A Kulcslyuk Kiadó jóvoltából ezúttal két könyvvel is megismerkedhettek, amelyek segítenek abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessetek. Lépjetek bloggereinkkel a lelki fejlődés útjára, és a turné végén ti is nyerhettek egy könyvet.
Extraként ezúttal egy nagyon izgalmas interjút hoztam nektek a könyv két szerzőjével, akiknek nagyon köszönöm az érdekes válaszokat. 😊
– Honnan jött az ötlet, hogy népmesék tükrében írjatok nőkről szóló önismereti, önfejlesztő könyvet?
Vibók Ildi: – 2024 őszén – pont egy rázós élethelyzetben – jött egy meghívó a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár gyerekrészlegét vezető Bozzai Judittól és Zsigri Máriától – Juci, Ria, nem tudok elég hálás lenni Nektek! –, hogy indul egy meseterápiás műhely: A hősnő útja. Soha még csak hasonlón sem vettem részt, de most annyira éreztem, hogy ott kell lennem… Szóval elmentem. A mese – mit mondjak – telitalálat volt. A különböző érzések hetekig kavarogtak, de egyet biztosan tudtam, óriási szerencsém van, hogy létezik ez a csoport. És arra gondoltam, hogy a kevésbé szerencséseknek – akik nem találják meg ilyen könnyen ezt a mindenben támogató közeget – talán segíthetne egy könyv. Már van valamennyi tapasztalatom abban, milyen segítő szakemberrel könyvet írni, és azt is tudom, hogy lehetnek élethelyzetek amikor a könyv jelenti az egyetlen támaszunkat. Szóval – miután pár napig rágódtam a dolgon – ráírtam Katára...
Krékó Kata: – Pszichológusként több mint húsz éve dolgozom nőkkel. A terápiás eszköztáramat szeretem bővíteni, hogy minél inkább a nők egyedi igényei szerint tudjam alakítani a terápiás folyamatot. Így találtam rá Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápia módszerére, amit idén pont tíz éve sajátítottam el. A meseterápia engem is elvarázsolt, és nyolc éve elindítottam az önismereti meseműhely-foglalkozásokat nők számára. Először az Őrségben, ahol élek, majd 2025 szeptemberében Szombathelyen, ahol a Berzsenyi Dániel Könyvtár ad helyet a havonta megrendezett műhelynek. Ide látogatott el Vibók Ildi, és a csoport után egy rövid e-mailben megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem könyvet írni vele. Nekem pedig volt. 😊 Nagyon is.
A népmesék egyedülálló módon segítik a nőket a lelki kiteljesedés útján. A mese mint történet a legkülönfélébb élethelyzetekre kínál megoldási javaslatokat. Teszi mindezt szimbolikus formában. A mesét olvasva vagy hallgatva megnyílik a belső képzeleti tér, megelevenednek a szereplők, és útra kelünk a lelkünk zegzugos tájain. A mese elején a hősnő egy problémával találja szemben magát, amit a mese végére megold, miközben ellenfelekkel vagy kihívásokkal találkozik, és segítőkre tesz szert.
Önismereti és terápiás módszerként azért működik nagyon jól a mese női csoportban (vagy egyéni terápiás folyamatban), mert olyan szemléletet tükröz, amit én is hosszú éveken át csiszoltam. A hagyományos „férfiasabb” pszichológusi szemlélet helyett nagyon női módon lehet a mesékkel dolgozni. A mese nem ad tanácsot, hanem megoldási javaslatokat mutat. Ezzel eltűnik a „pszichológus mint szakember” szerep, és inkább kísérőként tudok jelen lenni a nőkkel. Továbbá megmutatja, hogy ezen az úton járunk mindannyian, és nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. A mese a testünkben és a képzeletünkben is megelevenedik, nem marad a ráció, az elme hideg terében – és így mély változásokat indít el bennünk. A szereplőkről beszélgetve pedig önmagunkról beszélünk, sokkal megengedőbb, nem direkt módon.
A kötetben szereplő hősnőkkel azonosulva reményt kaphatunk arra, hogy mi is megoldhatjuk az életünk problémáit. Csak el kell indulni az úton.
– Ketten dolgoztatok a köteten. Miként osztottátok fel egymás között az írást és a kiegészítő munkákat (tudományos kutatás, mesék keresése stb.)? Milyen volt a közös munka?
Ildi: – Könyvet írni jó dolog. Könyvet írni Katával: fantasztikus. Salamon király a varázsgyűrűje segítségével értett az állatok nyelvén. Én úgy érzem, mintha kaptam volna egy gyűrűt, aminek a segítségével kezdem hallani, mit mondanak a számomra a népmesék. Mert a népmese talán pont az a méltatlanul mellőzött kincs, amit gyerekként imádunk, de felnőtt korunkra – amikor igazán szólni tudna hozzánk – elfelejtünk. Soha nem gondoltam volna, mennyi mindenre kell odafigyelni, miközben más nép meséjét a mi valóban gyönyörű nyelvünkre ültetjük át. Hogy dolgok – amik felett átsiklik a szemünk – micsoda jelentéssel bírnak. A könyv végén megköszöntem Katának a barátságát és azt, hogy az írás izgalmasabb volt, mint egy skandináv krimisorozat, és hogy a népmesék már egész mást jelentenek nekem. És ez tényleg így van, pedig azóta még két krimisorozaton teszteltem a dolgot. 😊
Kata: – A közös munka nagyon inspiráló volt. Támogattuk és biztattuk egymást, sokat ötleteltünk, és közben a hétköznapi életünk történéseibe is beavattuk egymást. Barátság szövődött köztünk a munka során. Így jó alkotni. (Ez az igazi sisterhood megélése, amire egy későbbi kérdésnél utalsz.)
A mesék értelmezése volt az én fő feladatom. Ehhez olyan történeteket kellett válogatnunk, amelyek főhőse nő, és a női lélek kiteljesedésének útját járja. Az évek alatt sok ilyen mesét gyűjtöttem, de most a kötethez újabbakat is kerestünk. Sokat nyomoztunk az interneten, és idegen nyelvű könyveket is beszereztünk. Azt is fontosnak tartottuk, hogy rátaláljunk minden mese eredeti formájára.
– Nehéz volt rábukkanni a megfelelő mondanivalóval rendelkező, nőkről szóló népmesékre? Hogyan történt a válogatás közülük?
Ildi: – Inkább úgy mondanám, nem volt könnyű. Mert ugyan tényleg rengeteg mesét olvastunk végig, de nekem a „nehéz” mindig valami fárasztó tevékenységhez kapcsolódik, és ez akkor inkább inspiráló volt. Teljesen beszippantott a mesék világa. A szülinapom is akkortájt volt, és kaptam egy ősrégi zulu, egy tibeti meg egy kínai mesekönyvet is. 😊Ráadásul mindig meg akartuk találni egy adott mese legősibb fellelhető formáját. Igazi nyomozómunka volt.
Kata: – A népmeséknek csupán töredéke szól a nők fejlődésútjáról. Az a benyomásom, hogy sokkal több a férfi hősökről szóló történet. És bizony vannak olyan népmesék, amelyek a patriarchátus szemszögéből mutatják be a nőt: elérendő célként és a férfi kiválasztottjaként – akit a hős emel fel királynői minőségbe.
Sok kutatómunkát végeztünk ahhoz, hogy rátaláljunk a kötetben bemutatott gyöngyszemekre. Nagy kihívás, de fantasztikus érzés először „találkozni” egy hősnővel. Megismerni a történetét, és rácsodálkozni a benne lakozó szépségre és erőre.
Milyen szempontok szerint válogattunk? Kevésbé ismert meséket szerettünk volna elhozni a közönségnek. Olyan történeteket, amelyekkel nagy valószínűség szerint még nem találkoztak. Törekedtünk továbbá a kulturális sokszínűségre. Valamint az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy sokféle hősnőt mutassunk be. Mindenkinek más a története, más nehézséggel küzd, és más-más erőforrásra talál rá önmagában.
– Mely nép népmeséi állnak a legközelebb hozzátok?
Ildi: – Minden alkalommal, amikor kiválasztunk egy mesét, utazásra indulunk. Persze, csak az interneten keresztül, de én például végigjártam azokat a tájakat, ahonnét a mese származott, és amire csak rábukkantam, azt buzgón elolvastam az ott élő emberek történelméről, kultúrájáról, hétköznapjairól; még a turisztikai leírásokat is átböngésztem, de tényleg. És ezzel Kata is így volt, mert röpködtek közöttünk az izgalmasabbnál izgalmasabb információk. (Ennek amúgy nagy hasznát vettük a könyv végén lévő Tudásmorzsák fejezet megírásakor.) Egy idő után mintha már magunk is az ott élők emberek valamelyike lettünk volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ugyan kedvenc meséim vannak, de azok földrajzilag nemigen kötődnek egymáshoz. Amúgy bármelyik mesében is kalandoztunk, mindig beleszerettünk kicsit. Voltak könnyebb történetek – én magam meglehetős szószártyár tudok lenni, így az olasz mesék mintha csak nekem íródtak volna –, de az inuit mese szűkszavú, szikkadt keménységével tényleg megküzdöttem. Mindamellett lenyűgözőnek tartom… És persze ott vannak a kegyetlenségükben gyönyörű fekete-afrikai történetek, amikkel nagyon nehéz megbirkózni, vagy Tibet, ahol olyan leheletfinoman ábrázolják, hogyan cipeljük az elmúlt életek traumáit… Nem tudnék választani.
Kata: – Én igazán most döbbentem rá arra, hogy a mese megfogalmazása milyen mélyen tükrözi az adott kultúra világképét. Ildivel nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez a sokszínűség a fordításban is megjelenjen. Például az inuit eszkimó mesék nagyon rövidek, minden szónak súlya van – tükrözik azt, ahogy ennek a népnek zord környezeti feltételek között kell életben maradni. Ezzel szemben egy indián mese tele van életteli természeti képekkel, és a hősei hosszú utat járnak be – nem spórolnak annyira az energiával. 😊Én mindegyik mesére ugyanúgy rácsodálkozom. Nem tudnék választani kedvencet.
– Az én kedvenc mesém a kötetből A Vadlúd Tó volt, mert számomra a sisterhoodról, a női összefogásról, női barátságról, egymás támogatásáról szólt, és mert nem az a vége, hogy a főszereplő nő férjhez megy és/vagy gyereket szül, hanem másképp találja meg a boldogságát és a helyét a világban. Nektek melyik a kedvenc mesétek a könyvből, és miért pont az?
Ildi: – A mese, ami örök kedvencem marad, A Rókalelkű. A főszereplője a legbölcsebb, legszabadabb teremtés, akivel olvasmányaim során összefutottam, és az életszemlélete rengeteget adhat mindannyiunknak. Persze akad mindig egy aktuális kedvenc – az a mese, ami megdolgoztat, attól függően, pont milyen élethelyzetben vagyok, és ez most számomra is A Vadlúd Tó. 😊
Kata: – Ezt a mesét én is nagyon szeretem. A női összetartozás érzése miatt, és az életszemlélete miatt. Ez egy kínai mese, és értelmezésem szerint a taoista wu wei koncepciót láthatjuk benne megjelenni. Mint a víz, együtt áramlik a természet törvényeivel a két lány, és így állítják helyre a rendet a világukban.
Valóban törekedtünk arra, hogy olyan meséket is bemutassunk, amik eltérnek a klasszikus narratívától: a hősnő férjhez megy, vagy boldog párkapcsolatban él, és esetleg gyermeke is születik. Ugyanakkor, a hősnő útja lélektani megközelítése szerint a mese cselekményét és szereplőit is a saját lelki világunkban találjuk meg. Tehát a mesebeli menyegző azt szimbolizálja, hogy a nő megteremtette magában a női és férfi minőségek egészséges egyensúlyát. Tehát önmagában teljes emberré vált. Ezek a mesék nem azt sugallják, hogy kiteljesedni csak kapcsolatokban tudunk. Sőt. Inkább azt mutatják meg, hogy minél teljesebb emberként lépünk be a kapcsolatainkba, annál többet tudunk adni a világnak. Ez az igazi boldogság.
Nem tudnék egy kedvenc mesét megnevezni. Azonban van egy mesehősnő, akivel a legmélyebb kapcsolatom van, ő pedig a Szóló szőlő királylánya. Őt vittem 10 évvel ezelőtt a meseterápiás képzés önismereti munkájába. Már kislány koromban megszólított, és azóta is újabb és újabb felfedezésekre vezet engem.
– Miben különböznek a népmesék a többi mesétől? Miért fontos szerintetek, hogy a nők (és persze mindenki más is) népmeséket is olvasson?
Ildi: – A népmesék valami egészen különleges ősi tudást hordoznak és adnak át az olvasóiknak – legyőzve az időt, és legyőzve a teret is. Nagyon sok ember, nagyon sok tapasztalat, nagyon sok élethelyzetre adott válasz, megoldás sűrűsödik össze egy-egy történetben. Az olvasásukkor pedig igazi önismereti utat járhatunk be akár egyedül is. Amikor A hősnő útja kötetben előforduló 13 népmesére gondolok, nem tizenhárom nő történetét látom magam előtt, hanem azét a rengeteg asszonyét, akinek a sorsa mind belefonódott azokba a sorokba, és aki a megélt tapasztalásaival a segítőinkké vált. Köszönöm Nekik...
Kata: – Kezdem azt gondolni, hogy a nőket leginkább az az erőtér gyógyítja, ami akkor jön létre, amikor körben ülünk, és meghallgatjuk egymás történetét. Nem adunk egymásnak tanácsot, senki sem szakértője a másik életének. Jelen vagyunk, figyelünk, és megtartjuk egymást. Ebből nagy hiányunk van a rohanó világban.
Az agyunk a történetekre teljesen máshogy reagál, mint a puszta tényekre vagy a száraz tanácsokra. Mondhatni felvillanyozódik 😊, sok agyterület együtt kezd dolgozni. Aktiválódnak az érzékszervekkel kapcsolatos területek és a mozgásért felelős agyterületek is. Azaz: teljesen át tudjuk élni, sok szinten meg tudjuk tapasztalni a kapott információt. Ez az információátadás egyik legtermészetesebb módja az idegrendszerünk számára. A történeteket átéljük érzelmileg is, és megmozgatja a képzeletünket. A történetek, és így a mesék is segítenek megértenünk a világunkat, és hozzá tudnak járulni a lelkünk és a közösségünk gyógyulásához. Ezenfelül a népmesék hozzákapcsolják a lelkünket és a szellemünket a világ rendjéhez.
Természetesen vannak, akik úgy érzik, hogy a mesék világa távol áll tőlük. Ez is rendben van. Azt azonban javaslom, hogy hozzanak ők is létre elfogadó, egymást támogató női kört, ahol elmesélik a történeteiket. Mert amikor történeteket, mesét hallgatunk akkor nem okos tanácsot kapunk. Hanem értékes javaslatokat és új szempontokat. Ehhez mindenki úgy kapcsolódik, ahogy szeretne: ötletet merít, megoldási javaslatot kap, vagy egyszerűen meglátja a reményt arra, hogy van kiút a legnehezebb helyzetből is.
– A könyv végén van egy összefoglaló a feminin és maszkulin minőségekről. Ez röviden arról szól, hogy vannak nőies és férfias lelki minőségek, de mindkettő minden emberben megtalálható különböző arányban, és a lényeg, hogy minden emberben a megfelelő egyensúlyba kerüljenek (ez az egyensúly pedig mindenkinél más és más). Elgondolkoztam azon ezt olvasva, hogy ha ezek a minőségek mindenkiben megvannak, tehát a nőkben nemcsak feminin, a férfiakban nemcsak maszkulin minőségek vannak, hanem mindenkiben van mindkettő, akkor miért kell ezeket megkülönböztetnünk és nemet adnunk nekik? Nem lehetnének egyszerűen csak különböző emberi minőségek, amiket egyensúlyba kell hoznia magában mindenkinek ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott személyisége és élete legyen?
Ildi: – A bennem élő biológus azt mondja, minél konkrétabban behatárolunk, minél pontosabban megnevezünk valamit – amikor kommunikálunk róla –, annál biztosabban tudhatjuk, hogy mind ugyanarra gondolunk. Az én agyam elég rendszerező, így számomra nagyon megkönnyítik a világban – és ebbe beletartozik a saját lelkem is – való eligazodást a minél pontosabb definíciók. Úgyhogy nekem ez a fajta felosztás sokat segít. Nem a különbségeket hangsúlyozza, csak a pontos meghatározás miatt szeretem, hogy van.
Kata: – Nagyon érdekes és fontos kérdés. A világunk kettősségekre épül. Ilyen dualitás a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, az igen és a nem. A mesék is kettősségekben gondolkoznak. A szereplők vagy jók, vagy rosszak. A jó jutalmat kap, a rossz megbűnhődik. Ilyen kettősség a női és a férfi is.
Nagyon bízom benne, hogy el fog jönni az az idő, amikor általánosságban fogunk beszélni emberi minőségekről és ezek egyéni vagy közösségen belüli egyensúlyáról. Most azonban még nem tartunk ott. Ugyanis nem minden minőség egyformán értékes a patriarchális világban.
Az egészséges férfias minőségeket sokkal többre tartja a társadalmunk. A patriarchátus azt mondja, hogy akkor vagy értékes, ha magas teljesítményt érsz el; ha kitartóan küzdesz még akkor is, ha a tested pihenni szeretne; ha az érzelmeidet háttérbe szorítod és racionális maradsz; ha a célt tartod szem előtt; ha egyedül érsz fel a csúcsra. A női minőségek ezt a pólust egészítik ki. A férfias stabilitást a női ciklikusság. A férfias racionalitást a női érzelmesség és intuíció. A férfias védelmet a női gondoskodás. A férfias küzdést a női ráhagyatkozás. A férfias kijavítás, megszerelés és a nőies elfogadás. És még sokáig sorolhatnám. Azonban ebből a felsorolásból is látszik, hogy társadalmi szinten a női minőségek java nem több furcsa hóbortnál.
Nevezhetnénk ezt a két egymást kiegészítő minőséget jinnek és jangnak is, azonban van még egy fontos szempont, amit érdemes mindenkinek megfontolni. Ezeknek a minőségeknek a működtetését testi szinten hormonok és az idegrendszer teszi lehetővé. A fent felsorolt férfias minőségekhez tesztoszteron és stresszhormonok kellenek. A női minőségeket pedig az ösztrogén, a progeszteron és az oxitocin támogatja többek között.
Terápiás munkám során azt vettem észre, hogy a férfiasan élő nők (akik rohannak, megfelelnek, sok felelősséget vállalnak, rengeteg döntést hoznak, nagy rajtuk a nyomás, alig pihennek) hajlamosak a hormonális zavarokra. Miért? Mert nincs a férfias működéshez megfelelő hormonális hátterük. Sokáig bírjuk, mert a szervezetünk nagyon ellenálló. Úgy veszem észre, hogy ha előbb nem, akkor a változókor környékén bukkannak fel a problémák. Mert nőként nem bírjuk tovább stresszhormonokkal az életet.
A stresszhormonok és a nemi hormonok azonos előanyagból képződnek. Ha a női szervezet hajt, küzd és teljesít, akkor ez a stressz kimeríti a hormonális erőforrásait, és idővel egészségügyi problémái lesznek. A férfi szervezetben lényegesen több a tesztoszteron. A férfinak szüksége is van arra, hogy teljesítsen, mert a tesztoszteron csak akkor termelődik megfelelően, ha rendre kimerülnek a készletek. A társadalmi elvárások a nők hormonális egészségét finoman szólva sem támogatják. Meggyőződésem, hogy ha a női minőségek az őket megillető méltó helyre kerülnének, akkor mindannyian sokkal boldogabbak és egészségesebbek lennénk.
A kötetben szereplő mesék hősnőinek zöme a patriarchális közeg miatt van bajban. Azt mutatják meg nekünk, hogy milyen sokféle módon találhatjuk meg a lelki egyensúlyunkat a jelenlegi társadalmi feltételek mellett is.
– A mesék mellett Lélekbonbonok, Tükör elnevezésű mélylélektani elemzések, valamint kérdések és feladatok is vannak a könyvben. Ezek mind adtak számomra valami pluszt, elgondolkoztam rajtuk. Időnként azonban más gondolatokat és -érzéseket is kiváltott belőlem egy-egy mese, mint amikről az elemzésekben olvastam. Baj, ha egy olvasó teljesen mást lát az adott mesében, mint amit ti láttatok, vagy elég, ha elmélkedésre késztetik a mesék, még ha időnként más irányba is indulnak el a gondolatai? Így is segíthetnek a kiegészítő szövegek és feladatok abban, hogy a lélekfejlődés útjára lépjen?
Ildi: – Én azt hiszem, a népmese egy olyan – rendkívül fontos – kommunikációs forma, amellyel múltbeli életutak üzennek a jelenbelieknek. És az emberi kommunikáció nagyon szabad és nyitott világ – szerencsénkre viszonylag kevés örökletes modullal. Van egy „szándéka” az adó félnek, és van a „vevő” hozzáállása. Mivel a mondandó korokon és kultúrákon át ível, még nagyobb lehet az eltérés a fejünkben megjelenő képben. De ez lehet, csak addig van így, amíg a fejünkkel vagyunk a mesében, mert abban a pillanatban, hogy megengedjük, hogy az ősök szava a lelkünkig hatoljon, a kiváltott érzések is közelíteni kezdenek. A Tükör fejezetek, a kérdések és a gyakorlatok talán ezt az elmélyülési folyamatot segíthetik, amikor az olvasó úgy gondolja, hogy beengedi őket. És mivel például én magam is folytonos változásban vagyok, újra és újra elővéve ezeket a részeket, nekem sem jelenti kétszer ugyanazt. Egyre többet kapok.
Kata: – A népmesék különlegessége az, hogy rendet teremtenek a lelkünkben. Olyan több ezer éves élettapasztalatokat összegeznek, amelyek a mai ember számára is nagyon aktuálisak. Nekünk azonban már segítségre van szükségünk a dekódoláshoz. Azonban bármilyen gondolati vagy elméleti körben is nézünk a mesére, mindig kerek egészet kapunk.
Nagy volt a csábítás, hogy racionális meseelemzés is helyet kapjon a kötetben (elsősorban szakemberek számára), de elvetettük ezt az ötletet. A mesék a testben kelnek életre, átéljük őket, azonosulunk a főszereplővel, megérezzük az érzéseit. A történetek nem maradhatnak az elme világában, mert úgy nem válhatnának a részünkké. Mégis módot kellett találnunk arra, hogy bemutassuk azt a lélektani utat, amit a hősnő bejár, azaz dekódoljuk a mese szimbolikus történését. Így történt, hogy Ildi felhívott kutyaetetés közben, és azt javasolta, hogy tartsunk Tükröt az olvasónak. A tükör – ha belenézünk – azt a fejlődési utat mutatja meg, amit a mese hősnőjével együtt bejártunk. Megmutatja, milyen készségekre és erőforrásokra tett szert a hősnő, és milyen feladatokkal birkózott meg.
Ez azonban csak egy megközelítés a sok lehetséges közül. Minden mese közös kincsünk, de az egyéni lélekben kel életre. Nem érdemes azon morfondírozni, hogy „mit akart ezzel mondani a költő”. Nagyszerű, ha az olvasó elmélkedik a mesén, vagy csak hagyja, hogy hasson rá a történet. A kérdések és gyakorlatok így is használhatók, mert szélesítik az önismeretet. A Tükör és a Lélekbonbon pedig – szándékunk szerint – simogatja a lelket.
– Ha nem ti lennétek ennek a kötetnek az írói, hanem valaki más, és olvasóként vennétek a kezetekbe, melyik mesét olvasnátok el elsőként belőle, és miért azt?
Ildi: – Most levettem a polcról a könyvet, és belenéztem. Az Oni nevetésével kezdeném. (Vajon miért is az a mese az első?) Vannak helyzetek, amikor a szörny olyan borzasztó, hogy az ember nem talál rajta más fogást – csak a humort és az isteni segítséget. Az én mesém most Az Oni nevetése lenne...
Kata: – Ma az együttérzés című fejezetet választanám, azaz a tibeti népmesét. Mindig, amikor rám tör a „nem vagyok elég jó” érzése, akkor szükségem van arra, hogy megértőbb és együttérzőbb legyek magammal.
– Ha lehetőségetek lenne írni egy saját modern népmesét, amiben bemutatjátok a modern nők életét, lelkét, problémáit, örömeit a jövő nemzedékeinek, miről szólna a ti mesétek? Mit tartanátok fontosnak átadni vele?
Ildi: – Izgalmas kérdés, és már nekem is eszembe jutott. A csapból is az folyik, hogy ez egy rohanó világ. És félő, hogy ami ennyire gyors, talán felületesebb is… Én alapjából egy lassú ember vagyok, és ez szerintem az egyik legjobb tulajdonságom. Legalábbis én nagyon szeretem. 😊 Az én mesém egy olyan nőről szólna, aki megtalálja az utat – persze, csak ha szükségesnek érzi –, ami a frusztráló rohanásból elvezeti őt egy nyugodtabb, lassabb, elmélkedőbb világba, aki legyőzi a külvilág egyre sürgetőbb, egyre pörgőbb életmódot követelő sárkányát. Mert valahol itt kezdődik nekem a szabadság. Jut eszembe – erről már van is mese: A Rókalelkű… 😁
Kata: – Több mint húsz éve dolgozom nőkkel, akik beavattak a bizalmukba, és rám bízták életük történetét. Azt látom, hogy a patriarchátus a bőrünk alá is beférkőzött. Először ott kell átírnunk, hogy a világban is helyreálljon a rend. Kiemelném a nőknek azt a szélsőségesen maszkulin hozzáállását önmagukhoz, miszerint: valami baj van velem, valamit meg kell magamon javítani (akár a külsőnkön, akár a lelkünkön, akár az életünkön). Az én mesém arról szólna, hogy bárhol is vagy az úton, jó helyen vagy. Értékes vagy, szeretve vagy, és fontos vagy.
– Mik a jövőbeli terveitek? Fogtok még közösen dolgozni könyvön, vagy külön-külön vágtok bele valami új projektbe?
Ildi: – A hősnő útja írása egy igazán intenzív időszak volt. Szó szerint éjjel-nappal, egyfolytában és mindig ezzel foglalkoztunk – röpködtek az e-mailek, napi több videóchat, még kutyasétáltatás közben is az éppen esedékes meséről beszéltem; a családom erősen megérezte, hogy pont milyen női sorsban vagyunk Katával… 😊 És ahogy az ilyenkor lenni szokott, amikor leadtuk a kéziratot, jöttek az elvonási tünetek… Szóval nem volt kérdés: A hősnő útja inkább a kezdete valaminek...
Kata: – A mi hősnői utunk folytatódik, mert tele vagyunk ötletekkel, és még sok mindent meg szeretnénk osztani veletek! Ahogy időm engedi, szeretnék összeállítani egy képzést nőkkel dolgozó szakemberek (pszichológus, coach, pedagógus, természetgyógyász stb.) számára, ami a nők egyedi igényeit veszi figyelembe.
– Hol találkozhatnak veletek a közeljövőben az olvasóitok, ha esetleg dedikálást szeretnének a könyvükbe?
Kata: – Mindkettőnk hősnői útja a természetbe vezetett minket. Ildi Ausztriában, egy csodálatos, magas hegy oldalában él, én pedig az Őrségben. Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Könyvtárban minden hónapban tartok A hősnő útja meseműhelyt, ide is várjuk az érdeklődőket. És hamarosan ellátogathattok a www.hosnoutja.hu honlapra is, ahol egy ajándék vár rátok: készítettünk egy ajándék fejezetet, amit letölthettek a honlapról. Minden aktuális hír és információ itt fellelhető lesz.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A játék során minden állomáson egy népmese címét találhatjátok. A feladatotok ezúttal az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére írjátok be, mely nép meséjéről van szó. (A https://estimesetar.blogspot.com/ oldal segíthet nektek a feladatban.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Cím a játékhoz:
Ogán Fia
Állomáslista:
06. 12. Könyv és más
06. 15. Szembetűnő
06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra
06. 20. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése