~ Sárga könyves út ~

2022. március 20., vasárnap

Silvia Avallone: Egy barátság története



Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem az átlagos emberek átlagos életéről szóló történeteket. Azokat, amik által egy kicsit úgy érezhetem olvasás közben, mintha egy másik életet is megélhetnék. Olyan kalandokat, érzéseket, örömöket és bánatokat, amiket én magam sosem élhettem át. A barátságról szóló sztorik különösen lekötnek, mert sosem volt szerencsém ezen a téren. Ez nagyrészt a saját introvertált személyiségemnek is köszönhetem, de ettől függetlenül őszintén sajnálom, hogy vannak a barátságnak olyan szintjei, amiket sosem tapasztalhattam meg (például az olyan tinédzserkori barátságot, ami elkíséri az embert élete végéig).


Véleményem a könyvről

A történet lényegében két lány, Elisa és Beatrice barátságáról szól. A megismerkedésükről, az együtt átélt időkről, a hibákról, sebekről és végül az egymástól való elszakadásról.

Elisa az, aki E/1-ben elmeséli nekünk a barátságuk történetét. A nő a harmincas évei elején jár, tanárként dolgozik, gyereket nevel, mégsem képes szabadulni fiatalkori legjobb barátnője, Beatrice emlékétől. Hogy feldolgozza az érzéseit, elkezd egy önéletrajzi regényt írni, azt reméli, hogy ha ezt megteszi, végre továbbléphet, és elfelejtheti azt, aki a legnagyobb hatással volt és van az életére.

A történet nagyon személyes hangvételű, olyan, mintha valaki naplóját olvastam volna. Épp ezért nagyon könnyen beszippantott a sztori, hamar Elisa és Bea barátja lettem én magam is, úgy éreztem, ott vagyok velük, ismerem őket, az életük részévé váltam. Szeretem az ilyen hangulatú regényeket, mert általuk tényleg átkerülhetek egy másik világba, mintha még egy életet végigélhetnék párhuzamosan a sajátommal.

A jelenbeli felnőtt Elisa és a tinédzser Elisa életébe egyaránt bepillantást nyerhetünk. Hol az írás folyamatát követhetjük nyomon, hol magát a leírt történetet, vagyis a lányok fiatalkorát. Vannak könyvek, ahol zavaró az ugrálás az időben, de itt egyáltalán nem éreztem ezt. Mindkét idősík teljesen beszippantott, és olyan szép simán váltogatta őket az író, hogy egyáltalán nem éreztem a döccenéseket a múlt és jelen közötti átmeneteknél.

A tinédzser Elisa az édesanyjával és a drogos bátyjával él, mígnem az anya egyszer csak fogja magát, és kérdés nélkül visszaköltözteti a teljes családot az apához, hogy új esélyt adjon a házasságuknak. Elisa nem akarja otthagyni a megszokott otthonát, fél attól, hogy a család újraegyesítése miatt elveszíti az édesanyját (pedig korábban sem igazán számíthatott rá), és alapvetően nem találja a helyét a világban. Mígnem megismerkedik két emberrel. Az egyik Beatrice, a lány, akinek köszönhetően felpezseg az élete. A másik Lorenzo, akivel regénybe illő az első találkozás, de átlagos a folytatás.

Beával valószínűleg azért találnak ennyire egymásra, mert a családjaik miatt mindketten lelkileg sérültek. Bea anyja fanatikusan azt akarja, hogy a lánya híres legyen a külseje által. Beának állandóan tökéletesen kell kinéznie, olyannyira, hogy az anyja a lány 14 éves kora előtt még egy szépészeti műtétet is végrehajtat Beán. A fényképezőgép olyan Bea számára, mint egy árnyék, ami állandóan követi őt. A lány szabadulni akar az anyjától, az életétől, és Elisa mellett önmaga lehet. Smink nélküli önmaga.

Utólag elolvastam néhány véleményt a könyvről a neten, és azokban Beáról eléggé negatív véleményt festett a többség. Én azonban nem tudok ítéletet mondani felette. Bea valóban sokszor túlzottan irányít, esetenként bántóan viselkedik, de egyáltalán nem éreztem zsarnoknak. Ő is csak egy sérült lelkű gyerek, aki időnként hibázik. Ahogyan egyébként Elisa is. Elisa ugyanúgy bántotta időnként Beát, sőt, sokszor szerintem nagyobb sebeket ejtett rajta, mint fordítva. Nagyon klassz lenne elolvasni ugyanezt a történetet Bea szemszögéből is, mert úgy sejtem, akkor jobban megláthatnánk, hogy ő nem egy önző, egoista, felszínes lány, hanem nagyon is mély érzésű, csak egyszerűen sebzett. Az anyja pedig olyan szinten belemászott a fejébe, hogy egyszerűen nem tehet arról, hogy milyen útra lép.

Bea ugyanis végül eléri azt, amit az anyja elvárt tőle. A felnőtt Elisa jelenében Bea híres celeb, akit milliók imádnak, irigyelnek és utálnak. A múltbeli jeleneteknél viszont megláthatjuk azt, hogy egy-egy ellőtt kép mögött mennyi munka, szenvedés és megjátszás található. Megérthetjük belőle, hogy egy boldog, gazdag nőt mutató fénykép az Instán valójában nem az, aminek látszik. Magány, depresszió, önképzavar, fájdalom, ezeket fedik el a tökéletesen beállított fényképek akár egy maszk.

Szóval én ahelyett, hogy elítéltem volna Beát, nagyon együttéreztem vele. Elisának köszönhetően megláttam az igazi arcát és megszerettem őt. A hibáival és tetteivel együtt. A legutolsó hibája, ami miatt megszakadt végül a barátság, persze hatalmas volt, teljesen megértem, hogy Elisa nem tudta megbocsátani. Ennek ellenére sem érzem azt, hogy Bea gonosz ember lenne.

Elisa is tipikus tinédzser egyébként. Az anyja szereti őt, de egyszerűen nem anyának való személyiség, ennek ellenére Elisa nagyon ragaszkodik hozzá. Az apját viszont betolakodóként kezeli, eltaszítja magától, pedig a férfi szerintem jobb szülő, mint az anyja. Nagyon érdekes volt a családi dinamikájukról olvasni, mert esetükben is azt éreztem, hogy mindannyian hatalmasakat hibáznak, mégsem tudtam egyiküket sem utálni vagy vádolni.

Tudtam, hogy egy anyában mindkét véglet benne van, és minden előzmény nélkül megy át egyikből a másikba. És te gyűlölheted, ahogy akarod, de aztán mindig fizikai szükségét érzed, hogy megöleljen és elfogadjon. Te, a nevetségesen kicsi és ő, az óriás, kiegyenlíthetetlen egyenlőtlenségben, ami bizonyos esetekben – mint ahogy az velem és Beatricével történt – tönkreteszi az életed.

Elisa anyja fiatalkorában egy együttesben játszott, és ha nem esik teherbe, valóban híres lehetett volna, mert olyan szinten volt a bandájával. A nő elvesztette lényegében az álmait, és kapott két gyereket a nyakába, akiket szeretett, de fogalma sem volt, miképpen nevelje fel őket. Főképp azután, hogy a házassága már nem működött, és egyedül maradt a két gyerekkel. A tudat, hogy véghez vihettél volna valami nagyot, lehettél volna valaki, megvalósíthattad volna az álmaidat, de az anyaság miatt nem tehetted, nem csoda, hogy frusztráló. Ennek ellenére az anya sosem vetette ezt a gyerekei szemére, Elisáék azt sem tudták, hogy milyen híres volt előttük az anyjuk, csak véletlenül derül ki Elisa számára később. Szóval tény, hogy Elisa anyja nem volt anyának való, nem tudta megadni azt az érzelmi stabilitást a gyerekeinek, amire minden gyereknek szüksége lenne. Ennek ellenére, ami tőle telt, azt megtette, és tagadhatatlanul szerette a gyerekeit. Vannak olyan tettei, amikre semmilyen ok nem magyarázat, mégis csak egy esendő embernek láttam, aki elvesztette önmagát, és ettől szenvedett.

Elisa apja sem tökéletes, de számomra szimpatikus volt. Egyfelől nagyon próbálkozott, hogy mindent megadjon Elisának, másfelől befogadta a legnagyobb szükségben az otthonába Beát is, és úgy bánt vele, mintha ő is a saját lánya lenne. Melyik férfi vállalná a saját gyereke mellett még egy vadidegen tinédzser terhét is nem tisztességes szándék nélkül, pusztán jószívűségből és együttérzésből? Nos, szerintem Elisa apja jó apa és jó ember a hibái ellenére is.

Miközben élvezettel váltam a tinédzser Elisa és Bea életének részévé, a jelenbeli történésekre is nagyon kíváncsi voltam. Vajon miért szakadt meg a két lány barátsága? Mi történt Beával, hogy jó ideje eltűnt a közösségi oldalakról, és senki nem tud róla semmit? Baja esett, visszavonult, öngyilkos lett, súlyos betegséggel küzd? Találkozik még valaha a két volt barátnő? Ha igen, milyen lesz ez a találkozás?

A történet vége keserédes, de pont így volt jó. Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy az utolsó laphoz érve el kellett búcsúznom két lánytól, akik az olvasás során a barátaimmá váltak.


Hogy tetszett a könyv?

Imádtam a hangulatát, a személyességét. Beszippantott, én is a lányok barátjává váltam, velük együtt élveztem az őrültségeket és szenvedtem a fájdalomtól. Tetszett a jelen titokzatossága, az, hogy nem tudni, mi történt Beával, és miképpen fog zárulni a történet.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni két tinédzser életébe, és átélni velük jót és rosszat egyaránt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése