A Jaffa Kiadónak köszönhetően újabb Mörk Leonóra-könyvet vehetünk a kezünkbe, melynek Szentjánosfű a címe. A történet egy fiatal lány megpróbáltatásairól szól a szerelemhez és boldogsághoz vezető útja során. Ezen az úton most három bloggerünkkel haladhattok végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Több regényt is olvastam már az írótól, és nagyon bejön a stílusa, igazán tetszettek az eddigi történetei. Őszintén bevallom, nem igazán szeretem a romantikus történeteket, mert sokszor túl nyálasak számomra, de vannak kivételek. És Mörk Leonóra regényei azok. Ő valahogy pont az én szájízem szerint ír romantikus történeteket.
Véleményem a könyvről
A történet az 1630-as években játszódik. A Vlieland szigetén élő, árva fiatal lány, Aelke véletlenül találkozik egy séta során egy siketnéma férfival, aki festőként keresi a kenyerét. A két fiatal azonnal egymásba szeret, és ennek meg is lesz a gyümölcse. Ám Jannak váratlanul el kell hagynia a szigetet, és bár vissza akar térni a szerelméhez, a sors eltéríti őt. Aelkét pedig közben a nagynénje, hogy mentse a leányanyaság szégyenétől, férjhez akarja adni egy jómódú katonatiszthez.
A könyv stílusától, karakterépítésétől és cselekményvezetésétől pontosan azt kaptam, amit az író korábbi könyvei miatt vártam. Egy szépen kidolgozott, romantikus, de nem túlságosan nyálas, múltbeli környezetbe ültetett, nagyrészt realista sztorit. Ahogy fentebb is említettem, nekem ez bejön, teljesen lekötött olvasás közben a könyv, igazán élveztem.
Aelke egy fiatal, naiv lány, aki lényegében semmit nem tud sem az életről, sem a szerelemről, míg nem találkozik Jannal. Nekem egy kicsit gyors volt az érzéseik kibontakozása. Persze, nagyon-nagyon ritkán van szerelem első látásra, de szerintem kicsit több időt is eltölthettek volna együtt a történet elején, hogy tényleg megismerhessék egymást. Vagy legalábbis én szívesen olvasgattam volna ezekről az első lépésekről hosszabban.
Egyébként Aelke karakterén keresztül érdekes volt látni a fiatal lányok helyzetét abban a korban. Egyfelől, hogy mennyire nem voltak felkészítve sem érzelmileg, sem tudás szempontjából a szerelemre, az életre. Elzárták őket ettől a tudástól, és így egyáltalán nem csoda, ha végül „bajba” kerültek. Ez történik, ha a gyerekek, fiatalok nem kapnak rendes felvilágosítást. Aelke nem volt ledér, egyszerűen csak hirtelen találkozott egy férfival, aki iránt érzései támadtak, és mivel tudása nem volt, ösztönösen tette, amire vágyott. A következményekkel pedig a hiányosságai miatt nem számolt. Ennyi történt.
Jan férfiként már felvilágosultabb volt, szóval őszintén bevallom, az ő karakterére egy kicsit mérges voltam. Találkozott egy nyilvánvalóan naiv, fiatal lánnyal, elvette a szüzességét, aztán eltűnt. És értem én, hogy volt élete a szigeten túl, ahogyan azt is, hogy vissza akart térni Aelkéhez, de nem igaz, hogy nem küldhetett volna el valakit a lányhoz akár egy levéllel, hogy várjon rá, vissza fog térni, vagy azért, hogy az illető elvigye hozzá Aelkét. Nem tudom... Nagyon másképp kellett volna cselekednie, mert lényegében ő okozott minden bajt és bonyodalmat.
Ennek ellenére nem volt antipatikus a karaktere, mert alapvetően jóindulatú, becsületes férfi volt, csak valahogy mégis nagyon rosszul kezelte a helyzetet. De hát kellenek a bonyodalmak egy regénybe, különben az állandó boldogság dögunalom lenne.
– Néni, néni, én nem akarok hazugságban élni! – ragadta meg könyörögve a nagynénje kezét. Az asszony szeme teleszaladt könnyek, úgy válaszolt:– Kislányom, már jó ideje abban élsz.
Nagyon tetszett, hogy nem voltak a történések túlromantizálva, nagyon is realisztikusnak tűntek. Mármint Jan, amikor megtudta, hogy Aelke férjhez ment, kiborult, de nem fogadott cölibátust, élte tovább az életét, ahogyan a valóságban is tenné a férfiak többsége, még ha ez nem is tűnik túl romantikusnak. És Aelke férje sem volt egy szörnyeteg, hogy nyilvánvaló legyen, őt kell utálni, és a szerelmeseknek kell drukkolni. Egy átlagos férfi volt, aki bár annak a kornak megfelelően, de mondhatjuk, hogy szerette a feleségét.
De több más dolog is történik a regényben, ami megrázó és realisztikus. Szóval ez nem egy nyálas fajta romantikus sztori.
A történet vége nem igazán lepett meg. Konkrétan erre a befejezésre számítottam, mert másképp nem nagyon lehetett volna megoldani a dolgokat. Kivéve egy nagyon drámai és sötét fordulattal, de reméltem, hogy ilyesmi nem történik. Annak ellenére, hogy a lezárás nem volt meglepő, elégedett vagyok vele, mert úgy tettem le a könyvet, hogy a lelkem békés és boldog volt tőle. Azt hiszem, ez egy olyan sztori, aminél szükség volt az elvárt végre.
Hogy tetszett a könyv?
Megkaptam tőle mindazt, amit az író előző könyvei után elvártam. Romantikus volt, de nem nyálas, a karakterek kedvelhetőek és összetettek, a cselekmény pedig realisztikus és ha nem is fordulatos, de érdekes.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne egy igazán kellemes, a múltban játszódó romantikus regényt olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történetben szerepet kap a szentjánosfű, ezért a játékunkban ezúttal ezzel a virággal kapcsolatos kérdéseket találhattok. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hogyan nevezik még a szentjánosfűt? (Több neve is van, elég egyet megírni!)
Állomáslista:
07. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 17. Kelly és Lupi olvas
07. 19. Csak olvass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése