Margaret Atwood legújabb magyarul megjelent regénye ismét egy sajátos hangulatú, fontos társadalmi és erkölcsi problémákat felvető disztópia. Az írónő által megálmodott világban a gazdasági válságra és vandalizmusra adott reakcióként az emberek idejük felében mesés körülmények között élnek Consilience városában, míg az idő másik felében fegyencként ülnek a Pozitron börtönben. Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok bloggereinkkel, és nyerjétek meg a Jelenkor Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Eddig az összes magyarul megjelent Atwood-könyvet olvastam, és sosem okozott még az író csalódást, szóval úgy gondoltam, nem töröm meg ezt a szép hagyományt, és az új könyvet is kézbe veszem. Mivel a fülszöveg alapján azt is leszűrtem, hogy Atwood ismét disztópiát írt, ez csak még kíváncsibbá tett.
Véleményem a könyvről
A történet egy gazdasági válságtól erkölcsileg szétesett, elszegényedett és veszélyes társadalmat vázol fel számunkra, amelyben Stan és Charmaine, egy fiatal hajléktalan házaspár próbál boldogulni. Az életük állandó rettegés, menekülés, éhezés, míg Charmaine meg nem lát egy hirdetést. Egy Pozitron Projekt nevű kísérlethez várnak önként jelentkezőket. A projekt lényege, hogy egy elzárt, jól működő városkában a résztvevők kapnak egy saját házat, rendes munkát, élelmet, ruhát és minden mást, amire szükségük van. Legalábbis egy hónapig. Aztán a következő hónapban át kell adniuk mindenüket egy másik embernek, aki addig a helyi börtönben volt, és nekik kell bevonulniuk helyette. Amikor letelik az újabb hónap, ismét helycsere történik. Egy hónap biztonságos élet, egy hónap börtönélet. Stan és Charmaine először megváltásként élik meg a csatlakozást, aztán rájönnek, hogy a Paradicsomnak is megvannak a hátulütői és sötét titkai.
A társadalmi szétesés, amit a könyv elején látunk, eléggé reálisnak tűnik, és pont ezért félelmetes is volt olvasni róla, mert végül is, bármikor megtörténhetne a valóságban is. A gazdasági válság hatására a többség elveszti a rendes munkáját, ezáltal az otthonát is. A bűnözés felerősödik, az utcák veszélyessé válnak. Így zajlana le a folyamat ténylegesen is, ha a gazdaság befuccsolna teljesen.
Ami számomra nem állt össze teljesen logikailag, az a projekt működése. Azt értem, hogy miért hoznak létre egy elzárt városkát. Azt is értem, hogy mi folyik ott elvileg és valójában. Viszont azt nem fogtam fel, hogy mi értelme a normális élet-börtönélet havi cserélésének. Ennyi erővel a börtönt is átépíthették volna lakóépületté, és mindenki élhetett volna normálisan cserélődés nélkül. A háttérben az ügyködések így is folyhattak volna. Főképp azért látom ezt így, mert a benti börtön cseppet sem hasonlít számomra egy igazi börtönhöz. Rosszabb minőséget nyújt, mint a "normális élet", de nem jellemzi az a börtönhierarchia, agresszivitás, ami egy igazi börtönt.
Ez Atwood első olyan regénye, amelyben mindegyik karaktert érdekesnek találtam, de egyiket sem tudtam megkedvelni. Stan és Charmaine átlagos házaspár. Őszintén szólva nem tudnám megmondani, tényleg szeretik-e egymást, de mondjuk úgy, kötődnek egymáshoz. Viszont nem túl jó a házasságuk. Egyikük sem igazán boldog. Ám ezt nem megbeszélik és megoldják (esetleg különválnak), hanem többféle szempontból is elárulják egymást. A reakcióik szükségesek ahhoz, hogy beinduljon a történet fő cselekményszála, mégis mivel az én erkölcsi nézeteim mások, ezért a tetteik miatt nem tudtam kedvelni őket.
Ennek ellenére, kíváncsian vártam, mi lesz velük. Rájönnek-e arra, mi folyik a projekt hátterében, ki tudják-e játszani a rendszert, és képesek-e elmenekülni. Na meg, ha sikerül nekik, mi lesz velük, ha vissza kell térniük a kinti világba...
Szóval az ezernyi kérdés végig fenntartotta a figyelmemet. Ahogyan a kalandos szál is, amelyben bár nem önként, de Stan belekeveredik a sűrűjébe, és állandó veszély közepette próbál kikászálódni belőle.
A könyvben felmerülő erkölcsi kérdések is érdekesek. Feláldozhatjuk-e mások életét azért, hogy mi magunk életben maradjunk? Felhasználhatjuk-e valaki kinézetét ahhoz, hogy kielégítsük a saját szexuális vágyainkat? Átmoshatjuk-e egy másik ember agyát, és kényszeríthetjük-e, hogy minket szeressen, ha önmagától nem tenné, viszont az agymosást követően ő is boldog lenne mellettünk? Már csak azért is érdemes ezeken elgondolkoznunk, mert a valóságban is megjelentek már a szexrobotok (amik egyre élethűbbek), a nők tárgyasítása továbbra sem szűnt meg, és hát az emberi agyba is bele lehet piszkálni, szóval bármikor rájöhetnek, hogyan irányítsák ilyen szempontból is az embereket (főképp a nőket).
A történet vége is elgondolkoztató. Képtelen voltam rájönni, hogy Charmaine mit is érez valójában, főképp azok után, hogy kiderül a titok.
Hogy tetszett a könyv?
Érdekes volt, de őszintén beismerem, az Atwood-könyvek közül eddig ez fogott meg a legkevésbé. Valószínűleg azért, mert nem tudtam megkedvelni a karaktereket, valamint a börtön-valódi élet váltakozásának okát és logikáját nem tudtam felfogni. Ennek ellenére kalandos és elgondolkoztató volt a történet, és egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, csak Atwoodtól olvastam már ennél sokkal jobbat is.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik eddig még nem olvastak más Atwood-könyveket, vagy olvastak, de nincsenek előzetes elvárásaik.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban Margaret Atwood munkásságával foglalkozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti dolgotok pedig, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik, és beírjátok a címet a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Jusson eszetekbe, drága Barátaim: az, hogy miért élek és miért halok meg, egy és ugyanaz a kérdés.
Állomáslista:
08. 21. Könyv és más
08. 23. A Szofisztikált Macska
08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 27. Readinspo
08. 29. Pandalány olvas
08. 31. Sorok között
09. 02. Booktastic Boglinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése