A Kossuth Kiadó jóvoltából immár magyarul is elolvashatjuk T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét, melyben bepillantást nyerhetünk egy tizennégy éves kis pékmágus küzdelmeibe, hogy megmentse az otthonát és az életét. Ezúttal öt bloggerünkkel vehettek részt a nagy kalandban, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
A címe miatt. Annyira egyedi és furcsa, hogy kíváncsi lettem, hogyan kapcsolódik össze a mágia, az önvédelem és a sütés.
Véleményem a könyvről
A történet a 14 éves Monáról szól, aki a nagynénje pékségében dolgozik. Egyik hajnalban, amikor kinyitja az üzletet, egy fiatal lány holttestére bukkan a pékség padlóján. A lányt meggyilkolták, és bár Mona sosem látta korábban, egyáltalán nem ismeri, őt vádolják a bűntettel csak azért, mert mágikus képességei vannak. Mona ugyanis képes parancsolni a tésztának. Mona szép lassan rájön, hogy valamiféle összeesküvés folyik a mágikus képességgel rendelkezők ellen, és a nyomok egyenesen a hercegnő palotájáig vezetnek. Meg kell állítania a bűnösöket, mielőtt azok minden, a városban élő mágussal végeznek, köztük Monával is.
A történet in medias res kezdődik, azonnal felbukkan egy holttest. Ez pedig rögtön felkeltette olvasóként a figyelmemet, és azonnal beszippantott a könyv. Kíváncsi voltam, ki a lány, hogy került a bezárt pékségbe, ki gyilkolta meg valójában, és miért. Azonnal ezernyi kérdésem támadt, és abba sem bírtam hagyni az olvasást.
– Teletömték a fejedet hegyeket ledöntő meg tűzgolyókat hajigáló mágusok történeteivel. Nem vagy te olyan gyenge, ifjú hölgy. Más mágusok kevesebbel is értek már el többet.– Dehát kenyér – mondtam.– Kilsandra az orgyilkos rózsákat növesztett – válaszolta a tál fölé hajolva. – Mindössze ennyivel kellett dolgoznia. Meggyőzte a rózsákat, hogy termeljenek a virágporukban halálos mérgeket és altatóporokat, és hogy üzeneteket hordozzanak a száraikban, hogy kihallgathassa az ellenségeiket. Néhány áldozatát rózsacserjékkel nyársalta fel, amiknek a tüskéi olyan hosszúra nőttek, mint a karod. Akadnak királyságok, ahol még mindig nem ültetnek rózsákat miatta a palota vagy a barakkok pár száz méteres körzetében, pedig már nyolcvan éve meghalt.
Mona aranyos főszereplő karakter. Kicsit önbizalomhiányos, mivel nem tartja túl sokra a tésztákkal kapcsolatos képességét, de pont a tökéletlensége miatt szerethető. Nagyon érdekes és érzékletes egyébként, ahogyan a tésztákról, kenyerekről, egyéb péksütikről beszél, ahogy az érzéseit és egyebeket sütéssel kapcsolatos metaforákkal és szimbólumokkal próbálja megmagyarázni, leírni. Egyszerűen teljesen átjön a tészták iránt érzett szenvedélye és szeretete. Bobnak, Mona kovászának a „karaktere” nagyon jó ötlet volt, egyszerre volt nagyon egyedi, humoros és izgalmas. Mona úgy írja le Bobot, mintha valamiféle élőlény, háziállat lenne. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy amikor Bob dühös volt, Monát védelmezte, akkor azok a saját érzései voltak, vagy csak Mona belé átültetett mágiája. Mert valós élőlénynek érződött annak ellenére, hogy csak egy kovász. Ahogyan a mézeskalács emberke is, sőt, őt még inkább önálló entitásnak éreztem, mert ő akkor is cselekedett, amikor Mona nem kérte rá, vagyis nyilvánvalóan önálló döntéseket hozott. Amúgy a mézeskalács emberkét nagyon megszerettem, mert annak ellenére, hogy egy nagyon cuki apróság volt, valódi bátor hős is egyben.
Mona természetesen nem egyedül küzd meg a gyilkosokkal, mellé szegődik a megölt lány kisöccse, Orso is, aki igazi kis utcakölyök. Ő is nagyon a szívemhez nőtt, mert igazán hányattatott sorsa volt, a nővérét is elveszítette, így magára maradt az utcán, és bár voltak apróbb stiklijei, mégis a helyén volt a szíve. És az esze is. Jól jött Monának, hogy volt mellette valaki, aki értette a város sötétebb oldalának működését, és tudta, miként gondolkoznak az ott élők, valamint a valódi gonoszok is. Mona végül az elvesztett nővér helyett is Orso testvérévé vált, ami nagyon tetszett. Kicsit féltem tőle, hogy majd behoz az író valami szerelmi szálat (természetesen gyerekek szintjén), de kifejezetten örülök, hogy ebből a történetből ez teljesen kimaradt. Semmi szükség nem volt rá, mert enélkül is tökéletesen izgalmas, fordulatos és érzésekkel teli történetet tudott írni Kingfisher.
A hercegnő karaktere a szememben egy szimbólum. Látja a gonoszságot a világban, és lenne hatalma megállítani, de sokáig fél, és nem mer fellépni ellene. Azt gondolja, ha csendben meghúzza magát, akkor talán megúszhatja a konfrontálódást. De ha a gonoszok hatalmat kapnak, a dolgok előbb vagy utóbb mindig elszabadulnak, és mindig van az a pont, amikor már nem lehet félrenézni. Amikor muszáj cselekedni, mert ártatlan emberek élete múlik rajta. És persze, ha a hercegnő előbb cselekedett volna rettegés helyett, akkor lehet, hogy el sem jutottak volna a gonoszok odáig, hogy bárkinek is árthassanak. Szóval a hercegnő lényegében mindazon emberek szimbóluma, akik megállíthatnák a rosszat a világban, de cselekvés helyett félrenéznek. És imádtam, hogy Mona kimutatja és kimondja, hogy igenis haragszik rá, és egyenlőre nem tudja neki megbocsátani a korábbi gyávaságát.
– De mit tehetünk? – suttogtam.– Van palotaőrségünk – válaszolta a hercegnő. – Van egy városfalunk. És maradt egy mágusunk is.Maradt egy mágusunk? De ki...?Ja.Persze.Én.
Vicces volt, hogy a legfőbb kalandszál körülbelül a történet háromnegyedénél látszólag lezárult. Először meglepődtem, mert nem értettem, hogy miről fog szólni a maradék kb. 130 oldal, de aztán logikusan végiggondoltam, és összeállt a kép. És rájöttem arra, hogy ez így volt tökéletesen reális. A látszólagos lezárás és az utána következő dolgok bemutatták, hogy egy gonosz, hataloméhes embertől egyszerűen nem lehet demokratikus módon megszabadulni. A hercegnő jó ember, be akarja tartani a város törvényeit, nem akar politikai felfordulást sem, ami klassz, a probléma csak az, hogy aki valóban gonosz, az kihasználja majd ezt, és továbbra is veszélyt jelent mindenkire. Egy gonoszban nem lehet megbízni, egy gonosznak nem szabad esélyt sem hagyni arra, hogy visszatérhessen megerősödve. Nem igazán vagyok oda az USA-ért, de pl. azzal az elvükkel, hogy terroristákkal nem tárgyalnak, tökéletesen egyetértek. Nekem ez a sztori azt tanította, hogy igazuk van ebben. Egy gonosz ellenféllel nem lehet tisztességesen, a szabályokat betartva játszani, mert ő úgysem fogja betartani a szabályokat, ha pedig mégis esélyt adunk neki, röhögve legyőz, és még több ártatlan ember fog szenvedni, ne adj isten, meghalni. Ahogy itt is történik végül a regény végén található nagy végső fordulatokban és harcban.
Az utolsó nagy csata egyébként nagyon izgalmas volt, lényegében Mona vállát nyomta az egész város és minden lakójának sorsa, mert az ő képességei nélkül esélye sem lett volna a hercegnőnek és embereinek. Ami szomorú, mert hát, a felnőtteknek kéne megvédeniük a gyerekeket, és nem fordítva. Teljesen átéreztem Mona félelmeit, azt a súlyt, amit viselnie kellett, és nagyon büszke voltam rá, ahogy önmagára talált, ahogy felismerte, hogy a képességei igenis hasznosak, ő maga pedig erős.
Hogy tetszett ez a könyv?
Bár a történet alapja hasonló sok más fantasyregényhez (van egy fiatal mágus, a kiválasztott, akinek meg kell állítania a sötét oldalt), ez a regény mégis egyedinek mondható. Egyedivé teszik az érdekes karakterek, az „in medias res”-es, izgalmas kezdés, ami azonnal beszippantja az embert, a sütéssel kapcsolatos gondolatok, a politikai mondanivaló (más történetekben is van, de ezekkel a konkrét tanulságokkal most találkoztam először ifjúsági fantasytörténetben) és az, ahogyan a rémisztő és kalandos dolgokat vegyíti az író a cukisággal és humorral.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Akik egy egyedi látásmódú ifjúsági fantasyt szeretnének olvasni, és nem bánják, ha egy ilyen történetben egyáltalán nincsen szerelmi szál.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mivel a sütés nagyon fontos szerepet játszik ebben a könyvben, ezúttal sütéssel kapcsolatos kérdéseket találhattok a blogjainkon. A feladatotok az, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mely nép híres péksütije a croissant?
Állomáslista:
07. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 12. Utószó
07. 14. Könyv és más
07. 16. Dreamworld
07. 18. Hagyjatok! Olvasok!
