Kip és Scott párosa a Heated Rivalry című sorozatban meghódította a nézőket, és most végre magyarul is megjelent a róluk szóló könyv, a Game Changer. Ismerd meg a történetüket, és játssz velünk, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted az egyik példányt.
Miért választottam ezt a könyvet?
Néhány hónapja megnéztem a Heated Rivalry című sorozatot, amiben bár Kip és Scott nem főszereplő, de kaptak egy saját részt, ami csak róluk szól. És ez a rész volt a kedvencem az egész sorozatban. Kip és Scott karaktere, szerelme valahogy sokkal jobban megfogott, mint Ilya és Shane párosa. Szóval gondoltam, elolvasom a róluk szóló könyvet is, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy mennyiben tér el attól, ami a sorozatban történt velük.
Külcsín és kivitelezés
Bár ez a könyv sincs még nálam, de valószínűleg a megszokott KMK-s minőséget hozza. A borító is a KMK-ra jellemző egyik stílust képviseli: rajzolt illusztráció formájában szerepel rajta Scott és Kip abban a bizonyos smoothie-bárban, ahol Kip dolgozik, és ahol először találkoztak.
Őszintén bevallom, ez a borítóstílus sem áll túl közel hozzám, ahogyan a KMK-s „fekete háttér-szimbólum” stílus sem. Valahogy az illusztráción lévő emberek olyan túl tökéletesek, az arcuk meg minden... Nem tudnám elmondani, miért érzem így, de egyszerűen nincs bennük lélek. Viszont a rajz kapcsolódik a történethez, és a karakterek kinézete is illik a leírtakhoz (a filmbeli karakterekhez egyáltalán nem, de ez végül is a könyv, úgyhogy ezzel nincs gondom).
Szóval nekem 5-ből 3 pont.
Alapötlet
Ez a regény tipikusan a melegek egyik legfőbb problémájáról, a rejtőzködésről és a coming out nehézségeiről szól. Nincs benne semmi új. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy a téma újra és újra megjelenjen a történetekben. Egyfelől, hogy az LMBTQ+ emberek erőt meríthessenek belőlük. Másfelől, hogy a nem a közösséghez tartozók edukálódjanak, megérthessék, átérezhessék a történetek által, hogy milyen nehéz is melegnek lenni egy heteró férfiak által uralt közösségben, és mennyire nehéz felvállalnia magát az embernek.
Szóval bár a téma nem új, és a történet a melegregényekben megszokott toposzokat használja fel újra a saját stílusában, ennek ellenére fontos problémákat dolgoz fel.
5-ből 4 pont.
Cselekmény és karakterek
Kip egy smoothie-bárban dolgozik, és az élete megrekedt kissé. Aztán egy nap besétál a munkahelyére Scott Hunter, a sztárhokis, és kér tőle egy smoothie-t. A két férfi körül azonnal izzani kezd a levegő, és szép lassan egymásra is találnak. Ám Scott nem meri felvállalni nyilvánosan a melegségét és a kapcsolatukat. Ő lenne az első a profi jégkorong világában, aki nyíltan vállalná, hogy meleg, és ez megijeszti. Attól fél, hogy ezzel nemcsak a karrierjének tenne keresztbe, hanem azoknak is gondot okozna, akik számítanak rá, akiket nemcsak a csapatának, hanem valamiféle családjának is tart. Kip viszont hosszú távon képtelen elviselni, hogy még a saját szülei előtt is titkolnia kell, mennyire szerelmes. Szóval Scottnak muszáj eldöntenie, hogy mit tesz kockára inkább, a szerelmét vagy a karrierjét.
Amikor belekezdtem a regénybe, először nagyon hasonlított a sorozatbeli Scott–Kip-részhez, de aztán sok minden másképp történt benne, és ezt egyáltalán nem bánom. Így megvolt olvasás közben a nosztalgia, de a különbségek miatt mégsem éreztem úgy, hogy unatkoznék. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon mi történik, ugyanúgy alakulnak-e épp az adott események, vagy eltérünk a filmtől.
Ami nagyon tetszett, hogy itt kicsit lassabb volt Kip és Scott kapcsolatának a kibontakozása. A filmben Scott konkrétan az első együtt töltött éjszaka után odaköltöztette magához Kipet. Ami elsőre romantikusnak tűnik, de azért jobban belegondolva, kicsit fura. A valóságban valószínűleg inkább tényleg egy sorozatgyilkos tenne ilyesmit (erre utalnak is filmben), és Kip egy pincében végezné megkötözve. 😅 Érdekesebb és mondjuk úgy, egészségesebb volt így, hogy szép lassan alakultak a dolgok. Először Kip azt hitte, csak volt egy jó éjszakájuk, aztán később, hogy állandó szexpartner kell Scottnak, akibent megbízhat, végül elismerték egymásnak a valódi érzéseiket, és belekezdtek egy titkos, de valódi párkapcsolatba. Aztán persze jöttek a problémák, majd a megoldás. A valóságban általában inkább így működnek a dolgok szerintem.
Tetszett az is, hogy a könyv nagyobb bepillantást engedett Scott életébe, a jéghoki világába. Jobban megismerhettük Scott csapattársait, megtapasztalhattuk a sportvilág heteronormatív, néhol homofób légkörét. Ezáltal pedig kicsit jobban megérthettük, hogy Scott miért habozik, amikor a coming outról van szó.
Scott három legjobb barátját nagyon megkedveltem, imádtam, ahogyan reagáltak, amikor Scott végre összeszedte a bátorságát. Az edzője is jófej volt. Neki volt hasonló tapasztalata nem fehér játékosként, ugyanis, amikor még játszott, csak ő és még egy játékos volt összesen a ligában, aki nem fehér. Szóval pontosan tudta, milyen kisebbségnek lenni, milyen a gyűlölködés, a beszólások, az, hogy az újságírók és riporterek nem a teljesítményedre kíváncsiak, hanem a bőrszínedre, és hasonlók.
Összeölelkeztek, és a többiek is csatlakoztak hozzájuk.– Amúgy – mondta Bennett, miután elváltak –, hogy hívják?Scott elmosolyodott.– Kip.– Kip?! – Carter arca felragyogott. – Hát ez a legcukibb dolog, amit valaha hallottam! Viccelsz?– Hála istennek – szólt közbe Huff –, már azt hittem, hogy titokban Rozanovval kavarsz.– Szeretné… – vágta rá Scott.
Scott ügynöke viszont megijesztett egy kicsit, mert bár elfogadóan reagált, pontosan felvázolta Scottnak, hogy mivel járhat a karrierjét tekintve, ha coming outol. És hát, ijesztő volt belegondolni, hogy igen, lényegében az egész addig felépített élete, amiért küzdött, harcolt, keményen melózott, romba dőlhetne csak azért, mert olyasvalakit szeret, akit mások szerint nem kéne.
Bár volt mélypontja Scott és Kip kapcsolatának, de mindvégig szerették és tisztelték egymást. Örültem, hogy a könyvben láthattuk, hogy mi történt a szülinapozás és Stanley-kupa között. A filmben úgy jött le kicsit, mintha a szülinapozás után szétmentek volna hosszabb időre, és csak a Stanley-kupán találkoztak volna újra. De itt megkaptuk a kettő közötti kieső időt, és megtudhattuk, hogy ez egyáltalán nem így történt. Aminek nagyon örülök.
Ami kevésbé tetszett, hogy a könyvben baromi sok részletes szexjelenet volt, és szerintem nem voltak túl jól megírva. A filmben is volt szexjelenet Scott és Kip között, de csak néhány, és azok romantikusak, aranyosak voltak. A könyvben viszont nagyon lelassította a valódi cselekményt az, hogy átlagosan kb. 5–10 oldalanként szexeltek. Egy-két szexjelenet egyáltalán nem zavart volna, még akkor sem, ha nincs túl jól megírva, de így minden egyes egymásnak eséskor azon járt a fejem, hogy oké, oké, de ehelyett inkább beszélgethetnének valami mélyebb dologról, vagy történhetne valami érdekes, romantikus a cselekményben, vagy kibontakoztathatnánk jobban a személyiségüket, esetleg a baráti kapcsolataikat. És hát igen... Biztosan velem van a baj, de a szex közben lefolytatott párbeszédekről nekem a rossz pornó jutott eszembe. Nem izgatóak voltak, hanem csak felvontam a szemöldökömet, hogy ez most komoly? Ki mond ilyesmiket az ágyban? Szóval bár a történet maga tetszett, az erotikus jelenetek voltak szerintem a gyenge pontja.
Azt azért hozzá kell tennem, hogy egyetlen dolgot azért nagyon értékeltem a szexjelenetekben is, hogy nem voltak sztereotipikusak. Hiába Scott volt a sportoló, és ezáltal a magasabb, izmosabb, a társadalom által „férfiasabbnak” tartott fél, ugyanúgy élvezte a befogadó szerepet a szexben, mint az aktív szerepet. Mert hát, nem kinézettől függ az, hogy ki mit szeret a szexben.
Scottért és Kipért amúgy odavagyok. Nagyon szerethető karakterek mindketten, és együtt is igazán cukik voltak. Imádtam, amikor tényleg beszélgettek, amikor nem erotikus, hanem romantikus jeleneteik voltak.
Szóval 5-ből 4 pont.
Lezárás
Tökéletesen elégedett voltam azzal, ahogyan a történet zárult, bár a filmből nagyjából már tudtam, mire számíthatok. A Stanley-kupa-jelenet itt is imádni való volt, és örültem, hogy az utolsó jelenetben (is) megjelent Ilya, és ezzel átvezettek minket kicsit a második könyv történetébe. Amit amúgy szintén nagyon szeretnék olvasni majd.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
A számomra túl sok és szerintem nem túl jól megírt szexjelenetet leszámítva nagyon élveztem a történetet. Kip és Scott igazán szerethető karakterek, nagyon aranyosak együtt, és teljesen átéreztem mindkettejük helyzetét, problémáit, érzéseit. Tetszett, hogy a könyv története jól visszaadta a sorozatbeli történéseket, de azért annyira más volt, hogy ne unjam, sőt, kíváncsian olvassam. Ahogyan az is tetszett, hogy a könyvben jobban beleláthattunk a jéghoki világába, mint a filmben, és így jobban megismerhettük Scott barátait, életét.
Szóval 5-ből 4 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti az LMBTQ+-könyveket, és szeretne betekintést nyerni a jéghoki világába egy kicsikét.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
A mostani nyereményjátékunk során olyan LMBTQ+-regényekből találsz idézeteket, amiket bátran ajánlunk, ha szereted Scott és Kip párosát. A feladatod, hogy felismerd, mely kötetből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
– Egész életemben ki akartam tűnni a tömegből, de esküszöm, ha azzal mennék haza, hogy mostantól transzexuális vámpírjeti leszek, akkor is csak azt mondanák, hogy: „Jaj, Jamie! De cuki vagy!”
Állomáslista:
07. 20. Sorok között
07. 21. Hagyjatok! Olvasok!
07. 23. Ambivalentina
07. 25. Zakkant olvas
07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 29. Readinspo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése