A Boyfriend Material – Pasialapanyag írója egy új romantikus komédiával jelentkezett, ami akárcsak a Pasialapanyag, ugyanolyan vicces, szeretnivaló és bohókás. A könyvről a Blogturné Klub három bloggere mesél. Tarts velünk, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Imádom Alexis Hall másik sorozatát, a London Callingot, mert baromi humoros, és azt reméltem, hogy ez a történet is hasonlóan vicces és romantikus lesz majd.
Külcsín és kivitelezés
A borító stílusa nagyon hasonló a London Calling-sorozatéhoz mind színvilágban (piros-kék), mind a két főszereplő illusztrálásában, szóval ahogy rápillant az ember, azonnal tudja, hogy Alexis Hall könyvéről lehet szó. Ami szerintem marketing szempontjából jó dolog.
A két főszereplőről készült illusztráció nagyrészt hasonlít a könyvbeli leírásokhoz, pl. Jonathan sötét hajában ott van az ősz tincs, a szemöldöke is dús, és elég morcosan néz, de Sam a rajzon sokkal idősebbnek néz ki szerintem (a könyvben a húszas évei második felében jár, a rajz alapján viszont a harmincas évei második felére helyezném). Összességében a koncepció tetszene, de valahogy a karakterek, hiába hasonlítanak bizonyos jellegzetességek miatt a könyvbeli leírásokhoz, valahogy mégsem jönnek be.
A kötet minősége ugyanolyan, mint a többi KMK-s könyvé. Amit amúgy értékelek, hogy olvasás közben szinte teljesen szét tudtam nyitni úgy a könyvet, hogy sem a lapok nem lazultak meg, sem a könyv gerince nem tört meg, vagyis totál kényelmesen lehetett olvasni.
5-ből 4 pont.
Alapötlet
A történet alapja ugyanúgy egy „színjáték”, mint a London Calling-sorozat esetében. Ott a két főszereplő azt játszotta meg, hogy együtt járnak, itt viszont Sam tesz úgy egy munkahelyi balesetet követően, mintha amnéziás lenne, hogy Jonathan, a főnöke ne rúghassa ki őt és az egész csapatát. Mivel Samnek nincs senkije, és Jonathan tart attól, hogy Sam beperli őt (lévén miatta történt a baleset), ezért befogadja őt magához arra a pár hétre, míg az agyrázkódása helyre nem jön teljesen. Két egymást eleinte nem igazán kedvelő, de magányos és boldogtalan meleg férfi összezárva, karácsony idején... Úgy, hogy Jonathan egész családja is felbukkan, és azt hiszik, hogy Sammel együtt járnak... Nos igen, elég pikáns és humoros helyzeteket teremt.
A sztori így elsőre eléggé brazil szappanoperásan hangzik, és én úgy alapból nem igazán vagyok oda az ilyen szappanoperákért, logikai megbicsaklások is vannak benne, de Hall humora olyan élvezhetővé és szerethetővé teszi a történeteit, így ezt a regényt is, hogy egyszerűen lehetetlen nem imádni.
– Szóval inkább házvezetőnő lett helyette?Megvonja a vállát.– Csak átmenetinek szántam, de szerencsém van Mr. Foresttel, és azt hiszem, inkább olyan ember vagyok, aki azért dolgozik, hogy éljen, nem pedig fordítva. Néha aggódom, hogy esetleg sorozatgyilkos, de úgy gondolom, felmondhatnék, ha valaha végtagokat kellene feltakarítanom.– Eléggé biztos vagyok benne, hogy nem sorozatgyilkos.– Honnan tudja? – kérdezi. – Amnéziája van.
A neten volt, aki azt rótta a szemére, hogy ez a sztori túlságosan hasonlított a London Calling-sorozat sztorijához, de engem ez egyáltalán nem zavart. Igaz, hogy ugyanúgy félreértésekre és megjátszásra épült a cselekmény, és ugyanúgy használta Hall a humor eszközét, de ettől még a cselekmény totál más volt, és egyszerűen jó érzés volt olvasni. Olyan otthonos, mintha egy téli napon egy vastag takaróba bugyoláltak volna, és még egy bögre forró teát is nyomtak volna a kezedbe.
Szóval nekem a hasonlóságok ellenére 5-ből 5 pont, mert pont annyi hasonlóságot találtam, ami még pont jólesett a lelkemnek.
Cselekmény
A cselekmény lényegében olyan volt, mintha egy Jóbarátok, Így jártam anyátokkal vagy hasonló sorozat és egy érdekesebb brazil szappanopera keverékének a melegváltozatát olvasnám éppen. Ahogy faltam az oldalakat, konkrétan láttam a szemem előtt sorozatként leperegni a jeleneteket, mert Hall annyira filmszerűen dolgozta ki őket. És ez sokat hozzátett a helyzetkomikumokhoz és a párbeszédekben található humorhoz. Konkrétan olvasás közben megesett, hogy röhögőgörcsöt kaptam, mert egyszerűen elképzeltem az adott jelenetet, és annyira vicces volt, hogy potyogó könnyekkel röhögtem a szobámban hosszú percekig, és nem bírtam abbahagyni. De a röhögőgörcs mellett is majdhogynem végigkuncogtam, -mosolyogtam az egész könyvet, mert nagyon szórakoztató volt számomra.
Az mondjuk tény, hogy szerintem nincs olyan főnök a világon, aki egy munkahelyi baleset miatt annyira beparázik, vagy akkora felelősséget érez, hogy befogadja magához az alkalmazottját, míg az helyre nem jön. Szóval az alapkoncepció kicsit fura, de ez azért megesik a sorozatok és szappanoperák világában, szóval egy vállrándítással elfogadtam, hogy oké, mégis létezik egyetlen ilyen ember a földön. Erre pedig azért voltam képes, mert a cselekmény maga nagyon érdekes volt, és teljesen lekötött.
Imádtam a kis összeesküvéses szálat, amiben Sam a munkatársaival próbálja elérni, hogy ne rúgják ki őket. Nagyon tetszett a családi szál, amiben Jonathan minden létező rokona felbukkant, és elég hát, finoman szólva is mind elég érdekesek, de közben meg szerethetőek. Mondjuk, a valóságban valószínűleg én is ugyanúgy megőrülnék tőlük, mint Jonathan. És nagyon izgalmas volt a romantikus szál is, szép lassú folyamatként lett kidolgozva Sam és Jonathan egymásra találása, amit megfűszerezett a tudat, hogy amikor kiderül az álamnézia, akkor lesz még itt kalamajka bőven.
Szóval a cselekményre 5-ből 4,5 pontot adok.
Karakterek
Mind Sam, mind Jonathan karaktere igazán szerethető volt számomra. Jonathan elsőre egy mogorva, munkamániás pasinak tűnik, de persze azonnal sejteni, hogy több van az öltönye alatt, mint azt elsőre bárki gondolja. És hát, a legtöbbször igaza van főnökként, a probléma csak az, hogy az utasításait parancsként adja ki, és nem magyarázza el az alkalmazottainak a teljesen logikus okokat, akik emiatt azt gondolják, hogy a döntése csak szimpla szemétkedés, pedig nem. Amúgy a munkamániájának múltbeli okai vannak, és valójában a magányát, a félelmeit és a lelki sebeit rejti el a morcosságával. Samnek az odaköltözés után lehetősége van egy más környezetben megismerni őt, és szép lassan felfedezi Jonathan valódi énjét.
– Apád azért jött, mert csúnyán összevesztetek, és borzalmasan érezte magát.Jonathan már a dolgozószobája felé tart.– Biztos vagy benne, hogy ugyanarról az emberről beszélünk? Az apám soha életében nem mutatott erős érzelmeket.– Te sem nagyon, pedig neked is vannak.Megáll.
Sam jó és rossz főnök egyszerre. Jó, mert valóban törődik az alá beosztott emberekkel, figyelembe veszi az élethelyzetüket (pl. a legpocsékabb dolgozójának el kell tartania a beteg nagyiját, egy másiknak meg több szabadnapot, szabit ad, mert az illető a munka mellett még tanul), elnézi a hibáikat. Rossz, mert ettől teljesen függetlenül nem szab kereteket nekik, és nem jelöl ki célokat sem. Olyan, mint egy szülő, aki szereti a gyerekeit, de mindent rájuk hagy, egyáltalán nem neveli őket. Pedig úgy is lehet szeretni, sőt, úgy egészséges szeretni, hogy közben észszerű, de emberséges szabályokat hozol, betartatod azokat, és megtanítod, hogy a tetteknek következménye van. Ezzel teszel jót mind a gyerekeidnek, mind az alkalmazottaidnak, és persze az üzletnek is. Sam egyébként nem direkt akarja átverni Jonathant az amnéziával, egyszerűen belekeveredik a helyzetbe, és utána már csak azért nem tisztázza, mert meg akarja menteni az alkalmazottait. Vagyis nem egy simlis, szemét ember ő, amiért ekkorát hazudik, csak szimplán bepánikol, és meg akar védeni másokat.
Szóval mindkettejüket nagyon bírtam, de Jonathan karaktere egy picivel közelebb állt hozzám, mert sok mindenben hasonlít rám. Én is eléggé beletemetkezem a munkába, nagyon hasonló okokból, mint ő teszi. És bár szeretem a közeli családtagjaimat, időnként a sírba visznek, mert teljesen más a habitusunk. Míg én szívesebben ücsörgök el teljes csendben a szobámban, és olvasok, írok, dolgozom, addig ők csacsognak, valóságshow-kat néznek, és nincsenek túl jóban a csenddel. Úgyhogy mikor beözönlött Jonathanhez az egész családja, baromira együtt tudtam érezni vele, mert bár olvasóként viccesek voltak, ha a valóságban kellett volna ennyi hangos emberrel együtt töltenem akár csak egy félórát is, én is kiborultam volna.
Nagyon viccesek voltak amúgy Sam kollégái és Jonathan családja is, olyan párbeszédeket nyomtak le, hogy nem bírtam nem röhögni. És imádtam Gollamot, Sam furcsa macskáját, aki előbb meg tudta olvasztani Jonathan szívét, mint Sam maga.
– Ez a probléma a modern, késői kapitalista társadalommal! Megtagadja az emberektől a koncepcionális keretet ahhoz, hogy elképzeljenek egy alternatívát. Így még a kirekesztettek és jogfosztottak sem tudnak elképzelni egy alternatív rendszert, csak ugyanennek a rendszernek egy olyan változatát, amelyben nagyobb részük van a vagyonból.
– Ó. – Nem tudom, mit mondjak erre. – A politikus szól belőled.
– Ne aggódj, nem szavazhatok. És mire megtehetem, addigra már annyira bele leszek fáradva, hogy megelégszem majd a második legrosszabb lehetőséggel, mint ti mindannyian.
A mellékszereplők egyébként kicsit sablonosak voltak, de mivel ez egy szappanopera-szerű komédia volt könyv formájában, így szerintem ezzel semmi gond nincsen ezen kivételes esetben.
Szóval számomra 5-ből 5 pont.
Lezárás
A lezárásban igazából nem volt semmi meglepő. Pontosan az történt, amire számítottam. Ennek ellenére alig vártam, hogy Sam és Jonathan végre tisztázzák a dolgokat, mert rossz volt őket szenvedni látni. És bár a regény kerek egésznek bizonyult, nem bánnék ebből a történetből sem egy folytatást.
Szóval 5-ből 4,5 pont, mert a lezárásban nem volt semmi meglepő.
Hogy tetszett ez a könyv?
Imádtam! Nagyon humoros volt, körülbelül végigmosolyogtam és -röhögtem az egészet, egyszer még röhögőgörcsöt is kaptam az egyik jelenetnél. A két főszereplő szerethető volt számomra, együtt is jól hozták a kémiát, és a mellékszereplőket is megszerettem annak ellenére, hogy sablonkarakterek voltak, mert ez egy ilyen szappanopera-szerű sztoriban szerintem egyáltalán nem hiba.
Vagyis 5 pontból 5 pont, mert minden hibácskája ellenére imádtam.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a Jóbarátokhoz, Így jártam anyátokkal-hoz és hasonló humoros sorozatokhoz hasonló történeteket LMBTQ+-köntösben, és szeretne jókat nevetni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A kötet főhősét, Samet a szülei A Gyűrűk Ura egyik szereplőjéről, Samwise-ról nevezték el, akit mi Csavardi Samuként ismerhetünk a kötet magyar fordításában. A mostani játékunk során minden állomáson egy-egy A Gyűrűk Ura-karakterről látsz képet, a feladatod pedig, hogy beírd mely karakterről van szó. Angol és magyar nevet is ugyanúgy elfogadunk.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
10. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 29. Hagyjatok! Olvasok!
10. 31. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése