Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. január 4., szombat

Évösszegző 2019.



Nos, összességében azt mondhatom, hogy 2019 egész jó év volt számomra. Hogy miért is? Mert:

1. Olyan munkám van, amit szeretek csinálni. Korrektorként a magyar nyelvvel foglalkozhatok, amit imádok. A kollégáimat is nagyon kedvelem, a beosztásom is jó (és jövő évtől csak még jobb lesz), és mondhatjuk, hogy jelen pillanatban anyagilag is megvagyok annyira, hogy ne kelljen úgy a fogamhoz verni a garast, mint korábban, és még anyunak is segíthessek.

2. Sikerült megvalósítanom egy hatalmas célom első távját is év végéig. :) Erről nem beszélhetek senkinek, mert ez a cél többlépéses, és egyelőre csak az első lépést tettem meg sikeresen. Szóval nem akarom elkiabálni... De amit idénre ezzel kapcsolatban elterveztem, azt sikerült megvalósítanom, ami juhúúúú!

3. Végre megtört a jég, és majdnem három év után, ha nem is egy regényem, de egy novellám megjelenhetett. Ezen kívül, kezdek rájönni arra, hogy mit is akarok az írástól, miért fontos számomra, milyen úton akarok járni valójában. Hozzáteszem, sokkal könnyebb úgy döntéseket hoznom, hogy van egy rendes állásom rendes fizetéssel, és nem kell azon görcsölnöm, hogy hogyan éljek meg az írásból. Eltűnt a görcs, eltűnt a merev megfelelni vágyás, mostantól azt írok, amit akarok, úgy, ahogyan akarom, akkor, amikor akarom, az sem baj, ha nem adják ki minden írásomat, és ez klassz érzés.

4. Elkezdtem rajzolni. Mindig azt gondoltam, hogy totál béna vagyok hozzá, de hála azoknak a könyveknek, videóknak, amelyek segíteni próbálnak a hozzám hasonló kezdőknek, rá kellett jönnöm, hogy képes vagyok a fejlődésre. Sosem leszek művész, ez tagadhatatlan tény, mert nincsen meg bennem az a plusz, ami ehhez kéne, de ha sokat gyakorlok, rajzolhatok viszonylag szép képeket a saját szórakoztatásomra. :)

5. Anyu nyugdíjba ment, és így sokkal több szabadideje van. Örülök, hogy már nem kell halálra gürcölnie magát, és pihenhet, azzal foglalkozhat, amivel tényleg szeretne.

6. Rengeteget olvashattam az idén, sok igazán jó könyvet, köztük olyanokat is, amelyek nagy hatással voltak rám valami miatt.

7. Részt vehettem a Könyvfesztiválon, valamint az Alexandra Pódiumra is meghívtak egy beszélgetésre, és mindkettő igazi élmény volt számomra. 

És akkor jöjjön is az olvasási összegzőm...

Idén összesen 99 könyvről írtam nektek értékelést. Ezekről:


Voltak idén is olyan könyvek, amelyektől úgy érzem, kicsit több lettem, íme, ezek lennének:

Margaret Atwood: MaddAddam-sorozat (Guvat és Gazella, Az özönvíz éve, MaddAddam

Ez a trilógia egyszerűen zseniális. Simán el tudom képzelni, hogy a világunk egyszer majd olyan lesz, amilyen az özönvíz éve előtt volt, és ránk is hasonló világvége vár, mint a regénysorozat szereplőire.


Nagyon-nagyon fontos témát dolgoz fel a regény olyan módon, amely érzelmileg nagyon hat az emberre, mégsem elfogult sem a melegek, sem a melegeket megtéríteni akarók irányában. Nagyon hitelesen, emberien meséli el a könyv Cameron történetét.


Az, hogy egy kisgyerek szemén át élünk meg egy tragédiát, egyfelől sokkal jobban hat érzelmileg az emberre, másfelől sokkal őszintébben adja át azokat a sokszor teljesen ellentétes érzéseket, amelyeket a családunk tagjai iránt érzünk mindannyian. Nekem ez a gyermeki őszinteség nagyon bejött.


A legzseniálisabb magyar disztópia, amit eddig olvastam. Nemcsak a könyvet imádtam, ami tele van érdekes, izgalmas társadalmi, erkölcsi, filozófiai kérdésekkel, hanem Moskát Anita is az egyik példaképemmé vált, és ezzel ő lett az első magyar író példaképem.


Az, ahogyan Szép Zsolt ötvözte a szépirodalmi nyelvezetet a szórakoztató irodalmi cselekmény- és karakterépítéssel, egyszerűen tökéletes. Ez az a regény, amelyet a szépirodalom és a szórakoztató irodalom kedvelői egyaránt élvezettel olvashatnak, és azt hiszem, nagyon ritka az ilyen mű, főképp magyar író "tollából".


Visszatért idén a második részével az a regénysorozat, amely visszahozta számomra a Harry Potter-életérzést. Ez pedig nagy dolog, mert amióta az utolsó HP-könyv kijött, nem éreztem ilyesmit egyetlen történet olvasása közben sem.


Örök kedvenc, amit minden évben elolvasok egyszer. Most a Könyvmolyképző Kiadó új fordítását olvastam, ami szerintem nagyon jól sikerült.


Ilyen egy igazán jó ifjúsági történet, amelyben nincsen fantasyszál. Kalandos, rejtélyes, központi szerepet kapnak benne a könyvek és a rejtvények is, és kedvelhetőek a főszereplői.


Sok jó mesét olvastam idén, ez azért emelkedett ki számomra a többi közül, mert különleges a főszereplője. Nem egy emberi gyerek, hanem egy számítógépesvírus-gyerek. Izgalmas ötlet volt ez az írótól.


Egy igazi véres, realisztikus, nyelvileg és stílusban kiemelkedő fantasytörténet, amelynek a főszereplője egy valódi kemény, belevaló nő. És mindez egy női író tollából, aki bebizonyította mindenki számára, hogy nem csak a férfiak tudnak kemény regényeket írni.


Nem szoktam "megmondókönyveket" olvasni, mert nem hiszem, hogy egy másik ember egyetemes tanácsokat tud adni arra nézve, hogy hogyan kell másoknak jól és boldogan élniük az életüket. Erre nincs egyetemes tanács. Talán ez az első ilyen könyv, amely a kezembe került. De nem bántam meg, sőt. Mert ezzel a könyvvel kapcsolatban nem azt éreztem, hogy el akarja hitetni velem, tudja a "nagy titkot", hanem csak leírt egy életérzést, és elmesélte, hogy az ő életére hogyan hatott a wabi sabi megismerése. És voltak olyan tanácsok a könyvben, amelyeket önmagamra levetítve is hasznosnak találtam.


Ennek a könyvnek a hatására kedvem támadt azonnal összecsomagolni, és körbejárni a világot. Persze végül győzött a realista énem, és nem tettem, viszont ha nem is most, biztos vagyok benne, hogy eljön majd az az idő, amikor nekiindulok egy kalandnak. És ezt Kaia és Dávid könyvének köszönhetem.


Ez a könyv pedig gyakorlati tanácsokat ad ahhoz, hogy belevágjak majd a nagy utazásba. Ezek a tanácsok tényleg hasznosak, az író pontos honlapcímeket ad, olyasmikre is felhívja a figyelmet, amire magamtól sosem gondolnék. Nagyon hasznos könyvnek találom azok számára, akik utazni szeretnének, de fogalmuk sincs, hogyan vágjanak bele a kalandba.

Ezeken kívül, év végén olvastam még két regényt, amelyről idén fogok írni, de ez a két regény annyira nagyon jó volt, és annyit adott számomra, hogy már most muszáj megemlítenem őket. Az egyik Margaret Atwoodtól a Testamentumok, a másik pedig Taylor Jenkins Reidtől az Evelyn hét férje. Hamarosan ezekről is hozom majd az értékeléseket.

Hát ilyen volt körülbelül 2019 számomra. Csak azt kívánom, 2020 se legyen ennél rosszabb, maximum jobb, és akkor ez is egy jó év lesz. :)
Nektek is legyen szép évetek! :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése