Mit tehet három ötödikes, akik nem hisznek a mesében, ha kiderül, hogy a helyettes ofőjük igazából boszorkány? És ha ez a boszorkány azt a feladatot adja nekik, hogy írjanak olvasónaplót a valóságból, vagy egyiküket megbuktatja? Nos Anka, Zizu és Báti nekivág Budapestnek, és megpróbálnak rátalálni egy igazi mesére! Miközben felfelé fotózva gyűjtik Instagramjukra a fővárosi szobrok és domborművek képeit, kénytelenek rádöbbenni, hogy bizony a valóság is lehet mesei! Tartsatok bloggereinkkel, és a turné végén a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából három szerencsés olvasó meg is nyerheti ezt a csodás nyomozós meseregényt!
Újabb esti mesét olvastam magamnak, ezúttal Ecsédi Orsolya Kell egy csapat című könyvsorozatának első részére, a Banyavészre esett a választásom. Érdekesnek tűnt a fülszöveg, és tetszett a borítón található illusztráció is, úgyhogy reméltem, jó kis szórakozást nyújt majd a történet.
Ami tetszett
1. Az alapszituáció
A könyv főszereplője három ötödikes diák, Zizu, Báti és Anka, akik valaha hittek a mesékben, ám azt tapasztalták, hogy a való életben nincsen sem varázslat, sem igazság. Úgyhogy megutálták a meséket. Az egyik tanáruk azonban (akiről kiderül, hogy boszorkány) feladatot ad nekik. Azért cserébe, hogy Ankát ne buktassa meg, a gyerekeknek írniuk kell egy olvasónaplót. De nem akármilyen olvasónaplót, hanem a valóságban kell keresniük valami meseszerű történetet, és arról kell megírniuk a naplót.
És hogy miért is jött be nekem nagyon ez az alapsztori? Nos, mert mindig is foglalkoztatott, miért hal meg az emberekben idővel a gyermeki énjük, aki még hisz a mesékben és meglátja az apró csodákat a mindennapokban, és hogyan lehet ezt mégis megakadályozni? Ugyanis talán életem legnagyobb félelme az, hogy felnőtt egyenzombi leszek, aki már nem tudja igazán élvezni a meséket, a csodákat, az életet.
Épp emiatt tartom fontosnak a Banyavész mondandóját, alapértékeit, tanulságát. És épp emiatt érdekelt, hogy vajon Zizu, Báti és Anka rátalál-e újra a mesékre a világban és önmagukban, sikerül-e megőrizniük a magukban élő gyermeket…
2. Játék a mesében
A mese párbeszédei nem csak egyszerű párbeszédek. Az írónő híres magyar költők verseiből szőtt beléjük részleteket, és az olvasóit játékra hívta fel. Próbálják kitalálni, akár az internet segítségével, hogy mely versekről is van szó.
Ezzel egyfelől népszerűsíteni tudta a magyar költészetet, ami klassz, mert az emberek nagy része (még a könyvmolyok is!) nagyon ritkán olvas verseket. Másfelől jó játék az idézeteket gondolkozni, rájönni, mely vershez tartoznak. Plusz nagyon fontos, hogy a fiatalok ebben a digitális világban tudják, hogyan lehet rákeresni a neten az őket érdeklő információkra. Így ebben is fejleszti őket ez a játék.
3. Gonosz banya?
Adél néni elsőre a legszemétkedőbb tanárunk emlékét idézheti fel bennünk. Ezt csak tetézi az, hogy kiderül róla, boszorkány, és megzsarolja a főszereplő gyerekeket Anka megbuktatásával. Amikor megjelenik egy jelenetben, nyilvánvalónak tűnik, hogy veszedelmes boszorkányról van szó. Ám ahogy halad előre a történet, az ember önkéntelenül is elgondolkozik azon, hogy ha Adél néni ennyire gonosz, akkor miért ad olyan feladatot a gyerekeknek, ami segít nekik ismét felfedezni a mesék varázslatos világát. Vajon azt gondolja, hogy nem fognak sikerrel járni, és lehetetlen feladatot adott nekik? Vagy a gonosznak tűnő külső alatt valójában segítőkész szív dobog?
Tetszett Adél néni karaktere, mert összetett volt és elgondolkoztatott.
4. A mese nyomában
Érdekes volt végigkövetni a gyerekeket azon az úton, amin a megfelelő mesét keresik az olvasónaplójukhoz. Kíváncsi voltam, mikre bukkannak rá, és végül mi lesz az, amiről megírják a naplót (és ami által „legyőzik” Adél nénit). Szerintem a kalandok a nálam ifjabb olvasókat is simán lekötik majd.
Amin elgondolkoztam…
Túl sok mese
Miután Adél néni kiadja a feladatot a gyerekeknek, és ők belekezdenek a valóságbeli mese felkutatásába, rájönnek, hogy az őket körülvevő emberek jó része tud a varázslat létezéséről és valahogyan kapcsolódik a mágiához.
Nekem ez kicsikét túl sok és hirtelen volt. A gyerekek ötödikes korukig szimpla embereknek gondolják a körülöttük lévőket, aztán váratlanul rájönnek, hogy mindenki tud a varázslat létezéséről és közük van a mágiához. Szerintem hitelesebb lett volna a „valóságban is léteznek csodák” alaptanulsága akkor, ha Adél nénin kívül mindenki más hétköznapi ember, de Zizuék a valódi hétköznapiságban is meglátják a varázslatot. Mert a világ úgy is tele van mesékkel, „csodákkal”, hogy közben az igazi mágiának nyoma sincs benne.
Persze ez a mindenki mágikus dolog biztosan érdekesebb, izgalmasabb a fiatalabb olvasóknak, és csak én, felnőtt fejjel érzem úgy, hogy számomra ez nem hiányzott volna a főtanulság még hangsúlyosabb kiemelése miatt.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki még hisz a mesékben, és mindenkinek, aki már nem hisz, de szeretne újra hinni bennük.
Kedvenc idézet:
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak.
Fokozatosan történt. Amíg kicsik voltak, elhitték, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. Sőt, a körítést is, sárkányostul és királylányostul. Aztán kicsit nagyobbak lettek, és egy szép napon (azaz inkább csúnyán, hogy elkanyarodjunk végre a béna mesés fordulatoktól) azt látták, hogy az életük egy cseppet sem hasonlít mesére.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ami tetszett
1. Az alapszituáció
A könyv főszereplője három ötödikes diák, Zizu, Báti és Anka, akik valaha hittek a mesékben, ám azt tapasztalták, hogy a való életben nincsen sem varázslat, sem igazság. Úgyhogy megutálták a meséket. Az egyik tanáruk azonban (akiről kiderül, hogy boszorkány) feladatot ad nekik. Azért cserébe, hogy Ankát ne buktassa meg, a gyerekeknek írniuk kell egy olvasónaplót. De nem akármilyen olvasónaplót, hanem a valóságban kell keresniük valami meseszerű történetet, és arról kell megírniuk a naplót.
És hogy miért is jött be nekem nagyon ez az alapsztori? Nos, mert mindig is foglalkoztatott, miért hal meg az emberekben idővel a gyermeki énjük, aki még hisz a mesékben és meglátja az apró csodákat a mindennapokban, és hogyan lehet ezt mégis megakadályozni? Ugyanis talán életem legnagyobb félelme az, hogy felnőtt egyenzombi leszek, aki már nem tudja igazán élvezni a meséket, a csodákat, az életet.
Épp emiatt tartom fontosnak a Banyavész mondandóját, alapértékeit, tanulságát. És épp emiatt érdekelt, hogy vajon Zizu, Báti és Anka rátalál-e újra a mesékre a világban és önmagukban, sikerül-e megőrizniük a magukban élő gyermeket…
2. Játék a mesében
A mese párbeszédei nem csak egyszerű párbeszédek. Az írónő híres magyar költők verseiből szőtt beléjük részleteket, és az olvasóit játékra hívta fel. Próbálják kitalálni, akár az internet segítségével, hogy mely versekről is van szó.
Ezzel egyfelől népszerűsíteni tudta a magyar költészetet, ami klassz, mert az emberek nagy része (még a könyvmolyok is!) nagyon ritkán olvas verseket. Másfelől jó játék az idézeteket gondolkozni, rájönni, mely vershez tartoznak. Plusz nagyon fontos, hogy a fiatalok ebben a digitális világban tudják, hogyan lehet rákeresni a neten az őket érdeklő információkra. Így ebben is fejleszti őket ez a játék.
3. Gonosz banya?
Adél néni elsőre a legszemétkedőbb tanárunk emlékét idézheti fel bennünk. Ezt csak tetézi az, hogy kiderül róla, boszorkány, és megzsarolja a főszereplő gyerekeket Anka megbuktatásával. Amikor megjelenik egy jelenetben, nyilvánvalónak tűnik, hogy veszedelmes boszorkányról van szó. Ám ahogy halad előre a történet, az ember önkéntelenül is elgondolkozik azon, hogy ha Adél néni ennyire gonosz, akkor miért ad olyan feladatot a gyerekeknek, ami segít nekik ismét felfedezni a mesék varázslatos világát. Vajon azt gondolja, hogy nem fognak sikerrel járni, és lehetetlen feladatot adott nekik? Vagy a gonosznak tűnő külső alatt valójában segítőkész szív dobog?
Tetszett Adél néni karaktere, mert összetett volt és elgondolkoztatott.
4. A mese nyomában
Érdekes volt végigkövetni a gyerekeket azon az úton, amin a megfelelő mesét keresik az olvasónaplójukhoz. Kíváncsi voltam, mikre bukkannak rá, és végül mi lesz az, amiről megírják a naplót (és ami által „legyőzik” Adél nénit). Szerintem a kalandok a nálam ifjabb olvasókat is simán lekötik majd.
Amin elgondolkoztam…
Túl sok mese
Miután Adél néni kiadja a feladatot a gyerekeknek, és ők belekezdenek a valóságbeli mese felkutatásába, rájönnek, hogy az őket körülvevő emberek jó része tud a varázslat létezéséről és valahogyan kapcsolódik a mágiához.
Nekem ez kicsikét túl sok és hirtelen volt. A gyerekek ötödikes korukig szimpla embereknek gondolják a körülöttük lévőket, aztán váratlanul rájönnek, hogy mindenki tud a varázslat létezéséről és közük van a mágiához. Szerintem hitelesebb lett volna a „valóságban is léteznek csodák” alaptanulsága akkor, ha Adél nénin kívül mindenki más hétköznapi ember, de Zizuék a valódi hétköznapiságban is meglátják a varázslatot. Mert a világ úgy is tele van mesékkel, „csodákkal”, hogy közben az igazi mágiának nyoma sincs benne.
Persze ez a mindenki mágikus dolog biztosan érdekesebb, izgalmasabb a fiatalabb olvasóknak, és csak én, felnőtt fejjel érzem úgy, hogy számomra ez nem hiányzott volna a főtanulság még hangsúlyosabb kiemelése miatt.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki még hisz a mesékben, és mindenkinek, aki már nem hisz, de szeretne újra hinni bennük.
Kedvenc idézet:
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak.
Fokozatosan történt. Amíg kicsik voltak, elhitték, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. Sőt, a körítést is, sárkányostul és királylányostul. Aztán kicsit nagyobbak lettek, és egy szép napon (azaz inkább csúnyán, hogy elkanyarodjunk végre a béna mesés fordulatoktól) azt látták, hogy az életük egy cseppet sem hasonlít mesére.”
Értékelés: NAGYON TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Főszereplőink igazi kis nyomozók, akik keresztül-kasul bejárják Budapestet érdekes féldomborművek, varázslatos lények és mesei történések után kutatva. Ezért úgy döntöttünk, hogy mi is adunk nektek egy kis nyomozni valót! A Blogturné Klub oldalán a Banyavész könyvnél találtok egy keresztrejtvényt, amit meg kell fejtenetek a bloggereknél talált leírások alapján. A rafflecopter dobozba viszont csak a színes hátterű betűkből összeálló megoldást kell beírnotok!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
1. rövid lábú, hosszú hátú kutya
Főszereplőink igazi kis nyomozók, akik keresztül-kasul bejárják Budapestet érdekes féldomborművek, varázslatos lények és mesei történések után kutatva. Ezért úgy döntöttünk, hogy mi is adunk nektek egy kis nyomozni valót! A Blogturné Klub oldalán a Banyavész könyvnél találtok egy keresztrejtvényt, amit meg kell fejtenetek a bloggereknél talált leírások alapján. A rafflecopter dobozba viszont csak a színes hátterű betűkből összeálló megoldást kell beírnotok!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
1. rövid lábú, hosszú hátú kutya
Állomáslista:
03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
03. 08. Hagyjatok! Olvasok!
03. 10. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
03. 12. Sorok között
03. 14. Hagyjatok! Olvasok! (extra)
03. 16. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése