~ Sárga könyves út ~

2011. február 13., vasárnap

Démoni érintés - 18. fejezet

18. fejezet



Az asztalnál ültem és forró, friss tejet kortyolgattam. Még nem kelt fel a nap, de már vagy egy órája ébren voltam. Casimir az ablaknál állt, és a kinti világot figyelte. Amíg aludtam, beszélt az anyjával a gondjaimról, ő pedig elment körülszaglászni. Éjszaka könnyebben mozgott, mint mi, jobban látott, gyorsabb és hatékonyabb volt. Ettől függetlenül Casimir aggódott érte. A szürkéskék szempár idegesen pásztázta a sötétséget, hátha észrevesz valami mozgolódást odakint.

- Ha Payton nem a püspöknél van, mit teszünk? – szólítottam meg, csak hogy eltereljem mindkettőnk figyelmét. Felém fordult, aztán lassú léptekkel az asztalhoz sétált és leült velem szembe.

- Akkor meg fogsz ölni – mondta ki teljesen nyugodtan. A tej a torkomon akadt köhögésre késztetve. Vagy egy percig képtelen voltam megszólalni, de akkor hitetlenkedve és felháborodva törtek ki belőlem a szavak.

- Te teljesen megőrültél? – meredtem rá, de csak elmosolyodott. Bosszantóan nyugodtan.

- Nem lennél képes rá? – hajolt közelebb hozzám. Elvörösödve próbáltam összeszedni a józan eszemet, de a friss szantál illat, ami belőle áradt, nem igazán segített ebben.

- Persze, hogy nem! – csattantam fel.

- Akkor sem, ha csak így mentheted meg a barátodat? – fürkészte az arcomat. Nem bízik bennem?

- Meghalnék, hogy megmentsem. De képtelen lennék téged bántani – néztem a szemébe.

- Honnan ismered őt? Ezt a Paytont? – jött a kérdés anélkül, hogy a szemkontaktusunk megszakadt volna.

- Gyerekkorom óta ismerem. Mondhatni… barát – próbáltam megkeresni a megfelelő szót a Paytonnel való kapcsolatunkra.

- Miért van itt? Miért nem beszéltél róla eddig? – faggatott tovább Casimir. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Túl zaklatott voltam ahhoz, hogy minden szavamat rendesen átgondoljam, így pedig nagyobb volt az esélye annak, hogy olyasmi csúszik ki a számon, amivel elárulhatom magam.

- Miattam jött. Hogy lássa jól vagyok, jó helyem van. És azért nem beszéltem róla, nehogy valaki félreértse. – Felvonta a szemöldökét. – Tudod, hogy értem…

- Szóval, nincs mit félreérteni?

- Nincs! – vágtam rá azonnal. – Payton a legidegesítőbb, legbosszantóbb, leg… leg… - gondolkoztam egy újabb jelzőn, de már nem volt időm rátalálni. Ijedten rezzentem össze, ahogy az ablak hirtelen kinyílt, és egy alak suhant be rajta a szobába.

- Anyám! – pattant fel Casimir, és azonnal a nő elé sietett. – Találtál valamit?

- Nem. A püspök kastélyában biztosan nincs, és arra sem találtam nyomot, hogy esetleg máshol rejtegetnék – felelte Rosalind, aztán elém lépett, és a kezét az arcomra fektette. – Ne aggódj, lányom, nem lesz semmi baj! – A hangja olyan nyugtató volt, hogy egy pillanatra kiment a fejemből, mit is akartam mondani. Kicsit kábultan ráztam meg magam, mikor eleresztett.

- És akkor most? – néztem rájuk tanácsot várva.

- Mondtam már, meg fogsz ölni – felelte újra Casimir, mire megforgattam a szemem.

- Nem hiszem, hogy ez a megfelelő időpont ahhoz, hogy tréfálkozz! – feddtem meg. Bosszantott, hogy ennyire könnyedén beszél a saját haláláról. Mintha semmiség lenne.

- Nem hiszem, hogy a fiam ezt tréfának szánta – fürkészte Rosalind a férfiarcot. Mély ráncok jelentek meg a homlokomon.

- Ne aggódj, nem kell tényleg megölnöd – húzódott Casimir szája széles mosolyra a bosszús aggodalmam láttán.

- Pedig lehet, hogy most lenne kedvem hozzá – morogtam magam elé, mire mély, dörmögő kacagást hallatott. A hangjába beleborzongtam, de azonnal el is pirultam, mert rájöttem, hogy Rosalind derűs csillogással a szemében fürkész engem.

- Azért inkább fogd vissza magad… - A szemem összeszűkült. Casimir túl jól érezte magát. Sosem láttam még ennyit nevetgélni és a tekintete is egészen nyílttá vált. Ez miattam lenne? Az éjszakai afférunk miatt? Ha nem aggódtam volna annyira a történtek miatt, ez igazán boldoggá tett volna.

- Elmondod végre azt a nagy tervedet? – fontam össze magam előtt a karjaimat.

- Persze. Valójában nem fogsz megölni, csak úgy teszünk, mintha… - fejtette ki.

- Pfff… Erre már magamtól is rájöttem – vált gúnyossá a hangom, de még ez sem tudta kizökkenteni Casimirt a jókedvéből. Ahelyett, hogy azonnal válaszolt volna nekem, az anyjához fordult. Pár pillanatig egymás szemébe néztek, aztán Rosalind bólintott, és kisietett az ajtón.

- Most meg hová megy? – követeltem azonnal a választ. Nem volt túl kellemes érzés, mikor az embert kihagyták a fontos dolgokból és tudatlanságban tartották.

- Előkészít nekem egy szert, ami tetszhalottá tesz, ha látni akarnák a holttestemet – magyarázta, mire a gyomromra valaki csomót kötött. Casimir észrevehette az aggodalmamat, mert kinyúlt és megfogta a kezem. – Nyugalom, nem leszek tényleg halott…

- Tudom – vontam meg a vállam, mintha csak valami semmiségről lenne szó, de nem néztem Casimirre, hanem a padlót fürkésztem. Megérintette az arcomat, és már éreztem a forró leheletét, mikor meghallottam az ajtónyikorgást. Casimir azonnal hátrébb lépett, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom az asztalban.

- Keith? – fordult Casimir az ajtó felé, de jó ideig nem kapott választ. A sötétbarna szempár keserűn járt kettőnk között ide-oda.

- Perlina felébredt és nem találta az ágyában Ricát. Megijedt és szólt nekem. – Keith hangja fojtott volt, mintha nehezére esne beszélni. – Gondoltam, szólok és megkeressük együtt, de úgy látom, mégsem veszett el… - mért végig. Csak most jöttem rá, hogy még mindig hálóruhában vagyok, és épp egy férfi hálószobája közepén ácsorgok nagyon is félreérthető helyzetben.

- Én csak… - kezdtem volna azonnal bele a magyarázatba, de Casimir félbeszakított.

- Ricával csak beszélgettünk. Egyikünk sem tudott aludni… - vonta meg a vállát. Keith tekintete az ágyra vándorolt, ami az alvás közbeni mocorgásomnak köszönhetően szét volt túrva, aztán megkeményedő arccal bólintott.

- Akkor megnyugtatom Perlinát – közölte, aztán anélkül, hogy pillantásra méltatott volna elhagyta a szobát. Keserű szájízzel bámultam utána.

- Nem mondhatnánk el neki? – csúszott ki a számon.

- Miért? – keményedett meg Casimir hangja.

- Talán tudna segíteni… - vontam meg a vállam, miközben a kezembe vettem a poharamat, és óvatosan rázogatni kezdtem. A tej fehér kavargó örvényként nézett velem szembe.

- Vagy talán nem hinné azt, hogy együtt töltöttük az éjszakát, nem igaz? – A gúnyosan keserű hangra felkaptam a fejem. Casimir teste megfeszült, a keze ökölbe szorult.

- Nem igazán biztonságos, ha valaki azt hiszi az ember lányáról, hogy házasság nélkül odadobta a szüzességét egy férfinak – emlékeztettem rá.

- Keith sosem ártana nekünk – jelentette ki Casimir, aztán a tekintetében gonosz kis láng lobbant. – Különben is, nem rajtad múlt, hogy a féltve őrzött szüzességed még megvan… - emlékeztetett rá. Elvörösödve csaptam a poharat az asztalra – a tej fehér cseppfoltokat hagyott a fán.

- Miért kell folyton ezt csinálnod? – A hangom fojtott volt. Nem akartam elbőgni magam, de közel álltam hozzá. Iszonyatosan nehezemre esett feltétel nélkül megbízni Casimirben úgy, hogy tudtam, ki is lehet belőle a jövőben, mégis próbálkoztam. De valahányszor azt gondoltam, hogy már ismerem, hogy megbízhatok benne, mindig szíven döfött egy sértéssel.

- Mit csinálok?

- Bántasz. – Mély sóhaj volt a válasz. – Nincs mondani valód? – emeltem végül rá a tekintetemet.

- Hát nem érted? – rázta meg a fejét csüggedten. – Rettegek. – Meghökkenve tátottam el a számat. Casimir mindig olyan határozottnak, erősnek, bátornak tűnt. Mitől retteghetne?

- Nem, tényleg nem értem… - vallottam be neki. Kiült az arcára az a félmosoly, aminek a látványától a szívem mindig hevesebb dobogásba kezdett. Közelebb sétált hozzám, és lehajtotta a fejét kissé, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Gyönyörű vagy, okos, néha napján még kedves is – kuncogott fel, mire fújtató hangot hallattam, de egy simítással az arcomon elhallgattatott. – Keith pedig nem vak. Érez irántad valamit. Valamit, ami elég erős ahhoz, hogy akár Perlina szívét is összetörje, ha te igent mondasz neki.

- Szereti Perlinát – tiltakoztam.

- Igen. De te jobban vonzod – nézett egy pillanatra félre, aztán ismét az enyémbe fúrta a pillantását. – Én pedig beleőrülök a gondolatba, hogy esetleg te is érzel iránta valamit.

- Féltékeny vagy? – szaladt össze a szemöldököm hitetlenkedve. Azt hittem, azok után, amiket tegnap mondtunk egymásnak, Casimir rájött már, hogy ő az, akire igazán vágyom. Keith… Helyes volt, kedves és vonzó. Tényleg hatással volt rám fizikailag. De a lelkem nem őt akarta. Elmosolyodva emelkedtem lábujjhegyre, hogy aztán csókkal bizonyítsam be az érzéseimet. Casimir halk mordulással húzott magához.

- Ez azt jelenti, hogy nincs okom rá? – motyogta, miközben az arcát kedveskedve az enyémhez dörzsölte.

- Egyáltalán nincs okod rá. – A válaszom jutalma egy újabb csók volt.

Már éppen kezdtem volna teljesen átadni magam az érzésnek, mikor csörömpölő hang ütötte meg a fülemet. Először azok a buta kis mesék jutottak eszembe az igaz szerelemről és a csókkal együtt járó csilingelésről, de mikor a hangos sikoly is felhangzott, már tudtam, hogy nem hallucinálok.

Casimir azonnal eleresztett, és az ajtó felé sietett.

- Maradj itt! – parancsolt rám. Pár másodpercig tétovázva néztem a hűlt helyét, aztán a tiltása ellenére mégis utána indultam. Nem kellett messzire mennem – Magdalena, Perlina és Lucinda ott toporogtak a hálószobám ajtaja előtt.

- Mi történt? – léptem melléjük, és megpróbáltam bekukkantani mellettük.

- Valaki bedobott egy követ az ablakon – világosított fel Lucinda, mire figyelmeztető pillantást kapott Magdalenától. Behúzta a nyakát és bocsánatkérően lesütötte a szemét.

- Nagyon ijesztő volt. Éppen öltözködtem, és egyszer csak bumm… Épphogy nem talált fejbe… - remegett meg Perlina, és összébb húzta maga körül a hálóköntösét.

- Bocsánat… - furakodtam át közöttük nem törődve Magdalena sopánkodásával, hogy talán nem kéne most bemennem.

- Mondtam, hogy maradj a szobámban! – mordult rám Casimir. – Miért kell neked mindig ellenszegülnöd?

- Mi az? – mutattam a kezében tartott papírdarabra, anélkül, hogy reagáltam volna a szidására. Tétovázva nyújtotta felém úgy, hogy a többiek ne láthassák az ajtóból.

Napnyugtakor a kriptánál. A holttest a bizonyíték.

Megborzongtam. A kézírás megegyezet az előző üzenetével, és az írója tényleg látni akarta Casimirt holtan.

Az odakint várakozók mozgolódni kezdtek, mert Keith is megérkezett. Casimir elvette tőlem a papírt, zsebre vágta, aztán a többiekhez sétált.

- Csak valami csavargó lehetett. Beszélek Ulyssesszel, hogy szerezzen pár embert, és megerősítjük a birtok védelmét – közölte velük. – De ne aggódjatok, nincs veszély. Senkinek nem fog baja esni. Sajnálom, hogy megijedtél – fordult Perlina felé. – Keith hazavisz mindjárt, az édesanyád már biztosan nagyon aggódik érted.

- Gyere, kedvesem, majd nálam átöltözöl! – fogta meg anyáskodva Magdalena Perlina vállait, aztán a saját szobája felé kezdte terelni. – Lucinda, gyere és segíts! – hívta magával a kislányt. Az elpirulva pislantott fel Casimirre, aztán futni kezdett a dada után.

- Te pedig készítsd elő a lovakat! – kapta meg Keith is az utasítást. Ahogy Casimirre nézett, az megijesztett. Szinte izzott a tekintete. Azt hittem, hogy majd ellenszegül neki, de végül elsietett a lépcső irányába.

Ledermedve meredtem magam elé, miközben egy halovány rossz érzés végigcikázott a sejtjeimen. Fogalmam sem volt, mitől is félek igazán, mégis halálra rémültem. Szédelegve botladoztam el a kitört ablak hoz, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Jó pár percig csak álltam, és figyeltem a színes üvegcserepeket az ablak alatt a fűben. Csak akkor tértem magamhoz, mikor egy kéz megérintette a vállamat.

- Jól vagy? – Casimir hangja lágy volt.

- Persze – fordultam felé egy halk sóhajjal.

- Ne aggódj, minden rendben lesz! – mosolygott rám biztatóan. – Anyám megfőzi azt a szert, odamegyünk, és mikor átadták a barátodat, elfogják az emberrablókat.

- Elfogják? – jutott el a szó a tudatomig.

- Én, miután megittam az italt, huszonnégy órán keresztül aludni fogok. De az anyám, Emmanuela, Ulysses és még néhány beavatott ott lesznek a közelben. Vigyáznak rád! – ígérte.

- Nem tetszik ez nekem – haraptam be a számat. Elképzeltem Casimirt teljesen mozdulatlanul, védtelenül… - Mi van, ha valami rosszul sül el?

- Semmi sem fog rosszul elsülni. Bízz bennem! – Tétován bólintottam, de egyáltalán nem jött szívből a beleegyezésem. Nem mintha Casimir iránt lettem volna bizalmatlan, csak éppen még ő sem tudta befolyásolni a sorsot és a szerencsét.

A nap nagy részében igyekeztem kicselezni a pánikrohamot, ami állandóan rám akart törni. Casimir lement a pincébe segíteni az anyjának, miközben én ismét megpróbálkoztam a sütéssel. Rosszabbul ment, mint a múltkor. Láttam Magdalena arcán a teljes lemondást arról, hogy valaha jó háziasszonyt farag belőlem, de azért türelmesen magyarázta el újra és újra a lépéseket.

Az egyetlen, amit tényleg élveztem, az a tésztagyúrás volt. Levezette kissé a bennem felgyülemlett feszültséget. Úgy gyömöszöltem a kenyérnek valót, hogy ha érzett volna fájdalmat, valószínűleg ordított volna.

- Jól van, jól van, ennyi elég lesz! – érintette meg a vállamat aggódóan Magdalena, aztán megmentette tőlem a tésztát. – Gyere, mosakodj meg! – vezetett egy lavórhoz és fentről vizet locsolt egy kancsóból a kezemre.

- Kérdezhetek valamit? – szólaltam meg halkan, miközben az ujjaimat dörgöltem. – Szerinted Keith tudna úgy igazán dühös lenni Casimirre?

- Dühös lenni? Hát, volt már, hogy összevesztek, de ezek csak amolyan testvéri civódások – legyintett, miközben letette a kancsót, és egy fehér kendőt nyújtott felém, hogy megtörölhessem a kezem. – Amiatt aggódsz, hogy mindketten kedvelnek téged? – ült ki az arcára mindentudó anyai mosoly.

- Ennyire nyilvánvaló? – szökött a vér az arcomba.

- Azóta ismerem őket, hogy a világra jöttek. Minden rezdülésüket előre meg tudom jósolni – kacagott fel. – De az arcukra is van írva. Ahogyan a tiédre is! – érintette meg a mutatóujjával az orrom hegyét.

- Az enyémre?

- Igen. Tetszik neked Keith. De szerelmes vagy Casimirbe – mondta ki. Aggódva ráncoltam össze a homlokomat. Tényleg rá lenne írva? Ennyire nyitott könyvként működöm? – De nem kell aggódnod. Az én Casimiremet és Keith-t sosem lehetne egymás ellen fordítani. Ebben teljesen biztos vagyok.

- Az jó, mert én nem… - rándult össze a gyomrom, miközben újra az asztalhoz mentem, hogy betegyem a tésztát a kemencébe.

Casimir, a Démonok Démona sok embert mészárolt le. Annyi vér szárad a kezén, amennyi a világ kezdete óta még egyetlen zsarnokén sem. Első áldozata saját fogadott testvéröccse volt, kivel gondolkodás és megbánás nélkül, hidegvérrel végzett – idéztem fel a Vámpír-kódex sorait.

Ahogy a kenyér megsült, Magdalena leszelt belőle két nagy, ropogós szeletet, és elém tette. Megpróbáltam letuszkolni a torkomon pár falatot, de a nyelőcsövem teljesen összeszűkült. Közeledett a napnyugta, én pedig egyre inkább azt éreztem, hogy valami szörnyűség vár ránk.

Ostobaságnak tűnt, hiszen mellettünk állt két vámpír, akiknek az ereje felért legalább öt megtermett férfiéval, mégsem hagyott nyugodni ez a női megérzés. Jeges kézként fonta körül a mellkasomat. Folyton felvillant a szemem előtt Casimir halottnak tűnő arca. A bőre fehér, a szeme csukva, a mellkasa már nem emelkedik és süllyed.

Halkan felsikkantottam, mikor egy edényhalom megdőlt, és a tetejéről lepottyant egy fémtányér. A szégyentől lesütöttem a tekintetem az asztalra. Nem szerettem kimutatni a gyengeségeimet, azt pedig főleg nem, hogy félek. Magdalena is a szívére szorította a kezét, aztán megcsóválta a fejét.

- Vénségemre az ijedtség visz el… - vette fel a tányért. – A világ egyre veszélyesebb lesz. Az ember már a saját otthonában sem érezheti biztonságban magát.

- Nem kell félni, Casimir azt mondta, hogy minden rendben – próbáltam elűzni a rémképeket, amelyek engem is ugyanúgy kísértettek. Magdalena magában mormolva állt neki a mosogatásnak, miközben a régi szép időket emlegette.

Mikor Casimir megjelent az ajtóban remegni kezdtek a lábaim. Tudtam, hogy miért jött. Itt az idő…

- Most elrablom a kuktádat – nyomott puszit Magdalena arcára, ami kipirult a kedves gesztustól. – Elviszem sétálni egy kicsit… - füllentett. Szó nélkül álltam fel, és követtem őt. Egy kendőt terített a vállamra, aztán kinyitotta előttem a kaput.

- Nem tetszik ez nekem… - motyogtam, miközben a karomat belefűztem Casimirébe. Nem csak azért, mert itt ez volt a szokás, hanem mert úgy éreztem, bármelyik pillanatban elájulhatok.

- Nem lesz gond. Odamegyünk korábban, megiszom a szert, aztán csak annyi lesz a feladatod, hogy vársz. Minden mást elintéznek a többiek – ígérte.

- Úgy legyen…

A korábban végtelennek tűnő sövénylabirintust most, mintha valaki lekicsinyítette volna. Úgy éreztem, egy szempillantás alatt a kriptához értünk. Nem akartam ezt az egészet. Legszívesebben elrángattam volna magammal Casimirt jó messzire, és csak az tartott vissza ettől, hogy tudtam, Paytonre akkor a biztos halál várna.

Ahogy beléptünk a kriptába, Casimir az ajtó mellett hagyott és körbejárta, tényleg egyedül vagyunk-e még. Mikor megbizonyosodott erről, visszasétált hozzám, és beljebb húzott. Csak az a fáklya adott némi kis világosságot, amit a falon lévő tartóba helyezett. Odakint sem voltam nyugodt, de most még baljósabbá váltak a gondolataim.

- Rendben… Akkor már csak meg kell innom ezt – húzta elő a zsebéből a kis üvegcsét, ami tele volt valamilyen zöld folyadékkal. – Holnap ilyenkor találkozunk – mosolyodott el, hogy feloldja a bennem lévő görcsöt, de ez most nem segített.

- Várj! – kaptam el a karját, miután kihúzta a dugót az üvegből. – Teljesen biztos, hogy semmi bajod nem lesz tőle? – fürkésztem az arcát feldúltan.

- Az anyám sosem téved, ha főzetekről van szó – biztosított róla.

- Várj! – fogtam le ismét. Nem tudtam, mit mondhatnék, csak a levegőt kapkodva meredtem rá. Pimaszul elmosolyodott, aztán magához húzott és átcsókolta a lelkemet magába.

Elkábult tudattal figyeltem, ahogy hátrébblép, aztán a szájához emeli a tetszhalottság italát. Ahogy felhörpintette az utolsó kortyot is, a tekintete hirtelen elhomályosult, aztán úgy puffant a földre, mint egy liszteszsák.

- Casimir! – térdeltem le azonnal elé, és az ölembe húztam őt. Az ujjam végigsimított a nyakán, de nem éreztem a pulzusát. Próbáltam győzködni magam, hogy ez nem jelent semmit, a halál csak a látszat, mégis rémülten csordultak ki a könnyek a szememből.

- Szóval, megtetted… - A hangra felkaptam a fejem. Fogalmam sem volt, mennyit várakozhattam Casimirt ringatva. Talán csak egy percet, de az is lehet, hogy órákat…

Három alak állt előttem, és mikor közelebb jöttek hozzám, a fáklyák fényében rájöttem, hogy egyiküket ismerem. Payton az elől álló csuklyás idegen szorításában vergődött, miközben a torkához egy tőr pengéje préselődött.

- Kik maguk? – kérdeztem a másik két alaktól. Az arcukat nem láthattam a csuklyától és gyanítottam, hogy egy kendőt is köthettek a szájuk elé, mert az első alak hangja tompának tűnt. Valószínűleg ő volt a vezető, legalább is a testtartása és a viselkedése alapján erre következtettem. Körülbelül olyan magas volt, mint Payton, de izmosabb. A társa ezzel szemben alacsony és vékony volt.

- Az lényegtelen… Egyelőre… Állj fel, és menj hátrébb a sarokba! – kaptam az utasítást. Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy ennyire el kell távolodnom Casimirtől, de végül megtettem. A férfi a fejével intett a társának, aki elindult a földön fekvő test felé. Payton felnyögött, mire rá kaptam a tekintetemet. A szeme jobbra mozdult, mintha a háta mögött lévőre próbálna felnézni, aztán rám pillantott. Azt hittem, csak aggódik az életéért, de többször is megismételte ezt, mintha jelezni akarna valamit. Nem értettem.

- Nem dobog a szíve – rezdültem össze a fátyolos hangra. Pár pillanatig csend borult a kriptára.

- Nem látok vért. Hogy ölted meg? – szegezte nekem a kérdést a vezető.

- Megmérgeztem – mutattam fel a kis üvegcsét, amit korábban kivettem Casimir kezéből. – Csak egy csepp kellett a bőrére…

- Igazán?

- Igen. – Próbáltam határozottan válaszolni, de nem tudtam, hogy mennyire sikerült. – Megtettem, amit kért, eressze el a barátomat! – emlékeztettem a megállapodásunkra. Nem tudtam, mikor jelennek meg a többiek, de gyanítottam, hogy arra várnak, hogy Paytont eleresszék, és ne legyen közvetlen veszélyben.

- Mindjárt így lesz…

- Mindjárt? Azt mondta, hogy…

- Amint Casimir halott, a barátja szabad – fejezte be a mondatot. – Így is lesz! – bólintott. – Amint tényleg halott lesz, nem csak annak látszik - vált gúnyossá a hang.

- Tessék? – rettentem meg.

- Ennél többet vártam volna a nagy és rettenthetetlen Casimirtől, minden vámpírok atyjától. Így túl könnyű… - Mire eljutott a tudatomig, hogy mit is hallottam, már késő volt. Payton egy ütésnek köszönhetően a földre rogyott, a tőr pedig a földön térdelő felé repült. Egy pillanatig azt hittem, hogy egyenesen a szívébe szúródik majd, de ehelyett kinyúlt, és még a levegőben elkapta.

- Ne! – A sikolyom betöltötte a kriptát. Előre vetődtem, hogy eltaszítsam Casimir mellől az idegent, de túl messze volt. A penge lecsapott.

Tágra nyílt szemekkel meredtem a Casimir mellkasából kiálló tőr markolatára.

30 megjegyzés:

  1. :O Istenem, jajjjj neeeee. Most ez komoly? Áááááááá. Most teljesen kész vagyok. Oooo, nem akarom, hogy meghaljon:'(.
    Egyébként a fejezet ütős lett, mint mindig. ;)Nagyon tetszettek a csókjelenetek:P.
    Grat (L)
    Puszi, Anne

    VálaszTörlés
  2. Értelmes reakció: semmi.
    Értelmetlen: Ugye neeeeeem halt meg? Talán a szerben volt valami, amitől ha megsebzik nem hal meg... vagy nem? Éppen most kezdtek "összemelegedni" Ricával. Wáááá. És két hét? Jajj.
    Különben melyik rész volt az, amelyiknél elakadtál? (információ fb-ről:))
    Huhh. "Kérem a következőt!" :)
    Maycsi

    VálaszTörlés
  3. NEEEM!
    Nem, nem,nem,nem,nem! :'(:'(
    Ezt nem teheted velüünk! :((( Ne halljon meg, úgy szurkoltam neki meg Ricának!
    Áhhh mégmégméééég!
    várom a frisst!!!
    Puszi Mazsolä

    VálaszTörlés
  4. Teeee, Spirit, tudod, hogy borzold az idegeinket.


    Ugye ezek is a jövőből jöttek, ezt akarta jelezni Payton? Biztos kihallgatták a beszélgetést. De ha még idejében jön az anyja, vagy Keith akkor meg lehet menteni, ugye-???? Vagy majd így lesz belőle vámpír. Csak így tudják megmenteni, hogy vámpírt csinálnak belőle:-D

    Aranyos volt a féltékenykedős jelenet, végre ezt is megértük már. Legalább kimondták, minden tiszta és világos volt... aztán majd meglátjuk túléli-e. De ugye igen!!!!!!Ő a kedvencem, meg amúgy sem lenne fer meghalasztani, mivel ő a főszereplő;-)

    Köszi, felüdülés volt így estére .-D
    Aranymag

    VálaszTörlés
  5. Nem mondod, hogy akik leszúrták, abból a korból jöttek, mint Rica. ? :O , és Payton ismerné őket? vagy mit próbált volna jelezni a szemével... hm, és ezután fog átváltozni Casimir? Érdeklődve várom a következő részt!! :D

    VálaszTörlés
  6. ááááááá!!
    itt nem tisztességes abbahagyni!!!
    nem tudom, hogy fogom kibirni a következő részig..kérlek, most jöjjön kicsit hamarabb!

    puszi,K

    VálaszTörlés
  7. légyszi, légyszi, légyszi neeeeeeeeeeeee! :'( Utállak, Spirit! :D A vége előtt eszembe jutott egy teória, de ezek után már biztos nem így lesz... FB-n megírom priviben. :)
    Casimir... :(

    A.J. Cryson

    VálaszTörlés
  8. Most miattad nem fogok tudni aludni! Direkt kínzol minket?

    És lám, így lesz Casimirból vámpír. Furcsa dolog az idő, ahogy azt asszem Dumbledore is megmondta. Azzal, hogy Rica visszakerült az időben, talán pont ő indította el Casimirt az úton. Persze ez csak találgatás.

    Másrészt hogy értette az idegen, hogy minden vámpírok atyja? Úgy, hogy miatta lett vámpír az első vámpír, az ő szerei miatt, vagy esetleg ők is jövőből jöttek és tudatában vannak annak, hogy ki is lesz Casimir a jövőben.

    Ez viszont újabb kérdést vet fel: melyik oldalon állnak? Mert ezt a minden vámpírok urát akár úgy is lehet érteni, mint egy tiszteletreméltó cím, és akkor lehet, hogy pont azért jöttek vissza, mert tudják, hogy Cas-ből így lesz az, ami.

    Másrészt azt is el tudom képzelni, hogy a jövőből jöttek az emberek oldaláról érkeztek, csakúgy mint Rica és Payton. Talán megtudták, hogy Rica nem tette meg, amiért visszaküldték, és azért jöttek, hogy ők tegyék meg. Payton foglyul ejtése pedig csak csel volt, hogy Rica a kezükre juttassa Casimirt. És lehet, hogy magát Paytont is csak ezért küldték vissza. És adabszurdum, az emberke, aki a földön térdel, és végül leszúrja Cas-t, maga Hale. Vagy már túl sok összeesküvést sejtek? Nálad, Spirit, sose lehet tudni. Csak úgy pörög az agyam.

    Keith is sok kérdést vet fel, egyre többet. Annál a résznél, ahol Rica azon gondolkozik, hogy milyen szemekkel nézett Keith, akaratlanul is Anakinra gondoltam a Sithek bosszújából, mert az a nézés...

    Casimirt és Ricát együtt még mindig imádom, és nem hiszem, hogy ez már fog változni.

    Annyi kérdés, és olyan soká jön a válasz... :( Csak ismételni tudom magam, nemtom, hogy fogok aludni...

    Folytatást! :D

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Nee ugye nem ölöd meg Mr.Szívdölesztőt??
    Egyre jobban kezdenek összemelegedni Ricával...De...WTF?!! És most még 2 hét??:/
    Rettentően várom.
    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  10. SZIA!
    Jaj ne!:/ Most hogyan tovább? Ebből, hogy lehet kimászni?:/ Különböző megoldásokon jár az agyam, de nincs semmi jó ötletem. Padlóra tettél.:(
    Annyira örültem, hogy Rica és Casimir tisztázzák a kapcsolatukat.:D
    Hová lett a magabiztos Rica? A szerelem mennyire sebezhetővé tesz! Legalább is én úgy érzem. Ricát a szerelem sebezhetőbbé gyengébbé tette. De ez jó!:D Ilyen amikor féltünk valakit!
    Keith-tel folyamatosan bajom van!:/ Olyan, mint aki csak az alkalomra vár,hogy lecsaphasson.
    KÖSZI:zsuzsa

    VálaszTörlés
  11. ÁÁÁÁÁ Adri ez nagyon gonosz húzás volt tőled:) Szóval mégsem fog megváltozni a jövő és mégis vámpírt fogsz csinálni Casimirből. Mert csak így maradhat életben ezek után. Pedig azt hittem, hogy ezek után lehet még bármi is Rica és Casimir között. Remélem hamar folytatód.
    Puszi és köszi a fejezetet : Inci

    VálaszTörlés
  12. Ne, ÚRISTEN!:D Hogy lehetsz ilyen?!:D Hát lehet így befejezni?! Most hogy fogjuk kibírni?!:D Áh, kész vagyok. Most kb. egy értelmes gondolat nem maradt a fejemben. Ah, leírhatatlanul várom a következőt!*-*
    Üdv.: ewoO, akinek már nem maradt egyetlen ép idegszála sem, mert a túlságosan izgalmas befejezéseiddel elvetted az eszét. :'D

    VálaszTörlés
  13. Egyértelmű hogy Casimirnek meg kell halnia hiszen másként nem válna belőle vámpír (az anyja sose változtatná át csak úgy és a másik vámpír kislány sem)
    én azt tudom elképzelni hogy Keith állhat a dolog mögött hiszen valami nagyon nagy bűnt kell csinálnia ahhoz hogy Cas megölje őt, mert szerintem nem azért ölte meg mert gonosz vámpír lett hanem mert Keith csinált valami nagyon csúnyát
    a végén meg kiderül hogy az egész csúnya jövő nem Cas miatt van hanem valaki más áll a háttérben csak az emberek ezt nem tudják:)

    VálaszTörlés
  14. Szia Spirit!
    Már éppen kezdtem elszokni az ilyen sokkoló függővégtől. Bevallom őszintén nem hiányzott:P
    De legalább van ami vélemény írásra sarkall:P :D

    Az én véleményem az, hogy - nagy eséllyel- semmi sem fog megváltozni a jövőben. Hiszen, amin Rica is meglepődött, a Vámpír kódex nem említi, hogy az igazi Rodericának adóssága lett volna, valamint a kódexben lévő képen Roderica meglepően hasonlít Katherinere./Tehát nagy eséllyel tényleg Katherinét ábrázolták./ Furcsa még, hogy a kódexben egy címet véletlenül Rica árult el ("A vámpírok tulajdonságai" ha jól emlékszem), és ezután lett olyan a könyv amilyet Rica a jövőben látott. Rica változtatása beleillett a jövőbe. Ami azért is elgondolkoztató, mert nem tudjuk, hogy a jövőben hogyan jelentkeznek a múlt változásai.Észreveszik egyáltalán a változást? Valószínű, hogy nem. Lehet, hogy már többször is változtattak a múlton? Valamint azt sem tudjuk, hogy Rica egyáltalán hogyan utazott az időben. Lehetséges, hogy egyszerre több ember is utazik, és az, hogy valaki ide-oda utazzon? Lehetséges, hogy Payton hazament segítségért, vagy esetleg egy üzenetet juttatott el? Vagy az, hogy akik otthon maradtak elkezdtek aggódni és még több embert küldtek? És egyáltalán miért ilyen fiatalokat küldtek el, miért nem tapasztalt felnőtteket? És mi a helyzet az esti jókívánsággal, amit Rica szerint csak ő, az édesanyja és Hale ismert? Nem lehetséges, hogy Katherine édesanyja is megpróbálta megváltoztatni a jövőt és Rosalind tőle ismerte ezt a "jelszót"? Elég furcsa, hogy Rica erre elfelejtett rákérdezni. Az igazi Roderica holléte is kérdéses.Már neki is felkellet volna bukkannia, vagy nem?
    Katherine még azt is említette, hogy a kódex szerint Roderica sosem ment férjhez. Lehet, hogy valamiért nem tud, vagy nem akar majd hazamenni és ha Casimirból tényleg vámpír lesz, akkor nem lehetnek együtt(nyilvánosan), hiszen az emberek tudomást szereznének a vámpírokról.
    Lehetséges, hogy a Casimirról alkotott véres kép sem változik a jövőben? Csak a kegyetlenségeket nem Casimir, hanem a Rend követi el?

    Bocs Spirit (és mindenki =D), hogy ennyire terjengős lett, csak gondoltam megosztom veletek a kételyeimet:)

    A fejezet (mint mindig =D) most is nagyon tetszett=D. Egyetlen hibája, hogy ilyen rövid lett.(hajnalig tudnám olvasni;).
    És persze -mint itt mindenki =)- nagyon várom a folytatást, csak így tovább Spirit! ;)

    Cissy

    VálaszTörlés
  15. ÁÁÁ!
    SPIIIIIRIIIIIIIIIR!!!!!!!
    EZT NEM TEHETED VELÜNK!!!!!!!!!!
    TEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!
    NEM ÖLHETED MEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    KEGYETLEN VAGY!!!!!!!!!!!!!!!!!


    Oké, ennyit erről. Remélem fölfogtad, h most épp utállak ezért a fejezetért, de leginkább azért, h még nincs fönn a folytatás.
    Szal: öriharisosebocsi van.

    Oké, lejárt az örökkévalóság is.
    Mostmár elmondhatom, h kevésbé akarlak megölni, mint az első 10 percben.
    Sőt, esetleg hajlandó vok normális komit is írni. Tehát:
    Sztem is a jövőből jöttek, de esetleg már korábban, mint Rica. Sztem azokat az embereket Rica nem ismeri, Payton viszont igen. Még Rica előtt jöhettek ide. Sőt, ott van még Hale is, akiről nem tudunk semmit, csak h vszeg ő is itt van.
    Szal, várjuk meg a folytatást (amivel siethetnél, mert elfogynak a karjaim ha tövig rágom őket, mert nem állok meg a körmeimnél) mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le.
    Na nem mintha én nem ezt tenném állandóan.
    De amikor azt olvastam, h kiáll belőle a tőr, akkor leállt az agyam... :P
    Pusz :)

    VálaszTörlés
  16. Szia Drága!

    Én nem hiszem, hogy tényleg "kiiktattad", bár a markolatig beszúrt kés nem sok jóval kecsegtet...
    Talán most változik vámpírrá, mondjuk az anyja révén? Vagy Rica ismét visszamegy a múltba, hogy helyrehozza ezt a hibát?
    Egyébként azt hiszem, a zsarolók vámpírok lehetnek /Csak mert Bondként kapta el a levegőben a kést/, amellett, hogy a jövőből jöttek. A sajátjai között is lehet olyan, aki megunta a gonosz Casimir ténykedését... De az nem jó, mert az egész jövőt megváltoztatnák ez által! Pillangó-hatás! :)
    Hűűűűű, túl sok lehetőség van!
    Mindegy, csak ne haljon meg! LÉGYSZI!
    És kérlek, siess a frissel! :)))

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  17. Én vártam h. ilyen fog történni. És szerintem Keith vagy Hale lesz az egyik "gyilkos" a kettő közül. Casimir meg mindenképp vámpírrá fog változni, mert én érzem tök jó jelenet lesz ahogy JÖVŐ-JELEN-ben, találkoznak egymással azaz Rica/Kat és Casimir. Aki évszázadokon keresztül várt az újratalálkozásra, míg Rica azaz Kat csak pár perce érkezett vissza a múltból! (Jó kicsit nyálas :D de akkor is tök jó "találka" lenne) Nekem tetszett, kicsit rövid volt, vagy én olvasok gyorsan?! Mondjuk nehéz überelni a 17. fejezetet... ;):)de izgalmasra sikeredett a vége, szóval várom a következő fejezetet! :)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon jóóó lett ! Alig várom már a következő fejezetet .

    VálaszTörlés
  19. Ez nagyon de nagyon gonosz függővég lett...viszont nagyon de nagyon jó fejezet..remélem azért nem hal meg senki fontos..alig várom a kövit
    pusz:Hahi

    VálaszTörlés
  20. Ne már, légyszi! Most az egyszer ne legyen belőle vámpír, de ne is haljon meg ha lehet. Olvashattunk már jó pár csavart, biztosan tökéletesen meg tudnád ezt is oldani! ;) :)

    VálaszTörlés
  21. Szia Spirit!

    Ne haragudj, hogy ennyire nagyon-nagyon sokáig nem írtam hszt... :-S De olvastam mindent, és majd megint írok kommenteket remélhetőleg :)
    Mindenesetre, ha valamikor az ember kommentet akar írni, azt hiszem azt pl. egy ilyen fejezetnél kell megtennie! :D
    Hát, ezek szerint valószínűleg most lesz vámpír Casimirből :-O :( Legalábbis szerintem azért "Démoni érintés" a cím, mert Casimir tényleg vámpír lesz, és vámpírként is ugyanúgy összejön Katherine-nel... Legalábbis nagyon remélem, hogy a címmel nem Valdemar érintésére utalsz!!:-P :D de azért azt nem hinném :D:D
    És kíváncsi vagyok, hogy ezt az időutazósdit hogy alakítottad ki, hogy meg lehet-e változtatni a jövőt, vagy minden úgy van a jövőben, ahogy az már a múltba menések következménye... vagy nem tudom :D na, hát jó sok a rejtély még mindig :D (Hol van Haaaale, a titkos köszönés, meg már a jövőbeli emberek is és hogy pontosan mi lesz Casimirral és aztán meg miért öli meg Keitht...???????? mert szerintem az is biztos meg fog történni :-/)
    Egyébként most azért nem csak azt írtam, hogy "WÚÁÓÓÓHÁÁÁWÚÚÚ", mert nem közvetlenül olvasás után írok. :D
    Nagyon várjuk a fejezeteket :), de persze gondolom jelenleg az Árnyékvilág 2. írása a legfontosabb. :) A Lelkek börtönéről lehet valami újat tudni? :)
    Csak így tovább, nagyon izgiii!! :-)
    Kitti

    VálaszTörlés
  22. Szia!
    Olyan aranyosak ahogy évődnek egymással.:D Cas meg jaj hát ellenállhatatlan a pasi az tuti. :D De ez a vége, huhh, hát nagyon kíváncsi vagyok hogyan tovább.Hogy most akkor Cas hogy fogja túlélni, hogy vámpírrá teszed e valahogy vagy mi lesz a megoldás.Nagyon izgi :D Orsi

    VálaszTörlés
  23. Ugye ma kapunk új fejit? :P Letelt a 2 hét :):)
    Nagyon várom már =)
    PopŁOŁy

    VálaszTörlés
  24. Szia Spirit!!!
    Nagyon tetszik ez a fejezet is. Nem tartom túl valószínűnek, hogy Cas most meghal(ugye nem?), csak 0,0000000000000000000000000000000001 % vagyis = 0, tahát semmi. Oké a matekot félretéve teljesen odáig voltam a fejiért. Csak így tovább, folytatásért csak reménykedni lehet, de tudom, hogy sok dolgod miatt nem olyan egyszerű ez. (tapasztalatból mondom, bár a te esetedben ez is másképp van. maradjunk annyiban, hogy van róla sejtésem, mennyi időd is van rá a könyvírás és a többi blog mellett)Rengeteg, rengeteg, milliónyi erőt a folytatáshoz. :)
    Puszi marie anne

    VálaszTörlés
  25. több mint két hónappal ezelőtt volt az utolsó fejezet... :(

    VálaszTörlés
  26. Szia! Egy este alatt elolvastam az egészet és teljesen belebolondultam. Nagyon tetszik a történet. De mikor jön a folytatás??? Már most "elvonási tüneteim" vannak :D

    VálaszTörlés
  27. NE HALJON MEG ! KERLEK LEGYEN JO VEGE ENNEK AZ EGESZ TORTENETNEK , EZ A FEJEZET SZIVETTEPO ! NE TEDD EZT KERLEK LEGYEN JO VEGE ! CASIMIR NE HALJON MEG ES LEGYEN HAPPY END ! O ES RODERIKA V KI LEGYENEK EGYUTT !

    VálaszTörlés
  28. Szia! Egy pár napja ráakadtam az oldaladra a FB-n,ott pedig az egyik linken találtam meg a Démoni érintést. Ma leültem, hogy elolvasom az első fejezetet, aztán itt ragadtam, egy délután alatt elolvastam az egészet! Hihetetlen jó! Szinte beleszerettem a szereplőidbe!
    Csak gratulálni tudok, igazán jó a történet, érdekesek a szereplők,és nagyon érdekfeszítően van megírva. :) Alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  29. már jöjjön az a következő rész, nem találom a facebook oldaladat:(

    VálaszTörlés
  30. Szia! Várható folytatás? Vagy befejezted az írást??

    VálaszTörlés