Idén októberben lesz száz éve, hogy sokunk egyik kedvenc magyar gyerek- és ifjúsági könyv írója, Bálint Ágnes született. Történetein generációk nőttek fel, könyvei nagy népszerűségnek örvendenek a mai napig. Az írónő emlékére egy különleges turnéval szeretnénk az olvasóinknak kedveskedni, a Móra Kiadó kínálatában megjelent írásaiból szemezgettünk és ezekről írunk nektek. Tartsatok velünk, nyerjétek meg a Móra Kiadó által felajánlott könyvcsomagot, amely a Frakk a macskák réme és a Szeleburdi család című könyveket tartalmazza.
Miért választottam ezt a könyvet?
Anyától hallottam anno a Futrinka utcáról, gyerekként láttam néhány részt a Frakkból a tévében, de őszintén szólva, sosem olvastam még Bálint Ágnestől semmit. A könyvei valahogy kimaradtak a gyerekkoromból, az életemből. Aztán felmerült ennek a turnénak az ötlete, és érdekelt, vajon miket és hogyan írt. Őszintén szólva, kicsit féltem tőle, hogy esetleg nem fognak tetszeni a könyvei. Egyfelől már felnőtt vagyok, másfelől elég nagy a generációs különbség köztem és a története szereplői között. A kíváncsiság miatt mégis adtam egy esélyt, hátha. És milyen jól tettem! A Szeleburdi család története azonnal beszippantott, és nem is eresztett. Olyannyira, hogy elhatároztam, a turné könyvei mellett Bálint Ágnes többi könyvét is el fogom olvasni mindenképpen.
Véleményem a könyvről
A történetben Bálint Ágnes egy Faragó Laci nevű kisfiú bőrébe bújt, aki naplószerűen leírja az életét. Feljegyzi a hétköznapi eseményeket, ír a családjáról, a barátairól és a szomszédokról, a távol élő nagyszülőkről és a kalandokról, amiket nagyrészt a legjobb barátjával, Radóval él át.
A regény stílusa szerintem minőségi. Jó lenne, ha minél több ilyen szintet megütő könyv kerülhetne a mai gyerekek kezébe, mert ezek nemcsak szórakoztatják, hanem ezerféle módon fejlesztik is őket. Szeretem azokat a gyerekeknek szóló könyveket, amiket nem "butítanak le", mert az írójuk értelmes, okos kis emberekként kezeli az olvasóit. Sajnos a 21. században ez a hozzáállás az olvasó gyerekekhez úgy vettem észre, hogy ritkább. Ami számomra igencsak szomorú.
A könyvbeli illusztrációk a történet szerint Laci rajzai, épp ezért egyszerűek, nem túl művésziek. Tényleg olyanok, mintha egy gyerek firkálgatta volna azokat a naplójába. Vagyis tökéletesen illenek a regényhez, és egyébként nagyon aranyosak.
Ahogy olvasni kezdtem a történetet, és megismertem a kis lakótelep kis lakásában élő Faragó családot és a szomszédokat, azonnal kitört rajtam a nosztalgia. Anno gyerekként a mi kis panelházunk és környezete is hasonló volt. Együtt játszottunk a szomszéd gyerekekkel, hallgattuk, ahogy a szomszéd bácsi kikiabál a teraszról, mert szerinte hangosak voltunk, különféle kalandokat eszeltünk ki és hasonlók. Szóval a történet olyan volt számomra, mint egy kellemes, meleg paplan, ismerősen borult rám, biztonságot nyújtott és otthon éreztem magam miatta. Azt hiszem, ez volt az, ami a leginkább bevonzott a történetbe, és ami miatt faltam az oldalakat.
Sok apró téma és kaland előkerül a könyvben, de a fő szál lényegében arról szólt, hogy a szomszédban élő Belvízi család tagjai miképpen keserítik meg a túlzott szigorral és különböző kitalált és eltúlzott dolgok miatti feljelentésekkel a Faragó család életét, csak hogy megszerezzék a lakásukat.
A Belvízi család testesíti meg azt, amitől minden lakótelepen élő ember fél: az olyan szomszédokat, akiknek az az életcéljuk, hogy a többi szomszédnak betartsanak és megkeserítsék a mindennapjaikat. Az apa valami nagykutya, aki azt hiszi, bármit megtehet. Kihasználja az alkalmazottait, szemétkedik a szomszédokkal, és meg akarja szerezni Faragóék lakását. A feleség tisztaságmániás úrinő, akinek baja van a zajjal, a gyerekek játékával, a háziállatokkal és konkrétan mindenbe beleköt, amibe csak tud. A kislányuk pedig egy elkényeztetett hercegnő, aki mindent megkap, amiről más gyerekek csak álmodnak.
Velük kell együtt élnie (és megküzdenie) a Faragó családnak. Apának, anyának, a naplóíró Lacinak, a legnagyobb testvérnek, Ferinek és a legkisebbnek, Picurkának. A helyzet nem könnyű, főképp azután, hogy egy kutya is családtaggá válik.
Laci igazi, hamisítatlan kissrác. Imádja a kalandokat, hatalmas fantáziája van, és még működik az igazságérzete. Mindig próbál jót tenni, még akkor is, ha épp bajba keveredik ezáltal. Imádtam a naplójának a stílusát, humoros és izgalmas volt. Neki köszönhetően olvasás közben ismét kisgyerekké váltam, aki együtt játszott, kalandozott a könyvbeli gyerekekkel. Alig vártam, hogy valamilyen módon jól helyre tegyék Belvíziéket, akiknek bár nem volt szupererejük, mégis a legirritálóbb "főgonoszok", akikkel eddig könyvben találkoztam. Ha valaki a gyerekek és állatok ellen van, azt alapvetően nem bírom.
Anyu nagyon szeret játékállatokat varrni, csak sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után az utcán, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hár csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni.
Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai.
Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek.
Nagyon cuki volt Picurka is (Laci mellett ő a kedvenc karakterem a könyvből), igazi belevaló kiscsaj, aki benne van a bátyja terveiben, kalandjaiban. Időnként persze sírós, hiszen még kicsike, de ha fontos dologról van szó, például a gonosz szomszédok legyőzéséről, akkor még a színészkedés is jól megy neki.
Kicsit féltem attól, hogy mivel a régi időkben játszódik a történet, az állatokhoz való hozzáállás majd más lesz és zavarni fog (valljuk be őszintén, akkoriban kevesebbet ért egy háziállat élete), de szerencsére a Faragó gyerekek szíve a helyén volt, még a levágni hozott tyúkot és kakast is kimenekítették a halálból. Szóval bár a történet régi, a 21. századi gyerekeknek is jó példát mutatnak benne.
Hogy tetszett a könyv?
Számomra ilyen a minőségi, gyerekeknek szóló regény. Humoros, kalandos, megmutatja a 21. századi gyerekeknek, hogy miképpen lehet klasszul eltölteni az időt a képernyő mögött ülésen kívül. A felnőtteknek pedig visszahozza kicsit a gyerekkort, nosztalgiával tölt el minket.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
7-8 éves kortól minden gyereknek, fiatalnak és felnőttnek, mert jól fognak szórakozni olvasás közben.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ebben a játékban Bálint Ágnes életével kapcsolatban teszünk fel nektek kérdéseket. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a megfelelő választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hol található a Bálint Ágnes Emlékház?
Állomáslista:
02. 27. Csak olvass!
02. 28. Csak olvass!
03. 02. Könyv és más
03. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 08. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése