Dan Brown: A megtévesztés foka

Dan Browntól A megtévesztés foka című könyvet mindenkinek ajánlom, aki szereti a titkokat és izgalmakat. Évekkel ezelőtt A Da Vinci-kódot is olvastam tőle, az is nagyon tetszett, ám ez a könyv néhány hajszálnyi előnnyel ugyan, de mégis vitte nálam a pálmát.

Az alapsztorija röviden annyi, hogy az USA épp elnökválasztás előtt áll. A jelenlegi elnök, Zach Herney és Sedgevick Sexton szenátor áll szemben egymással. Sexton elsődleges ütőkártyája Herney ellen, hogy azt állítja, az elnök túl sok adóforintot szór el a NASA támogatására, miközben a NASA semmiféle eredményt nem tud felmutatni, vagyis a jelenlegi elnök felelőtlenül szórja a pénzt, így le kell váltani.

A csavar a dologban, hogy Sexton lánya, Rachel a kormánynak, vagyis a jelenlegi elnöknek dolgozik. Mégis meglepődik, mikor az elnök személyesen felkeresi őt, és közli vele, a NASA olyan felfedezést tett, ami nemcsak abban segíthet, hogy őt újraválasszák, hanem az egész emberiségre hatással lehet. Az elnök arra kéri Rachelt, hogy segítsen alátámasztani, a felfedezés valós, mert az ellenfele lányaként az ő szavára mindenki adni fog.

Rachel pedig útnak indul az ismeretlenbe, hogy megtudja, mi is a NASA nagy felfedezése.

Az első kb. 100 oldalon kifúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen hatalmas titokra bukkant a NASA. Amikor kiderült, azt hittem, vége az izgalmaknak, de rá kellett jönnöm, hogy az igazi kaland még csak most kezdődik. A könyv végig fenntartotta a figyelmemet, végig érezni lehetett a feszültséget.

A kalandszál mellett ott egy zseniális politikai szál is, ami tökéletesen megmutatja, hogyan is működik a politikusok világa. Az egész összeesküvés nagyon jól kidolgozott volt, csak a vége felé kezdtem el sejteni, hogy ki is irányítja a háttérből a szálakat. Vagyis nem lehetett könnyen rájönni a titokra, de volt annyira logikus a történet, hogy végül ki lehetett következtetni, és azt hiszem, ilyen egy igazán jó regény. :)

A két főszereplő, Rachel Sexton és Michael Tolland nagyon szimpatikus volt számomra, igazán megkedveltem őket. És a mellékszereplők is izgalmasra sikeredtek, főleg az elnök és Gabrielle Ashe (Sexton szenátor személyi asszisztense) karaktere.

Ha jól tudom, ebből a könyvből nem készítettek még filmet, amit nagyon sajnálok, mert baromi jó film lehetne belőle. :) Szóval, aki valami tényleg izgalmasat és érdekeset akar olvasni, mert szeretne lyukat növeszteni az oldalába a kíváncsiságtól, és a körmei is már túl hosszúak, ezért ideje lerágni őket, az szerezze be A megtévesztés fokát, garantált a siker.

Értékelés: NAGYON TETSZETT!

Könyvhét 2016.

Eredetileg már pénteken fel akartam utazni Pestre, hogy kipihenten mehessek szombaton a dedikálásra hozzátok. De persze, ahogy a mondás is tartja: Ember tervez, Isten végez. Csütörtökről péntekre virradó hajnalban olyan migrénre ébredtem, hogy a rosszullét kerülgetett tőle, és ez egész pénteken kitartott, úgyhogy át kellett szervezni a terveimet. Így végül szombaton a hajnali vonattal indultam útnak.

Az út maga jó volt, a felét végigaludtam, a másik felében pedig Dan Browntól A megtévesztés fokát olvastam, ami nagyon izgalmas könyv. :)

Úgy alakult, hogy életemben először senki nem várt kint a Keletiben. Egy részletes eligazításnak köszönhetően találtam el a Nyugatiig. Kalandos volt, mert rólam tudni kell, hogy egyenes utcában, térképpel a kezemben is képes vagyok eltévedni. Vagy legalább is korábban így volt, ezért kicsinyke önbizalommal vágtam neki a kihívásnak. Ám végül magamat is meglepve gond nélkül teljesítettem, úgyhogy büszke vagyok magamra. :) Lehet, hogy nem is vagyok olyan béna a tájékozódás terén, mint hittem, csak több önbizalomra lenne szükségem. :)

A Nyugatiban Zsuzsa és Betti vártak, onnan már együtt mentünk át a Könyvhét helyszínére. Mivel kevés idő volt már hátra 12 óráig, ezért azonnal megkerestük a Könyvmolyképző Kiadó standját. Ott átvettem a gyönyörű könyvjelzőket, amiket a Kiadó készített és nyomtatott mind a 6 már megjelent könyvemhez. Nagyon örültem nekik, egyfelől, mert gyönyörűek, másfelől, mert előre boldoggá tett, hogy tudok adni nektek, az olvasóimnak valami szépet ajándékba. :)

Kemese Fanni, Zakály Viki és Helena Silence dedikáltak előttem. Odaköszöntem nekik, de nem akartam nagyon zavarni őket, mert még az utolsó percben is mentek hozzájuk dedikáltatni. :) Addig is beszélgettem egy kicsit Beninával. Nagyon régen láttam őt személyesen, és nagyon jó volt újra látni. Csak azt sajnálom, hogy kevés időnk volt egymásra. De remélhetőleg ősszel együtt lesz majd a könyvbemutatónk, és akkor többet tudunk majd beszélgetni.

Miután Fannit, Vikit és Helenát elengedték az olvasóik, gyorsan kipakoltam az asztalra a könyvjelzőket és elővettem a tollamat, mert már várakoztak rám is egy páran. Nagyon aranyos volt mindenki, és aminek külön örültem, hogy sok új arcot is láttam a dedikáltatók között, vagyis egyre többen ismeritek Adaméket és Katie-éket. :) Amíg aláírtam a könyveket és a könyvjelzőket, felbukkant Rácz Tibi, hogy készítsen rólam néhány "lesifotót". :D

Mivel másfél éve jelent meg utoljára könyvem, és a többség korábban már dedikáltatta a könyveit velem, ezért a dedikálók sora csak félideig tartott, de abban a fél órában is annyi szeretetet kaptam, hogy az bőven feltöltött energiával jó pár hétre. :) A dedikálási idő másik felében megnézegettem a Klasszikörkép című kiadványt. Aminek egyébként legalább annyira örültem, mint a könyvjelzőknek. :) Nagyon tetszik a borítója, és igazán jó ötlet volt maga a kiadvány is. :) A Könyvmolyképző Kiadó összes magyar írója megtalálható benne. Olvashattok rólunk egy rövid életrajzot, megtudhattok néhány érdekességet, beleolvashattok a könyveinkbe, sőt, még kupon is található benne, amivel olcsóbban tudtok hozzájutni az olvasnivalókhoz. :)

A dedikálás második felében megérkezett On Sai is, vele sikerült hosszabban elbeszélgetni. Ami külön örömmel töltött el, hogy nagyon biztatott A Szemmel kapcsolatban. Korábban ő engedte át a kiadói rostán a kéziratot, vagyis végigolvasta, és mivel hozzáértő szakember, ezért a véleménye külön számít a szememben. :) Úgyhogy bizakodom abban, hogy nagyon fogjátok szeretni majd az új regénysorozatomat. :)

A dedikálás után úgy volt, hogy még benézünk Beninához, de az előző napi migrén, a hajnalban kelés, a hőség és az éhség miatt muszáj volt leülnöm és ennem valamit, ezért míg Fummie elment dedikáltatni hozzá, mi előrementünk a Mekibe ebédelni. A Meki felé menet elrohant mellettem Katona Ildikó, már várták máshová, úgyhogy annyira sietett, hogy nem is figyelte, kik mászkálnak körülötte, és nem vett észre. Utánakiáltottam és megállítottam egy percre. Nem tudtunk sokat beszélni, mert nem akartam, hogy miattam késsen el, úgyhogy néhány szó után elengedtem. :)

A Mekiben rendeltem egy salátát, valamint egy kávét és egy hideg, cukormentes üdítőt is, de valószínűleg túl éhes voltam, és túl gyorsan faltam be mindent, mert utána rám tört a rosszullét. Szerencsére nem volt vészes, és miután kimentünk a levegőre jobban is éreztem magam.

Ezután indultunk el a standokhoz, hogy körülnézzünk. Nekem sikerült kifognom egy 1+1-es akciót, amiben beszereztem 3 könyvet potom áron. Azért 3-at, mert egy könyvet megvettem, azért kaptam egy másikat ajándékba, és ott, random összefogtunk egy lánnyal, megvettünk egy könyvet fele-fele alapon, és így kaptunk mellé még egyet ajándékba. Aztán az egyik könyvet vitte ő, a másikat meg én. :) Ezúton is hálás vagyok neki a pénztárcakímélő összefogásért. :)

Sajnos nem tudtuk végigjárni az összes standot, mert hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Mi megrekedtünk az egyik stand ponyvája alatt néhány sorstársunkkal. Ami egyébként egész mókás volt. Ugyanis pont ráláttunk az egyik színpadra, amin  Lackfi János énekelt mit sem törődve a zuhogó esővel.

Szóval álltunk a tomboló esőben, felettünk a ponyván már összegyűlt a víz, így féltünk tőle, hogy a fejünkre szakad az egész, de morbid módon baromi jól éreztem magam. :D Egyfelől klassz volt Lackfi János lelkes éneklését hallgatni, jó volt a zene, és mellettem állt egy ismeretlen lány, akivel jól elpoénkodtunk azon, hogy milyen vicces is ez az egész helyzet. Ó, és külön feldobta a hangulatot az a fiú és lány, aki kiállt az esőbe egy-egy napernyőt tartva, és elkezdtek táncolni a zenére. Azon nevetgéltünk az ismeretlen lánnyal, hogy jövő évben tuti a Könyvhéten tartják majd az esküvőjüket, annyira aranyosak voltak együtt. :D

Amint egy nagyon picit csillapodott az eső, elrohantunk a metrólejáróig. Szívesen maradtam még volna, de tanultam az évekkel ezelőtti esetből, amikor szintén bőrig áztunk a Könyvhéten, és utána egy hétig betegeskedtem. Most nem akartam beteg lenni, mert jövő héten vizsgázom, és betegen nem lehet túl hatékonyan tanulni.

Szóval végül elmenekültünk az eső elől, és így végződött számomra az idei Könyvhét. :)

A valóság határai

Az esőcseppek vadul verték a tetőt. Villám hasította ketté az eget, fénye bevilágította a környéket, hangja pedig, akár egy istenség kiáltása megrázta a világot. A nő ellépett az ablaktól, odasétált a számítógéphez, és leült elé. Már jó ideje készült rá, hogy papírra vesse a fejében nyüzsgő képeket, ám eddig elkerülte a hangulat, amely kezdésre biztatta volna. Ez volt a tökéletes idő; a borzongás múzsája a vállára ült, és halkan a fülébe suttogott.

Ahogy leütötte az első betűt a billentyűzeten, a világ megszűnt létezni körülötte. Ujjai vad táncot jártak, a képernyőn már nem is betűket, hanem képeket látott. Egy horrorfilmet, amelyet ő kelt életre. Szíve vadul tombolt mellkasában, lélegzete időről időre elakadt. Percek vagy órák teltek el, nem számított, abban a másik világban másképp járt az óra. A gyilkos megszületett, kiszemelte áldozatát, és megszőtte terveit. A nő szinte érezte az orrában az illatát, tarkóján a leheletét. Tompa fájdalom hasított a gerincébe, szemébe mintha homokot szórtak volna, mégis írt tovább rendületlenül.

Újabb villám csapott le a közelben, fénye a falra vetített egy árnyékot. A nő számára csak a fehér, virtuális papír létezett most, nem hallott semmit, nem látott semmit a valóságból.

A kés pengéje megvillant a holdfényben. Az első szúrás a nő nyakát érte. Ideje sem maradt értetlenkedni, az íróasztalra hanyatlott. Keze még mindig a billentyűzeten pihent, mintha képtelen lenne elszakadni tőle. A következő döfés a szívtájékot célozta, áthatolt a bőrön, izmokon, és egyenesen az élet valaha dobogó központjába hatolt. A gyilkos kihúzta a kést, és elgyönyörködött a vér színében.

A nő kitette az utolsó mondat végére a pontot. Végre megpihenhetett. 

Születésnap, barátok, fűrész és múmia

Tegnap 31 éves lettem, és néhány éve szokás, hogy a barátaimmal is megünneplem a születésnapomat. Most élő kijutós játékozni voltunk a Szabadulj ki! nevű helyen. Pénteken a Fűrész szobába mentünk, ahol egy óránk volt, hogy különböző feladványokat megfejtve és tárgyakat megtalálva kijussunk a zárt szobából.

Az elején szép nyugisan álltunk neki a keresgélésnek, azt gondolva, hogy rengeteg időnk van. Kódokat, kulcsokat keresgéltünk, lakatokat nyitottunk ki és "halott" próbababák ruházatát kutattuk át további tárgyak után. Igazán élvezetes volt a játék, még ha néhány apró bakit el is követtünk közben, amivel megnehezítettük a dolgunkat.

Az utolsó negyed órát azzal töltöttük Fannyval, hogy egy számzáras aktatáskát próbáltunk kinyitni, de hiába volt meg a jó kód, valahogy nem ment a dolog. XD Aztán végre kinyílt a táska, és nem sokkal később megtaláltuk az utolsó kulcsot a szabaduláshoz. Amikor az ajtóhoz futottam vele, ránéztem a visszaszámláló órára, és már csak 4 másodpercünk volt. Persze, elsőre nem sikerült beletalálni a zárba, de végül elfordítottam a kulcsot, és tadaaaam: egy másodperccel a játék vége előtt kijutottunk. :D A hely tulajdonosa és a párja lerágott körömmel fogadott minket az ajtó mögött, ők is annyira izgultak értünk. :D

Nagyon tetszett a játék, így gyorsan foglaltunk is egy újabb időpontot szombatra a Múmia szobába. Ott elsősorban titkosírással írt üzeneteket kellett megfejtenünk, és ez alapján kijutni. Végül itt is sikerrel jártunk, bár az egyik papírral akadt egy kis gondunk, egy másikat meg alig találtunk meg a műpókhálóba rejtve, de végül sikerült rálelni. :) Nagyon jó kis szülinapi program volt. :)

Na, és persze, kaptam egy csomó klassz ajándékot is. :) Zsuzsáék elhozták nekem Ward Fekete tőr testvériség sorozatának utolsó magyarul is megjelent részét, ami még nem volt meg. Valamint kaptam tőlük egy nagyon szép karkötőt. Bettinek köszönhetően pedig mostantól Lee Min Hóval ébredhetek minden reggel. :D Kaptam tőle ugyanis egy szép, Min Ho képes bögrét (természetesen a képen Min Ho Choi Youngként szerepel). :) Klemi pedig teljesen véletlenül ráérzett, hogy különleges kapcsolatban állok az elefántokkal, így kaptam tőle egy szép elefántos díszt. Felálló ormányút, hogy szerencsét hozzon. :) Anyuéktól egy fehér, női kistáskát kaptam, valamint némi pénzt, mert épp tabletre gyűjtök. :)

Volt filmnézés, nagy beszélgetések és nevetések. Megkóstoltuk a Betti által ajánlott ázsiai étteremben a narancsos csirkét, ami isteni volt. Szóval, jól telt a hosszú hétvége. :)

 Ha nincs selfie botod, jó, ha van egy hosszú karú barátod. :)

59 perc 59 másodperc után: "Ezt megírni sem tudtad volna jobban, Adri." (by Betti)

 "Oké, oké, viszem a lámpást, de a gyertya és a gyufa a tiéd, Zsuzsa." (by Spirit, aki fél a tűztől)

 Píííííísz, csak úgy koreaiasan. Van ilyen szó? Most már igen! :D