A krimi rajongói éppen egy évszázaddal ezelőtt, A titokzatos stylesi eset 1920-as megjelenését követően találkozhattak először Agatha Christie piperkőc belga magánnyomozójával, Hercule Poirot-val. A Helikon Kiadónak köszönhetően a századik évforduló alkalmából az olvasók most új kiadásban vehetik kézbe a mesterdetektív eseteiről szóló sorozat kezdő kötetét. Tartsatok bloggereinkkel és játsszatok velünk, hogy megnyerhessétek a könyv egy példányát!
Miért választottam ezt a könyvet?
Van itthon egy csomó Agatha Christie-könyvünk, de már nagyon régóta nem olvastam semmit az írónőtől, ezért mikor megláttam, hogy megjelenik új kiadásban egy olyan regénye, ami még nem ül a polcomon és még nem olvastam, úgy gondoltam, eljött az ideje egy jó kis Agatha Christie-kriminek.
Első gondolatok
Amikor belekezdtem a könyvbe, visszatértek a tinédzserkori emlékek arról, hogyan faltam egymás után Agatha Christie regényeit. Ismerős környezet, ismerős szereplők, ismerős stílus várt rám. Nem olvastam el előre a fülszöveget, úgyhogy kíváncsian vártam, vajon Miss Marple vagy Poirot jelenik-e meg kinyomozni az adott bűntényt, ezúttal pedig Poirot kaptam. Sőt, utólag a fülszövegből rájöttem, hogy ez az írónő első megjelent műve, amely éppen száz éve kerülhetett először a könyvesboltok polcaira.
Történet
Mr. Hastingset egy barátja meghívja a stylesi otthonába pihenni, ám természetesen a pihenésből végül bűntény és nyomozás lesz. Ugyanis a birtok úrnőjét, Mrs. Inglethorpot meggyilkolják. A család nagy, így elég sok gyanúsított van, és az áldozatot egyikük sem kedvelte túlságosan. Ám a legfőbb gyanúsítottja mindenkinek Mr. Inglethorp, aki jócskán fiatalabb, mint a felesége, és úgy sejtik, egész végig csak a nő pénzére hajtott. Mr. Hastings így Poirot-hoz fordul segítségért, a feladat: kideríteni, ki valójában a gyilkos.
Azt kaptam Agatha Christie-től, amit vártam. Elegáns környezet, úri család, sok családtag, mindenkinek van valami titka, és mindenki gyanús. Van az írónő regényeinek egyfajta sajátos atmoszférája, ami csak és kizárólag rá jellemző, és ami azonnal beszippantja az olvasót. Olvasás közben egyfolytában járt az agyam, figyeltem minden nyomra, minden szóra. Próbáltam rájönni Poirot gondolataira, mi az, amit észrevett, mit sejthet.
A végén már szinte mindenki gyanús volt számomra, és bár általában meg szoktam érezni, ki a tettes, most nem mertem volna senkit százszázalékos biztonsággal meggyanúsítani. Így elég izgalmasnak mondhatom ezt a regényt. Megmozgatta az agyamat, nem jöttem rá teljes bizonyossággal a helyes megoldásra, mégis mikor kiderült az igazság, logikusnak éreztem. Ilyen egy jó krimi.
Nagyon klassz volt, hogy az írónőnek sikerült mindig úgy csavarnia a szálon, hogy mikor már azt hittem, sejtem, ki a tettes, akkor újra el tudott bizonytalanítani.
Karakterek
Mrs. Inglethorp tökéletes áldozat. Idős, gazdag nő, akinek fiatal férje van, és olyan rokonai, akik függnek tőle, emiatt pedig nem nagyon kedvelik őt. Vagyis egy csomó olyan ember veszi körbe, akik akár meg is akarhatták ölni, volt okuk rá, akár anyagi, akár érzelmi, akár valami egyéb.
Mr. Inglethorp pedig tökéletes főgyanúsított. Jóval fiatalabb a feleségénél, mindenki úgy látja, hogy csak megjátssza a gondoskodó és szerető férjet, és hát, nem vagyonos ember, viszont a felesége után sok pénzt örökölne. Ennek ellenére vagy épp ezért, túl gyanús, hogy ennyire gyanús. Vagyis bár az ember felírja a lehetséges tettesek listájára, mégis simán el tudja képzelni, hogy egy másik karakter a valódi tettes.
John Cavendish és az öccse, Lawrence csak a mostohagyerekei Mrs. Inglethorpnak. Bosszanthatja őket, hogy egy olyan nőtől függ, mennyit kapnak a családi vagyonból, aki nem is az igazi anyjuk. Függnek tőle felnőtt férfiként, és ez nem kellemes érzés, annyira nem, hogy ok lehet a gyilkosságra.
Nem mellesleg van valami házastársi titok és probléma John, és a felesége, Mary között is. Van egy nyom, amiről mindenki azt hiszi, hogy Mr. Inglethorpra utal, de én már az első pillanattól sejtettem, hogy valójában Johnhoz és Maryhez kapcsolódik. Ők ketten már csak azért is gyanúsak, mert az áldozat tudott az egyik titkukról, vagyis megeshet, hogy el akarták hallgattatni. Nem mellesleg John és Mary szála szerelmi szálként is érdekes.
Cynthia vér szerint nem tartozik a családhoz, egy árvalány, akit Mrs. Inglethorp támogat anyagilag. Érdekesség, hogy gyógyszerészként dolgozik, így könnyedén hozzáférhet olyan mérgekhez, amelyekkel könnyű eltenni láb alól bárkit balesetnek vagy természetes halálnak álcázva. Az is érezhető, hogy Cynthia nem teljesen boldog, ki van szolgáltatva a támogatójának, és fél attól, mi lesz vele a jövőben.
Aztán ott van még Evie, aki Mrs. Inglethorpnál szolgál már régóta. Bár Mr. Inglethorp a rokona, állandóan gyűlölettel beszél róla. Mrs. Inglethorpot is figyelmezteti, hogy vigyázzon a férjével, mert az ártani akar neki, és csak a pénzét szereti. Persze a ház úrnője nem hisz neki.
És végül a történet része egy titokzatos orvos is, aki véletlenül pont a környéken jár Mrs. Inglethorp halálának idején, és nagyon úgy tűnik, hogy gyengéd érzéseket táplál Mary iránt.
Láthatjuk, hogy tényleg rengeteg gyanúsított van, és mindegyiküknek van oka arra, hogy eltüntesse az útból Mrs. Inglethorpot. A kérdés csak az, hogy melyikük képes rá ténylegesen is...
Poirot és Mr. Hastings az, akik megpróbálják megoldani a bűnügyet. Poirot nagyon okos, de eléggé bosszantó kis ember. Sokszor nem árulja el sem Mr. Hastingsnek, sem nekünk, olvasóknak, hogy mire jött rá. Persze megvan erre az oka, hol bizonytalan még önmagában, hol megerősítést keres, mielőtt előadná a felvetéseit, de olyan is van, hogy azért nem beszélhet, nehogy a tettes eltüntethesse a nyomait. Ez a titkolózás még izgalmasabbá teszi az olvasást, mert már nemcsak azon gondolkoztam, ki lehet a tettes, hanem azon is, hogy Poirot éppen mit vehetett észre, és mit nem mond el.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon jó szórakozást nyújtott. Agatha Christie azt hozta, amit a fiatalkori élményeim alapján vártam tőle. Arisztokratikus környezet, rengeteg gyanúsított, sok titok. Nagyon megmozgatta a történet az agyamat, és bár nem tudtam biztosra kitalálni a tettes személyét, mégis logikus volt végül, hogy ki lett az.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a minőségi, régimódi krimiket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Van itthon egy csomó Agatha Christie-könyvünk, de már nagyon régóta nem olvastam semmit az írónőtől, ezért mikor megláttam, hogy megjelenik új kiadásban egy olyan regénye, ami még nem ül a polcomon és még nem olvastam, úgy gondoltam, eljött az ideje egy jó kis Agatha Christie-kriminek.
Első gondolatok
Amikor belekezdtem a könyvbe, visszatértek a tinédzserkori emlékek arról, hogyan faltam egymás után Agatha Christie regényeit. Ismerős környezet, ismerős szereplők, ismerős stílus várt rám. Nem olvastam el előre a fülszöveget, úgyhogy kíváncsian vártam, vajon Miss Marple vagy Poirot jelenik-e meg kinyomozni az adott bűntényt, ezúttal pedig Poirot kaptam. Sőt, utólag a fülszövegből rájöttem, hogy ez az írónő első megjelent műve, amely éppen száz éve kerülhetett először a könyvesboltok polcaira.
Történet
Mr. Hastingset egy barátja meghívja a stylesi otthonába pihenni, ám természetesen a pihenésből végül bűntény és nyomozás lesz. Ugyanis a birtok úrnőjét, Mrs. Inglethorpot meggyilkolják. A család nagy, így elég sok gyanúsított van, és az áldozatot egyikük sem kedvelte túlságosan. Ám a legfőbb gyanúsítottja mindenkinek Mr. Inglethorp, aki jócskán fiatalabb, mint a felesége, és úgy sejtik, egész végig csak a nő pénzére hajtott. Mr. Hastings így Poirot-hoz fordul segítségért, a feladat: kideríteni, ki valójában a gyilkos.
Azt kaptam Agatha Christie-től, amit vártam. Elegáns környezet, úri család, sok családtag, mindenkinek van valami titka, és mindenki gyanús. Van az írónő regényeinek egyfajta sajátos atmoszférája, ami csak és kizárólag rá jellemző, és ami azonnal beszippantja az olvasót. Olvasás közben egyfolytában járt az agyam, figyeltem minden nyomra, minden szóra. Próbáltam rájönni Poirot gondolataira, mi az, amit észrevett, mit sejthet.
A végén már szinte mindenki gyanús volt számomra, és bár általában meg szoktam érezni, ki a tettes, most nem mertem volna senkit százszázalékos biztonsággal meggyanúsítani. Így elég izgalmasnak mondhatom ezt a regényt. Megmozgatta az agyamat, nem jöttem rá teljes bizonyossággal a helyes megoldásra, mégis mikor kiderült az igazság, logikusnak éreztem. Ilyen egy jó krimi.
Nagyon klassz volt, hogy az írónőnek sikerült mindig úgy csavarnia a szálon, hogy mikor már azt hittem, sejtem, ki a tettes, akkor újra el tudott bizonytalanítani.
Karakterek
Mrs. Inglethorp tökéletes áldozat. Idős, gazdag nő, akinek fiatal férje van, és olyan rokonai, akik függnek tőle, emiatt pedig nem nagyon kedvelik őt. Vagyis egy csomó olyan ember veszi körbe, akik akár meg is akarhatták ölni, volt okuk rá, akár anyagi, akár érzelmi, akár valami egyéb.
Mr. Inglethorp pedig tökéletes főgyanúsított. Jóval fiatalabb a feleségénél, mindenki úgy látja, hogy csak megjátssza a gondoskodó és szerető férjet, és hát, nem vagyonos ember, viszont a felesége után sok pénzt örökölne. Ennek ellenére vagy épp ezért, túl gyanús, hogy ennyire gyanús. Vagyis bár az ember felírja a lehetséges tettesek listájára, mégis simán el tudja képzelni, hogy egy másik karakter a valódi tettes.
John Cavendish és az öccse, Lawrence csak a mostohagyerekei Mrs. Inglethorpnak. Bosszanthatja őket, hogy egy olyan nőtől függ, mennyit kapnak a családi vagyonból, aki nem is az igazi anyjuk. Függnek tőle felnőtt férfiként, és ez nem kellemes érzés, annyira nem, hogy ok lehet a gyilkosságra.
Nem mellesleg van valami házastársi titok és probléma John, és a felesége, Mary között is. Van egy nyom, amiről mindenki azt hiszi, hogy Mr. Inglethorpra utal, de én már az első pillanattól sejtettem, hogy valójában Johnhoz és Maryhez kapcsolódik. Ők ketten már csak azért is gyanúsak, mert az áldozat tudott az egyik titkukról, vagyis megeshet, hogy el akarták hallgattatni. Nem mellesleg John és Mary szála szerelmi szálként is érdekes.
Cynthia vér szerint nem tartozik a családhoz, egy árvalány, akit Mrs. Inglethorp támogat anyagilag. Érdekesség, hogy gyógyszerészként dolgozik, így könnyedén hozzáférhet olyan mérgekhez, amelyekkel könnyű eltenni láb alól bárkit balesetnek vagy természetes halálnak álcázva. Az is érezhető, hogy Cynthia nem teljesen boldog, ki van szolgáltatva a támogatójának, és fél attól, mi lesz vele a jövőben.
Aztán ott van még Evie, aki Mrs. Inglethorpnál szolgál már régóta. Bár Mr. Inglethorp a rokona, állandóan gyűlölettel beszél róla. Mrs. Inglethorpot is figyelmezteti, hogy vigyázzon a férjével, mert az ártani akar neki, és csak a pénzét szereti. Persze a ház úrnője nem hisz neki.
És végül a történet része egy titokzatos orvos is, aki véletlenül pont a környéken jár Mrs. Inglethorp halálának idején, és nagyon úgy tűnik, hogy gyengéd érzéseket táplál Mary iránt.
Láthatjuk, hogy tényleg rengeteg gyanúsított van, és mindegyiküknek van oka arra, hogy eltüntesse az útból Mrs. Inglethorpot. A kérdés csak az, hogy melyikük képes rá ténylegesen is...
Poirot és Mr. Hastings az, akik megpróbálják megoldani a bűnügyet. Poirot nagyon okos, de eléggé bosszantó kis ember. Sokszor nem árulja el sem Mr. Hastingsnek, sem nekünk, olvasóknak, hogy mire jött rá. Persze megvan erre az oka, hol bizonytalan még önmagában, hol megerősítést keres, mielőtt előadná a felvetéseit, de olyan is van, hogy azért nem beszélhet, nehogy a tettes eltüntethesse a nyomait. Ez a titkolózás még izgalmasabbá teszi az olvasást, mert már nemcsak azon gondolkoztam, ki lehet a tettes, hanem azon is, hogy Poirot éppen mit vehetett észre, és mit nem mond el.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon jó szórakozást nyújtott. Agatha Christie azt hozta, amit a fiatalkori élményeim alapján vártam tőle. Arisztokratikus környezet, rengeteg gyanúsított, sok titok. Nagyon megmozgatta a történet az agyamat, és bár nem tudtam biztosra kitalálni a tettes személyét, mégis logikus volt végül, hogy ki lett az.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a minőségi, régimódi krimiket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A nyomozásai során Poirot-ról többször is azt hiszik, hogy francia, de erre utaló gesztusai és nyelvhasználata ellenére a férfi valójában belga. Származásának tiszteletére egy-egy belga látványosságról találhattok képet az egyes állomásokon. A feladatotok annyi lenne, hogy az ezen látványosságoknak otthont adó városok neveit beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül egy szerencsés megnyerheti a könyv egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
A nyomozásai során Poirot-ról többször is azt hiszik, hogy francia, de erre utaló gesztusai és nyelvhasználata ellenére a férfi valójában belga. Származásának tiszteletére egy-egy belga látványosságról találhattok képet az egyes állomásokon. A feladatotok annyi lenne, hogy az ezen látványosságoknak otthont adó városok neveit beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül egy szerencsés megnyerheti a könyv egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
06. 10. Flora the Sweaterist
06. 18. Flora the Sweaterist - extra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése