Shelia Heti megosztó könyve az anyaságról a Libri Kiadó gondozásában jelent meg. A kanadai írónő körbejárja a témát, hogy milyen elvárásokkal kell szembesülnie egy nőnek, ha felmerül benne a kérdés: alkalmas-e arra, hogy gyereket neveljen, vagy sem. Tarts rövid turnénkkal és a három bloggerrel, akik feltérképezik a lehetőségeket, s a végén még te is megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyvet, hogy megtudd, Shelia Heti mire is jutott.
Sheila Heti Változások könyve című kötetét azért akartam elolvasni, mert a témája nagyon aktuális számomra. És persze mindenki számára, hiszen olyan korban élünk, amikor a férfiak és néhány nő ismét feljogosítva érzik magukat arra, hogy más nők méhében turkáljanak, és megmondják nekik, hogy kell élniük az életüket. A könyv fontos kérdéseket vet fel. Vajon minden nőnek muszáj gyereket szülnie? Csak így teljesedhetünk ki, vagy van más út is? Mik a pozitívumai és mik a negatívumai a gyerekvállalásnak és annak, ha lemondunk róla?
Ami tetszett
1. Válaszok helyett támasz
Az igazság az, hogy nem azt adta ez a könyv, amire számítottam. Válaszokra vártam, helyette egy bizonytalan főszereplőnőt kaptam, aki próbálja megérteni önmagát, próbál rájönni, mit is akar igazából az élettől. Először kicsit zavart a dolog, aztán rájöttem, hogy ez pont így jó. Mert az emberek nagy része nem ismeri az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Mind bizonytalanok vagyunk, mind csak ismerkedünk önmagunkkal. Az egyik pillanatban így gondolkozunk egy témáról, a másikban már úgy, és mindkét gondolatmenet mi vagyunk, de egyik sem jellemez kizárólagosan minket.
Szóval a főszereplő bármelyikünk lehetne. És ez azért jó, mert így kevésbé tartjuk majd magunkat bolondnak. Hiszen látjuk, hogy más is hasonló problémákkal küzd, más is bizonytalan, más sem tudja pontosan, hogy mit is kéne kezdenie az életével. Vagyis válaszok helyett inkább egyfajta támaszt ad a könyv, hogy rájöjjünk, nem vagyunk egyedül.
34 éves vagyok, jobban mondva néhány hónap múlva 35 leszek, és (még) nincsen gyermekem. Esetemben nem azért, mert nem akarok, hanem mert a saját életkörülményeim és a világ alakulása arra figyelmeztet, hogy egyelőre nem lenne jó a babámnak ezen a világon élni úgy, hogy én vagyok az anyja, és az én életkörülményeimmel annyit tudok adni neki, amennyit. Nem tudom, eljön-e valaha az az idő, amikor úgy érzem majd, hogy jó életet tudnék adni egy gyereknek, vagy hogy még időben jön-e el számomra.
Szóval teljesen meg tudtam érteni a könyv főszereplőjét, át tudtam érezni a kétségeit. Arra mondjuk nem sikerült rájönnöm teljes bizonyossággal, hogy esetében ezek miből fakadtak. Tényleg csak a külső hatások miatt bizonytalanodott el, vagy a lelke mélyén anya akart lenni, csak a párja miatt (aki nem akar gyereket) elfojtotta ezt magában, és önmagát is meggyőzte inkább arról, hogy nem, ő nem akar gyereket?
A történet szempontjából végül is mindegy a motivációja, a fontos az, hogy érthető és átérezhető ez a bizonytalanság.
2. Jó párkapcsolat?
Ez a történet számomra igazából nem is arról szólt, hogy egy nő nem akar gyereket, de a társadalom nyomása miatt (vagyis egy külső nyomás miatt) szenved ezért. Inkább pont fordítva. Ez a nő bizonytalan, nem tudja, akar-e gyereket vagy sem – néha igen, néha nem –, de ha úgy döntene, hogy mégsem akar, akkor sem önmaga miatt hozná meg ezt a döntést, hanem a férfi miatt, akivel párkapcsolatban él. Úgymond a párkapcsolatát választaná inkább az anyaság helyett.
A főszereplő párja borzalmasan ellenszenves számomra. Nem meghallgatja a nőt és megbeszélik az érzéseiket közösen, hanem ha a nő elmondja neki a bizonytalanságát, akkor vagy kineveti és gúnyolódik rajta, vagy összevesznek.
A főszereplő belső bizonytalanságát jelzi az is számomra, hogy pénzfeldobással próbálja megfejteni a saját érzéseit, ahelyett, hogy tisztázná az érzéseit, és ha nehéz is, meghozná a saját döntéseit. Valamint, hogy végül eljut addig, hogy úgy érzi, az egyetlen megoldás számára az, ha antidepresszánsokkal tömi magát.
Szerintem az nem normális, ha egy ember csak úgy tud boldog és nyugodt lenni, ha mesterségesen teszi magát azzá. Ha ehhez bogyók kellenek, az azt jelenti, hogy valami nem oké az életében. Ha beszélhetnék ezzel a nővel, azt tanácsolnám neki, hogy hagyja ott a párját, éljen egy kicsit egyedül, foglalkozzon csak magával, figyeljen a saját gondolataira, érzéseire, és utána csak és kizárólag saját magát nézve döntsön arról, hogy akar-e gyereket vagy sem.
Vagyis ez a történet számomra inkább arról szól, hogy ne hagyd befolyásolni magad a szerelem által sem, ha kell, lépj ki az adott kapcsolatból, hogy tényleg önállóan tudj meghozni egy olyan komoly döntést, mint hogy akarsz-e anya lenni vagy sem. És ez tényleg a te döntésed legyen, ne a társadalomé, ne a győzködő ismerősöké, de ne is a párodé.
3. Másik gyermek
A főszereplőnő, miközben írja a saját regényét, úgy gondol az írásra, akár az anyaságra, a könyveire pedig, mint a gyermekeire. Ez az érzés közel áll hozzám. Én is hiszem, hogy nem feltétlenül csak azzal lehet tenni valamit a világért, hogy gyereket szülünk, és nem feltétlenül csak azzal lehet kiteljesíteni önmagunkat, hogy anyává válunk. A művészet például ugyanúgy életben tartja az ember nevét, akár egy gyerek, a könyvei által egy író legalább annyira halhatatlanná válik, mint egy fennmaradt vérvonallal, amelynek tagjai emlékeznek az elődeikre. A történeteinket is nevelgetjük, formálgatjuk, szép és szomorú pillanatokat kapunk tőlük, valamint vért és verejtéket hullatunk értük.
Amin elgondolkoztam…
Érdekes volt számomra ennek a könyvnek az olvasása. Volt, amikor teljesen megértettem a főszereplőt és a saját életemre levetítve is elgondolkoztam azon, amit mondott, gondolt vagy tett. De volt olyan pillanat is, amikor azt gondoltam, nagyon mások vagyunk még akkor is, ha az adott problémánk közös. Én például sosem bíznék egy fontos döntést, kérdést a szerencsére, nem állnék le egy kamujósnővel, aki csak a pénzemet akarja elszedni és azt hiszem, bogyókat is csak a legvégső esetben szednék, inkább megpróbálnám helyretenni az életemet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Elsősorban azoknak a nőknek, akikben kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, vajon anyák akarnak-e lenni vagy sem.
Kedvenc idézetek:
„A tanárnő erre azt felelte: Kérlek, ne vállalj gyereket! Neki van egy harmincöt éves lánya. Tudtam, hogy a lélekölő robottól és a fájdalomtól próbál megóvni. De hát magának nem az volt élete legnagyobb élménye, hogy született egy lánya? – tettem fel neki a kérdést. Pillanatnyi csend után elismerte, hogy de.”
„ Ha azokra gondolok, akik be akarják tiltani az abortuszt, úgy tűnik, ez csak egyetlen dolgot jelenthet – nem azt szeretnék, ha ez az új ember a világra jönne, hanem azt, hogy az az anya inkább a gyerekneveléssel legyen elfoglalva, mintsem bármi mással. Van abban valami fenyegető, ha egy nő nem a gyerekeivel van elfoglalva. Valamiféle elvarratlanszál-érzés társul hozzá. Vajon mihez kezd helyette? Miféle bajt kever?”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ami tetszett
1. Válaszok helyett támasz
Az igazság az, hogy nem azt adta ez a könyv, amire számítottam. Válaszokra vártam, helyette egy bizonytalan főszereplőnőt kaptam, aki próbálja megérteni önmagát, próbál rájönni, mit is akar igazából az élettől. Először kicsit zavart a dolog, aztán rájöttem, hogy ez pont így jó. Mert az emberek nagy része nem ismeri az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Mind bizonytalanok vagyunk, mind csak ismerkedünk önmagunkkal. Az egyik pillanatban így gondolkozunk egy témáról, a másikban már úgy, és mindkét gondolatmenet mi vagyunk, de egyik sem jellemez kizárólagosan minket.
Szóval a főszereplő bármelyikünk lehetne. És ez azért jó, mert így kevésbé tartjuk majd magunkat bolondnak. Hiszen látjuk, hogy más is hasonló problémákkal küzd, más is bizonytalan, más sem tudja pontosan, hogy mit is kéne kezdenie az életével. Vagyis válaszok helyett inkább egyfajta támaszt ad a könyv, hogy rájöjjünk, nem vagyunk egyedül.
34 éves vagyok, jobban mondva néhány hónap múlva 35 leszek, és (még) nincsen gyermekem. Esetemben nem azért, mert nem akarok, hanem mert a saját életkörülményeim és a világ alakulása arra figyelmeztet, hogy egyelőre nem lenne jó a babámnak ezen a világon élni úgy, hogy én vagyok az anyja, és az én életkörülményeimmel annyit tudok adni neki, amennyit. Nem tudom, eljön-e valaha az az idő, amikor úgy érzem majd, hogy jó életet tudnék adni egy gyereknek, vagy hogy még időben jön-e el számomra.
Szóval teljesen meg tudtam érteni a könyv főszereplőjét, át tudtam érezni a kétségeit. Arra mondjuk nem sikerült rájönnöm teljes bizonyossággal, hogy esetében ezek miből fakadtak. Tényleg csak a külső hatások miatt bizonytalanodott el, vagy a lelke mélyén anya akart lenni, csak a párja miatt (aki nem akar gyereket) elfojtotta ezt magában, és önmagát is meggyőzte inkább arról, hogy nem, ő nem akar gyereket?
A történet szempontjából végül is mindegy a motivációja, a fontos az, hogy érthető és átérezhető ez a bizonytalanság.
2. Jó párkapcsolat?
Ez a történet számomra igazából nem is arról szólt, hogy egy nő nem akar gyereket, de a társadalom nyomása miatt (vagyis egy külső nyomás miatt) szenved ezért. Inkább pont fordítva. Ez a nő bizonytalan, nem tudja, akar-e gyereket vagy sem – néha igen, néha nem –, de ha úgy döntene, hogy mégsem akar, akkor sem önmaga miatt hozná meg ezt a döntést, hanem a férfi miatt, akivel párkapcsolatban él. Úgymond a párkapcsolatát választaná inkább az anyaság helyett.
A főszereplő párja borzalmasan ellenszenves számomra. Nem meghallgatja a nőt és megbeszélik az érzéseiket közösen, hanem ha a nő elmondja neki a bizonytalanságát, akkor vagy kineveti és gúnyolódik rajta, vagy összevesznek.
A főszereplő belső bizonytalanságát jelzi az is számomra, hogy pénzfeldobással próbálja megfejteni a saját érzéseit, ahelyett, hogy tisztázná az érzéseit, és ha nehéz is, meghozná a saját döntéseit. Valamint, hogy végül eljut addig, hogy úgy érzi, az egyetlen megoldás számára az, ha antidepresszánsokkal tömi magát.
Szerintem az nem normális, ha egy ember csak úgy tud boldog és nyugodt lenni, ha mesterségesen teszi magát azzá. Ha ehhez bogyók kellenek, az azt jelenti, hogy valami nem oké az életében. Ha beszélhetnék ezzel a nővel, azt tanácsolnám neki, hogy hagyja ott a párját, éljen egy kicsit egyedül, foglalkozzon csak magával, figyeljen a saját gondolataira, érzéseire, és utána csak és kizárólag saját magát nézve döntsön arról, hogy akar-e gyereket vagy sem.
Vagyis ez a történet számomra inkább arról szól, hogy ne hagyd befolyásolni magad a szerelem által sem, ha kell, lépj ki az adott kapcsolatból, hogy tényleg önállóan tudj meghozni egy olyan komoly döntést, mint hogy akarsz-e anya lenni vagy sem. És ez tényleg a te döntésed legyen, ne a társadalomé, ne a győzködő ismerősöké, de ne is a párodé.
3. Másik gyermek
A főszereplőnő, miközben írja a saját regényét, úgy gondol az írásra, akár az anyaságra, a könyveire pedig, mint a gyermekeire. Ez az érzés közel áll hozzám. Én is hiszem, hogy nem feltétlenül csak azzal lehet tenni valamit a világért, hogy gyereket szülünk, és nem feltétlenül csak azzal lehet kiteljesíteni önmagunkat, hogy anyává válunk. A művészet például ugyanúgy életben tartja az ember nevét, akár egy gyerek, a könyvei által egy író legalább annyira halhatatlanná válik, mint egy fennmaradt vérvonallal, amelynek tagjai emlékeznek az elődeikre. A történeteinket is nevelgetjük, formálgatjuk, szép és szomorú pillanatokat kapunk tőlük, valamint vért és verejtéket hullatunk értük.
Amin elgondolkoztam…
Érdekes volt számomra ennek a könyvnek az olvasása. Volt, amikor teljesen megértettem a főszereplőt és a saját életemre levetítve is elgondolkoztam azon, amit mondott, gondolt vagy tett. De volt olyan pillanat is, amikor azt gondoltam, nagyon mások vagyunk még akkor is, ha az adott problémánk közös. Én például sosem bíznék egy fontos döntést, kérdést a szerencsére, nem állnék le egy kamujósnővel, aki csak a pénzemet akarja elszedni és azt hiszem, bogyókat is csak a legvégső esetben szednék, inkább megpróbálnám helyretenni az életemet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Elsősorban azoknak a nőknek, akikben kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, vajon anyák akarnak-e lenni vagy sem.
Kedvenc idézetek:
„A tanárnő erre azt felelte: Kérlek, ne vállalj gyereket! Neki van egy harmincöt éves lánya. Tudtam, hogy a lélekölő robottól és a fájdalomtól próbál megóvni. De hát magának nem az volt élete legnagyobb élménye, hogy született egy lánya? – tettem fel neki a kérdést. Pillanatnyi csend után elismerte, hogy de.”
„ Ha azokra gondolok, akik be akarják tiltani az abortuszt, úgy tűnik, ez csak egyetlen dolgot jelenthet – nem azt szeretnék, ha ez az új ember a világra jönne, hanem azt, hogy az az anya inkább a gyerekneveléssel legyen elfoglalva, mintsem bármi mással. Van abban valami fenyegető, ha egy nő nem a gyerekeivel van elfoglalva. Valamiféle elvarratlanszál-érzés társul hozzá. Vajon mihez kezd helyette? Miféle bajt kever?”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Mivel Sheil Heti kanadai, kanadai írónőket keresünk. A leírásból találjátok ki, kiről szól a feladvány és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
A huszadik század első felének legismertebb kanadai szerzője, több mint húsz kötetet jelentetett meg. Elsősorban ifjúsági regényeket írt, amelyek majdnem mind ugyanott játszódnak, s az idillinek ábrázolt vidék kedvelt turista célponttá vált. A történeteken és megfilmesített változataikon több generáció nőtt fel. 1993-ban kutatóintézetet neveztek el róla.
a Rafflecopter giveawayMivel Sheil Heti kanadai, kanadai írónőket keresünk. A leírásból találjátok ki, kiről szól a feladvány és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Leírás a játékhoz:
A huszadik század első felének legismertebb kanadai szerzője, több mint húsz kötetet jelentetett meg. Elsősorban ifjúsági regényeket írt, amelyek majdnem mind ugyanott játszódnak, s az idillinek ábrázolt vidék kedvelt turista célponttá vált. A történeteken és megfilmesített változataikon több generáció nőtt fel. 1993-ban kutatóintézetet neveztek el róla.
Állomáslista:
05. 20. Olvasónapló
05. 22. Spirit Bliss - Sárga könyves út
05. 24. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése