Az Agave kiadónak köszönhetően egy igazán érdekes és izgalmas fantasy jelent meg nemrég Éljen a gonosz! címmel. Tarts bloggereinkkel a turné során, lépj be te is a könyv világába, és bújj a gonosz bőrébe!
Szereted a gonoszok szempontjából bemutatott történeteket? Hiszel benne, hogy a világ nem fekete és fehér? Feministaként kedveled az összetett, belevaló, szerethető női karaktereket? Akkor az Éljen a gonosz! tökéletes olvasmány lesz számodra.
Sokak álma, vagy mégsem?
Létezik vajon olyan könyvmoly a világon, aki nem álmodozott még arról, hogy egyszer a kedvenc története magába szippantja, és találkozhat a kedvenc karakterével? Aki mellesleg A Férfi számára? Nos, az Éljen a gonosz! főszereplője, Rae átélheti ezt, de vajon tényleg annyira jó élmény, mint amilyennek álmodozás közben tűnik?
Rae épphogy csak átlépte a tinédzserkor küszöbét, de az élete nem az egyetemről, az első szerelemről, a bulikról szól, mint egy átlagos fiatal lánynak. Rae ugyanis végstádiumú rákban haldoklik. A kishúgával a kórházban a kedvenc fantasyregényüket olvassák közösen, hogy eltereljék a figyelmüket a valóság szörnyűségeiről. Aztán egy éjszaka egy furcsa alak bukkan fel Rae kórházi ágya mellett. Közli vele, hogy képes átjárót nyitni a kedvenc regénye világába, Eyamba, ahol ha a következő virágzáskor megszerzi az Élet és Halál Virágát, akkor visszatérhet a valóságba, mégpedig gyógyultan. Raenek nincs vesztenivalója, és ez egész jó alkunak tűnik, úgyhogy él a lehetőséggel.
A női írókról néha úgy beszéltek, mintha csak fiktív vámpírtárskeresőket üzemeltetnének, míg azok a férfiak, akik fedetlen keblű, zöld facsajokról írtak, természetesen a transzcendens irodalmi ihletettség fáklyáinak hordozóiként jelentek meg.
Ám arra nem számít, hogy a történet női főgonoszának a bőrében találja magát, akit másnap ki fognak végezni a történet szerint. Ahogyan arra sem, hogy a kedvenc karaktere, A Férfi, valójában egy szexista s*ggfej. A történetről azonnal a dzsinnek jutottak eszembe, akik sokszor csalafinták a történetekben, mert kiforgatják az emberek kívánságait, és a legjobbnak tűnőt is átalakítják valami szörnyűséggé.
Nagyon tetszett, hogy olvasás közben végig úgy éreztem, hogy a történetnek valódi tétje van. Egyáltalán nem voltam, és mivel utólag kiderült, hogy ez nem egy egyrészes könyv, még most sem vagyok biztos benne, hogy a végén ki éli túl a sztorit, ahogyan abban sem, hogy Rea vajon túléli-e.
Ám annak ellenére, hogy a történetben a kivégzés mellett zombik, egy szexista s*ggfej király és sok más egyéb is fenyegette Raét, és nem lehet biztos a végső győzelmében, végül úgy éreztem, hogy ez egy olyan sztori, amibe (ha a valóságban ne adj isten, haldokolnék, és lenne lehetőségem egy hasonló alkura) én is szívesen bekerülnék.
Ugyanis ez volt a legviccesebb, legfeministább, legizgalmasabb, legfordulatosabb, legérdekesebb szórakoztató irodalmi történet, amit hosszú idő óta olvastam. Mindenképpen felkerült a top 3 kedvenc listámra, de azt is meg merem kockáztatni, hogy jelen pillanatban a top 1-es helyet foglalja el.
A feketehumorát mintha pont nekem szánták volna. A feminista vonal szintén belopta magát a szívembe. A karaktereket pedig egyenesen imádtam.
Fekete-fehérből ezerszínű történet
Amikor Rae először bekerül a fantasysztoriba, minden és mindenki pofonegyszerűnek látszik. Van egy üresfejű és -lelkű jó hercegnő, aki gyönyörű, de esetlen, így a férfiak imádják megmenteni, és mind odavannak érte. Van a király, aki jóképű, hősies, szívből szereti a jó hercegnőt, a későbbiekben pedig kiderül majd róla egy nagy titok, aminek köszönhetően még hősiesebbé válik, és bár az ellenségeivel kegyetlenül leszámol, de ártatlanoknak sosem árt. Van a király barátja, a hős, tiszta lelkű lovag, aki szüzességi fogadalmat tett, nagyon szabálykövető és tisztességes, és állítólag titokban szerelmes a jó hercegnőbe, de persze, magában szenved az érzései miatt. Van a bordélytulajdonos, akit nem érdekel más, csak a pénz és az ármánykodás. És persze a gonosz hercegnő, akinek Rea a testébe került, és aki egy áskálódó, erkölcstelen boszorka. És még sorolhatnám...
Szóval az összes karakter sztereotipikusnak és egysíkúnak tűnik, de aztán ahogy kibontakozik a történet, kiderül, hogy mindegyikük teljesen más, mint amilyennek elsőre elhitették velünk. Mindegyikük sokkal színesebb, bonyolultabb, összetettebb. És most nemcsak a főszereplőkről és a főbb szereplőkről beszélek, hanem még a mellékszereplők is sokkal izgalmasabbak, mint bármelyik másik ifjúsági fantasytörténetben, amit valaha olvastam.
A karakterek valódi személyisége és a történet szép lassan állt össze, akár egy kirakós, és minden egyes apró darabkánál, ami változtatott a teljes képen, úgy éreztem, mintha valami kincset fedeztem volna fel. Annyira gyönyörűen működött az egész, hogy csak pislogtam.
Szerintem ritka az a történet, amiről elmondhatom, hogy nemcsak egy-két, hanem legalább hat főkedvencem van a karakterek között, és mellettük még legalább hat mellékkedvencem. Ahogyan ritka az is, hogy szívből, rajongva szeretem egy fiataloknak szóló történet női főszereplőjét.
A legcsodásabb feminista női főszereplő
Ebben a könyvben végre egy olyan fiatal női főszereplő van, aki vicces, belevaló, intelligens, fifikás, pontosan tudja, ki is ő, mit akar, mindent megtesz azért, hogy elérje, és nem hajlandó ezért szégyellni magát. Nem hajlandó beállni a sorba, nem hajlandó eltűrni, hogy pusztán azért, mert nő, lenézzék. Büszkén felvállalja, hogy igen, ő a „gonosz” hercegnő a sztoriban, de csak a patriarcha elnyomók szemén át nézve az. Az olyanok szemén át, akik a mi valóságunkban boszorkánynak bélyegeztek anno egy fiatal lányt, mert egy férfi nem tudta kordában tartani a nadrágjában lévő szervét, és ez persze szerintük a lány hibája volt. Vagy akiknek az az első kérdésük egy megerőszakolt nő esetében, hogy milyen ruha volt rajta.
Rae nem fogadja el passzívan a sorsát, nem hajlandó csendben tűrni, és nem hajlandó mások játékszabályai szerint játszani. Ahogy megérkezik a fantasyvilágba, azonnal aktívan küzdeni kezd a túléléséért. Felméri a helyzetet, segítőket szerez, terveket kovácsol, és cselekszik. Megmutatja, hogy a nőket szétfeszítő düh, a ravaszság, az, hogy valaki mindent megtesz az életben maradásért, nem feltétlenül negatív tulajdonságok, és még csak nem is pusztán a nőkre jellemzőek. Csak míg a férfiaknál ezeket bátorságként, intelligenciaként, talpraesettségként értékelik, a nőkre sokszor csak rásütik, hogy ribancok, boszorkányok, gonoszok.
A mesékben mindig kigúnyolják azokat a felszínes nőket, akik rajonganak a hiú külsőségekért, a nők azonban régen, amikor még nem volt bankszámlájuk, ékszereket gyűjtöttek. Az ékszerek a túlélés zálogát jelentették számukra.
Rae azért szerethető, mert megtestesíti az összes valaha élt és jelenleg is élő nőt, akit a patriarchátus megpróbált boszorkánynak, kék harisnyának, feminácinak vagy más hasonlónak beállítani. Rae mi nők vagyunk, mind.
De Rae másként is példát mutat nekünk, ugyanis ahelyett, hogy a többi hercegnővel, udvarhölggyel versengene a király kegyeiért, inkább hagyja a mérgező rivalizálást, és szövetségre lép a többi nővel. Megmutatja, hogy egyetlen férfi sem ér annyit, hogy egymást bántsuk, öljük miatta. És ha a férfit hagyva a francba, összefogunk, akkor valóban fontos és nagy dolgokra lehetünk képesek együtt.
Persze, mint a sisterhoodból is látszik, nemcsak Rae karaktere csodálatos feminista szemmel a sztoriban, hanem sok másik karakter is. Még a jó hercegnő is, akiről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan üres, buta és unalmas, mint elsőre hitte az ember, és valójában nem sokban különbözik Raetől.
 |
| Rae és Kulcs. A kép forrása: Instagram |
A legszexibb szociopata sorozatgyilkos
Oké, aki ismer, tudom, hogy most fel fog röhögni, mert sokszor kifejtettem már, hogy felnőtt olvasóként a jófiúkért vagyok oda, a rosszfiúk viszont hidegen hagynak. De mindig akad kivétel, ami erősíti a szabályt.
Van a történetben egy Kulcs nevű srác, aki elsőként csatlakozik Rae „gonoszokból” álló csapatához, és megesküszik neki, hogy szolgálni fogja őt. Szegénysorból származik, borzalmas gyerek- és fiatalkora volt, kicsit (na jó, nagyon) szociopata, és ha szükséges, bárki torkát elvágja gondolkodás nélkül.
– Hát nem így működik a szerelem? Az ember feltárja a szívét a kés előtt. – Kulcs megvonta a vállát. – Ha engem kérdezel, az úrnő jobban érdemelne nála.– A király az országunk legfőbb uralkodója, az úrnőnk pedig csak egy hazug boszorkány, akinek a bűnei isteni megtorlásért kiáltanak.A férfi egyetértően bólogatott.– Én is kedvelem őt.
De közben meg hűséges, bátor, romantikus, és olyan szintű szeretetvágya van, hogy képtelenség nem együttérezni vele. Lehet, hogy bárki mást simán megölne, de az ő gonosz hercegnőjéért akármit megtenne. És az „akármit” szó szerint kell érteni. Akár a saját borzalmas szenvedését és halálát is önként vállalja, ha azzal Raet segítheti. Tisztelettel bánik vele, elismeri őt, elfogadja a vezetőjének, és szereti. És bízik benne. Vagyis lehet, hogy egy szociopata sorozatgyilkos, de egy feminista szociopata sorozatgyilkos. 😅
Jókat vigyorogtam a párbeszédein Raevel, elolvadt a közös jeleneteiktől a szívem, és még arra is rávett Kulcs karaktere, hogy konkrétan zokogjak egy bizonyos jeleneten. Szóval igen, vállalom, Kulcs azon nagyon-nagyon kevés nem jófiú közé tartozik, akit rajongva tudok szeretni, és akiben megbízom. Még most is...
Ő nem hitte, hogy Kulcs szörnyeteg lenne. Egyszerűen csak hiányzott belőle az empátia, rendszeresen disszociatív állapotba került, és folyamatosan embereket gyilkolt, ennyi az egész.
Valószínűleg egyébként az is közrejátszott abban, hogy megláttam Kulcs vonzó oldalát, hogy ellenpontnak ott volt mellette a király. Aki jóképű, gazdag, hatalommal bír, sosem kellett éheznie, szenvednie, és kezdhetett volna a hatalmával valami jót is, ám ő ehelyett inkább csak a nőket hajkurászta, és úgy bánt velük, mint egy húsdarabbal. Kulcs sokkal rosszabb helyzetből indult, mint a király, mégis érző emberként kezelte a nőket, legfőképp Raet.
Szóval igen, időnként elgondolkoztam azon, hogy tuti valami baj van velem, és elromlottam, de láttam valami a srácban, amitől egyszerűen nagyon szerethető volt, és annak ellenére, hogy határozottan veszélyes tud lenni, bíztam benne.
Egy izgalmas, fordulatos, velejéig feminista történet
Ez az egyik legfeministább fantasykönyv, amit valaha olvastam, és pillanatnyilag a kedvenc könyvem is egyben, aminek alig várom a folytatását. Nagyon megfogott, élveztem minden pillanatát. A 80%-át végigröhögtem a pont nekem való feketehumor miatt, a maradék 20%-on pedig vagy zokogtam, vagy halálra izgultam magam. Imádom a főszereplőt, Raet, kivételesen odavagyok a nem jófiú Kulcsért is, és rajtuk kívül még egy csomó más kedvencem is akadt. A karakterek (még a mellékszereplők is) összetettek, izgalmasak, a sztori fordulatos, és végig fogalmam sem volt róla, mire számíthatok, így valóban végigizgultam a könyvet. Én egyszerűen imádtam, pillanatnyilag tényleg ez a kedvenc könyvem, pedig több ezret végigolvastam már életem során.
🤯🤯🤯🤯🤯 5/5 – Rengeteg gondolat járt a fejemben olvasás közben. Feminista gondolatok, Kulcs karakterével kapcsolatos gondolatok, elméletek, hogy vajon miként is alakulhat majd a történet. Szóval rendesen megmozgatta az agyamat.
🔥🔥🔥 5/3 – Nem volt benne szexjelenet, mégis volt tűz a sztoriban. Nagyon izgató volt az a dinamika, ami Rae és Kulcs között volt.
🤧🤧🤧🤧🤧 5/5 – Soha életemben nem sírtam még le könyvet, de most sikerült könnycseppeket ejtenem véletlenül a lapokra. Volt két jelenet is, aminél zokogtam, az egyik esetében szomorúságomban, a másikban mert olyan cukin romantikus volt, hogy majd meghaltam bele.
💔💔💔💔 5/4 – Igen, a szomorú zokogós jelenet összetörte a szívemet, és csak a könyv vége mentett meg attól, hogy 5 pontot kelljen adnom.
🍵🍵 5/2 – A sok röhögés miatt inkább csak szünetekben vagy olvasás után igyatok teát, nehogy a könnyek mellett az is az oldalakon kössön ki. Egyébként ehhez a belevaló feminista sztorihoz csilis-csokis fekete teát ajánlanék.
👸👸👸👸👸 5/5 – Pillanatnyilag ez életem top 1-es könyve. Mert a története nagyon közel áll hozzám, és mert a karaktereket is imádom benne.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Állomáslista:
11. 03. Olvasónapló
11. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 07. Ambivalentina
11. 09. Könyv és más
11. 11. Utószó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése