David Levithan Nap nap után című regényére a filmváltozat trailere hívta fel a figyelmemet. Néhány éve láttam egy koreai filmet, amely ugyanezt a témát dolgozta fel, csak annak felnőttek voltak a főszereplői, és érdekelt, hogy egy ifjúsági regényben hogyan is dolgozzák fel ezt az egyáltalán nem könnyű alapsztorit.
A regény egy „A” nevű lélekről szól, aki születése óta minden egyes nap más ember testében ébred. Arra az egy napra átveszi az irányítást az adott test fölött úgy, hogy a testhez tartozó lélek valamiféle módosított emlékeket kap a 24 óráról. Vagyis senki sem tud „A” létezéséről. Egészen addig, míg egy nap „A” egy Justin nevű fiú testében nem ébred, és össze nem ismerkedik a fiú barátnőjével, Rhianonnal. „A” ugyanis beleszeret a lányba, és képtelen 24 óra után örökre elszakadni tőle. Hogy vele maradhasson, elárulja neki létezése titkát.
Minden nap egy új nap
A regény legnagyobb erőssége, hogy fenntartja az ember kíváncsiságát. Valahányszor „A” egy napjának végére érsz, muszáj tovább olvasnod, mert érdekel, hogy legközelebb kinek a bőrében fog felébredni, és mi történik majd vele az adott ember testében. Drukkolunk neki, hogy valami klassz emberben ébredjen, de közben meg azt is várjuk, hogy egy problémás életben találja magát, amit izgalmas elviselnie egy napon keresztül.
A sok-sok élet közül nekem az öngyilkosságot tervezgető lány története volt a legérdekesebb. Kíváncsi voltam, mit kezd „A” azzal a tudattal, hogy ha nem tesz semmit, akkor a lány nemsokára meg fog halni. Vajon kibírja, hogy nem avatkozik a test életébe, vagy kitalál valamit, hogy megmentse a lányt…
Burok és lélek
Sokszor halljuk azt, hogy a külső nem fontos, a lélek szépsége számít igazán, és ez nagyon szépen is hangzik, csakhogy részben igaz. A külsőnk, akármilyen szomorú is ez, meghatároz minket. Például, ha én nem így néznék ki, ahogy, valószínűleg más élmények értek volna az életben, és más személyiségem lenne. És ezzel szerintem mások is így vannak. Persze a külső nem minden, ha valakinek rohad a lelke, akkor mindegy milyen jól néz ki, nem ér semmit. Viszont sok olyan szép lelkű ember van, aki szörnyen magányos, mert a külseje alapján esélyt sem kap másoktól arra, hogy megmutassa, milyen is ő igazán és mennyire szerethető.
Szóval igen, áltathatjuk magunkat, de a külső a legtöbb esetben legalább minimális szinten számít.
Épp ezért érdekes kérdés az, mi van, ha valaki minden napot más testben tölt. Egyik nap fiú, másik nap lány, fekete, fehér, ázsiai, magas, alacsony, beteg, egészséges, túlsúlyos, sovány, csúnya, gyönyörű. Lehetséges, hogy valaki mindenféle testet szeretni tudjon, csak mert szerelmes a testekben lévő lélekbe? És lehetséges, hogy valaki ép elmével elviselje, hogy minden egyes nap más külsővel ébred más élethelyzetben?
A legnehezebb
„A” egész életében testről testre utazott, így nem ismeri az érzést, hogy milyen egyetlen testhez tartozni. Gyerekként nem is tudta, hogy különleges. Bár érezte, hogy valami furcsa, azt gondolta, hogy minden ember pont úgy él, ahogyan ő. Később döbbent csak rá, hogy ez nem így van, és talán onnantól kezdve vált ez az egész nehézzé számára. Onnantól más lett, mint a többiek, és olyan titkot kellett őrizgetnie, amely miatt kitaszítottá vált. Szóval talán nem is az a legnehezebb számára, hogy minden reggel egy új testbe és új életbe csöppen, hanem az, hogy nincsen, akivel megoszthatja a titkait, érzéseit, gondolatait. Vagyis magányos.
Ez a magány viszi rá, hogy elmondja a titkát Rhiannonnak, akit egyébként alig ismer, hiszen csak egyetlen napot töltöttek együtt, míg ő a lány fiújának a testében volt. Azt a napot mindketten csodásnak élték meg, de normális esetben ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy valaki bevallja egy másik embernek a legféltettebb titkát, ami akár a létezését is veszélybe keverheti.
Ám „A” magánya hatalmas, sokkal nagyobb, mint amit egy átlagos ember el tud képzelni, ezért beszél, ezért lesz szerelmes egyetlen nap után egy lényegében ismeretlen lányba, ezért vállalja a kockázatot.
Szabadság és jövő
Ami még nagyon nehéz lehet „A”-nak, hogy nincsen jövője úgy, ahogyan más embereknek. Nincs családja, nem lehetnek barátai, nem tud minden nap a szeretett nő mellett ébredni, hiába akar, nem lehet szakmája, állása. Minden új nap egy új kezdet, amely teljesen tiszta lappal indul.
Ez egyfelől szörnyen szomorú, mert az emberek többsége állandóságra, biztonságra vágyik. Ha nem is mindenben, de legalább az olyan alapdolgokban, mint hogy legyen hová hazamennie, vagy legyen legalább néhány ember az életében, akit a családjának mondhat.
Másfelől ez az élet szabadsággal is jár, hiszen ha elrontottál valamit az adott napon, annak másnap rád nézve már nincsenek következményei. Ezzel persze egy jó ember nem él vissza, „A” is próbál minél kevesebb bonyodalmat okozni azoknak a lelkeknek, akiknek kölcsönveszi a testét. Ám néha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretné, és ilyenkor nem neki kell tartani attól, hogy mi lesz másnap.
Szerelem?
Bár teljesen megértem Rhiannon kétségeit, végig úgy éreztem, hogy ő nem szerelmes „A”-ba. Legyezgeti a hiúságát, hogy egy ilyen különleges lény beleszeretett, izgalmasnak találja, hogy egyedül ő ismer egy ilyen fajsúlyú titkot, és néha jól esik neki kalandozni „A”-val. De nem szerelmes.
Bár megértem, hogy az ember nem vonzódhat mindenkihez fizikailag, amikor „A” olyan testbe került, ami Rhiannont egyáltalán nem vonzotta, úgy éreztem, hogy a lány teljesen elvesztette az érdeklődését „A” iránt. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Csak és kizárólag akkor szeretett vele lenni, amikor „A” kölcsönteste fizikailag is vonzotta őt. Ez pedig nem szerelem az én értelmezésemben.
Még ha egy test nem is vonz, attól még, ha valaki szerelmes, szereti együtt tölteni az idejét az adott lélekkel. Nem kell fizikai vonzalmat érezni iránta, anélkül is lehet érdeklődni az adott lélek iránt, beszélgetni vele, élvezni vele az adott programot, megélni vele a napot. Én, ha Rhiannon helyében lennék, és valóban szeretném „A”-t, így álltam volna a dolgokhoz.
Micsoda „A”?
Nagyon érdekelne, hogy mi is „A” valójában. Van rá ezernyi elméletem a letaszított angyaltól kezdve, a földönkívüli testmegszállón át, a gyermekig, akinek bár a teste túl korán meghalt, a lelke még nem akarta elhagyni a földet. Sajnos az első könyvben csak kérdések vannak, válaszok nem, ám úgy hallottam, hogy még idén megjelenik a történet folytatása, és abban remélhetőleg „A” származása és kiléte is magyarázatot kap majd.
Arra is nagyon kíváncsi vagyok, vajon tényleg van-e mód arra, hogy „A” örökre egyetlen testben maradhasson úgy, hogy közben nem árt más léleknek. Mondjuk egy haldokló vagy egy kómás beteg megszállása, vagy valami hasonló. És kérdés, hogy mire ez kiderül, vajon Rhiannon hol tart már az életében… Mert én úgy érzem, nem valószínű, hogy várni fog „A”-ra.
Szóval kíváncsian várom a folytatást, valamint a filmet is nagyon szeretném majd megnézni, mert a trailere alapján izgalmasnak tűnt.
Kicsoda „A”?
Sok olvasóban felmerül a kérdés, hogy „A” vajon lány vagy fiú, és hetero-, homo- vagy biszexuális. Hiszen egyszer ilyen, egyszer olyan testben van, és elmondása szerint az első szerelme fiú volt, Rhiannon viszont lány. Rhiannon számára is fontos kérdés „A” neme, ahogyan a testek neme is, amelyekben „A” lakik éppen az adott napon.
„A” számára furcsa, hogy Rhiannon nem vonzódik hozzá, amikor ő lánytestben van, hiszen ő, akkor is ő, a test meg csak egy burok, a felszín, semmi több. Vagyis „A” számára egyáltalán nem fontos, hogy milyen nemű, vagy nincsen neme, vagy lány és fiú is egyszerre. És neki más emberek neme sem számít, ha szerelmes lesz, akkor nem egy testet szeret, hanem a benne lévő lelket, legyen az fiúé vagy lányé.
A valóságban is létezik ilyesmi, úgy nevezik pánszexualitás. Aki pánszexuális, az képes lány és fiút is szeretni, de csak azért, mert számára nem a test, hanem a lélek az elsődleges. Beleszeret egy ember személyiségébe, és hogy az adott személyiség női vagy férfi nemi szervekkel bír-e, az mindegy. Akinek megszereti a személyiségét, ahhoz nemtől, testtől függetlenül vonzódni fog fizikailag is.
Szóval én úgy tekintek „A”-ra, mint aki egyfajta egész jin és jang, vagyis megvannak benne a női és a férfi lélek jellemzői is egyszerre. És szerintem ő pánszexuális, vagyis más lelkekbe szeret bele, és mindegy számára, hogy az illető férfi-e vagy nő.
Rhiannonnal kapcsolatban viszont teljesen egyértelmű, hogy heteroszexuális, mert semmiféle vonzalmat nem mutat „A” lánytestei iránt.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy olyan regényt olvasni, amely fejezetről fejezetre fenntartja a kíváncsiságukat, és nem ereszti őket, míg a történet végére nem érnek.
Kedvenc karakter: „A”
Kedvenc jelenet: amikor „A” elmondja Rhiannonnak, hogy kicsoda.
Kedvenc idézetek:
„Attól, hogy beleszeretünk valakibe, még nem látunk bele a fejébe. Legfeljebb a saját érzéseinkkel vagyunk tisztában.”
„Eleinte nehezen kezeltem, hogy nem kötődöm senkihez, és nem marad nyoma az ottlétemnek. Amikor fiatalabb voltam, ki voltam éhezve a barátságokra, és az emberek közelségére. Anélkül alakítottam ki kötelékeket, hogy tisztában lettem volna vele, milyen gyorsan és végérvényesen befejeződhetnek. Személyes sorsomként éltem át másokéit; mintha a barátaik az enyémek lettek volna, a szüleik pedig az én szüleim. Egy idő után azonban megálljt parancsoltam magamnak. Túl fájdalmas volt a megannyi szakítás.
Sodródom csupán, magányos vagyok, ugyanakkor független és szabad.”
„Tudod… tisztában vagyok vele, hogy szörnyen hangzik az egész, mégis jó, hogy annyi mindent tapasztaltam. Nehéz átfogó képet kapni az élet sokszínűségéről ugyanabból a testből és nézőpontból szemlélve a dolgokat. Amikor azonban minden nap változol, közelebb kerülsz az egyetemességhez. A mindennapok apró részleteihez. Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét. A kék árnyalatait. Láthatod, hogy a fiúk felé milyen elvárásokat támasztanak. Megtanulod, ha egy szülő esti mesét mond neked, az azt jelenti, hogy jó szülő lehet, mert tudod, hogy sokan erre nem szakítanak időt. Megtanulod, mennyit ér egy nap, mert tudod, hogy mennyire különbözhetnek egymástól. Ha megkérdezed az embereket, hogy mi volt a különbség a hétfői és a keddi napjuk között, legfeljebb annyit vesznek észre, hogy más volt a vacsora. De nem nekem. Ezer nézőpontból ismerem a világot, és tisztában vagyok a sokrétegűségével.”
„Azt hittem, a szerelem mindent legyőz. De a szerelem egymaga nem győzhet le semmit.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A regény egy „A” nevű lélekről szól, aki születése óta minden egyes nap más ember testében ébred. Arra az egy napra átveszi az irányítást az adott test fölött úgy, hogy a testhez tartozó lélek valamiféle módosított emlékeket kap a 24 óráról. Vagyis senki sem tud „A” létezéséről. Egészen addig, míg egy nap „A” egy Justin nevű fiú testében nem ébred, és össze nem ismerkedik a fiú barátnőjével, Rhianonnal. „A” ugyanis beleszeret a lányba, és képtelen 24 óra után örökre elszakadni tőle. Hogy vele maradhasson, elárulja neki létezése titkát.
Minden nap egy új nap
A regény legnagyobb erőssége, hogy fenntartja az ember kíváncsiságát. Valahányszor „A” egy napjának végére érsz, muszáj tovább olvasnod, mert érdekel, hogy legközelebb kinek a bőrében fog felébredni, és mi történik majd vele az adott ember testében. Drukkolunk neki, hogy valami klassz emberben ébredjen, de közben meg azt is várjuk, hogy egy problémás életben találja magát, amit izgalmas elviselnie egy napon keresztül.
A sok-sok élet közül nekem az öngyilkosságot tervezgető lány története volt a legérdekesebb. Kíváncsi voltam, mit kezd „A” azzal a tudattal, hogy ha nem tesz semmit, akkor a lány nemsokára meg fog halni. Vajon kibírja, hogy nem avatkozik a test életébe, vagy kitalál valamit, hogy megmentse a lányt…
Burok és lélek
Sokszor halljuk azt, hogy a külső nem fontos, a lélek szépsége számít igazán, és ez nagyon szépen is hangzik, csakhogy részben igaz. A külsőnk, akármilyen szomorú is ez, meghatároz minket. Például, ha én nem így néznék ki, ahogy, valószínűleg más élmények értek volna az életben, és más személyiségem lenne. És ezzel szerintem mások is így vannak. Persze a külső nem minden, ha valakinek rohad a lelke, akkor mindegy milyen jól néz ki, nem ér semmit. Viszont sok olyan szép lelkű ember van, aki szörnyen magányos, mert a külseje alapján esélyt sem kap másoktól arra, hogy megmutassa, milyen is ő igazán és mennyire szerethető.
Szóval igen, áltathatjuk magunkat, de a külső a legtöbb esetben legalább minimális szinten számít.
Épp ezért érdekes kérdés az, mi van, ha valaki minden napot más testben tölt. Egyik nap fiú, másik nap lány, fekete, fehér, ázsiai, magas, alacsony, beteg, egészséges, túlsúlyos, sovány, csúnya, gyönyörű. Lehetséges, hogy valaki mindenféle testet szeretni tudjon, csak mert szerelmes a testekben lévő lélekbe? És lehetséges, hogy valaki ép elmével elviselje, hogy minden egyes nap más külsővel ébred más élethelyzetben?
A legnehezebb
„A” egész életében testről testre utazott, így nem ismeri az érzést, hogy milyen egyetlen testhez tartozni. Gyerekként nem is tudta, hogy különleges. Bár érezte, hogy valami furcsa, azt gondolta, hogy minden ember pont úgy él, ahogyan ő. Később döbbent csak rá, hogy ez nem így van, és talán onnantól kezdve vált ez az egész nehézzé számára. Onnantól más lett, mint a többiek, és olyan titkot kellett őrizgetnie, amely miatt kitaszítottá vált. Szóval talán nem is az a legnehezebb számára, hogy minden reggel egy új testbe és új életbe csöppen, hanem az, hogy nincsen, akivel megoszthatja a titkait, érzéseit, gondolatait. Vagyis magányos.
Ez a magány viszi rá, hogy elmondja a titkát Rhiannonnak, akit egyébként alig ismer, hiszen csak egyetlen napot töltöttek együtt, míg ő a lány fiújának a testében volt. Azt a napot mindketten csodásnak élték meg, de normális esetben ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy valaki bevallja egy másik embernek a legféltettebb titkát, ami akár a létezését is veszélybe keverheti.
Ám „A” magánya hatalmas, sokkal nagyobb, mint amit egy átlagos ember el tud képzelni, ezért beszél, ezért lesz szerelmes egyetlen nap után egy lényegében ismeretlen lányba, ezért vállalja a kockázatot.
Szabadság és jövő
Ami még nagyon nehéz lehet „A”-nak, hogy nincsen jövője úgy, ahogyan más embereknek. Nincs családja, nem lehetnek barátai, nem tud minden nap a szeretett nő mellett ébredni, hiába akar, nem lehet szakmája, állása. Minden új nap egy új kezdet, amely teljesen tiszta lappal indul.
Ez egyfelől szörnyen szomorú, mert az emberek többsége állandóságra, biztonságra vágyik. Ha nem is mindenben, de legalább az olyan alapdolgokban, mint hogy legyen hová hazamennie, vagy legyen legalább néhány ember az életében, akit a családjának mondhat.
Másfelől ez az élet szabadsággal is jár, hiszen ha elrontottál valamit az adott napon, annak másnap rád nézve már nincsenek következményei. Ezzel persze egy jó ember nem él vissza, „A” is próbál minél kevesebb bonyodalmat okozni azoknak a lelkeknek, akiknek kölcsönveszi a testét. Ám néha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretné, és ilyenkor nem neki kell tartani attól, hogy mi lesz másnap.
Szerelem?
Bár teljesen megértem Rhiannon kétségeit, végig úgy éreztem, hogy ő nem szerelmes „A”-ba. Legyezgeti a hiúságát, hogy egy ilyen különleges lény beleszeretett, izgalmasnak találja, hogy egyedül ő ismer egy ilyen fajsúlyú titkot, és néha jól esik neki kalandozni „A”-val. De nem szerelmes.
Bár megértem, hogy az ember nem vonzódhat mindenkihez fizikailag, amikor „A” olyan testbe került, ami Rhiannont egyáltalán nem vonzotta, úgy éreztem, hogy a lány teljesen elvesztette az érdeklődését „A” iránt. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Csak és kizárólag akkor szeretett vele lenni, amikor „A” kölcsönteste fizikailag is vonzotta őt. Ez pedig nem szerelem az én értelmezésemben.
Még ha egy test nem is vonz, attól még, ha valaki szerelmes, szereti együtt tölteni az idejét az adott lélekkel. Nem kell fizikai vonzalmat érezni iránta, anélkül is lehet érdeklődni az adott lélek iránt, beszélgetni vele, élvezni vele az adott programot, megélni vele a napot. Én, ha Rhiannon helyében lennék, és valóban szeretném „A”-t, így álltam volna a dolgokhoz.
Micsoda „A”?
Nagyon érdekelne, hogy mi is „A” valójában. Van rá ezernyi elméletem a letaszított angyaltól kezdve, a földönkívüli testmegszállón át, a gyermekig, akinek bár a teste túl korán meghalt, a lelke még nem akarta elhagyni a földet. Sajnos az első könyvben csak kérdések vannak, válaszok nem, ám úgy hallottam, hogy még idén megjelenik a történet folytatása, és abban remélhetőleg „A” származása és kiléte is magyarázatot kap majd.
Arra is nagyon kíváncsi vagyok, vajon tényleg van-e mód arra, hogy „A” örökre egyetlen testben maradhasson úgy, hogy közben nem árt más léleknek. Mondjuk egy haldokló vagy egy kómás beteg megszállása, vagy valami hasonló. És kérdés, hogy mire ez kiderül, vajon Rhiannon hol tart már az életében… Mert én úgy érzem, nem valószínű, hogy várni fog „A”-ra.
Szóval kíváncsian várom a folytatást, valamint a filmet is nagyon szeretném majd megnézni, mert a trailere alapján izgalmasnak tűnt.
Kicsoda „A”?
Sok olvasóban felmerül a kérdés, hogy „A” vajon lány vagy fiú, és hetero-, homo- vagy biszexuális. Hiszen egyszer ilyen, egyszer olyan testben van, és elmondása szerint az első szerelme fiú volt, Rhiannon viszont lány. Rhiannon számára is fontos kérdés „A” neme, ahogyan a testek neme is, amelyekben „A” lakik éppen az adott napon.
„A” számára furcsa, hogy Rhiannon nem vonzódik hozzá, amikor ő lánytestben van, hiszen ő, akkor is ő, a test meg csak egy burok, a felszín, semmi több. Vagyis „A” számára egyáltalán nem fontos, hogy milyen nemű, vagy nincsen neme, vagy lány és fiú is egyszerre. És neki más emberek neme sem számít, ha szerelmes lesz, akkor nem egy testet szeret, hanem a benne lévő lelket, legyen az fiúé vagy lányé.
A valóságban is létezik ilyesmi, úgy nevezik pánszexualitás. Aki pánszexuális, az képes lány és fiút is szeretni, de csak azért, mert számára nem a test, hanem a lélek az elsődleges. Beleszeret egy ember személyiségébe, és hogy az adott személyiség női vagy férfi nemi szervekkel bír-e, az mindegy. Akinek megszereti a személyiségét, ahhoz nemtől, testtől függetlenül vonzódni fog fizikailag is.
Szóval én úgy tekintek „A”-ra, mint aki egyfajta egész jin és jang, vagyis megvannak benne a női és a férfi lélek jellemzői is egyszerre. És szerintem ő pánszexuális, vagyis más lelkekbe szeret bele, és mindegy számára, hogy az illető férfi-e vagy nő.
Rhiannonnal kapcsolatban viszont teljesen egyértelmű, hogy heteroszexuális, mert semmiféle vonzalmat nem mutat „A” lánytestei iránt.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy olyan regényt olvasni, amely fejezetről fejezetre fenntartja a kíváncsiságukat, és nem ereszti őket, míg a történet végére nem érnek.
Kedvenc karakter: „A”
Kedvenc jelenet: amikor „A” elmondja Rhiannonnak, hogy kicsoda.
Kedvenc idézetek:
„Attól, hogy beleszeretünk valakibe, még nem látunk bele a fejébe. Legfeljebb a saját érzéseinkkel vagyunk tisztában.”
„Eleinte nehezen kezeltem, hogy nem kötődöm senkihez, és nem marad nyoma az ottlétemnek. Amikor fiatalabb voltam, ki voltam éhezve a barátságokra, és az emberek közelségére. Anélkül alakítottam ki kötelékeket, hogy tisztában lettem volna vele, milyen gyorsan és végérvényesen befejeződhetnek. Személyes sorsomként éltem át másokéit; mintha a barátaik az enyémek lettek volna, a szüleik pedig az én szüleim. Egy idő után azonban megálljt parancsoltam magamnak. Túl fájdalmas volt a megannyi szakítás.
Sodródom csupán, magányos vagyok, ugyanakkor független és szabad.”
„Tudod… tisztában vagyok vele, hogy szörnyen hangzik az egész, mégis jó, hogy annyi mindent tapasztaltam. Nehéz átfogó képet kapni az élet sokszínűségéről ugyanabból a testből és nézőpontból szemlélve a dolgokat. Amikor azonban minden nap változol, közelebb kerülsz az egyetemességhez. A mindennapok apró részleteihez. Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét. A kék árnyalatait. Láthatod, hogy a fiúk felé milyen elvárásokat támasztanak. Megtanulod, ha egy szülő esti mesét mond neked, az azt jelenti, hogy jó szülő lehet, mert tudod, hogy sokan erre nem szakítanak időt. Megtanulod, mennyit ér egy nap, mert tudod, hogy mennyire különbözhetnek egymástól. Ha megkérdezed az embereket, hogy mi volt a különbség a hétfői és a keddi napjuk között, legfeljebb annyit vesznek észre, hogy más volt a vacsora. De nem nekem. Ezer nézőpontból ismerem a világot, és tisztában vagyok a sokrétegűségével.”
„Azt hittem, a szerelem mindent legyőz. De a szerelem egymaga nem győzhet le semmit.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése