Nevet adni egy "gyermeknek", avagy hogy kapta az új könyvem A Szem 1. – Reményfosztottak címet?

Azt, hogy A Szem lesz a sorozat címe, az első pillanattól tudtam. Amikor először megosztottam ezt a Facebookon, többen rákérdeztek, vajon jó ötlet-e egy ilyen egyszerű, rövidke cím, de én úgy éreztem, pont ettől a rövidségtől és lényegre töréstől ütős. Aztán eltelt egy kis idő, mindenki emésztgette, ízlelgette a címet, és végül azt a visszajelzést kaptam, hogy azok is megszerették, akiknek elsőre furcsa volt.

Az alcím már sokkal több fejtörést okozott nekem. Először a Megláncolt Angyal alcímet adtam a kéziratnak, de nekem sem tetszett igazán, az olvasói visszajelzések sem voltak pozitívak és végül a szerkesztőm, Róbert Kata is rákérdezett, hogy mindenképpen ragaszkodom-e ehhez az alcímhez. Én meg rávágtam, hogy nem, csak hát, nincsen semmi más ötletem, ami ütős lenne és passzolna is a történethez.

Szóval elkezdtük közösen törni a fejünket.

Több irányvonal is felmerült. Az egyik alapján a főszereplőkből, Anából és Rylandből indultunk ki, megpróbáltunk hozzájuk kapcsolódó szavakat, kifejezéseket keresni, de valahogy nem jött össze, egyik sem tetszett.

A másik alapján az adott krimi szálból indultunk ki. Így jutottunk el a Reményvesztettekhez. Elsőre azt hittük, hogy ez tökéletes cím lesz, ki is írtam a Facebook oldalamra, hogy megnézzem, mit szóltok hozzá, de Rácz Tibi még időben szólt, hogy a Könyvmolyképző Kiadónak már van egy hasonló (Reményvesztett) címen futó könyve, amiről nem tudtunk Katával.

Mivel nem akartam ennyire hasonló címet egy másik könyvmolyképzős könyvvel, de maga az alapötlet nagyon tetszett, ezért Katával tovább töprengtünk, mit is csináljunk. Végül Katában felmerült az ötlet, hogy reményvesztett helyett használhatnánk a reményfosztott szót. Nagyon hasonlít az eredeti ötlethez, így nem kellett lemondanunk róla teljesen, de mégsem a másik könyvet juttatja az eszünkbe.

Utólag átgondolva egyébként rájöttünk, hogy a fosztottak szó még jobban is illik magához a történethez, mert az adott karakterek, akikre vonatkozik, nem csak úgy maguktól vesztették el a reményt, hanem megfosztották őket tőle. Szóval az utólagos apró változtatással még jobb is az alcím, mint az első ötletünk.

Egyébként most először fordult elő, hogy nagyon nehezen született meg egy regénycím a fejemben. Általában még az adott történet írása közben beugrik a megfelelő cím, és el sem tudnám képzelni, hogy azt utólag megmásítsam bárki kérésére. Úgyhogy ez egy teljesen új és érdekes helyzet volt, mert elsőként vontam be valaki mást, hogy segítsen nekem a címadásban. De azt hiszem, Katával ilyen szempontból is nagyon jól jártam, mert klassz ötletei voltak, ám közben az én véleményemre is odafigyelt.

Úgyhogy azt gondolom, sikerült megtalálni a tökéletes nevet újdonsült „gyermekem” számára. Remélem, hogy nektek is tetszik. :)