A Kolibri Kiadó elhozta nekünk David Walliams gyűjteményét, amelyben a világ legrosszabb gyerekeiről ír, akik egyszerre szörnyűek és viccesek. Még szerencse, hogy elképesztően csodás köntösben jelennek meg: színesen illusztrálva és kemény kötésben. Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink ezekről a gyerekekről, tartsatok velünk, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét!
David Williams A világ legrosszabb gyerekei című mesekönyve már a címével kíváncsivá tett. Vajon hogyan lehet rossz gyerekekről mesélni gyerekeknek? Egyfajta negatív példaként hozzák fel őket, vagy kiderül, hogy annyira azért nem is rosszak, maximum a felnőttek nem tudják kezelni őket? Szóval izgatott, hogyan nyúlt ehhez a témához az író.
A könyvben 10 történet van, mindegyik egy-egy gyerekről szól, akik különböző okok miatt kapták meg a „rossz” címkét. Van köztük, aki képtelen egy helyben megmaradni, olyan is, akinek a tisztálkodással van problémája, akad, aki minden rosszaságát a kisöccsére keni, valamint olyan, aki túl okosnak és tévedhetetlennek képzeli önmagát.
Kivitelezés
A könyv kivitelezése egyszerűen tökéletes. Kemény táblás, és jó minőségű, vastag papírra vannak nyomtatva a történetek. A rajzok szépek, színesek, humorosak, vonzzák az ember szemét. A szövegre is nagyon odafigyeltek, a mesén belül is vannak különleges betűtípussal írt, kiemelt szavak, vagyis a szöveges rész is igazi műalkotás. Szóval ez egy olyan könyv, amit felnőttként is jó érzés volt kézbe venni és átlapozni, mert azt éreztem, valami minőségit, szépet kaptam.
Csak néhány oldal volt a könyvben, amivel úgymond elégedetlenebb voltam, azokon sötét lapra kicsit világosabb, de mégis csak sötét betűkkel írták a szöveget, vagyis sötétkék lapra közepesen sötétkék színnel, sötétzöld lapra közepesen sötétzöld színnel írtak. Ezt kicsit nehéz volt olvasni, főképp esténként, villanyfénynél, ahogyan mondjuk, esti meseként is olvashatnák a szülők a gyerekeiknek.
De ez tényleg csak néhány (kb. 3-4) oldal volt, és azért el lehetett olvasni a betűket ezeken is, szóval nem okozott akkora problémát.
Bevezetők
A könyv egy Köszik című oldalpárral indul, ami azonnal megvett magának kilóra. Ezen ugyanis az író apró gyerekkori rosszaságok történeteit írja meg, amelyek a szerkesztőjéhez, kiadóvezetőjéhez, illusztrátorához és egyéb a könyvkiadásban résztvevő és segítő emberkékhez tartoznak. Nagyon mókás megtudni, hogy a komoly könyvkiadó igazgatója, munkatársai milyen cuki vagy épp ciki dolgot követtek el még gyerekként.
A másik bevezető egy kitalált újságárus karakter által írt előszó, aki arra akarja rábeszélni az olvasót, hogy véletlenül se olvassa el a könyvet. Alapjában véve ez is jó ötlet volt, bár az újságárus karakter a stílusa alapján valamikor maga is rossz gyerek lehetett, és most sem túl kedves felnőtt, szóval, ha a rossz gyerekeket és őt nézzük, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
A mesék
Mint minden mesekönyv esetében, itt is volt olyan, ami tetszett, és olyan is, ami nem. Azok tetszettek, amikben láttam valamiféle tanulságot, amiknek a végén a gyerek esetleg észrevétlenül is, de megtanulhat valami fontosat. Pl. takarítsd ki a szobádat rendszeresen, mert ha nem, szó szerint elnyel a szemét(szörny). Vagy hogy, ha okos is vagy, ne hidd magad tévedhetetlennek, mert a beképzeltséged miatt elvesztegetheted az életedet az igazad bizonygatásával.
Aztán persze voltak olyan mesék is, amikben a gyerekek egyszerűen csak valami gusztustalanságot csináltak, pl. fikát vagy bolhákat gyűjtöttek, nyáladztak a sok alvástól vagy állandóan pukiztak, és bár a végén pórul jártak, mégsem volt valós, hihető tanulsága a sztorinak, mert annyira elvont volt a gyerekek büntetése.
Egyébként kicsit mást vártam olvasás előtt a könyvtől. A valóságban sok gyerekre rámondják azt, hogy rossz, pusztán azért, mert gyerekként viselkedik, vagyis mozog, beszél, játszik, nevet, ugrál, hangoskodik. Aztán a türelmetlen felnőttek, akik valódi nevelés helyett csak idegesen ráordítanak, kikiáltják őt rossz gyereknek, holott a fenét rossz, csak a felnőtt lusta hozzá, hogy megtanulja rendesen kezelni, nevelni, szeretni.
Szóval én eredetileg azt gondoltam, olyan gyerkőcökről olvashatok majd, akiket rossznak mondanak, de valójában nem azok, pusztán csak gyerekek. De ezekben a mesékben valóban voltak igazán rossz, sőt, egyenesen gonosz (vagy gonoszkodó) gyerekek.
Ettől függetlenül a mesék szórakoztatóak voltak, a grafika hatalmas pluszt adott olvasás közben az élményhez, és voltak olyan mesék, amiket tanulságosnak, hasznosnak is találok a gyerekek számára. Szóval mókás és érdekes volt olvasni a könyvet.
A legjobban egyébként Bömbi Berti története tetszett, mert szerintem testvérek számára tökéletes mese. Ebből megtanulhatják, hogy ha elkövetnek valami csínyt, nem éri meg ráfogni a testvérükre, mert előbb vagy utóbb úgyis lebuknak, és akkor büntetés vár rájuk. Talán olyan borzalmas, mint Bertire.
A legkevésbé Serke Ferke története tetszett, mert ő a végén nem kapott igazi büntetést, lévén tovább gonoszkodhatott csak épp más formában. Így pedig nem láttam a sztoriban igazi tanulságot.
A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a gyönyörűen kivitelezett mesekönyveket, amiket már kézbe venni is klassz érzés.
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A könyvben 10 történet van, mindegyik egy-egy gyerekről szól, akik különböző okok miatt kapták meg a „rossz” címkét. Van köztük, aki képtelen egy helyben megmaradni, olyan is, akinek a tisztálkodással van problémája, akad, aki minden rosszaságát a kisöccsére keni, valamint olyan, aki túl okosnak és tévedhetetlennek képzeli önmagát.
Kivitelezés
A könyv kivitelezése egyszerűen tökéletes. Kemény táblás, és jó minőségű, vastag papírra vannak nyomtatva a történetek. A rajzok szépek, színesek, humorosak, vonzzák az ember szemét. A szövegre is nagyon odafigyeltek, a mesén belül is vannak különleges betűtípussal írt, kiemelt szavak, vagyis a szöveges rész is igazi műalkotás. Szóval ez egy olyan könyv, amit felnőttként is jó érzés volt kézbe venni és átlapozni, mert azt éreztem, valami minőségit, szépet kaptam.
Csak néhány oldal volt a könyvben, amivel úgymond elégedetlenebb voltam, azokon sötét lapra kicsit világosabb, de mégis csak sötét betűkkel írták a szöveget, vagyis sötétkék lapra közepesen sötétkék színnel, sötétzöld lapra közepesen sötétzöld színnel írtak. Ezt kicsit nehéz volt olvasni, főképp esténként, villanyfénynél, ahogyan mondjuk, esti meseként is olvashatnák a szülők a gyerekeiknek.
De ez tényleg csak néhány (kb. 3-4) oldal volt, és azért el lehetett olvasni a betűket ezeken is, szóval nem okozott akkora problémát.
Bevezetők
A könyv egy Köszik című oldalpárral indul, ami azonnal megvett magának kilóra. Ezen ugyanis az író apró gyerekkori rosszaságok történeteit írja meg, amelyek a szerkesztőjéhez, kiadóvezetőjéhez, illusztrátorához és egyéb a könyvkiadásban résztvevő és segítő emberkékhez tartoznak. Nagyon mókás megtudni, hogy a komoly könyvkiadó igazgatója, munkatársai milyen cuki vagy épp ciki dolgot követtek el még gyerekként.
A másik bevezető egy kitalált újságárus karakter által írt előszó, aki arra akarja rábeszélni az olvasót, hogy véletlenül se olvassa el a könyvet. Alapjában véve ez is jó ötlet volt, bár az újságárus karakter a stílusa alapján valamikor maga is rossz gyerek lehetett, és most sem túl kedves felnőtt, szóval, ha a rossz gyerekeket és őt nézzük, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
A mesék
Mint minden mesekönyv esetében, itt is volt olyan, ami tetszett, és olyan is, ami nem. Azok tetszettek, amikben láttam valamiféle tanulságot, amiknek a végén a gyerek esetleg észrevétlenül is, de megtanulhat valami fontosat. Pl. takarítsd ki a szobádat rendszeresen, mert ha nem, szó szerint elnyel a szemét(szörny). Vagy hogy, ha okos is vagy, ne hidd magad tévedhetetlennek, mert a beképzeltséged miatt elvesztegetheted az életedet az igazad bizonygatásával.
Aztán persze voltak olyan mesék is, amikben a gyerekek egyszerűen csak valami gusztustalanságot csináltak, pl. fikát vagy bolhákat gyűjtöttek, nyáladztak a sok alvástól vagy állandóan pukiztak, és bár a végén pórul jártak, mégsem volt valós, hihető tanulsága a sztorinak, mert annyira elvont volt a gyerekek büntetése.
Egyébként kicsit mást vártam olvasás előtt a könyvtől. A valóságban sok gyerekre rámondják azt, hogy rossz, pusztán azért, mert gyerekként viselkedik, vagyis mozog, beszél, játszik, nevet, ugrál, hangoskodik. Aztán a türelmetlen felnőttek, akik valódi nevelés helyett csak idegesen ráordítanak, kikiáltják őt rossz gyereknek, holott a fenét rossz, csak a felnőtt lusta hozzá, hogy megtanulja rendesen kezelni, nevelni, szeretni.
Szóval én eredetileg azt gondoltam, olyan gyerkőcökről olvashatok majd, akiket rossznak mondanak, de valójában nem azok, pusztán csak gyerekek. De ezekben a mesékben valóban voltak igazán rossz, sőt, egyenesen gonosz (vagy gonoszkodó) gyerekek.
Ettől függetlenül a mesék szórakoztatóak voltak, a grafika hatalmas pluszt adott olvasás közben az élményhez, és voltak olyan mesék, amiket tanulságosnak, hasznosnak is találok a gyerekek számára. Szóval mókás és érdekes volt olvasni a könyvet.
A legjobban egyébként Bömbi Berti története tetszett, mert szerintem testvérek számára tökéletes mese. Ebből megtanulhatják, hogy ha elkövetnek valami csínyt, nem éri meg ráfogni a testvérükre, mert előbb vagy utóbb úgyis lebuknak, és akkor büntetés vár rájuk. Talán olyan borzalmas, mint Bertire.
A legkevésbé Serke Ferke története tetszett, mert ő a végén nem kapott igazi büntetést, lévén tovább gonoszkodhatott csak épp más formában. Így pedig nem láttam a sztoriban igazi tanulságot.
A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a gyönyörűen kivitelezett mesekönyveket, amiket már kézbe venni is klassz érzés.
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Mivel David Walliams rossz gyerekekről írt, a játék is róluk fog szólni. Minden állomáson találtok egy szereplőt, akire tényleg ráillik ez a jelző, de legalábbis a felnőttek annak tartják. Feladatotok, hogy a Rafflecopter-be írjátok bele a képeken szereplő csintalannak tartott csemeték nevét.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kép a játékhoz:
Mivel David Walliams rossz gyerekekről írt, a játék is róluk fog szólni. Minden állomáson találtok egy szereplőt, akire tényleg ráillik ez a jelző, de legalábbis a felnőttek annak tartják. Feladatotok, hogy a Rafflecopter-be írjátok bele a képeken szereplő csintalannak tartott csemeték nevét.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
10. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 31. KönyvParfé
11. 02. Szembetűnő
11. 04. Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése