~ Sárga könyves út ~

2022. április 13., szerda

David Mitchell: Felhőatlasz – Blogturné



David Mitchell ikonikus művében időn és téren keresztül egymásba fonódó sorsok, életutak történeteit követhetjük nyomon. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok mit gondolnak a Felhőatlaszról és a regény számos szereplőjéről. Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Helikon kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!


Miért választottam ezt a könyvet?

Évekkel ezelőtt láttam a könyv filmváltozatát, és már akkor úgy éreztem, el szeretném olvasni a regényt is, csakhogy nem lehetett már sehol kapni. Ezért csak vártam és vártam, hátha valamelyik kiadó újranyomja. Már fel is adtam a reményt, amikor jött a hír, hogy a Helikonnál újra megjelenik a Felhőatlasz. Azonnal le is csaptam a lehetőségre, és nagy örömömre, jobb későn, mint soha alapon elolvashattam a könyvet.


Véleményem a könyvről

A regény hat különböző, mégis egymással összefüggő történetet mutat be szimmetrikus formában kivitelezve. Az első és utolsó fejezetben egy Adam Ewing nevű férfi szemén át láthatjuk, milyen is a rabszolgaság, mennyire kegyetlen és kapzsi tud lenni az ember. Az ő egzotikus hajóútját követhetjük végig a naplóbejegyzéseinek hála, ami egyben az élet és halál határvonalán is végigvezeti őt.

A második és utolsó előtti fejezet főszereplője egy Robert Frobisher nevezetű zeneszerző, aki elszegődik egy híres, de megöregedett mester mellé segítőnek, ám végül rájön, hogy tehetségesebb, mint az, akinek dolgozik. Közben mindenféle családon belüli intrika, megcsalás, félreértés tárul a szemünk elé. Ami érdekes, hogy Robert talál a mestere könyvtárában egy naplót, amelyet Adam Ewing írt, vagyis ez a két sztori így kapcsolódik egymáshoz.

Nagyon izgatottan kezdtem bele az olvasásba, hiszen régóta vártam már ezt az élményt, és őszintén bevallom, ennél az első két fejezetnél kicsit megijedtem. Adam Ewing és Robert Frobisher történetszála nem kötött le annyira, amennyire szerettem volna. A sok leírás, felesleges gondolatkitérő között elvesztem, valamint a karaktereket sem tudtam igazán megkedvelni, Robert egyenesen unszimpatikus pasas volt számomra. Nagyon féltem tőle, hogy ez mégsem az én könyvem lesz, amikor is végül elérkeztem a harmadik fejezethez. Onnantól kezdve beszippantott a történet.

A harmadik és kilencedik rész egy Luisa Rey nevű fiatal újságírónőről szól, de ezúttal E/3-ban, több karakter szemszögéből ismerhetjük meg az ő történetét. Luisa Rey belekeveredik egy nagyon veszélyes nagyvállalat ügyeibe, ám újságíróként vállalja, hogy nem áll le a nyomozással, akár az életét is kockáztatja, hogy kiderítse az igazságot. Ez a fejezet izgalmas volt, tetszett a nyomozós szál, és annak ellenére fordulatosnak találtam, hogy a filmből nagyrészt már tudtam, mi fog történni. Luisa is szimpatikus karakter volt, aki miatt őszintén aggódtam, szóval gyorsan rájöttem, hogy mégis jól választottam könyvet. Ebben a részben Luisa Robert Frobisher Felhőatlasz című, ritkaságnak számító szerzeményét szeretné beszerezni, ezáltal kapcsolódik az előzményekhez a története.

A világon nagyon sok Alberto Grimaldi van, akik úgy tudják megakadályozni az alapos tájékozódást, hogy bizottságokat alapítanak, elködösítik az igazságot, és félretájékoztatnak, vagy megfélemlítik azokat, akik többet akarnak tudni. A tudatosságnak pedig úgy tudnak a legtöbbet ártani, hogy lezüllesztik az oktatást, tévécsatornákat vesznek maguknak vagy egyszerűen megvásárolják a leghíresebb írókat vagy magát a médiát. A média – és nem csak a Washington Post – az a terep, ahol a demokrácia ezt a polgárháborút meg tudja vívni.

Timothy Cavendish fejezeteinél, a negyediknél és a nyolcadiknál, ismét visszatérünk E/1-be, valamiféle önéletrajzi regényt olvashatunk tőle. Az idős férfi egy könyvkiadót vezet, amelynek egyik írója gyilkosságot követ el. Ezután a könyve fogy, mint a cukor, ám a gyilkos testvérei megfenyegetik Timothyt, hogy fizessen nekik a jogdíjból, vagy baja esik. Timothynak menekülnie kell, amihez a testvérétől kér segítséget, ám a férfi átveri őt, így végül egy öregek otthonában köt ki, ahonnan látszólag nincs menekvés. Ez a rész azért fogott meg, mert tökéletesen bemutatja az idős emberek kiszolgáltatottságát, amit sokan ki- és felhasználnak. Timothy egyébként szimpatikus öregúr, szóval végig együttéreztem vele és a barátaival. Nem mellesleg ő is kapcsolódik az előzményekhez, ugyanis kiadóként regénykézirat formájában megkapja Luisa Rey történetét.

Az ötödik és hetedik fejezet egy Szonmi~451 nevű klónrabszolga kihallgatása. Ez a rész a jövőben játszódik, és valóban kihallgatásformában íródott meg. A vallató kérdését mindig Szonmi válaszai követik. Nekem talán ezek a részek tetszettek a legjobban. Egyfelől, mert a rabszolgaság-szabadság kérdését ebben tudtam a leginkább átérezni. Másfelől, mert nagyon érdekes volt látni egy lehetséges jövőképet, ami elég sötét, de történetként mégis érdekes. Ezenkívül bár a könyv elég hűen követi a filmet, talán ez volt az a fejezet, ami a leginkább eltért a filmtől. Vagyis... nem is eltért, hanem inkább sokkal kifejtettebb volt, sokkal több mindent megtudhattam, megismerhettem belőle. Egyetlen dolog nagyon piszkálja a fantáziámat, kíváncsi lennék, mi történt Szonmi halála és a világpusztulás közötti időszakban, miképpen lett Szonmiból istenség, hogyan pusztult el végleg a világ. Vázlatosan kapunk erről infókat, de szerintem igazán izgalmas lenne részletesen kifejtve is.

Természetesen Szonmi története is kapcsolódik az előzőekhez. Ő, miután öntudatra ébredt, filmként megnézi a Tomothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai című régi filmet, ami nagy hatással van rá.

A Szonmiét követő fejezet, a hatodik, egyfajta közepe az egész műnek. Nincs is tükörpárja, mint a többi fejezetnek. A világvége utáni időkben a túlélő emberek különböző törzsekben élnek. Vannak köztük civilizáltabbak és vademberek is. Zakri egy erkölcsileg civilizált, de technikailag nem túl fejlett törzshöz tartozik, aminek Szonmi az istennője. Időskorában elmesélte élete történetét az unokájának, aki továbbmeséli azt nekünk. Imádtam ennek a résznek a különleges, egyedi nyelvezetét, ami tökéletesen passzolt a történethez és a karakterekhez. Nagyon lekötött az a belső vívódás is, amin Zakri ment keresztül. Ő egyfajta ördögi kísértést látott a rossz döntései, tettei és gondolatai mögött, pedig egyszerűen csak az esendő emberi oldala volt az, ami rossz dolgokat suttogott neki, és a lelkiismerete volt, ami megállította, hogy megtegye ezeket. Imádtam a fejezetben található metaforákat, imádtam a hiedelmeket. Szonmi fejezete után ez jött be a legjobban, és szintén nagyban eltért a filmváltozattól, vagyis adott számomra valami teljesen újat.

Bár az első két és az utolsó két fejezet nem igazán fogott meg, a könyv többi fejezetét hol nagyon szerettem, hol egyenesen imádtam. Nagyon klassz volt, ahogyan az író a látszólag teljesen különálló történeteket eggyé fűzte, mindig kíváncsian vártam, hogy vajon az egyik fejezet miként kapcsolódik a másikhoz, mert ez a filmben nem jött át teljesen. Örültem, hogy a könyv viszonylag hasonlított a filmre, mégis adott valami többet, valami mást, és így bár a fő cselekményvonalakat ismertem, mégsem unatkoztam.

– A Régiek maguknak csinálták a Összeomlást – válaszolta a bölcselőd.
Ennek nem vót se' füle, se' farka.
– De a Régieknek vót Tudása!
Jól emlékszem, amit válaszolt:
– Jaja, a Régiek Tudása legyőzte a betegségeket, a távolságot, a születést, és mindennapivá tette a csodát, de egy dolgot nem győzött le, a emberi szív mohóságát, jaja, a mohóságot a többre.
– Több mire? – kérdeztem. – A Régieknek mindene megvót.
– Ó, több holmi, több étel, gyorsabb gyors, könnyebb élet, több hatalom kellett nekik, jaja. A Kerek Világ hatalmas, de mégsem vót elég nagy a mohóságnak, ami miatt a Régiek kettészakították az eget, felforralták a tengert, nem természeti atomokkal megmérgezték a földet, torzmagokkal trükköztek, hogy új himlőbetegség terjedt, és torzbaboák születtek. A vége felé a országok szétestek, a Civ'lizácijós Kor összeomlott, kivéve néhány zugot's'foltocskát itt-ott, ahol megmaradt lángok pislákolnak.

Nagyon fontos erkölcsi dilemmák, gondolatok kerültek elő a történetben, amik elgondolkoztattak. A szabadság-rabszolgaság kérdése többször is előbukkant, de ez csak egy a sok közül. Luisa Reynek köszönhetően például az újságíró-etikáról is elmélkedhetünk, és arról, hogy vajon a saját életünk fontosabb-e, mint az igazság és mások élete. Timothy az időskori kiszolgáltatottságot mutatja be nekünk. Adam Ewingtól megtanulhatjuk, hogy jól meg kell válogatni, kiben bízik az ember, mert aki látszólag kedvesnek tűnik, az lehet maga az ördög, aki pedig másnak és ijesztőnek, az megmentheti az életünket. A fogyasztói társadalom és kapitalizmus negatívumait is szépen felvázolja a regény mind Luisa Rey fejezetében a nagyvállalat hozzáállása által (a pénz az isten, olyannyira, hogy emberéleteket is feláldoznak érte), mind Szonmi világának működésében.


Hogy tetszett a regény?

Nagyon összetett, sok és mély mondanivalóval rendelkező könyvről van szó, aminek szerintem minden szavát pontosan, mérnöki precizitással megtervezte az író. Erre utal a tükörformájú fejezetfelépítés, az, ahogyan a látszólag teljesen különálló történeteket mégis egybefűzte, valamint a különböző korok és világok sajátos és egyedi nyelvezete is. Bár Adam és Robert fejezetét nem élveztem annyira, mégis valamiféle mesterműnek látom ezt a regényt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik élvezni tudnak egy nagyon összetett, nagyon mély, nagyon részletes történetet, amely lényegében sok kisebb történetből áll össze.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Felhőatlasz írójának, David Mitchellnek már három magyarul is megjelent műve van. A feladatotok kitalálni, hogy az egyes állomásokon melyik regényéből idéztünk. (Csak a rafflecopter közelében elhelyezett idézetek érnek!)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Idézet a játékhoz:

Az egyik pillanatban a válladon viszed ezt az imádni való kis tökmagot, a másikban már el is ment, és rádöbbensz arra, amit végig sejtettél: akármennyire szereted, a saját gyereked csak kölcsönben van nálad.


Állomáslista:

04. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 16. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése