Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasytörténetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszövege alapján összetett, izgalmas fantasytörténetnek tűnt, valamint a borítója is nagyon tetszett. Szóval szerettem volna egy kalandos, érdekes könyves kikapcsolódást magamnak így a nyárra.
Véleményem a könyvről
A történet az 1800-as évek végén játszódik, és több szálon fut, amik végül összeérnek. Az egyik szál egy kisbabáról, Marlowe-ról szól, akit egy menekülő nő talál egy halottnak hitt asszony mellett egy száguldó vonat egyik vagonjában, amire felugrott. A nő magához veszi Marlowe-t, és egy cirkuszhoz csapódva új életet próbál kezdeni. Ám hamar rájön, hogy ez nem könnyű úgy, hogy Marlowe különleges képességekkel bíró fiúcska.
A másik szál egy félvér fiúról, Charlie Ovidról szól, aki egy baleset során megöli véletlenül a fehér munkaadóját, emiatt pedig halálra ítélik. A csavar az, hogy Charlie képtelen meghalni. Mindenféle sérülése beheged, a teste pedig önmagát gyógyítja.
A harmadik szálban két nyomozó, akiket a Cairndale Intézet bérelt fel, megpróbálja megkeresni Marlowe-t és Charlie-t. El akarják vinni őket az intézetbe, ahol különleges képességekkel rendelkező gyerekek és felnőttek élnek. A probléma csak az, hogy egy múltbeli szörnyeteg ismét felbukkan, és ő is Marlowe-t akarja. Hogy pontosan miért, az rejtély.
Végül pedig betekintést kaphatunk az egyik főgonosz múltjába is. Ami azért érdekes, mert a múltban egy igazán szerethető, jó ember volt, és olvasóként nagyon kíváncsi rá az ember, miként tért le az útról, hogyan lett az a szörny, akitől meg kell menteni Marlowe-t.
Először is, bár a történet alapjával sok regényben és filmben találkozhattunk már (különleges képességű gyerekek egy különleges iskolába kerülnek, és meg kell küzdeniük egy gonosz lénnyel), ez a regény egyáltalán nem elcsépelt. Az író képes volt úgy alakítani a karaktereket, az eseményeket, hogy egy igazán egyedi, izgalmas, különleges történetet kapjunk. Miro stílusa nagyon bejön, pont olyan, ami azonnal bevonzza az embert, és a regény végéig meg is tartja a figyelmét.
A könyvben lévő szinte összes karakter zseniálisra sikeredett. A többségüket igazán megszerettem, akit pedig a személyisége miatt nem lehetett szeretni (mert gonosz volt), azt is izgalmasnak, összetettnek találtam, és szerettem olvasni róla.
Marlowe nagyon-nagyon cuki karakter. Egy kisgyerek, aki sok mindenen ment át, sokszor nagyon komolyan kellett viselkednie, mégis megmaradt ártatlan, gyermeki léleknek. Tudtam, hogy van valami rejtély a származása körül, de én mást tippeltem volna, mint ami végül kiderült róla. Nagyon tetszett a Charlie-val való barátsága, a korkülönbség miatt mintha talált volna magának egy idősebb testvért.
– Az a kérdés, gyermekem, hogy honnan származik a tehetségünk – felelte lágyabb hangon Miss Davenshaw. – A válasz pedig az, hogy az anyánk méhében fejlődünk ki, és akkor kapunk meg mindent, amik vagyunk. Ami eltér a normálistól, visszataszítónak tűnik. De nem az. Nem az.
Charlie-t is igazán megszerettem. Sajnáltam őt a múltja miatt, félvérként élni abban a korban alapvetően borzalmas lehetett, a különleges képessége csak hab volt a torta tetején. Igazán bátor srác és jó ember.
Mindig nagyon örülök, ha egy regényben sok-sok erős, belevaló női példakép van, és ez a történet tele volt ilyenekkel.
Először is ott volt Marlowe cirluszbeli nevelőanyja, Brynt, akit fogadni mernék, hogy a Trónok harca-beli Brienne ihletett. Nagydarab, marcona nő, akinek a lelke érzékeny, a szíve pedig aranyból van. Az egyik legszeretetre méltóbb karakter volt a regényben.
Alice – a női nyomozó, aki begyűjti az iskola számára a gyerekeket – is igazán belevaló szereplőnek bizonyult. Egyfelől érdekes volt belelátni, hogy nőként abban a korban miként boldogulhatott egy olyan munkakörben, amit általában férfiak töltöttek be, másfelől vicces volt, hogy próbált kemény és hidegfejű nyomozó maradni, de Marlowe és Charlie szinte elsőre meghódították a szívét, és a végére ő is amolyan pótanyukájuk lett, aki foggal-körömmel (és persze fegyverrel) védte őket. A háttérsztorija is izgalmas volt, főképp, hogy valamelyest őt is hozzákapcsolta a különleges képességekkel bíró emberek világához, még ha ő maga egy egyszerű halandó is.
Szintén nagyon erős női karakter volt a történetben Mrs. Harrogate. Ő lényegében az iskola vezetőjének jobbkeze, aki irányítja a gyerekek összegyűjtését, szállítását, kapcsolatban áll a nyomozókkal, és lényegében mindent elintéz az iskolán kívül, amit el kell. Bár régimódi úriasszonynak tűnik elsőre, bírtam, hogy simán képes harcolni, bepiszkolni a kezét. Nagyon durva dolgokon megy át a sztoriban, a vége felé már egyszerre sajnáltam, és voltam igazán büszke az erejére és kitartására.
És persze ott van Komako és Ribs, a két különleges lány az iskolából. Komako a pornak tud parancsolni az akaratával, Ribs pedig láthatatlanná tud válni. Komakónak a háttérsztorija volt nagyon izgalmas és megrázó, amit szerencsére egy időugrással ténylegesen el is olvashatunk. Ribs pedig egyszerűen imádnivaló karakter. Nagyszájú, belevaló, vagány kiscsaj, akit nem lehet nem imádni. Remélem, hogy a folytatásban az ő háttérsztoriját is megkapjuk, mert érdekelne, honnan jött, miket élt át, mielőtt az intézetbe vitték volna.
A főgonoszok is érdekesre sikeredtek, már csak azért is, mert egyfelől több gonoszt kellett legyőzni a történet során, és egyik ijesztőbb volt, mint a másik. Másfelől, mert bizonyos emberekről nem lehetett elsőre tudni, hogy valóban gonoszok-e, avagy sem. Az író nagyon szépen elültette a gyanút az emberben, hogy amit a karakterek hisznek egy-egy másik karakterről, az nem biztos, hogy tényleg úgy is van, és végig kételkedtem a szürke határon mozgó személyekben. Van, akiről még most sem tudnám megmondani, hogy tényleg gonosznak lehet-e tekinteni annak ellenére, hogy tett gonosz dolgokat. De gondolom, erre majd fény derül a folytatásban.
Hogy tetszett ez a könyv?
A történet végig izgalmas és kalandos volt, minden betűje lekötött, mindig alig vártam, hogy végre kézbe vehessem a könyvet, amikor épp nem értem rá olvasni. A cselekmény vége felé volt számomra néhány furcsa dolog, ami logikailag kissé bicegett, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy valóban bicegtek, vagy majd a folytatásban ezek is a helyükre kerülnek. De alapvetően nagyon elégedett voltam a regénnyel, és kíváncsian várom a folytatást.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki egy izgalmas, összetett, kalandos fantasyt szeretne olvasni, aminek nagyon szerethető és/vagy érdekes karakterei vannak.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„Az emberek a puszta létezésükkel is nagy zajt csapnak.”
Állomáslista:
06. 26. Csak olvass!
06. 27. A Szofisztikált Macska
06. 29. Könyv és más
07. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése