Ruben és Zach az egyik leghíresebb amerikai fiúbanda, a Saturday tagja és legjobb barátok, ám eléggé megzavarja a kapcsolatukat a közöttük elcsattanó csók! De ha ez nem lenne elég, életük első nemzetközi turnéján vesznek részt, az egyik tagjuknak függőségi gondjai vannak és a menedzsmentjük szinte minden pillanatukat beosztja. Vajon túléli a zenekar a tagjai közti feszültséget? Tartsatok bloggereinkkel az If This Gets Out – Ha ez kiderül regény blogturnéján, a könyvet a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri!
Miért választottam ezt a könyvet?
Korábban olvastam Alice Oseman Erre születtem című regényét, ami ehhez hasonlóan egy híres fiúbandáról szóló LMBTQ+ könyv volt, és érdekelt, hogy ez mennyiben tud valami újat adni.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Ruben és Zach, akik Angellel és Jonnal együtt alkotják a Saturday nevű világhírű zenekart. Ruben meleg, de a zenekar menedzsmentje lényegében megtiltja neki, hogy ezt nyilvánosan is felvállalja. Emellett az a titok is nyomja a vállát, hogy szerelmes Zachbe, akiről azt gondolja, hogy teljesen heteró. Amikor kiderül, hogy ez nincs így, a dolgok csak még bonyolultabbá válnak. A menedzsment lényegében fogolyként kezeli mind a négy fiút, a testőreik idővel már nem az épségüket védik, hanem konkrétan a börtönőreikké válnak, ám van az a pont, amikor az ember besokall, és elgondolkozik azon, hogy inkább felrúgja az álmait, mert azok már rémálommá változtak.
Ez a regény sokkal inkább hasonlít azokhoz a sztárokról szóló ficekhez, amiket életem során olvastam, mégsem untam egy pillanatig sem. Egyszerűen azért, mert teljesen át tudtam érezni a fiúk szenvedését, és alig vártam, hogy végre kitörjenek a börtönükből, és elküldjék a menedzsmentjüket a pokolba. Legalábbis nagyon reméltem, hogy ide fut majd ki végül a történet...
Míg az Erre születtemben egy rajongó és az együttes egyik sztárja szemszögéből ismerhettük meg a történéseket, és a romantikus szál a háttérbe szorult sok egyéb más szál miatt, addig ebben a könyvben a rajongók szemszögét nem ismerhetjük meg, csak az együttes két tagjáét, Rubenét és Zachét, és a romantikus szál nagyon is a történet hangsúlyos részét képezi. Emellett, míg az Erre születtemben az LMBTQ+ szál sem hangsúlyos (Jimmy transz, Lister biszexuális, de nem ezen alapul a cselekmény fő konfliktusa), addig a Ha ez kiderülben több fontos konfliktus is abból ered, hogy Ruben meleg, Zach pedig biszexuális.
Szóval bár a két történet egy-egy híres együttesről szól, lényegében nem igazán hasonlít egymásra, mindkettőnek teljesen más a sztorija. Így aki az egyiket már olvasta, nyugodtan belekezdhet a másikba is, mert teljesen mást fog nyújtani számára.
A történet eleje lényegében arról szól, hogy Ruben és Zach egymást kerülgetik, folyton félreértik a másikat, hülyén viselkednek, közben magukban szenvednek, de a világ minden kincséért sem beszélnék meg nyíltan, hogy most akkor mit is éreznek igazából. Miközben a szenvedésüket olvastam, alig vártam, hogy végre megnyíljanak egymás előtt, és kiderüljön, hogy valójában mindketten odavannak a másikért. Ehhez persze Zachnek is el kellett fogadnia, hogy valójában biszexuális, csak eddig elnyomta magában ezt.
Amikor viszont Zach kezdi levenni a pólóját, ügyelek arra, hogy semmiképpen ne nézzek oda, akárcsak az elmúlt hónapok többi koncertjén. Mert bármennyire is meghatározhatatlan az a „plusz”, ami felkelti a figyelmemet Zachben, mindenesetre megvan benne. Akárhogyan próbálom kiölni ezt az érzést, nem tudom teljesen kikapcsolni. Vagyis amíg nem tudom elfojtani magamban az ostoba tréfát, amit az agyam mostanában űz velem, addig úgy kell bánnom a póló nélküli Zachkel, mint Medúzával. Ha ránézek, halál fia vagyok.
Amint ez a probléma megoldódott, a két srác nagyon cuki párost alkotott, tökéletesen megvolt közöttük a kémia. A következő problémák pedig már jobban érdekeltek olvasóként, mert olyan emberjogi, melegjogi kérdések kerültek elő, amik szerintem egyfelől izgalmasak, másfelől nagyon hatottak az érzéseimre.
Úgy élni, hogy nem lehetsz önmagad, folyton maszkot viselni mások előtt, borzalmas érzés. Végignézni, ahogy lényegében mind a négy srác valamilyen módon elnyomja a saját énjét, csak mert a menedzsmentjük és a szerződésük ezt várja el tőlük, szívszaggató volt. A legjobban Angelt viselte meg ez az egész, a barátai és a szemem előtt roppant össze teljesen, és érezni lehetett, hogy előbb vagy utóbb történik majd valami szörnyűség vele. Hogy mikor és mi, azt nem tudtam, de biztos voltam benne, hogy eljön majd az a pont. És annak ellenére, hogy tudtam, mégis megrázó volt eljutni odáig.
Ebben a könyvben a menedzsmentet sokkal jobban gyűlöltem, mint az Erre születtemben. Ott is elég sok láncot aggattak a srácokra, de mégsem ennyit. Ebben a könyvben konkrétan volt olyan helyzet, amiben fogva tartották a négy fiút. Bár hazugságokkal és kígyómódra, de konkrétan megtiltották nekik azt is, hogy azok legyenek, akik. Nemcsak olyan szempontból, hogy Ruben és Zach nem vállalhatták fel a melegségüket és biségüket, valamint a kapcsolatukat. Hanem még azt is megszabták, hogy kinek milyen személyiséget kell eljátszania a nyilvánosság előtt. Pl. a csendes, visszahúzódó srácra rákényszerítették, hogy a testét és a szexualitást használja fel az imázsához, a vadabb, energikusabb srácra pedig ráparancsoltak, hogy a visszafogott karaktert játssza. Ruben pedig nem mutathatta meg, hogy milyen profin tud énekelni, mekkora a hangterjedelme, mert ő az „átlagos srác” skatulyáját kapta. Szóval a menedzsment nemcsak szimplán homofób volt, hanem konkrétan megfosztották a srácokat az alapszemélyiségüktől, mert úgy gondolták, hogy egy másik személyiséggel jobban eladhatók.
– Figyelj – vág bele. – Talán voltak rossz gondolataim a dolgok alakulása miatt, de sosem szűntem meg kedvelni téged. Nem ígérhetem, hogy akkor is kedvelni foglak, ha sorozatgyilkos leszel, vagy, mondjuk, neonáci vagy ilyesmi, de egyébként nagyjából rendben vagy.
A zenekar menedzsere egyébként Jon apja, ami nem igazán könnyíti meg szegény srác életét, mert kétszeres nyomás nehezedik rá.
Az biztos, hogy rühelltem Jon apját és az egész menedzsmentet, és ezért a sztori vége felé volt egy jelenet, ami egyszerűen felszabadító volt, és kb. végigbőgtem. Ami meglepett, hogy nem itt ért véget a történet, mert jött még egy fordulat a menedzsmenttel kapcsolatban, ami feldühített, és ismét alig vártam, hogy a srácok s*ggbe rúgják őket.
Hogy tetszett ez a könyv?
A közös alapsztori ellenére teljesen más volt, mást helyezett fókuszba, és nekem is mást adott ez a könyv, mint az Erre születtem. Az első pár fejezetben a félreértések miatti nyüglődés, és hogy a srácok véletlenül sem ültek le megbeszélni, mit éreznek egymás iránt, egy kicsit bosszantott, de aztán gyorsan letudtuk ezt a szálat, és azok a problémák, konfliktusok, amik ez után jöttek, teljesen lekötöttek, és érzelmileg is hatottak rám. Volt egy nagy, katartikus jelenet, ami még meg is bőgetett. Mind a négy srác karaktere nagyon szerethető lett, a szerelmi szál is aranyos lett, és egyszerűen jó szórakozás volt olvasni ezt a történetet.
Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik kedvelik a hírességekről szóló szerelmi sztorikat, valamint az olyan LMBTQ+ történeteket, amik az előbújásról, önmagad felvállalásáról és az ezzel kapcsolatos problémákról szólnak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban nem más a feladat, mint válaszolni az állomásokon található kérdésekre. A helyes válaszokat pedig a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasóban találjátok! Jó olvasást!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hol volt az utolsó amerikai koncertje a fiúknak?
Állomáslista:
06. 23. Hagyjatok! Olvasok!
06. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 27. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése