt. Egy homofób seggfej nem így viselkedett volna. A Machez való hozzáállása miatt sem volt Angel szimpatikus számomra.
Viszont a karakterfejlődése így írhatott le egy szép ívet. Ahhoz, hogy a könyv végére megtanulhassa, amit meg kell tanulnia, nem lehetett már az elejétől tökéletes.
Jimmy és a banda szemszöge valahogy jobban megérintett, mindig alig vártam, hogy Jimmy fejezetei jöjjenek a fordítás során. Az ember alapvetően azt hiszi, hogy sztárnak lenni csupa móka és csillogás. Nos, ez a történet a negatív oldalát is bemutatja a dolognak. Jimmy egy transz srác, pánikrohamokkal küzd, és teljesen szét van esve pszichésen, retteg a rajongóitól, retteg attól, hogy egyszer egy őrült rajongója vagy egy transzfób majd meggyilkolja. Lister szép lassan alkoholistává vált, mert képtelen kezelni a sztársággal járó dolgokat, és azt, hogy biszexuálisként még a saját barátai is azt hiszik róla, hogy összevissza szexel mindenkivel és megbízhatatlan. Közben az is nyomja a lelkét, hogy titokban régóta szerelmes Jimmybe. Rowannak pedig a párkapcsolata esik lassan szét, mivel a nyilvánosság előtt nem vállalhatja fel, hogy barátnője van, ugyanis akkor a lány életét is megszállnák a riporterek, paparazzik és rajongók. Ezek a problémák pedig szép lassan felemésztik őket.
– Jimmy – mondja Dave –, hogy érzel a rajongóiddal kapcsolatban?Felvillan az elmémben a fénykép, mielőtt megállíthatnám. Egy rajongólány áll Rowan és fölöttem, miközben a hálószobámban alszunk, a szeme üres, fekete gödör, hegyes cápafogakkal vigyorog.– Szeretem a rajongókat – mondom robothangon.
Bár a srácok sem voltak tökéletesek, mégis sokkal szerethetőbbek voltak számomra mindhárman, mint Angel. Az ő problémáikat, félelmeiket tökéletesen megértettem és átéreztem. Belekerültek egy világba, ami csodavilágnak tűnt elsőre, megvalósulhatott az álmuk, aláírták a szerződésüket, és csak késve jöttek rá, hogy lényegében eladták a lelküket. Kb. olyan volt az egész, mint mikor egy békát betesznek a vízbe, és szép lassan felmelegítik alatta, aztán már csak arra eszmél, hogy az eleinte kellemes fürdőnek tűnő vízben megfőtt. A srácokat is először csak néhány alapvető joguktól fosztották meg, csak egy-két láncot kaptak magukra, aztán mire észbe kaptak, képletesen már egy falhoz voltak láncolva, amitől el sem tudtak mozdulni.
Konkrétan eljutottak odáig, hogy már nem engedték kilépni őket a lakásukból, egyszerűen be voltak oda zárva. És az új szerződésükkel teljesen ki akarták zsigerelni őket.
Tetszett, hogy Jimmy szenvedése teljesen átérezhető volt. A pánikrohamainak a fordítása alatt konkrétan azt vettem észre, hogy én is visszafojtom a lélegzetemet, és veszettül dobog a szívem. Ahogyan a veszélyes helyzetek is átérezhető módon voltak megírva. A közönségtalálkozón kitört pánikhelyzet, valamint a regény végén az egyik nagy fordulat, amire nem számítottam. Fordítás közben reméltem, hogy senkinek nem esik komoly baja, de közben nem voltam biztos benne, így konkrétan aggódtam a karakterekért. Persze, hogy mi történt a végén, baja esett-e valakinek, azt nem árulom el, de klassz volt, hogy ezek a helyzetek valós veszélyt rejtegettek, és így érzelmileg hatással voltak rám.
Lehet, hogy furán hangzik, mert a valóságban nem vagyok oda az alkoholistákért, de a regényben Jimmy mellett Lister volt a másik kedvenc karakterem. És szerintem klassz volt az ő romantikus száluk. Azért volt klassz, mert nem nyomult a történet előterébe, viszont így is felkeltette a figyelmemet olvasóként.
Amit viszont sosem fogok megérteni, hogy a lemezcégek, színészeket alkalmazó ügynökségek miért érzik úgy, hogy megtehetik ezeket a szörnyűségeket a színészekkel, zenészekkel. Vagyis miért érzik úgy, hogy ezt kell tenniük velük a siker érdekében? Miért gondolják azt, hogy a rajongók hazugságokra vágynak? Miért hiszik, hogy a rajongók azt akarják, hogy a kedvenceik tönkremenjenek a hazudozásban és megjátszásban? Abban, hogy nem lehetnek teljesen önmaguk, hogy nem lehetnek szabadok?
– Már csak egy előadás! Aztán békében nyugodhatunk! – Vidámnak hangzik, de még mindig szédülök attól, ami épp történt, és a „békében nyugodhatunk” folyamatosan a fülemben cseng, újra meg újra meg újra.
Én rajongóként azt szeretném, ha akiért rajongok, önmaga lehetne. Ha nem kéne megjátszania magát, nem menne lelkileg tönkre abban, hogy majdhogynem fogolyként kell élnie. Ha azt szerethetne, akit akarna, az lehetne, aki, és senki nem zargatná őt semmiféle módon. Ha valaki tényleg kedvel egy sztárt, akkor nem akar neki rosszat szerintem. Én pl. soha nem visítoznék senki után, nem zaklatnék senkit rajongóként. Amikor anno a Robert Pattinson-filmforgatáson voltunk, akkor is mindig figyeltünk rá, hogy ne legyünk ijesztőek, zavaróak, zaklatók, és arra is, hogy mások se legyenek azok, mert azonnal leállítottuk tömegesen azt, aki nem tudott viselkedni. Egyszerűen csak támogató viselkedést mutattunk, és ez ennyire egyszerű.
Sosem reggelizünk a hotelekben. Néha valaki szerez nekünk valami kaját valahonnan, de nem ehetünk nyilvános helyen. Néha ez azt jelenti, hogy egyszerűen nem eszünk.
A történet vége eléggé feldúlt, nagyon aggódtam az egyik karakterért, nem tudtam, mi fog történni vele, csak reméltem, hogy az utolsó oldalakra helyrejönnek majd a dolgok.
Hogy tetszett ez a könyv?
Összességében nagyon érdekes volt. Bár Angel karakterét nem igazán kedveltem, az ő szála is teljesen lekötött, a srácokét pedig kifejezetten szerettem. A történet az elcsépelt alapsztori ellenére teljesen egyedi, egyáltalán nem hasonlít egyetlen általam olvasott rajongó-sztáros történethez sem. Tele van jellemfejlődéssel, nagyon fontos tanulságokkal. A veszélyes helyzeteket valóban veszélyesnek érzi az ember, valódi tétje van dolgoknak, ami izgalmassá teszi az olvasást.
Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik Alice Oseman könyveit, azoknak, akik egy teljesen egyedi rajongó-sztár alapsztorijú történetet szeretnének olvasni, és persze LMBTQ+ rajongóknak is.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet brit borítóval:
Itt pedig amerikai borítóval:
Nyereményjáték:
A regényben szereplő The Ark fiúbandáért egyszerűen megőrülnek a rajongóik…, és bizony mindannyian ismerősünk ilyen zenekarokat a valóságban is! Minden állomáson találtok egy nyomot, ami alapján ki kell találnátok, melyik imádott fiúcsapatra gondoltunk. A megfejtést, azaz a zenekar/csapat nevét írjátok be a Rafflecopter megfelelő rubrikájába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nyom a játékhoz:
Szerepeltek a Camp Rock című filmben. Testvérek. 6 albumuk van, a legelső: It's About Time (2006).
Állomáslista:
06. 18. Hagyjatok! Olvasok!
06. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 22. Csak olvass!
06. 24. Ambivalentina
06. 26. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése