Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, sajnos ez a sorozat utolsó könyve, így mindenképpen el akartam olvasni, hogy lezárjam magamban a történetet. Nem tudom, hogy Böszörményi valóban ezt szánta-e a Lúzer Rádió-sorozat végének, vagy sem, de szerencsére kerek egész lett a sztori, úgyhogy akár tudatos utolsó kötetnek is megfelel ez a rész.
Véleményem a könyvről
Mark élete elég zűrzavarossá válik. Az anyja bekattan, és valami lelki gurus nőcit költöztet a lakásukba, hogy a családját "normálissá" változtassa. A legrosszabb az, hogy Mark még Slambuchoz sem fordulhat tanácsért, mert a barátja furcsa módon állandóan lerázza és kerüli őt, Marknak pedig fogalma sincs róla, hogy miért.
Ez a könyv számomra olyan volt, mintha két különálló történet került volna egy kötetbe. Az egyik fele valóban a Szívzűr-hadműveletről szólt, vagyis egyfelől Slambuc száláról, amelyben Markék kiderítik, miért kerüli őket mostanság a srác, milyen bajba keveredett, és megpróbálják kimenteni belőle. Másfelől Mamaguru uralmának megszüntetéséről szintén egy szívzűrös módon. A könyv másik felében viszont már Pet próbálja megmenteni a karácsonyt. Mivel Bencus családjának kevés a pénze, Pet kitalálja, hogy tartsanak egy nagy lakótelepi közös karácsonyt, vegyenek egy közös fát az udvarra, és ünnepeljenek együtt. Ám ez az ötlet nem mindenkinek tetszik, sok akadályt kell legyőznie Petnek és a segítőinek, hogy boldog legyen a szenteste.
A szívzűrös történetrészben egyfelől jókat röhögtem Mamaguru hülyeségein, és azon, hogy a Kukec család hogyan szenved ezektől. Másfelől sajnáltam őket, mert ha megzizzen, akit szeretünk (ebben az esetben a Kukec anyuka), nagyon nehéz megmondani neki, hogy amit csinál, az totál hülyeség. Mamaguru karakterét érdekesnek tartottam, mert sokáig nem tudtam hová tenni őt. Egy gonosz csaló, aki csak kihasznál másokat, és kiszedi a pénzt a lelkileg egyébként sem toppon lévő szerencsétlenekből? Vagy valóban hisz abban, amit csinál, jót akar, csak szimplán ő is zizi? Voltak olyan jelenetek, amikben nagyon nem kedveltem, aztán olyanok is, amiknél azt éreztem, hogy mégsem rossz ember, szóval összességében egészen összetett karakter lett.
A nyomozós szál is ismét kalandos és érdekes lett. Kíváncsi voltam, hogy mibe is keveredett Slambuc, aztán amikor nagyrészt kiderült, miért tűnt el a barátai elől, már arra voltam kíváncsi, mennyire keveredett bele az adott bűntényekbe. Vajon ő is bűnös, vagy csak átverték? Örültem, hogy Mark igazi barát, nem mond le Slambucról még akkor sem, amikor az bunkón viselkedik. Megérti, hogy miért teszi, és így is segíteni akar neki. Persze Slambucról gondolhatnánk, hogy nem érdemli meg, mert nem jó barát, de mentségére szóljon, hogy sok könyvön át bizonyította már az ellenkezőjét, és hát a tinédzserhormonok meg a szerelem a jó srácok fejét is átmoshatja időlegesen.
A karácsonyi kalamajka pedig egyszerre volt vicces és megható. Imádtam, hogy Pet és Tircsi milyen lelkesek, és milyen lelkesen vonják be a többieket is (önként vagy ráhatással) az előkészületekbe. Sikerült igazi karácsonyi hangulatot teremteni a könyv második felében, mert tele voltak a kalandok szeretettel, összetartással. Jó volt látni, hogy egy lakóközösség ennyire összetarthat.
A faszerző eksön azonban egyelőre csúfos kudarcot vallott, ma délután ugyanis a fent nevezett különítmény hiába járt végig legalább tucatnyi, a környék terein, parkolóiban, plázák előtti csilivili placcain dekkoló árust, még csak egy nyamvadt ágacskát sem tudtak lekarmolni tőlük.– Azok odakinn mind hülyemajomfenekek! – dühöngött Pet.– Mégis miért? – zöttyentem le mellé az ágyára, ami akkor épp duzzogóbarlangként üzemelt, vagyis plüssök serege árasztotta el.– Pénzet akarnak a fáért! – tört ki a felháborodás pukkancs kis tesómból. – Hiába mondtam nekik, hogy közös karácsonylást kell csinálnunk, mert a Bencusék vastalanok, az Őszikékes nénik és bácsik meg egészen aprócska kisnyugdíjasok, az a sok fakupec popófej csak bornyúzta az új kaput.– Bámult, mint bornyú az új kapura – javítottam ki.– Ne piszkálják te is engemet, Majcsika, mer' úgy jársz, mint az az irigy, fát árulós lóbéka, aki még holnap is sántítani fog attól a mérgességtől, ami az én lábamból az ő bokájába költözött!
Örültem, hogy a könyv végére minden karakter szálát sikerült valamiképpen lezárni. Monyó változásával kapcsolatban csak azt sajnáltam, hogy nem derült ki, Halálvicsor is képes a változásra, de hát ez van, nem lehet a történetekben sem minden szerelmi szál tündérmese, néha kell a realizmus is. Monyó viszont jól elintézte a dolgokat, örülök, hogy mindig minden helyzetben vállalja önmagát, és nem érdekli, hogy mások mit szólnak hozzá.
A történet vége azért egy kicsikét szomorú. Egyfelől, mert Markék élete nagy fordulatot vesz, ami egyszerre jó és rossz, másfelől, mert tudom, hogy ez volt az utolsó kalandjuk. A Lúzer Rádió adása véget ért, és a család számára új élet kezdődik. Én meg csak szimplán örülök, hogy végigolvashattam ezt a könyvsorozatot, mert nagyon jó szórakozás volt.
Hogy tetszett a könyv?
Nagyon szerettem, és nagyon szomorú vagyok, amiért véget ért a történet, és nem lesz már új Lúzer Rádió-kaland, amire várhatok. Humoros, izgalmas volt. Imádtam, azt a családi és közösségi szeretetet és összetartást, ami a Kukec családot, a barátaikat és szomszédaikat jellemezte, és tetszett a karikatúraszerű, mégis reális társadalmi kritika, ami újra és újra előkerült az oldalakon.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne jól szórakozni, kikapcsolódni, nagyokat nevetni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése