Ezúttal a Jaffa kiadó négy csodás könyvét mutatjuk be nektek. Lesz köztük regény, novelláskötet és önfejlesztő könyv is. Tartsatok velünk, és a turné végén megnyerhetitek az egyik általatok választott kötetet.
Kevés időtök van olvasni? Folyton rohantok, és félbe kell hagynotok egy-egy fejezetet, ami bosszantó? Szerettek belelátni más emberek gondolataiba, érzéseibe, életébe? Nos, ez a könyv tökéletesen megoldja a problémáitokat. Rövid novellákból áll, amiket két feladat között is el lehet gyorsan olvasni, és nagyon személyes, bensőséges történeteket tartalmaz, amik bepillantást nyújtanak az írójuk fejébe, lelkébe és hétköznapjaiba.
Minden hétre egy novella
A kötet felépítése nagyon tetszik. A novellák hónapokra vannak felosztva januártól decemberig, és minden hónap négy novellát tartalmaz, vagyis minden hónap összes hetére egyet. Bár én a turné miatt nem tudtam elhúzni a kötet olvasását, de ha valaki nem időhöz kötve olvassa, akkor megteheti, hogy egy éven át minden héten elolvas egy-egy novellát.
Vagyis ha valakinek sűrű az élete, sok a dolga, és kevés ideje jut az olvasásra, annak ez a tökéletes olvasmány. Heti egyszer biztosan van öt–tíz szabad perce, amikor kézbe tud venni egy könyvet, és nyugodtan tud olvasni. Akár utazás közben a buszon vagy ebédszünetben a munkahelyén. A könyv súlyra nem túl nehéz, úgyhogy simán magunkkal is vihetjük bárhová.
Néhány novella egyébként témájában kapcsolódott az adott hónaphoz, de általában csak annyiban, hogy az adott időszakban történt eseményekről írt benne az író. Például a nyári születésnapjáról a júniusi fejezetben, vagy az „OK, boomer” kifejezés elterjedésének eredetéről a novemberiben (mert 2019 novemberi eseményhez kapcsolódik). De akadtak olyan novellák is, amiket szerintem csak abban a hónapban írt, vagy akkor történtek, csak ezt nem feltétlenül tudjuk meg a szövegből, esetleg az adott téma akkoriban foglalkoztathatta az írót.
Változatos és személyes
Bár a novellák nagy része E/1-ben íródott, vagyis az író a saját gondolatait, érzéseit, életeseményeit meséli el nekünk, akadnak E/3-as történetek is a kötetben. Ezek fiatal lányokról, nőkről szólnak, és lehet, hogy teljesen kitalált sztorik kitalált karakterekkel, de azt is el tudom képzelni, hogy valóban megtörtént dolgok, csak az író valamiért úgy döntött, hogy ezzel kapcsolatban bizonytalanságban tartja az olvasóit. Talán, mert nem akarta, hogy bizonyos karaktereket konkrétan be lehessen azonosítani olvasás közben, nem tudom...
Témák tekintetében is változatos novellákat kapunk. Vannak elmélkedős novellák, amik egy bizonyos gondolatot, elvet fejtenek ki, az író elfilozofálgat ezekről, megismerhetjük belőlük a véleményét, és ezáltal egy kicsit a személyiségét is. Vannak a természetről és az író ahhoz való kapcsolatáról szóló történetek. A munkájával, munkahelyeivel kapcsolatos történetek, amik bemutatják a nehézségeit, csalódásait és örömeit is. Külföldi utazásokról, élményekről szóló novellák, amik úgy vannak megírva, hogy az ember olvasás közben azt érzi, neki is el kell jutnia az adott helyre.
Hasonlóságok és ellentétes gondolatok
Nagyon szeretem Mörk Leonóra stílusát, nem ez az első, és nem is az utolsó könyv, amit tőle olvasok. Szépirodalmi szintűek a szövegei, nagyon kellemes olvasni őket. És sugárzik belőlük az értelem. Bár nem ismerem közelről az írót, de a történetei, és főképp az ebben a kötetben található novellái alapján nagyon okos, művelt, világlátott, sokat tapasztalt embernek képzelem, aki bár ugyanolyan introvertált, mint én, mégis szerintem jókat lehetne beszélgetni és filozofálni vele.
Olvasás közben nagyon sokszor éreztem azt, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkozunk, érzünk. Miközben a betűket faltam, többször is azon kaptam magam, hogy ténylegesen bólogatok egyetértésem jeleként az író mondataira. Például imádom az Abigél című könyvet, és én sem értem, hogyan tarthatja valaki unalmasnak, amikor nagyon izgalmas dolgokról szól.
Belátom én, hogy manapság a young adult fantasy, a dark romance, a spicy romantasy meg a cozy crime a legnépszerűbb műfajok, nem csak nálunk, világszerte. De az nem fér a fejembe, hogyan találhat valaki unalmasnak egy olyan regényt, amelyben tombol a háború, egy bátor katonatiszt mindenféle konspirációs módszerekkel megpróbálja elrejteni a lányát, hogy szabadon végezhesse a munkáját, a kamaszlánynak egy számára teljesen ismeretlen, bentlakásos iskolai környezetben kell megtalálnia a helyét, és közben a szeme láttára vív élet-halál harcot a nácikat kiszolgáló magyar hadvezetés és az ellenállás tagjai. Mi kellene még ide, hogy a sztori kellően izgalmas legyen? Szex? Sárkányok? Elrejtett kincsek? Őszintén érdekelne.
De azért olyasmik is akadtak, amikkel kapcsolatban én picit másképp érzek. Például a tegezéssel-magázással kapcsolatban. Gyerekként azt szoktam meg, hogy a nálam idősebbeket, tanárokat, szomszédokat, anyum kollégáit stb. magázni kell, aztán egyetemre kerültem, és ott még a nyolcvanon túl lévő professzor is azt mondta minden diákjának: „Leendő kollégák vagyunk, úgyhogy tegeződjünk.” Később a munkahelyemen is a tegeződés volt a normális, a főnöktől kezdve az alkalmazottakon át a takarítókig mindenki mindenkit tegezett. És ettől olyan egyenlőnek éreztem magunkat, ami szerintem jó dolog. Hivatalos ügyintézésnél, boltban és egyéb hasonló helyeken is nagyon nehezemre esik magázódni, főképp, ha egy nálam fiatalabb vagy egykorú ül velem szemben. A neten meg egyszerűen elképzelhetetlen.
Azt hiszem, az okát is tudom annak, miért taszít a magázódás. Magázódás vagy ahhoz hasonló dolog általában olyan népek nyelvében van, amiknél nagyon erős a tiszteletelvűség, az alá-fölé rendelődés, hierarchikus viszony. Én pedig sosem tudtam mit kezdeni a tiszteletelvűséggel. Az alapvető tisztelet emberként mindenkinek kijár kortól, rangtól és egyebektől függetlenül. A magasabb szintű tisztelet pedig számomra nem attól függ, hogy valaki fölöttem áll-e korban, rangban, munkahelyen, hanem attól, hogy a viselkedésével kiérdemelte-e. Szóval igen, ha valamit ki lehetne törölni a magyar nyelvből egy csettintéssel, akkor én a magázódást tüntetném el. De ezek egyéni érzések, ízlés, preferencia. Csak érdekes volt arról olvasni, hogy másnak meg mennyire fontos, hogy magázzák bizonyos körülmények között (pl. amikor ügyfélszerepben van).
Amikről nagyon szerettem olvasni a novellákban, azok az utazós élmények, ezekhez köthető történelmi, művészettörténeti és egyéb érdekességek. Még mindig nem jártam soha életemben külföldön, pedig szívem szerint rengeteg európai országot végigjárnék és felfedeznék, de valahogy vagy időm, vagy pénzem nincsen ilyesmire (amikor egyik lenne, akkor épp a másikból szenvedek hiányt). Talán épp ezért szeretem olvasni, amikor más emberek leírják az úti élményeiket, vagy az adott helyen található történelmi eseményekről, épületekről, szobrokról és egyebekről mesélnek érdekességeket. Így kicsit azt érezhetem, hogy nem maradok ki teljesen a világ megismeréséből. És mások élményei alapján tervezgethetem, hogy majd egyszer, ha minden csillag megfelelően áll, és pénzem, időm és lehetőségem is lesz rá, hová is szeretnék elmenni, és miket akarok megnézni.
Kedvencek
Több novella is nagyon elgondolkoztatott, megmaradt a fejemben, de volt két kedvencem. Az egyik a júniusi hónaphoz tartozó Apák napja című írás. Ebben egy valódi történelmi emlékként fennmaradt apa levelét és az író ehhez kapcsolódó gondolatait olvashatjuk. A levél 1793. június 16-án kelt, a jakobinus terror idején, amikor is Georg Forster (természettudós, néprajzkutató, író, újságíró, egyetemi professzor, egyetemi könyvtáros) elszakadva a gyerekeitől levelet ír a kislányának, Theresének.
Nem tudom, miért fogott meg annyira ez a levél, mert hát, sosem volt jó kapcsolatom apámmal, sosem viselkedett igazi szerető, gondoskodó apaként. De talán pont ezért tetszett, mert jó látni, hogy vannak tényleg szerető apák, akik ha távol is sodródtak a gyerekeiktől, gondolnak rájuk, őszintén szeretik őket.
A másik kedvencem a Tégeteket szeretlek! írás, ami egy nagyon fontos témát dolgoz fel. Mégpedig azt, hogy a gyerekeknek is jogukban áll nemet mondani, és a gyerek teste csak és kizárólag az övé. Nem kötelező puszit adnia még a rokonoknak sem, nem kötelező ölelkeznie, vagy bármi hasonlót elviselnie. És attól még, hogy ezekre nemet mond, nem neveletlen. Gyerekként nekem is van rossz élményem a kötelező pusziadásról, és engem még csak megvédeni sem próbált senki akkoriban, mert egyszerűen akkoriban még nem terjedt el a gondolat, hogy a gyereknek joga van a saját testéhez. Szóval igen, ha egy szülő néhány évtizeddel ezelőtt legalább megpróbálta megvédeni a gyerekét a kényszerű pusziktól és érintésektől, legalább próbálkozott.
Amúgy ez a novella nemcsak a fontos mondanivalója miatt tetszik, hanem mert látszik belőle (és amúgy a többi novellából is), hogy az író nem fél teljesen őszinte lenni önmagával és velünk sem. Akkor is elmondja a történetét, gondolatait, ha tudja, hogy az esetleg a mai korban már kicsit visszatetsző lehet. Vagy hogy talán nem mindenki gondolkozik úgy, mint ő, nem mindenki fog egyetérteni vele. Szerintem ez nagyon klassz, mert az őszinte írások sokkal inkább megragadják az olvasót, mint azok, amikben az író szépíteni próbálja önmagát, meg akar felelni mindenkinek, és azt akarja, hogy tökéletesnek lássák.
Elgondolkoztató öt percek egy teljes éven át
Ritkán olvasok novellákat, pedig kifejezetten szeretem őket, úgyhogy nagyon örülök, hogy ez a kötet mégis a kezembe került. Szépirodalmi minőségű, jó stílusban megírt, változatos témájú, bensőséges hangulatú személyes szövegek találhatók benne, amik által jobban megismerhetjük az író gondolatait, érzéseit és életét, és mi magunk is elgondolkozhatunk néhány dolgon.
🤯🤯🤯🤯🤯5/5 – Érdekes gondolatokat, történelmi tényeket, művészeti érdekességeket és egyebeket tartalmazó kötet, ami olvasás közben az embert is gondolkodásra készteti.
🔥 5/1 – Erotika, szenvedély meg hasonló nincsen benne, ez nem az a könyv, de nekem nem is hiányzott.
🤧5/1 – Sírni sem sírtam rajta, szintén nem az a fajta novelláskötet, ami kiborítaná érzelmileg az embert.
💔💔5/2 – A kedvenc novellámból az apa levele nagyon meghatott és kicsit megsebezte a lelkemet, szóval ezért a két pont, de egyébként nem szívfájdítóak a kötetben található írások.
🍵🍵🍵🍵🍵5/5 – Tökéletes olvasnivaló ahhoz, hogy egy teljes éven át hetente egy nap leüljünk öt percre, nyugodtan elkortyolgassunk egy csésze teát, és közben elolvassuk a napi novellaadagunkat.
📚📚📚📚📚 5/5 – Engem nagyon lekötött az egész kötet, szerettem a stílusát, érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam a novellákat, és kicsit úgy éreztem, mintha átléptem volna gondolatban az országhatárt is, hogy felfedezzem a világot.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal a Jaffa kiadó szerzőit kell felismernetek a könyvcímeik alapján. Nincs más feladatotok, csak hogy beírjátok az adott író nevét a Tally megfelelő helyére.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Címek a játékhoz:
A hídépítő
Porlik, mint a szikla
Kétszáz éves szerelem
Vörös posztó
Bíborbetűk
Állomáslista:
08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – Ezüstszélű felhők
08. 27. Könyv és más – Napfénykór
08. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út – Táncórák Londonban
09. 02. Könyv és más – Örökké erősen gyakorlókönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése