A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ryan Graudin: Invictus című regényét. Nem lehet ellenállni egy olyan történetnek, mely egy időn kívül született srácról szól, aki egy időutazó és egy ókori gladiátor gyermeke, és leghőbb vágya megtalálni eltűnt anyját! Érdemes követni a három állomást, a kiadó felajánlásában egy példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.
Magam is tapasztaltam, milyen nehéz időutazós történetet írni, hiszen a Démoni érintésben is fontos szerepet kap ez a téma. Az embernek először is pontosan ki kell találnia, hogyan működik az idő és az időutazás a regényében, azután pedig állandóan figyelnie kell arra, hogy minden ennek megfelelően történjen. Szóval kíváncsian várom az időutazásról szóló regényeket, mert érdekel, más írók hogyan képzelik ezt az egészet, és sikerül-e logikusan megoldaniuk az egészet. Így mikor elolvastam Ryan Graudin Invictus című regényének a fülszövegét, kérdés sem volt, hogy érdekel engem ez a könyv.
Érdekes alapok
Az alapsztori több szempontból is érdekes volt számomra. Bár a fejezetek több karakter szemszögét mutatják be E/3-ban, a főszereplő lényegében egy 17-18 éves fiú. Ritkán olvasok olyan ifjúsági könyvet, amelynek a középpontjában nem lánykarakter van, úgyhogy ez izgalmas volt nekem.
A másik, ami érdekessé teszi a történetet, hogy ez a fiú, Farway időn kívül született, vagyis nem tartozik sem a múlthoz, sem a jelenhez. Egy időhajón szülte meg az édesanyja, ami éppen a Rácsban volt, ahol az idő fogalma nem létezik. Az már csak hab a tortán, hogy bár Farway anyja a regény jelenéből jött, az édesapja egy ókori gladiátor, vagyis nem tartozik sem a múlthoz, sem a jelenhez, és mégis mindkettőnek a része.
Az idő működése
A könyv jelenében feltalálták az időutazást. Embereket képzenek ki arra, hogy visszatérjenek az időben, és anélkül, hogy megbolygatnák a múltat, felfedezzék azt, felvételt készítsenek, információkat szerezzenek róla. Ennek köszönhetően a jelenbeli emberek részletesen megismerhetik a régi időket, valamint egész iparágat építenek a múltra.
A jelenbeli társadalom ugyanis bár fejlett technikával rendelkezik, visszavágyódik a régi korokba. Az emberek a kedvenc koruk ruháiba öltöznek, régi épületekben vesznek lakásokat, ókori, középkori stb. beöltözős partikat tartanak, és gyűjtik a múlt lemásolt és tömeggyártott tárgyait (na meg persze a gazdagok a múlt egyedi tárgyait is nem feltétlenül legálisan).
Szóval a múlt fontos része a jelenbeli emberek életének, de nagyon vigyáznak arra, hogy ne bolygassák meg. Ám korábbi időutazós történetekből jól tudjuk, hogy ha egy időutazó beteszi a lábát egy másik korba, akkor előbb vagy utóbb eltapos majd egy bogarat vagy valami hasonló, ami miatt összeomlik az ismert világ egésze.
Ennél többet nem igazán mondhatok spoilerezés nélkül, ám az biztos, hogy ez nemcsak egy időutazásos történet, annál sokkal bonyolultabb az egész. Sikerült is meglepni kicsit azzal, hogy az időutazás mellé még egy nehezen kidolgozható csavart is betett az író. Nagyon merész volt, hogy be merte vállalni, viszont szépen, logikusan megoldotta a dolgokat. Jó, néhány apróságba bele lehetne kötni, ha az ember kukacoskodni akarna, de ezek olyasmik, amiket átlagos (értsd: nem kukacoskodó) olvasóként az ember észre sem vesz.
Az időn kívüli fiú és csapata
Farway is időutazónak készül, akárcsak az anyja, ám megbukik a legvégső vizsgán. Ő szentül hiszi, hogy valaki belepiszkált a vizsga programjába, de nem tudja bizonyítani, ezért véglegesen eltiltják az időutazástól. Ekkora kap egy titokzatos levelet, amely második lehetőséget ajánl neki. És itt kezdődik egy fausti szál, Farway ugyanis egy nagyhatalmú maffiózóval egyezik meg, aki abból szerezte a vagyonát, hogy illegális, kalóz időhajókkal visszaküldi a múlt különböző pontjaira a neki dolgozó embereket, akiknek meg kell szerezniük valami sokat érő tárgyat, ételt, fűszert stb., és elhozniuk a jelenbe. Itt pedig sok pénzért, feketén eladják ezeket a dolgokat.
Vagyis bár Farway azzal foglalkozhat, amivel egész életében szeretett volna, nem feltétlenül tesz jót. Ez a döntése mondjuk számomra megalapozta a személyiségét, sokat elmond róla, hogy a céljaiért bármire képes. Ahogyan az is, hogy ez a cél nem feltétlenül csak az, hogy időutazó lehessen, hanem az is, hogy rátalálhasson az anyjára, aki még Far gyerekkorában tűnt el egy időutazó akció során.
Farway a kalózbuliba bevonja azokat a barátait is, akikben megbízik, és akiknek a tudását sokra tartja. Így magával viszi Történészként az unokatestvérét, Imogent, a Mérnök Gramet és az Orvos Priyát, aki egyben a barátnője is.
Imogen igazi színfolt a történetben szó szerint és átvitt értelemben is. A lány tele van energiával, minden egyes nap más színűre festi a haját, és mindent tud a múltbeli korokról. Ő az, aki a megfelelő ruhába öltözteti Farwayt egy-egy küldetéshez. Egyébként van egy Sáfrány nevű vörös pandája, aki szintén nagyon mókás jeleneteket tud összehozni.
Gram a számok embere, ő az, aki kiszámolja, hogyan jutnak el az időhajóval a megfelelő helyre. Ő annyit ad hozzá igazából a történethez, hogy Imogennel vonzódnak egymáshoz, ám mindketten túl nyuszik ezt elmondani a másiknak. Szóval itt egy szerelmi gyötrődés szemtanúi lehetünk, ami egyfelől cuki, másfelől az ember néha már fogja a fejét, hogy miért is nem mondják egymás szemébe az érzéseiket, akkor már rég boldogok lehetnének mindketten.
Priya a hajó orvosa, ő látja el a legénység tagjait, ha betegek vagy megsebesültek. Újszerű volt a sztoriban, hogy már a történetnek szinte a legelején egy párt alkot Farwayjel, szóval az ő szerelmi száluk nem arról szól, hogy hogyan is ismerkednek meg és szeretnek egymásba, hanem már egy kiteljesedett szerelem hétköznapjait és gondjait kísérhetjük végig.
Számomra a legénység tagjai közül egyértelműen Imogen volt a kedvenc Sáfránnyal karöltve, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. A többiek személyisége annyira nem fogott meg, talán még Farway tudott lekötni, de ő is inkább a körülötte történő eseményekkel, nem pedig a saját személyiségével.
A furcsa lány
Farway épp az elsüllyedni készülő Titanicról akar ellopni egy különleges, sokat érő könyvet, amikor feltűnik egy titokzatos lány, Eliot, és beelőzi őt. Megzsarolja Farwayt, hogy csak akkor adja vissza neki a könyvet, ha beveszi őt a legénységébe. Sem Farway, sem mi, olvasók nem igazán tudjuk, hová is tegyük Eliotot. A múltból, a jelenből vagy a jövőből jött? Miért érdekli Farway? Mit tud az időzavarokról és az emlékezetkiesésről, amely őt magát és a hajó legénységét is sújtja? Mi a valódi célja?
Ezernyi kérdés, amelyek furdaltak olvasás közben, és alig vártam, hogy végre minden kiderüljön, és összeálljon a kép. Amikor pedig összeállt, sikerült igazán meglepni. Sok ötletem volt, kicsoda is Eliot, de az eszembe sem jutott, ami végül kiderült róla.
Eliot személyisége egyébként nagyon érdekes. Egyrészről magabiztosnak tűnik, gond nélkül felvállalja furcsa betegségét, és hogy elérje, amit akar, simán megzsarolja Farwayt, és odaáll a csempész maffiózó elé félelem nélkül. A látszólagos magabiztosságát viszont cáfolják azok a fejezetek, amelyekben beleláthatunk a gondolataiba. Ezek sem árulnak el róla eleinte túl sokat, de azt igen, hogy fél valamitől, és nem biztos benne, hogy végre tudja-e hajtani majd a küldetését.
Az is elsőre látszik, hogy valamilyen módon kötődik Farwayhez. De hogy mi is pontosan ez a kötelék, tetszik neki a fiú, vagy más módon érez iránta, azt nem lehet sokáig eldönteni. Én szerelmi szálat véltem sejteni eleinte az egész mögött, és arra számítottam, hogy kialakul majd egy szerelmi háromszög, de… nos, hogy végül mi is derült ki, és hogyan alakultak a dolgok, azt mindenki megtudhatja majd a könyvből.
Igazából Eliot karaktere sokkal jobban érdekelt, mint mondjuk Farwayé, mert sokkal több titka és takargatnivalója volt, amely piszkálta a fantáziámat. Amikor pedig kiderült, ki is ő, az meglepett.
A történetet azoknak ajánlom, akik kedvelik a jól kidolgozott időutazásos sztorikat, amelyek kalandosak, fordulatosak.
Kedvenc karakterek: Imogen, Sáfrány.
Kedvenc jelenet: amikor Sáfrány megszerzi a parókát.
Kedvenc idézetek:
„- A legjobb, ha megadjátok magatokat. – Far csak ennyit tudott mondani anélkül, hogy elnevesse magát, nem mintha a helyzet nevetséges lett volna, hanem mert az egész parókalopás átlépte az abszurdum határát. – Most ez lett a fenevad fészke.
- Sáfrány nem fenevad! – sértődött meg Imogen. – Csak egy fenécske!”
„- Nem hiszem, hogy a vodka a probléma.
- Na, ja. Epekedés. Csillagszemek. Tudom. Amit nem tudok, az öl meg. Mondtam valami hülyeséget? Hogy egyedül ő a megfelelő társ a szexhez? Vagy hogy máris nevet adtam a képzeletbeli csincsillánknak?
- Még több állatot akarsz?
- A neve Porfészek – folytatta Imogen.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Érdekes alapok
Az alapsztori több szempontból is érdekes volt számomra. Bár a fejezetek több karakter szemszögét mutatják be E/3-ban, a főszereplő lényegében egy 17-18 éves fiú. Ritkán olvasok olyan ifjúsági könyvet, amelynek a középpontjában nem lánykarakter van, úgyhogy ez izgalmas volt nekem.
A másik, ami érdekessé teszi a történetet, hogy ez a fiú, Farway időn kívül született, vagyis nem tartozik sem a múlthoz, sem a jelenhez. Egy időhajón szülte meg az édesanyja, ami éppen a Rácsban volt, ahol az idő fogalma nem létezik. Az már csak hab a tortán, hogy bár Farway anyja a regény jelenéből jött, az édesapja egy ókori gladiátor, vagyis nem tartozik sem a múlthoz, sem a jelenhez, és mégis mindkettőnek a része.
Az idő működése
A könyv jelenében feltalálták az időutazást. Embereket képzenek ki arra, hogy visszatérjenek az időben, és anélkül, hogy megbolygatnák a múltat, felfedezzék azt, felvételt készítsenek, információkat szerezzenek róla. Ennek köszönhetően a jelenbeli emberek részletesen megismerhetik a régi időket, valamint egész iparágat építenek a múltra.
A jelenbeli társadalom ugyanis bár fejlett technikával rendelkezik, visszavágyódik a régi korokba. Az emberek a kedvenc koruk ruháiba öltöznek, régi épületekben vesznek lakásokat, ókori, középkori stb. beöltözős partikat tartanak, és gyűjtik a múlt lemásolt és tömeggyártott tárgyait (na meg persze a gazdagok a múlt egyedi tárgyait is nem feltétlenül legálisan).
Szóval a múlt fontos része a jelenbeli emberek életének, de nagyon vigyáznak arra, hogy ne bolygassák meg. Ám korábbi időutazós történetekből jól tudjuk, hogy ha egy időutazó beteszi a lábát egy másik korba, akkor előbb vagy utóbb eltapos majd egy bogarat vagy valami hasonló, ami miatt összeomlik az ismert világ egésze.
Ennél többet nem igazán mondhatok spoilerezés nélkül, ám az biztos, hogy ez nemcsak egy időutazásos történet, annál sokkal bonyolultabb az egész. Sikerült is meglepni kicsit azzal, hogy az időutazás mellé még egy nehezen kidolgozható csavart is betett az író. Nagyon merész volt, hogy be merte vállalni, viszont szépen, logikusan megoldotta a dolgokat. Jó, néhány apróságba bele lehetne kötni, ha az ember kukacoskodni akarna, de ezek olyasmik, amiket átlagos (értsd: nem kukacoskodó) olvasóként az ember észre sem vesz.
Az időn kívüli fiú és csapata
Farway is időutazónak készül, akárcsak az anyja, ám megbukik a legvégső vizsgán. Ő szentül hiszi, hogy valaki belepiszkált a vizsga programjába, de nem tudja bizonyítani, ezért véglegesen eltiltják az időutazástól. Ekkora kap egy titokzatos levelet, amely második lehetőséget ajánl neki. És itt kezdődik egy fausti szál, Farway ugyanis egy nagyhatalmú maffiózóval egyezik meg, aki abból szerezte a vagyonát, hogy illegális, kalóz időhajókkal visszaküldi a múlt különböző pontjaira a neki dolgozó embereket, akiknek meg kell szerezniük valami sokat érő tárgyat, ételt, fűszert stb., és elhozniuk a jelenbe. Itt pedig sok pénzért, feketén eladják ezeket a dolgokat.
Vagyis bár Farway azzal foglalkozhat, amivel egész életében szeretett volna, nem feltétlenül tesz jót. Ez a döntése mondjuk számomra megalapozta a személyiségét, sokat elmond róla, hogy a céljaiért bármire képes. Ahogyan az is, hogy ez a cél nem feltétlenül csak az, hogy időutazó lehessen, hanem az is, hogy rátalálhasson az anyjára, aki még Far gyerekkorában tűnt el egy időutazó akció során.
Farway a kalózbuliba bevonja azokat a barátait is, akikben megbízik, és akiknek a tudását sokra tartja. Így magával viszi Történészként az unokatestvérét, Imogent, a Mérnök Gramet és az Orvos Priyát, aki egyben a barátnője is.
Imogen igazi színfolt a történetben szó szerint és átvitt értelemben is. A lány tele van energiával, minden egyes nap más színűre festi a haját, és mindent tud a múltbeli korokról. Ő az, aki a megfelelő ruhába öltözteti Farwayt egy-egy küldetéshez. Egyébként van egy Sáfrány nevű vörös pandája, aki szintén nagyon mókás jeleneteket tud összehozni.
Gram a számok embere, ő az, aki kiszámolja, hogyan jutnak el az időhajóval a megfelelő helyre. Ő annyit ad hozzá igazából a történethez, hogy Imogennel vonzódnak egymáshoz, ám mindketten túl nyuszik ezt elmondani a másiknak. Szóval itt egy szerelmi gyötrődés szemtanúi lehetünk, ami egyfelől cuki, másfelől az ember néha már fogja a fejét, hogy miért is nem mondják egymás szemébe az érzéseiket, akkor már rég boldogok lehetnének mindketten.
Priya a hajó orvosa, ő látja el a legénység tagjait, ha betegek vagy megsebesültek. Újszerű volt a sztoriban, hogy már a történetnek szinte a legelején egy párt alkot Farwayjel, szóval az ő szerelmi száluk nem arról szól, hogy hogyan is ismerkednek meg és szeretnek egymásba, hanem már egy kiteljesedett szerelem hétköznapjait és gondjait kísérhetjük végig.
Számomra a legénység tagjai közül egyértelműen Imogen volt a kedvenc Sáfránnyal karöltve, jókat mosolyogtam rajtuk olvasás közben. A többiek személyisége annyira nem fogott meg, talán még Farway tudott lekötni, de ő is inkább a körülötte történő eseményekkel, nem pedig a saját személyiségével.
A furcsa lány
Farway épp az elsüllyedni készülő Titanicról akar ellopni egy különleges, sokat érő könyvet, amikor feltűnik egy titokzatos lány, Eliot, és beelőzi őt. Megzsarolja Farwayt, hogy csak akkor adja vissza neki a könyvet, ha beveszi őt a legénységébe. Sem Farway, sem mi, olvasók nem igazán tudjuk, hová is tegyük Eliotot. A múltból, a jelenből vagy a jövőből jött? Miért érdekli Farway? Mit tud az időzavarokról és az emlékezetkiesésről, amely őt magát és a hajó legénységét is sújtja? Mi a valódi célja?
Ezernyi kérdés, amelyek furdaltak olvasás közben, és alig vártam, hogy végre minden kiderüljön, és összeálljon a kép. Amikor pedig összeállt, sikerült igazán meglepni. Sok ötletem volt, kicsoda is Eliot, de az eszembe sem jutott, ami végül kiderült róla.
Eliot személyisége egyébként nagyon érdekes. Egyrészről magabiztosnak tűnik, gond nélkül felvállalja furcsa betegségét, és hogy elérje, amit akar, simán megzsarolja Farwayt, és odaáll a csempész maffiózó elé félelem nélkül. A látszólagos magabiztosságát viszont cáfolják azok a fejezetek, amelyekben beleláthatunk a gondolataiba. Ezek sem árulnak el róla eleinte túl sokat, de azt igen, hogy fél valamitől, és nem biztos benne, hogy végre tudja-e hajtani majd a küldetését.
Az is elsőre látszik, hogy valamilyen módon kötődik Farwayhez. De hogy mi is pontosan ez a kötelék, tetszik neki a fiú, vagy más módon érez iránta, azt nem lehet sokáig eldönteni. Én szerelmi szálat véltem sejteni eleinte az egész mögött, és arra számítottam, hogy kialakul majd egy szerelmi háromszög, de… nos, hogy végül mi is derült ki, és hogyan alakultak a dolgok, azt mindenki megtudhatja majd a könyvből.
Igazából Eliot karaktere sokkal jobban érdekelt, mint mondjuk Farwayé, mert sokkal több titka és takargatnivalója volt, amely piszkálta a fantáziámat. Amikor pedig kiderült, ki is ő, az meglepett.
A történetet azoknak ajánlom, akik kedvelik a jól kidolgozott időutazásos sztorikat, amelyek kalandosak, fordulatosak.
Kedvenc karakterek: Imogen, Sáfrány.
Kedvenc jelenet: amikor Sáfrány megszerzi a parókát.
Kedvenc idézetek:
„- A legjobb, ha megadjátok magatokat. – Far csak ennyit tudott mondani anélkül, hogy elnevesse magát, nem mintha a helyzet nevetséges lett volna, hanem mert az egész parókalopás átlépte az abszurdum határát. – Most ez lett a fenevad fészke.
- Sáfrány nem fenevad! – sértődött meg Imogen. – Csak egy fenécske!”
„- Nem hiszem, hogy a vodka a probléma.
- Na, ja. Epekedés. Csillagszemek. Tudom. Amit nem tudok, az öl meg. Mondtam valami hülyeséget? Hogy egyedül ő a megfelelő társ a szexhez? Vagy hogy máris nevet adtam a képzeletbeli csincsillánknak?
- Még több állatot akarsz?
- A neve Porfészek – folytatta Imogen.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A regény központi városa Róma, ahol a távoli XXIV. században is féltőn óvták a múlt kincseit. A játékunkban Róma nevezetességeit kell felismerned a turnéállomások képei alapján és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
A regény központi városa Róma, ahol a távoli XXIV. században is féltőn óvták a múlt kincseit. A játékunkban Róma nevezetességeit kell felismerned a turnéállomások képei alapján és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
08. 12. Kelly és Lupi olvas
08. 19. Sorok között
08. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése