Nem, ne ijedjen meg senki, ez a könyv nem egy hittérítő könyvecske, hanem egy szórakoztató, humoros és igen, romantikus regény. :) Ritkán olvasok kétszer egy könyvet, de ezt most másodszorra olvastam, egyszerűen azért, mert valami könnyed kikapcsolódásra vágytam, és tudtam, hogy ez a történet tökéletes hozzá.
Ateistának vallom magam, de mindig is érdekeltek a különböző vallások, egyfelől, mert olyanok, akár az érdekes mesék, másfelől, mert akár tévedhetek is. Ez a könyv azért tetszett, mert a főszereplője sok mindenben hasonlít rám, ezért könnyen bele tudtam élni magam az érzéseibe, kétségeibe, vágyaiba és félelmeibe.
Marie, egy harmincas évei elején járó, teljesen átlagos nő. Vagy talán mégsem olyan átlagos… Az esküvője napján, az oltár előtt ott hagyja a vőlegényét, majd hazamegy a gyerekkori szobájába, ahol a fejére potyog a fél plafon, és amikor ácsot hív, megjelenik egy szívdöglesztő pasi, aki azt állítja magáról, ő Jézus. Ha ez még nem lenne elég, az állítólagos Jézus közli, hogy hamarosan eljön a végítélet, és aki nem a Biblia szavai szerint élt, az mehet a tüzek tavába, méghozzá örökre. És, nos… Marie bizony nem érez kedvet az örök kárhozathoz.
Bevallom őszintén, sosem értettem, hogy ha Isten létezik, akkor miért nem védi meg az ártatlan embereket a szenvedéstől, betegségektől, gonoszságtól, háborúktól, az idő előtti, kegyetlen haláltól és még sok minden mástól. Főképp a gyerekeket, akik aztán tényleg semmi rosszat nem tehettek még. Hiszen megtehetné, elvileg mindenható. Vagy ha Jézus a gyermeke, hogy nézhette végig, ahogy kegyetlenül megkínozzák és megölik, ha akár meg is menthette volna. Melyik jó anya vagy apa nézné végig ezt?
A könyv, ha nem is tudott teljesen elfogadható magyarázatot adni nekem erre, valamelyest szimpatikusabbá tette számomra Istent. Hogy hogyan? Úgy, hogy bár mindenható lényként írta le, mégis emberi vonásokat adott neki. Isten gyötrődik, kétségei vannak, szenved és szeret. És néha tehetetlen. Külön tetszett, hogy Marie előtt megjelenve, női alakot öltött, mint az emberiség anyja. Szó szerint. Ugyanis félelemmel telve nézi, ahogy a gyermekei (az emberiség) felnőnek, nem biztos benne, hogy jól nevelte őket, csak reménykedik benne. Feministaként persze, azért is tetszik Isten nő alakja, mert a nőket bűnösként, boszorkányként, gonosz csábítóként stb. feltüntető keresztény egyház (akik miatt sok-sok idővel ezelőtt mi, nők másodrangúak lettünk, és azóta is nyögjük ezt), mindig férfi alakban ábrázolja Istent. Pedig miért ne lehetne női alakja is, hiszen még a Bibliában is az van, hogy Isten mindenkit a saját alakjára formált. Vagyis lehet férfi és nő is egyszerre az én értelmezésemben, amolyan kétnemű vagy épp nemváltó lény.
Ahogy Isten emberi a könyvben, úgy a Sátán is. Viszont a Sátán karaktere egy kicsikét zavaros számomra. Ugyanis elvileg szabad akarata van neki is, gyakorlatilag ő valójában hagyná a fenébe a sátánkodást, és inkább elmenne nyaralni, pihenni, új életet kezdeni. De nem teheti, mert Isten végső, nagy tervének része. Vagyis még sincs szabad akarata, Isten irányítja őt.
Jézust szintén emberien jeleníti meg Safier. Anno imádtam a Da Vinci-kódban azt az elméletet, amely alapján Jézus házas, a felesége pedig Mária Magdolna volt. Mert ettől számomra sokkal szimpatikusabb lett, emberivé változott a szememben. És hát, miért ne lehetett volna felesége? Nem volt pap, és a buta, mostanra már haszonnal nem járó, csak hatalmas károkat okozó cölibátust sem Isten találta ki, hanem az egyház, hogy még nagyobb vagyonhoz jusson.
Ebben a könyvben szintén van utalás arra, hogy Jézus szerelmes volt Mária Magdolnába, és hát, Marie-ba is beleszeret. Ezzel pedig kissé tudathasadásos állapotba kerül, mert hol férfiként viselkedik, hol Isten fiaként. És az egyik legnehezebb döntés vár rá: az igaz szerelmet vagy az igaz küldetést válassza-e… Esetleg lehetséges, hogy mindkettőt megkaphatja?
A történetben megjelennek a különböző emberi bűnök, jellemhibák is. A hitetlenség, birtoklási vágy, harag, kegyetlenség, irigység, rasszizmus, mások feletti ítélkezés és hasonlók. Nagyon érdekes, hogy a Sátán mi alapján választja ki az apokalipszis négy lovasát az egyszerű emberek közül, és az is, hogy a négy lovas közül nem mindegyik gonosz, sőt.
Nagyon tetszik az a szoros testvéri kapcsolat is, ami Marie és a nővére, Kata között van. A nővére leszbikus, ami megint csak érdekes témát nyújt vallási szempontból. A könyvben megvannak a hibái, a hitetlenség és a fájdalomtól, rákbetegségtől való teljesen érthető rettegés (hiszen egyszer már végigszenvedte és túlélte a rákot), de a leszbikusságát egyáltalán nem emelik ki, mint bűnt. Egyszerű tényként van csak közölve, mint pl. az, hogy Marie a harmincas évei elején jár. És ez klassz, mert szerintem ennek tényleg csak egy egyszerű ténynek kéne lennie egy normálisan működő világban.
Külön érdekes apróság volt, hogy a regényt néha megszakítja egy-egy képregény, amit Kata rajzol önmagáról és Marie-ról. Nekem nagyon tetszenek ezek a kis képkockák, főképp, mert mindig van bennük valami izgalmas, valami elgondolkoztató és tanulságos.
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek a vallások, akár hívő, akár nem. De csak és kizárólag olyanok olvassák, akik nyitottak, és nem sérti őket, ha valaki másképp gondolkozik Istenről, Jézusról, a hitről, mint ahogyan általában szokás. A könyv jó szórakozást, kikapcsolódást nyújt, így nyár végére pihentető, mégis tartalmas olvasmány.
Kedvenc karakter: Marie, Kata, Joshua (Jézus)
Kedvenc jelenet: amikor Joshua odahívja az asztalukhoz a hajléktalant.
Kedvenc idézetek:
„Apukád nagyon furcsa lényeket teremtett.
Például kacsacsőrű emlőst…
…albatroszt…
…vagy kecskeszakállú férfiakat.
De egy szuper ötlete mégis csak volt.
Az, hogy testvéreket is teremtett.”
„Egyetlen tizenkét évesnek sem volna szabad sírni látni az apukáját. így imádkoztam: „Édes Istenem, add, hogy minden újra jó legyen, és anya visszajöjjön hozzánk." De az imám nem talált meghallgatásra. Lehet, hogy Isten éppen Bangladesben mentette meg az özönvíz elől az embereket.”
„– Hogy is áll a Bibliában? – kérdeztem. – Ne legyen nyugtalan a szívetek! Ne rettegjetek a büntetéstől, vagy a pokol tüzétől. Tegyetek jót a körülöttetek élőkkel, mert ez a kívánságotok, még ha csupán saját magatok miatt is, mert a saját életetek lesz ezáltal gazdagabb és szebb.
Joshua először hallgatott, aztán így szólt: – Ez… ez… nincs benne a Bibliában.
– Pedig nem ártana! – világosítottam fel véglegesen az álláspontomról.”
„– De hát Isten jó, nemde? – kérdeztem habozva.
– Ez ugyanaz az Isten, aki Noé idejében elöntötte a földet vízzel, aki ripityára zúzta Szodomát és Gomorrát, és aki az egyiptomiakra olyan csapásokat mért, hogy csinos kis gazdasági recesszióban volt részük…
– Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem ezt az Istent – mondtam szomorúan.”
„„Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
Oké, erről még én is hallottam. A szöveg emlékeztetett az intercity-vécékben lógó táblákra: „Kérjük, hagyja úgy a helyiséget, ahogy ön is találni szeretné." Mindig, amikor ezt a figyelmeztetést olvastam, felhúztam magam: mi vagyok én, belsőépítész?”
„Marie – mosolygott Kata –, ha Isten létezik, akkor miért vannak nácik, háborúk, és miért létezhet a Modern Talking?”
Ateistának vallom magam, de mindig is érdekeltek a különböző vallások, egyfelől, mert olyanok, akár az érdekes mesék, másfelől, mert akár tévedhetek is. Ez a könyv azért tetszett, mert a főszereplője sok mindenben hasonlít rám, ezért könnyen bele tudtam élni magam az érzéseibe, kétségeibe, vágyaiba és félelmeibe.
Marie, egy harmincas évei elején járó, teljesen átlagos nő. Vagy talán mégsem olyan átlagos… Az esküvője napján, az oltár előtt ott hagyja a vőlegényét, majd hazamegy a gyerekkori szobájába, ahol a fejére potyog a fél plafon, és amikor ácsot hív, megjelenik egy szívdöglesztő pasi, aki azt állítja magáról, ő Jézus. Ha ez még nem lenne elég, az állítólagos Jézus közli, hogy hamarosan eljön a végítélet, és aki nem a Biblia szavai szerint élt, az mehet a tüzek tavába, méghozzá örökre. És, nos… Marie bizony nem érez kedvet az örök kárhozathoz.
Bevallom őszintén, sosem értettem, hogy ha Isten létezik, akkor miért nem védi meg az ártatlan embereket a szenvedéstől, betegségektől, gonoszságtól, háborúktól, az idő előtti, kegyetlen haláltól és még sok minden mástól. Főképp a gyerekeket, akik aztán tényleg semmi rosszat nem tehettek még. Hiszen megtehetné, elvileg mindenható. Vagy ha Jézus a gyermeke, hogy nézhette végig, ahogy kegyetlenül megkínozzák és megölik, ha akár meg is menthette volna. Melyik jó anya vagy apa nézné végig ezt?
A könyv, ha nem is tudott teljesen elfogadható magyarázatot adni nekem erre, valamelyest szimpatikusabbá tette számomra Istent. Hogy hogyan? Úgy, hogy bár mindenható lényként írta le, mégis emberi vonásokat adott neki. Isten gyötrődik, kétségei vannak, szenved és szeret. És néha tehetetlen. Külön tetszett, hogy Marie előtt megjelenve, női alakot öltött, mint az emberiség anyja. Szó szerint. Ugyanis félelemmel telve nézi, ahogy a gyermekei (az emberiség) felnőnek, nem biztos benne, hogy jól nevelte őket, csak reménykedik benne. Feministaként persze, azért is tetszik Isten nő alakja, mert a nőket bűnösként, boszorkányként, gonosz csábítóként stb. feltüntető keresztény egyház (akik miatt sok-sok idővel ezelőtt mi, nők másodrangúak lettünk, és azóta is nyögjük ezt), mindig férfi alakban ábrázolja Istent. Pedig miért ne lehetne női alakja is, hiszen még a Bibliában is az van, hogy Isten mindenkit a saját alakjára formált. Vagyis lehet férfi és nő is egyszerre az én értelmezésemben, amolyan kétnemű vagy épp nemváltó lény.
Ahogy Isten emberi a könyvben, úgy a Sátán is. Viszont a Sátán karaktere egy kicsikét zavaros számomra. Ugyanis elvileg szabad akarata van neki is, gyakorlatilag ő valójában hagyná a fenébe a sátánkodást, és inkább elmenne nyaralni, pihenni, új életet kezdeni. De nem teheti, mert Isten végső, nagy tervének része. Vagyis még sincs szabad akarata, Isten irányítja őt.
Jézust szintén emberien jeleníti meg Safier. Anno imádtam a Da Vinci-kódban azt az elméletet, amely alapján Jézus házas, a felesége pedig Mária Magdolna volt. Mert ettől számomra sokkal szimpatikusabb lett, emberivé változott a szememben. És hát, miért ne lehetett volna felesége? Nem volt pap, és a buta, mostanra már haszonnal nem járó, csak hatalmas károkat okozó cölibátust sem Isten találta ki, hanem az egyház, hogy még nagyobb vagyonhoz jusson.
Ebben a könyvben szintén van utalás arra, hogy Jézus szerelmes volt Mária Magdolnába, és hát, Marie-ba is beleszeret. Ezzel pedig kissé tudathasadásos állapotba kerül, mert hol férfiként viselkedik, hol Isten fiaként. És az egyik legnehezebb döntés vár rá: az igaz szerelmet vagy az igaz küldetést válassza-e… Esetleg lehetséges, hogy mindkettőt megkaphatja?
A történetben megjelennek a különböző emberi bűnök, jellemhibák is. A hitetlenség, birtoklási vágy, harag, kegyetlenség, irigység, rasszizmus, mások feletti ítélkezés és hasonlók. Nagyon érdekes, hogy a Sátán mi alapján választja ki az apokalipszis négy lovasát az egyszerű emberek közül, és az is, hogy a négy lovas közül nem mindegyik gonosz, sőt.
Nagyon tetszik az a szoros testvéri kapcsolat is, ami Marie és a nővére, Kata között van. A nővére leszbikus, ami megint csak érdekes témát nyújt vallási szempontból. A könyvben megvannak a hibái, a hitetlenség és a fájdalomtól, rákbetegségtől való teljesen érthető rettegés (hiszen egyszer már végigszenvedte és túlélte a rákot), de a leszbikusságát egyáltalán nem emelik ki, mint bűnt. Egyszerű tényként van csak közölve, mint pl. az, hogy Marie a harmincas évei elején jár. És ez klassz, mert szerintem ennek tényleg csak egy egyszerű ténynek kéne lennie egy normálisan működő világban.
Külön érdekes apróság volt, hogy a regényt néha megszakítja egy-egy képregény, amit Kata rajzol önmagáról és Marie-ról. Nekem nagyon tetszenek ezek a kis képkockák, főképp, mert mindig van bennük valami izgalmas, valami elgondolkoztató és tanulságos.
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek a vallások, akár hívő, akár nem. De csak és kizárólag olyanok olvassák, akik nyitottak, és nem sérti őket, ha valaki másképp gondolkozik Istenről, Jézusról, a hitről, mint ahogyan általában szokás. A könyv jó szórakozást, kikapcsolódást nyújt, így nyár végére pihentető, mégis tartalmas olvasmány.
Kedvenc karakter: Marie, Kata, Joshua (Jézus)
Kedvenc jelenet: amikor Joshua odahívja az asztalukhoz a hajléktalant.
Kedvenc idézetek:
„Apukád nagyon furcsa lényeket teremtett.
Például kacsacsőrű emlőst…
…albatroszt…
…vagy kecskeszakállú férfiakat.
De egy szuper ötlete mégis csak volt.
Az, hogy testvéreket is teremtett.”
„Egyetlen tizenkét évesnek sem volna szabad sírni látni az apukáját. így imádkoztam: „Édes Istenem, add, hogy minden újra jó legyen, és anya visszajöjjön hozzánk." De az imám nem talált meghallgatásra. Lehet, hogy Isten éppen Bangladesben mentette meg az özönvíz elől az embereket.”
„– Hogy is áll a Bibliában? – kérdeztem. – Ne legyen nyugtalan a szívetek! Ne rettegjetek a büntetéstől, vagy a pokol tüzétől. Tegyetek jót a körülöttetek élőkkel, mert ez a kívánságotok, még ha csupán saját magatok miatt is, mert a saját életetek lesz ezáltal gazdagabb és szebb.
Joshua először hallgatott, aztán így szólt: – Ez… ez… nincs benne a Bibliában.
– Pedig nem ártana! – világosítottam fel véglegesen az álláspontomról.”
„– De hát Isten jó, nemde? – kérdeztem habozva.
– Ez ugyanaz az Isten, aki Noé idejében elöntötte a földet vízzel, aki ripityára zúzta Szodomát és Gomorrát, és aki az egyiptomiakra olyan csapásokat mért, hogy csinos kis gazdasági recesszióban volt részük…
– Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem ezt az Istent – mondtam szomorúan.”
„„Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."
Oké, erről még én is hallottam. A szöveg emlékeztetett az intercity-vécékben lógó táblákra: „Kérjük, hagyja úgy a helyiséget, ahogy ön is találni szeretné." Mindig, amikor ezt a figyelmeztetést olvastam, felhúztam magam: mi vagyok én, belsőépítész?”
„Marie – mosolygott Kata –, ha Isten létezik, akkor miért vannak nácik, háborúk, és miért létezhet a Modern Talking?”
Értékelés: IMÁDOM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése