Sokan azonosítják az írót a karaktereivel, van, hogy jogosan, van, hogy teljesen alaptalanul. Kívülállóként nehéz megmondani, hogy melyik karakter melyik tulajdonságát merítette az adott író önmagából, és melyiket más tapasztalatokból. Néha maga az író sem veszi észre, hogy önmagát írta bele egy-egy karakterbe, csak később döbben rá, hogy hoppá, én is ilyen vagyok, így érzek, így cselekednék.
Szóval, lássuk, én melyik karaktereimben vagyok ott egy kicsikét…
1. Camilla (Árnyékvilág trilógia):
Visszahúzódó művészlélek. Egyáltalán nem igényli a nagy társaságot, sőt, a legtöbbször kényelmetlenül érzi magát benne, elég neki, ha néhány olyan barátja van, akiben teljesen megbízhat. Családcentrikus, bármit megtenne a szeretteiért. Bár nekem még nincsen gyerekem, mindketten védelmező anyatigrisek vagyunk. Alapból csendesek, békések, de ha valaki a mi kölykünket bántja (esetemben pl. a húgomat, akit félig én neveltem fel, míg anyunak dolgoznia kellett), az fusson. Fusson jó gyorsan!
2. Adam (Árnyékvilág trilógia):
Igen, kicsit benne is ott vagyok. Szeretne azzal foglalkozni, amit igazán szeret csinálni, hajlandó keményen dolgozni is ezért, akkor is, ha lemondásokkal jár. Viszont nem akar celebbé válni. Ő csak szép csendben szeretne dolgozgatni anélkül, hogy bárki a magánéletében turkálna, vagy megmondaná neki, hogyan is kéne élnie.
3. Ana (A Szem sorozat):
Amikor elkezdtem írni A Szem első részét egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármiben is hasonlítanék Anához. Ha valaki ezt mondta volna nekem, biztosan nevetésre bír, hiszen egyáltalán nem vagyok az a harcos típus, inkább konfliktuskerülőnek mondanám magam. Aztán a második rész írása közben szépen megvilágosodtam, és rájöttem, hogy mégiscsak benne vagyok egy kicsikét Anában. Ana öntudatos és szabad. Senkinek nem hagyja, hogy irányítsa, megváltoztassa őt, vagy beleszóljon az életébe. Ha valaki mégis megteszi, azt hiába szereti, eltávolodik tőle önvédelemből. Mert úgy gondolja, ha valaki valóban szereti őt, akkor az elfogadja olyannak, amilyen, nem akarja megváltoztatni, és nem akarja jobban tudni, hogyan kéne élnie az életét, mitől lenne boldog. Ha pedig valaki mégis ezt teszi, attól csak vérző sebekre számíthat, így meg kell óvnia önmagát. Sem egy férfi, sem más nem szólhat bele az életébe, hiszen ő sem szól bele más életébe. Ha valaki mellette akar maradni, akkor el kell fogadnia őt olyannak, amilyen. Ha ezt megteszi, akkor a teljes bizalmát fogja élvezni.
4. Peter (Árnyékvilág trilógia):
Először is nagyon szeret főzni, és imád másokat etetni a főztjével. Imádja látni, hogy ízlik az embereknek, amit készített. Aztán… én is úgy gondolom, hogy képes lennék másnak a gyerekét igazán szeretni és felnevelni, ha úgy adódna, ahogyan ő is tette Adammel. És mindketten hiszünk abban, hogy a vágyainkat nem egy hullócsillag vagy más babona teljesíti majd, hanem tennünk kell azért, hogy teljesüljenek.
5. Casimir (Démoni érintés trilógia):
El tudja engedni azt, akit szeret. Ha úgy érzi, a másik boldogabb lenne nélküle, akkor is széttárja a kezét, és elereszti, ha ő maga bele is hal. Én is ugyanígy gondolkozom. Ha valaki maradni akar, akkor nyitott tenyéren is megül, ha valaki boldogabb lenne nélkülem, és nem akar maradni, akkor repüljön csak el. Én nem láncolok meg senkit. Utólag úgyis mindig kiderül, hogy ez volt a helyes, talán mindkét fél számára, még ha sokáig fáj is.
6. Julie (Árnyékvilág trilógia):
Igaz, főzni, sütni imádok, de takarítani nagyon-nagyon utálok. Pont, mint Julie. Épp ezért tökéletes számára Peter, mert ő meg szeret „háziasszonykodni”. Így tökéletesen kiegészítik egymást. Julie foglalkozhat a karrierjével, Peter pedig viszi a háztartást. Fordítva működik a családjuk, mint az átlagos családok, de tökéletesen működik. Szóval én is várom a saját Peteremet, akivel lehet, hogy nem átlagos, de boldog családom lehet majd. :)
Szóval, lássuk, én melyik karaktereimben vagyok ott egy kicsikét…
1. Camilla (Árnyékvilág trilógia):
Visszahúzódó művészlélek. Egyáltalán nem igényli a nagy társaságot, sőt, a legtöbbször kényelmetlenül érzi magát benne, elég neki, ha néhány olyan barátja van, akiben teljesen megbízhat. Családcentrikus, bármit megtenne a szeretteiért. Bár nekem még nincsen gyerekem, mindketten védelmező anyatigrisek vagyunk. Alapból csendesek, békések, de ha valaki a mi kölykünket bántja (esetemben pl. a húgomat, akit félig én neveltem fel, míg anyunak dolgoznia kellett), az fusson. Fusson jó gyorsan!
2. Adam (Árnyékvilág trilógia):
Igen, kicsit benne is ott vagyok. Szeretne azzal foglalkozni, amit igazán szeret csinálni, hajlandó keményen dolgozni is ezért, akkor is, ha lemondásokkal jár. Viszont nem akar celebbé válni. Ő csak szép csendben szeretne dolgozgatni anélkül, hogy bárki a magánéletében turkálna, vagy megmondaná neki, hogyan is kéne élnie.
3. Ana (A Szem sorozat):
Amikor elkezdtem írni A Szem első részét egyáltalán nem éreztem úgy, hogy bármiben is hasonlítanék Anához. Ha valaki ezt mondta volna nekem, biztosan nevetésre bír, hiszen egyáltalán nem vagyok az a harcos típus, inkább konfliktuskerülőnek mondanám magam. Aztán a második rész írása közben szépen megvilágosodtam, és rájöttem, hogy mégiscsak benne vagyok egy kicsikét Anában. Ana öntudatos és szabad. Senkinek nem hagyja, hogy irányítsa, megváltoztassa őt, vagy beleszóljon az életébe. Ha valaki mégis megteszi, azt hiába szereti, eltávolodik tőle önvédelemből. Mert úgy gondolja, ha valaki valóban szereti őt, akkor az elfogadja olyannak, amilyen, nem akarja megváltoztatni, és nem akarja jobban tudni, hogyan kéne élnie az életét, mitől lenne boldog. Ha pedig valaki mégis ezt teszi, attól csak vérző sebekre számíthat, így meg kell óvnia önmagát. Sem egy férfi, sem más nem szólhat bele az életébe, hiszen ő sem szól bele más életébe. Ha valaki mellette akar maradni, akkor el kell fogadnia őt olyannak, amilyen. Ha ezt megteszi, akkor a teljes bizalmát fogja élvezni.
4. Peter (Árnyékvilág trilógia):
Először is nagyon szeret főzni, és imád másokat etetni a főztjével. Imádja látni, hogy ízlik az embereknek, amit készített. Aztán… én is úgy gondolom, hogy képes lennék másnak a gyerekét igazán szeretni és felnevelni, ha úgy adódna, ahogyan ő is tette Adammel. És mindketten hiszünk abban, hogy a vágyainkat nem egy hullócsillag vagy más babona teljesíti majd, hanem tennünk kell azért, hogy teljesüljenek.
5. Casimir (Démoni érintés trilógia):
El tudja engedni azt, akit szeret. Ha úgy érzi, a másik boldogabb lenne nélküle, akkor is széttárja a kezét, és elereszti, ha ő maga bele is hal. Én is ugyanígy gondolkozom. Ha valaki maradni akar, akkor nyitott tenyéren is megül, ha valaki boldogabb lenne nélkülem, és nem akar maradni, akkor repüljön csak el. Én nem láncolok meg senkit. Utólag úgyis mindig kiderül, hogy ez volt a helyes, talán mindkét fél számára, még ha sokáig fáj is.
6. Julie (Árnyékvilág trilógia):
Igaz, főzni, sütni imádok, de takarítani nagyon-nagyon utálok. Pont, mint Julie. Épp ezért tökéletes számára Peter, mert ő meg szeret „háziasszonykodni”. Így tökéletesen kiegészítik egymást. Julie foglalkozhat a karrierjével, Peter pedig viszi a háztartást. Fordítva működik a családjuk, mint az átlagos családok, de tökéletesen működik. Szóval én is várom a saját Peteremet, akivel lehet, hogy nem átlagos, de boldog családom lehet majd. :)
Ti melyik karakteremre hasonlítotok valamiben? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése