Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. január 20., hétfő

Benjamin Read–Laura Trinder: Éjféli óra – Blogturné


Lehetséges, hogy az angol főváros nem is olyan hétköznapi hely, amilyennek első pillantásra tűnik? Benjamin Read és Laura Trinder (avagy Trindles & Read) könyvében biztosan nem. A szerzőpáros London sötét, Viktória-korabeli dimenzióját teremti meg, mely a mágia és a szörnyek otthona. Vajon sikerülhet-e Emilynek helytállnia az Éji Népség városában? Tartsatok bloggereinkkel az Éjféli Óra titkos világába, és megtudhatjátok! Ha pedig velünk játszotok, akár a Kossuth Kiadó által felajánlott példányt is megnyerhetitek. 

Miért választottam ezt a könyvet?

Egy ismerős azt mondta, hogy kiemelten odavan ezért a könyvért, úgyhogy emiatt vált érdekessé számomra. Emellett izgalmasnak tűnt, hogy a regénynek két szerzője van. Azok a könyvek, amelyeket többen írtak, mindig rizikósak, mert nem biztos, hogy a két szerző ugyanazon a minőségi szinten áll, nem biztos, hogy jól egymásra tudnak hangolódni. Szerintem akkor jó egy ilyen könyv, ha az ember észre sem veszi, nem egy írótól olvas éppen.


Első gondolatok

Ahogy belekezdtem a regénybe, azonnal beszippantott a világa. Mostanában több olyan ifjúsági fantasyt is olvastam, ami majdnem annyira elvarázsolt, mint anno a Harry Potter-sorozat. Ez is ilyen volt. Emily karaktere szerethető, a körülötte lévő titkok és rejtélyek azonnal felkeltik az ember kíváncsiságát. Az is segít ebben, hogy Emily pont olyan tudatlan, mint az olvasó. Ő csak egy egyszerű lánynak hiszi magát unalmas szülőkkel és hétköznapi élettel. Szóval vele együtt tiszta lappal csöppenünk be az Éjféli óra világába, és közösen fedezhetjük fel a furcsa lényeket, számunkra idegen környezetet.


A történet

Emily egy átlagos kislánynak tűnik, aki a postás apját a világ legunalmasabb emberének tartja, az anyját pedig egy hebrencs különcnek, aki valamiért sosem beszél a családjáról (szüleiről, testvéreiről, egyéb rokonairól). Aztán egyik éjszaka kihallgatja a szülei beszélgetését, amelyet sehogy sem ért, másnap pedig az édesanyjának nyoma veszik. Eltelik néhány nap, és az apja bemegy dolgozni az éjjeli postára, ám ő sem jön haza többé. Viszont több érdekes és rémisztő látogató is bekukkant Emilyékhez, akik halálra rémisztik a kislányt.

Emily úgy gondolja, nincs más választása, mint felkutatni a szüleit, így elmegy arra a helyre, ahol az apja utoljára tartózkodott: az Éjjeli Postára. Csakhogy rá kell jönnie, hogy a valódi posták éjszaka már zárva vannak, az Éjjeli Posta pedig nem is az emberi világhoz tartozik.

Amikor Emily szülei eltűntek, én is legalább annyira kíváncsian indultam a keresésükre, akárcsak a saját lányuk. Nagyon érdekelt, miféle titkokat rejtegetnek, és az is, hová lehettek. Elrabolta őket valaki, bajuk esett, vagy saját akaratukból mentek el valahová, ahonnan nem tudnak visszatérni és nem tudják értesíteni Emilyt?

Ugyancsak izgalmasnak találtam az Éjjeli Posta bejáratán túl található világot, az Éji Népség világát. Annyi érdekes lénnyel ismerkedhetünk meg, és az ajtón túli világ létrejötte, célja és működése is igazán izgalmas. Az éjszakai lények, értsd misztikus lények (vámpírok, farkasemberek, szellemek és egyebek) lényegében bezárták magukat London egy alternatív dimenziójába, ahol megállt az idő, és mindig éjfél van. Ezt a legtöbb lény nem bánja, de persze vannak olyanok, akik nem örülnek annak, hogy nem szívhatják az emberek vérét, életerejét, nem rémisztgethetik őket kedvükre.

Emily a szülei felkutatása közben rádöbben, hogy nemcsak az anyja és az apja van veszélyben, hanem lényegében az egész emberi és éji világ is. Valaki ugyanis meg akarja babrálni az alternatív Big Bent, ami misztikus módon elzárja egymástól a két dimenziót. Ha pedig ez megtörténik, akkor az emberi világra rázúdulnak a veszélyesebbnél veszélyesebb misztikus lények. A kevésbé vagy egyáltalán nem ártó lényekre pedig az emberi félelem és harag lehet akár halálos is. Szóval mindkét oldal számára a túlélést jelentheti az, hogy Emilynek sikerül-e rájönnie, ki akarja ismét egyesíteni a két dimenziót, és képes-e megállítani az illetőt.



„A kabátzsebébe dugta a másik kezét, mire Süni jólesően meleg súlya a tenyerébe csoszogott. Kihúzta, és a szeme elé emelte kis utasát.
– Sünikém, meg kell mondanom, majd összepisilem itt magam. Remélem, helyesen cselekszem.
A tüskés jószág lassan, de nagyon határozottan, tagadólag ingatta ide-oda a fejét.
– Ez meg mit jelentsen? – sziszegte Emily.”

Nemcsak a történet varázslatos világa bűvölt el olvasás közben, hanem az is, hogy egyetlen másodpercre sem unatkoztam. Mindig történt valami izgalmas, mindig jött egy újabb rejtély, amely fenntartotta a figyelmemet. Rengeteg olyan apróság is megjelenik, amely mögött valami kisebb vagy nagyobb titkot lehet sejteni (pl. süni, pénzérmenyaklánc, furcsa szellemszerű gyerekek, bélyegek, szerencsétlenség, virágillat stb.). Szóval ez egy igazán pörgős, kalandos kis ifjúsági sztori, amely méltó arra, hogy a Harry Potter- és a Nevermoor-sorozatokkal említsék egy lapon.

Ami pedig a társszerzőséget illeti. Itt tökéletesen működött. Ha nem tudom, hogy két író írta a könyvet, valószínűleg eszembe sem jut, hogy nem egyetlen ember műve. Meg nem tudnám mondani, hol voltak a váltások, fejezetenként, nagyobb egységenként? Fogalmam sincs róla. Read és Trinder tökéletesen ráhangolódtak egymásra, és ugyanazt a stílust és minőségi szintet hozták mindvégig.


Karakterek

Emily bátor, belevaló kislány. Harryt is kedveltem anno Rowling sztorijában, de kiemelten örülök, hogy a legújabb ifjúsági fantasyk főszereplői lányok (pl. Nevermoor-sorozat), így az Éjféli óráé is. Annak pedig még jobban örülök, hogy Emily belevaló, okos, értelmes lányka (mert hát valljuk be, Harry bátor volt, de ész terén nem állt túl jól...), és így tökéletes példakép lehet a fiatal lányolvasóknak, de a fiúolvasók is megkedvelhetik.

Emilyt végig nagyon kedveltem, teljesen megértettem a motivációit, a félelmeit. Azt, hogy ő elsősorban nem egy hős, hanem csak egy kislány, akinek az a legfontosabb, hogy megtalálja a szüleit, de amikor szükséges, mégis hősiessé tud válni.

A könyv végén volt egy nagyon klassz ötlete, csak annyit mondok: csomag. Ez a fifikásság az, ami a lányok, nők előnye a férfierővel szemben, és ez az, amit szerintem mindenképpen meg kell mutatni az ilyen regényekben. Imádtam!

Bár Emily szülei keveset szerepelnek ténylegesen a regényben, mégis nagyon érdekesnek tűnnek. Rengeteg titok van körülöttük, és tökéletes példák arra, hogy még a közeli rokonoknak is csak bizonyos oldalait ismerhetjük, és a saját szemszögünkből nézve talán teljesen másnak látjuk őket, mint amilyenek valójában. Emily is az apját a világ legunalmasabb emberének tartja, az anyjáról pedig azt gondolja, hogy egy kicsit bolond hippi, aki sokszor kellemetlen helyzetbe hozza őt, aztán rá kell döbbennie, hogy a szülei valójában sokkal menőbbek, mint azt ő hitte.

Tarkus is érdekes karakter. Ő amolyan újonc rendőrféle az Éjféli óra világában, aki nagyon lelkes, nagyon becsületes, de túlságosan meg akarja mutatni, hogy jó rendőr, és emiatt túl mereven ragaszkodik a szabályokhoz. Emilyt is hol akadályozza, hol segíti, nem mellesleg közben van valami "virágillatú" titka is, ami kíváncsivá teszi az embert. Tetszett, hogy nem alkottak azonnal tökéletes nyomozópárost Emilyvel, hanem meg és ki kellett ismerniük egymást, össze kellett csiszolódniuk. 



„A Könyvtár úgy folytatta, mintha a fiú meg se szólalt volna.
– Egy másik erő is közrejátszik, amely mindannyiunkat fenyeget.
Emily szemhéja rángatózni kezdett.
– Micsoda? Komolyan el kell magyaráznod végre, mi folyik itt, különben én… én… összehajtom az összes könyvlapodat, és… máshová rakom a könyvjelzőidet, vagy ilyesmi.”

A háttérben van három érdekes karakter még, akik közül kettő kap szerepet ebben az első könyvben. Egyikük Könyvtár, másikuk Noktürn. A nevükből nagyjából sejthető, hogy mely művészeti ágakhoz kapcsolódnak. Nekik van a leghatalmasabb mágikus erejük, ám az Éji Népség világában elsatnyulnak, mivel nem juthatnak hozzá az emberi világ legújabb történeteihez és zenéihez, a régi művek pedig nem adnak számukra elég táplálékot.

Én teljesen megértem a szenvedésüket. Néha jó dolog egy-egy klassz könyvet újraolvasni és ezerszer meghallgatni ugyanazt a zenét, ám ha bezárnának egy szobába, ahol összesen x számú könyv és y számú zene lenne, én pedig örökéletű lennék, akkor egy idő után baromira unnám a rendelkezésemre álló könyveket és zenéket, és nagyon vágynék valami újra. Ha pedig nem kaphatnám meg, tuti depresszióssá válnék.


Hogy tetszett a könyv?
A főszereplő egy belevaló, fiatal lány, a történet világa varázslatos, tele van titkokkal és rejtélyekkel, valamint izgalmas, pörgős a cselekménye. Vagyis megvan benne minden, amit egy igazán jó ifjúsági regényben keresni szoktam.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a Harry Potter- és Nevermoor-sorozatokat, vagyis a varázslatos, kalandos ifjúsági fantasyket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:
A blogjainkon ezúttal egy-egy részletet találhattok különféle gyermek- és ifjúsági regények borítóiból. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok annak a könyvnek a címét, amelynek a borítójáról a részlet származik. A helyesen válaszolók között az Éjféli óra egy példánya kerül majd kisorsolásra.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 23. Olvasónapló
01. 26. Könyv és más
01. 29. Hagyjatok! Olvasok!


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése