Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2016. december 8., csütörtök

Kimondhatatlanul - egy sokszínű novelláskötet



Az egész úgy kezdődött, hogy részt vettem a Betűtészta Kiadó játékán, amin a Kimondhatatlanul című novelláskötetet szerettem volna megnyerni. Végül nem engem húztak ki, ám néhány nap múlva várt rám a Kiadótól egy levél, melyben felajánlották nekem, hogy ha nem is nyertem meg a könyvet, szívesen adnak belőle egy recenziós példányt. Én meg azonnal kaptam az alkalmon, hiszen már a nyereményjátékra is azért jelentkeztem, mert érdekesnek tűnt ez a könyv.

És jobb recenziós kötetet nem is foghattam volna ki magamnak így elsőre.

A novelláskötet alapkoncepciója az volt, hogy kiválasztottak 12 művészt, és adtak mindegyiküknek egy-egy érzelmet. Konkrétan a vágy, szégyen, félénkség, fájdalom, szerelem, kétségbeesés, félelem, öröm, bátorság, bűn, féltékenység, gyűlölet lett kiosztva. Ezekből a szavakból született végül a kötetben lévő tíz novella és két képregény.

Nagyon tetszik az ötlet, hogy a kötet nemcsak novellákra korlátozta a felkértek fantáziáját, hanem hagyta, hogy ketten a képregény mellett döntsenek. Ennek ellenére a novellákat venném elsősorban szemügyre, mert mégiscsak író vagyok, a képregényeket pedig csak laikusként kedvelem. :) 

Meglepő, de egyetlen novella sem volt a tíz közül, ami ne tetszett volna. Persze, volt, amelyik jobban tetszett, volt, amelyik kevésbé, de mindegyikben találtam valami szeretni valót, elgondolkoztatót, érdekeset. A novellák mind témájukban, mind stílusukban nagyon sokszínűek voltak, a kiadott érzéseken kívül egyetlen pontban kapcsolódtak csak, hogy valamilyen módon a fiatalokról szóltak.

Vagy egy tinédzser (esetleg fiatal felnőtt) volt a főszereplő, vagy felnőttek emlékeztek vissza a fiatalkorukra, de olyan is akadt, amikor egy már halott ember mesélte el az életét gyerekkorától kezdve egészen a végig. Annak ellenére, hogy a novellák középpontjában a fiatalság állt, mindegyik igencsak komoly témát járt körbe. Testképzavar; egy földrengés, ami lerombolja a városodat; milyen törpenövésűként élni…

De akkor jöjjenek szép sorban a novellák, természetesen spoilermentesen:

1. Baccalario: Vágy

A történet egy visszaemlékezés. Néhány barát felidézi, milyenek voltak a közösen töltött nyarak. Egyfelől nagyon hangulatos kis novella, ami visszarepít a saját múltunkba is kicsit, másfelől tökéletesen visszaadja azt, milyen a fiúknak, amikor kezdenek férfivá válni.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: nosztalgikus.

2. Zannoner: Szégyen

Egy 13 éves kislányról szól, aki úgy érzi, az anyukája még mindig gyerekként kezeli, pedig ő már bizony felnőtt. Aztán megtud egy titkot, ami mindent megváltoztat benne… Ez a novella azért tetszett, mert az eleje alapján számítottam egy bizonyos folytatásra és befejezésre, de végül egyáltalán nem az történt, amit vártam. Vagyis sablontörténet helyett kaptam valami igazán egyedit. :) Az is nagyon tetszett, hogy Zannoner tényleg hitelesen adja vissza egy durcás kislány első próbálkozását, hogy kiszabaduljon az édesanyja szárnyai alól.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: hiteles.

3. Gandolfi: Félénkség

A főszereplő fiú egy rokona születésnapi bulijába tartva azon gondolkozik, hogyan menthetné ki magát a lehető leggyorsabban, és tűnhetne el. Odaérve bemenekül a fürdőszobába, ahol belenéz a tükörbe, és nem látja magát benne. Ugyanis eltűnt. Ez az a novella, aminél visszafojtott lélegzettel vártam, mi történik majd. Egy fantasyt olvasok, és a srác tényleg eltűnt, vagy szimbolikusan kell értelmeznem a történetet, esetleg van megmagyarázható oka a furcsa jelenségnek? Izgalmas, érdekes, meglepő és csavaros történet, azt hiszem, a második kedvencem a novellák közül. :)

Ha egy szóval kéne jellemeznem: fordulatos.

4. Masini: Szerelem

Az első szerelem története ez. Nyári szünet, egy fiú, egy lány, találkoznak, egymásba szeretnek, olyan igazán finom, romantikus, tiszta módon. Gyönyörű a novella stílusa. Olyan jól esett olvasni az ember lelkének.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: léleksimogató.

5. Cima: Kétségbeesés

Egy fiatal lány novellája, akit az iskolában „dagadéknak” neveznek. A történet bemutatja, hogy egyetlen szó olyan mértékben képes hatni egy ember életére, ahogy azt nem is gondolnánk. A mai bulvárvilágban, ahol azt hazudják, ha nem vagy tökéletes, nem érsz semmit, nagyon aktuális történet. Jól visszaadja egy testképzavaros kislány érzéseit.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: átérezhető.

6. Sgardoli: Félelem

Egy földrengés megváltoztatja egy egész városka életét, főképp egy tizenéves fiúét és a családjáét. A legtöbben úgy érezzük, rossz csak másokkal történhet, velünk aztán biztosan nem. Aztán mégis történik valami, és onnantól kezdve a világ túl veszélyesnek és kiszámíthatatlannak látszik. Ez az érzés gyötri a novella fiatal főszereplőjét is. De hogyan lehet ezt feldolgozni? Fel lehet egyáltalán?

Ha egy szóval kéne jellemeznem: életszerű.

7. Ferrara: Bátorság

Ez a novella azért különleges, mert egy valós személyről szól. Michel Petruccianiról, a törpenövésű, világhírű jazz zongoristáról, aki bebizonyította, hogy a nagyságot nem centiméterekben mérik. Nagyon érdekes volt az életéről olvasni, főképp úgy, hogy az elbeszélő ő maga volt amolyan szellemként, már a halála után.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: inspiráló.

8. Mattia: Bűn

Ez a novella számomra arról szól, hogy mekkora ostobaság beskatulyázni, felcímkézni valakit. Két testvér a főszereplője a novellának, az egyiket menthetetlenül rossznak tartják a szüleik, a másikat angyalian jónak. Nem veszik észre, hogy mindketten csak szimpla emberek, akikben jó és rossz is van. És ezzel mindkettejük lelkét jól meggyötrik.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: felszabadító.

9. Silei: Féltékenység

Ez a novella hatott a legjobban az érzéseimre, mert tökéletesen megértettem a főszereplő kisgyerek érzéseit. Elveszti az édesapját, az anyja egy új férfihoz akar hozzámenni, hogy ne egyedül kelljen felnevelni a gyerekeit, de ezzel csak azt éri el, hogy a fia úgy érzi, őt is el fogja veszíteni. Ez a fajta féltékenység tényleg a világ egyik leggyötrelmesebb érzése, bevallom őszintén, volt benne részem sok-sok évvel ezelőtt, csak egy teljesen másféle helyzetben, aminek más vége is lett, de az érzés ugyanaz volt. Úgyhogy olvasás közben gyomorgörcsöm volt, annyira hatásos, sötét, borzongató a novella stílusa.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: gyomorszorító (zseniális értelemben).

10. Ossorio: Gyűlölet

Talán ez volt az a novella, ami a legkevésbé fogott meg, de ettől függetlenül érdekes volt. Egy srácról szól, aki hallja a könyvek szövegének dallamát, és látja a történetek színét. Közben irigykedik az unokatestvérére, aki bár pénztelen, abból él, amit igazán szeret csinálni, miközben ő realistának mondva magát hajhássza a pénzt, és elpazarolja a tehetségét. Ez a novella is nagyon tanulságos. Volt jócskán nézeteltérésem amiatt, hogy úgy gondolom, nem rabszolgának születünk, és jogunk van olyan munkát végezni, ami boldoggá is tesz minket. Míg mások úgy vélik, ezek buta vágyálmok, az élet nem rózsaszín, és be kell állnunk a sorba, akkor is, ha attól boldogtalanok vagyunk. Ez utóbbiról soha az életben nem fog meggyőzni senki, és ez a novella is jól példázza azt, hogy milyen az egyik, és milyen a másik módon gondolkozók élete.

Ha egy szóval kéne jellemeznem: tanulságos.

Azért néhány szó a képregényekről is. A kivitelezésük nekem bejött, Baronciani Öröm című képregényét laikusként valahogy minimalistábbnak érzem, mint Colaone Fájdalom című képregényét. Azt hiszem, nem véletlen az sem, hogy legó figurákkal kezdődik Baronciani története, ez is erre a minimalizmusra utalhat. De mindkét stílus tetszett. Történetüket tekintve a Fájdalom egy fiúról szól, akinek folyton veszekednek a szülei, az Öröm pedig arról, hogy egy apróság is segíthet, hogy megtaláljuk az utunkat.

Nagyon örültem a könyv végén található szerzői önéletrajzoknak. Minden novella előtt elolvastam, hogy mit lehet tudni az írójáról, és ez sokat hozzátett számomra a történetek értelmezéséhez. Én azt ajánlanám másoknak is, hogy hasonló módon álljanak neki a kötetnek.

Külön meg kell dicsérnem a fordítói, szerkesztői és korrektori munkát. Egyetlen pillanatra sem éreztem azt, hogy döcögne a fordítás, pedig nem egy, hanem nyolc fordító dolgozott a könyvön. És hibákat sem találtam a szövegekben, úgyhogy a szerkesztő és korrektor is profi munkát végzett.

A könyvet mindenkinek ajánlanám, de azoknak különösen, akik szeretik a novellákat, szeretik az elgondolkoztató, sokszínű történeteket. Azoknak is ajánlott, akiknek kevés idejük van olvasni, mert egy-egy novellát, képregényt simán be lehet iktatni például buszozás közben vagy hasonló, rövid pihenőidőkben.

Kedvenc novelláim: Silei: Féltékenység, Gandolfi: Félénkség

Kedvenc idézeteim:

„Forogni kezdett velem a szoba, a gyomrom görcsbe rándult, úgy fájt, mintha összehajtogatták volna – mint amikor becsuknak egy könyvet. A földre zuhantam. Sírni szerettem volna, törni-zúzni, de alig kaptam levegőt, és a hasamban egyre elviselhetetlenebb lett a kínzó fájdalom. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyra, és nekidőltem a támlájának. Füstölgő kátránytenger hullámzott a hasamban, erőtlen voltam, sértődött és hitetlenkedő.” (Silei: Féltékenység)

„Szóval akkor most meghaltam, a fenébe is. És a mellettem lévő sírban nem kisebb ember fekszik, mint Chopin. Ha ezt nekem valaki kiskoromban mondja, biztosan nem hiszek neki.” (Ferrara: Bátorság)

„Csak álltak egymás mellett, és nézték egymást, csak a fejük fordult a másik felé, a lány egy kicsit alulról fölfelé nézett, mert a fiú magasabb volt, megragadtak ebben a furcsa, természetellenes pózban, taszigálta őket a nevetgélő, hömpölygő tömeg, átható karamellaillat érződött, mely mintha elnehezítette volna a levegőt, olyannyira, hogy a lánynak elakadt a lélegzete, félelem, félelem: és ha elmegy, ha itt hagy egyedül? Ami persze nem jelentené azt, hogy teljesen magára marad, a városka ötszáz méternyire van, csak egyenesen végig kell menni az úton, de a félelem, hogy végül abban a fülsiketítő hangzavarban, a strand sötétje vagy éppen szemkápráztató fénye nélkül minden egyetlen pillanat alatt megváltozhat, és a fiú megint egy volna a többi srác közül, semmi sem volna benne, ami egyetlenné teszi.” (Masini: Szerelem)

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha szeretnéd megvásárolni a könyvet, katt IDE!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése