A Menő Könyveknek köszönhetően Adam Silvera egy újabb regényével facsarja ki két kézzel a szívünket. A Csak emlékeket hagytál nekem egy Griffin nevű srácról szól, aki megtalálja, aztán elveszíti élete szerelmét. A keserédes történetet ezúttal négy bloggerünkkel követheted nyomon, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Korábban olvastam már Adam Silverától, és amikor az egyik bloggertársam, Tibi felhívta erre az új könyvére a figyelmemet, nem kellett sokáig győzködnie (kb. két mondatába telt), hogy a turnéban a helyem.
Véleményem a könyvről
A történet egy Griffin nevű srácról szól, aki nagyon fiatalon megtalálta a szerelmet a legjobb barátjában, Theóban. Bár a főiskola elválasztotta őket egymástól, Theo új kapcsolatba is kezdett egy másik fiúval, Jacksonnal, Griffin hisz benne, hogy a sors a jövőben újra összetereli majd őket, mert egymásnak vannak teremtve. A sors azonban másképp dönt, Theo ugyanis balesetet szenved és meghal. Griffinnek pedig valahogyan fel kell dolgoznia ezt a hatalmas veszteséget. Azt a veszteséget, amit senki más nem érthet meg teljesen, csak Jackson.
Nos, nagyon ritkán találok olyan könyvet, ami érzelmileg teljesen kikészít, de ez olyan volt. Az elejét szinte végigbőgtem, aztán dühös voltam, szó szerint éreztem az árulást, fájdalmat, veszteséget, és még vagy ezerféle olyan érzelmet, amitől a szívem ténylegesen és minden költői túlzás nélkül fájt. Olvasás közben néhány oldalanként félre kellett tennem a könyvet, hogy összeszedjem magam, mert teljesen kiborultam, sírtam, rám tört a depresszió. Szóval igen, ez a könyv nagyon ütős, nagyon hat érzelmileg az olvasókra. Egyszerre zseniális és fáj nagyon, de nagyon.
A sztori két szálon fut. Egyfelől a jelenben, ahol Theo már meghalt, és láthatjuk, miként hat ez Griffinre, végigkövethetjük a gyász folyamatát és a veszteség feldolgozását. Másfelől bepillantást nyerhetünk a múltba, ugyanis a másik szálban Silvera elmeséli nekünk, hogyan jött össze a két srác, miket éltek át együtt, és hogyan szakadtak el egymástól a főiskola, aztán a halál miatt.
A legjobban az tetszett a történetben, hogy sem a karakterek, sem az események nincsenek túlidealizálva. A karakterek nem szentek, hanem szimplán csak esendő emberek. Megvan mindenkinek a saját hibája, mindannyian tesznek hülyeségeket, de minden hülye tettnek megvan a pszichológiai oka. És a hibáik ellenére mindannyian szerethető karakterek.
Griffin egy naiv, kedves srác, aki valóban szereti Theót. Ő az első szerelme és nem mellesleg a legjobb barátja is egyben. És bár ő az, aki szabadon engedi Theót, amikor a fiú főiskolára megy, ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire önzetlenül szereti. Őszintén átéreztem a veszteségét, fájdalmát, ahogyan azt is, amikor magányosnak, megcsalva, elárulva érezte magát.
Jacksont is megkedveltem, ám mivel Griffin volt a történet főszereplője, az ő szívébe és agyába bújhattam bele olvasóként, ezért ugyanúgy fájt Jackson létezése és jelenléte számomra, mint Griffinnek.
Aztán ott van még Wade karaktere. Ő Griffin és Theo gyerekkori barátja, aki időközben összeveszett valamin Theóval és eltávolodott tőle, Theo halála után pedig Griffin is elhanyagolja őt. Wade karaktere azért érdekes, mert az elején egyáltalán nem tűnik érdekesnek. Ő a harmadik kerék, jófej, vicces, támogató és elfogadó, de úgy látszik, hogy nincs túl nagy szerepe a sztoriban. Aztán kiderül egy titok, ami mindent megváltoztat vele kapcsolatban. Nekem kicsit éles volt a fordulat, mivel semmiféle előzményét nem láttam a dolognak, de a végén rájöttem, hogy tetszik, amit történt.
Őszintén szólva, Theo karakterét tudtam a legkevésbé megkedvelni. Nem utáltam, és nagyon sajnáltam, hogy meghalt, de sokszor haragudtam rá. Önző volt, mert bár új életet kezdett egy új sráccal, Griffint is meg akarta tartani talonban. Nem tudom, hogy azért, mert valóban vele akart a jövőben új életet kezdeni, és Jackson csak egy főiskolai kaland volt számára, vagy szimplán a tulajdonaként tekintett rá, és azt akarta, hogy bár neki nem kell, másé se legyen. A lényeg, hogy ő nem szerette olyan önzetlenül Griffint, mint fordítva. Az pedig, hogy egy közös, nagyon személyes gesztusukat megmutatta Jacksonnak is, rohadt nagy szemétség és igazi árulás volt tőle.
Ennek ellenére Theo nem volt gonosz, csak egy nagyon hülye fiatal srác, aki önző, egoista, és nem gondol bele, hogy másnak mennyi fájdalmat okoz. Nem lett túl szerethető karakter, de reálisan volt megalkotva. Ha körülnézek a világban, rengeteg hozzá hasonló fiatal srácot látok. Talán idővel benőtt volna a feje lágya, idővel rájött volna, hogy helytelen, amit tesz Griffinnel és Jacksonnal is, de nem maradt ideje felnőni és megváltozni.
Az emlékek semmit nem érnek. Bárki újrahasznosíthatja vagy utolsó szálig ki is dobhatja őket. Nem valami szent kincsesláda tartalmáról beszélünk, ahogy eddig hittem. Voltunk valami, de az emlékek kevesek ahhoz, hogy valamit örökre életben tartsanak. Te nem az a legjobb barát, nem az életem szerelme vagy, akit az egész elmúlt hónapban gyászoltam.Többet nem akarok beszélni veled.
A lényeg, hogy a megismerkedésük időszakától eltekintve végig azt éreztem, hogy Griffin jobbat érdemel. És Jackson is.
Viszont... nagyon bizarr volt számomra, hogy felmerült az a lehetőség, hogy ez a jobb esetleg Griffinnek Jackson lesz, Jacksonnak pedig Griffin. Nem is tudom... Egyfelől Griffin tuti mazochista, mert bár Jackson nem bűnös, semmi rosszat nem tett azzal, hogy egy már egyedülálló sráccal kezdett járni, mégsem tartom egészségesnek, hogy a két srác egymás közelébe került. Ha én lettem volna Griffin, látni sem akartam volna soha Jacksont. Soha. Képtelen lettem volna beszélgetni vele, vagy csak ránézni. Olvasás közben végig meg akartam rázni Griffint, hogy mi a fenét csinálsz? Miért kínzod magad?
És csak reméltem, hogy nem az lesz a könyv vége, hogy a két srác összejön, mert az egy igazán egészségtelen kapcsolat lenne a múltat nézve.
Hogy mi történt a könyv végén, természetesen nem árulom el, annyit viszont elmondhatok, hogy sikerült rendesen meglepni. Kiderült egy olyan titok Griffinről, ami mindent a feje tetejére állított. Először furcsa is volt, de ahogy végül összeállt a kép, rájöttem, hogy ez pont így tökéletes.
Szóval nagyon elégedett voltam a sztori lezárásával, mert Silvera megtalálta azt az utat, ami Griffin lelkének valóban jót tesz.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon nagyot ütött. Zseniális történet, de az olvasása közben mintha a szívem ki akart volna szakadni a helyéről. Ám pont ezért imádtam. Ilyen egy jó regény, érzelmileg hat az olvasóra.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki bírja, ha egy könyv darabokra marcangolja a lelkét.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A gyász a központi témája ennek a könyvnek, ezért ezúttal olyan történeteket keresünk a játék során, amely ugyanezzel a témával foglalkoznak. Nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján beírni az adott könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszövegrészlet a játékhoz:
A romantikus regény hőse Sara, egy kedves, szeretetreméltó és dús fantáziával megáldott kislány, aki egy angol leánynevelőintézetben tanul. Édesanyja után váratlanul elveszíti édesapját is, s az addigi jómódból belecsöppen a teljes szegénységbe: ahol addig a tanulók dísze volt, ott szolgasorba kerül, kegyelemkenyéren élhet tovább.
Állomáslista:
07. 13. Hagyjatok! Olvasok!
07. 15. Csak olvass!
07. 17. Sorok között
07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése