~ Sárga könyves út ~

2016. augusztus 4., csütörtök

Végős állomás 1-4. - avagy a sorsunk előre meg van írva

Nemrég az egyik tévéadó leadta az első négy Végső állomás filmet, én pedig végignéztem mindegyiket. Mivel lényegében az összes ugyanarról szól, ezért úgy gondoltam, nem külön-külön írok róluk, hanem inkább egyben.

Aki esetleg nem ismerné, a misztikus horror, thriller kategóriába lehet őket sorolni. Mindegyik film elején akad egy szereplő, aki megérzi, hogy valami halálos katasztrófa fog történni, és megment néhány embert a szörnyűséges, brutális haláltól. Csakhogy, ha a halál felírt a listájára, nincs menekvés. A katasztrófák túlélői elkezdenek abban a sorrendben meghalni, ahogyan az eredeti balesetben kellett volna. Haláluk brutális, kegyetlen, mintha a halál direkt szórakozna velük, mert sértésnek vette, hogy elsőre kicselezték.

A szereplők persze megpróbálják másodszorra is átverni, és rájönni, hogyan lehet megállítani a halálláncot véglegesen.

Maga az alapötlet nagyon érdekes, ám egyben szörnyen ijesztő is. Hiszen mind tudjuk, hogy a halál egyszer majd értünk is eljön, megkerülhetjük néhányszor, de az utolsó út úgyis hozzá vezet majd. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a gondolattal, és félnek a haláltól, de számomra ez a film nem emiatt volt sokkoló.

Amikor gyerekkoromban először felfogtam, mit is jelent a halál, és hogy ez minden emberi élet végállomása, csak feküdtem némán az ágyamban és bámultam a falat. Körülbelül egy órán át. Ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam, mi vár majd rám. Furcsa, de az egy óra leteltével elmúlt a félelmem, és azóta sem tér vissza, ha arra gondolok, egyszer majd megszűnök létezni.

A halállal kapcsolatosan két dolog ijeszt csak meg. Az egyik, hogy a szeretteim halnak meg. Szerintem ugyanis a halál az élők számára a legszörnyűbb, mert nekik kell tovább élniük a veszteséggel. A másik a halál módja és az előtte való kín és fájdalom. Ha megválaszthatnám, hogyan haljak meg, akkor álmomban történne. Szépen, fájdalom nélkül elaludnék, és többé nem ébrednék föl. Nem akarnék a halálom előtt rettegni, szenvedni.

És számomra pont ezért szörnyen ijesztőek ezek a filmek. Mert a halál nem adja olyan szépen és könnyen magát. Rettegés, brutalitás, fájdalom, groteszk kínhalál – ez vár a filmbeli túlélőkre.

Horrorfilmeken nőttem fel, úgyhogy elég jól bírom a történetekben a vért és kaszabolást, de a Végső állomás néhány halálmódja még engem is kissé megviselt. Olyannyira, hogy azon a négy napon, amikor a négy részt megnéztem, éjszaka a filmmel kapcsolatos rémálmaim voltak.

Ami még eszembe jutott a filmeket nézve, hogy nekem jobban tetszik a „Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed.” verzió, mint a „Bármit teszel, úgysincs menekvés.”. Mivel szeretnék hinni abban, hogy nincs megírva a sorsunk, hanem minden attól függ, mi magunk hogyan döntünk, mit teszünk. És ha épp rossz helyzetben vagyunk, nem kell beletörődnünk, hogy ez a végzetünk, hanem tehetünk ellene, és megváltoztathatjuk a jövőnket. :)

Az első két film egyébként nagyon tetszett, a harmadik, negyedik is lekötött, de már nem annyira. Azt nem tudom, hogy azért, mert rosszabbul sikerültek, mint az első és a második, vagy mert az azonos séma miatt egy idő után úgyis tudta az ember, mit várhat, és emiatt csökkent az izgalom.

A net szerint van ötödik és hatodik rész is, azokat sajnos még nem láttam, de ha lesz rá lehetőségem, pótlom majd. :)

Az első négy részt csak és kizárólag olyanoknak ajánlom, akik nem túl parásak, bírják a horrort, és nem borulnak ki túlságosan a lelki és testi kínzások látványától egy filmben. Ó, és semmiképpen ne este, lefekvés előtt nézzétek meg, hacsak nem akartok ti is egész éjszaka a halál elől menekülni, mint én… XD

Kedvenc film: Végső állomás 2.

Kedvenc karakter: Kimberly Corman (A. J. Cook), Clear Rivers (Ali Larter)

Kedvenc jelenet: amikor Kimberly bemegy Clearhez az elmegyógyintézetbe.

VÁ1: 10/10 pont,

VÁ2: 10/10 pont,

VÁ3: 10/8 pont,

VÁ4: 10/7 pont.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése