Az Úrilányok nem gyilkolnak-sorozat első részében megismerkedhetünk a Wells és Wong Nyomozóiroda szenzációs hőseivel, akik könnyen belopják magukat a szívünkbe. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul és ha bloggereinkkel tartotok, s együtt nyomoztok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!
Miért választottam ezt a könyvet?
Több klassz ifjúsági krimiregényt is olvastam már, és általában nagyon jól szórakoztam rajtuk, időnként jobban, mint a felnőtteknek szóló krimiken. Szóval a fülszöveg alapján azt reméltem, hogy ez a történet is jó lesz kikapcsolódásként. Az csak pluszösztönzés volt, hogy ezekkel a kékkel festett oldalakkal nagyon klasszul néz ki a kötet.
Véleményem a könyvről
A sztori 1934-ben játszódik, a Deepdean Leányiskolában, ahol a 13 éves Hazel Wong egy este rátalál a tornateremben az egyik tanítóra, Miss Bellre. Holtan. Segítséget hív, de mire visszamegy a többiekkel, a holttest már eltűnt, másnap pedig arról tájékoztatják a lányokat, hogy Miss Bell felmondott, és elhagyta az iskolát. Hazel és a barátnője, Daisy korábban játékból alapított nyomozóirodájának így valódi ügye akad. A két lány elhatározza, kiderítik, ki gyilkolta meg a tanárukat.
A történteket Hazel szemszögéből ismerhetjük meg, méghozzá úgy, hogy a lány leír mindent egy nyomozati esetnaplóba. Így nemcsak az eseményeket követhetjük nyomon, hanem a lányok gondolatait, felvetéseit, elméleteit, a gyanúsítottak listáját, különböző pletykákat és valós nyomokat is megismerhetünk, mivel Hazel gyönyörűen összeszed maguknak és nekünk is mindent.
Először is nagyon érdekes volt a két főszereplő karakter és az egymáshoz való viszonyuk. Hazel Wong kínai származású, az apja küldte el őt tanulni a távoli lányiskolába, ahol eleinte kívülállónak érezte magát. Kitűnő tanuló volt, pedáns, olyan igazi jó kislány, a többieknek viszont csak egy furcsa idegen. A lányok, főképp Daisy nem viselkedtek vele túl szépen. Aztán elkezdett direkt hasonulni hozzájuk, elkezdte megjátszani, hogy nem az, aki, pont úgy, ahogyan Daisyn is észrevette. Ennek köszönhetően barátkoztak össze végül, mert Daisy tiszteli azt, aki igazán intelligens egy ilyen színjátékhoz, és ezáltal majdnem felér hozzá. Persze Daisynél ez a tisztelet annyit jelent, hogy Hazel csatlakozhatott hozzá valamiféle csatlósként.
– Úgy érted, hogy meggyilkolták?– Igen! – bólintott Daisy. – Csak azt ne mondd, hogy még nem jutott eszedbe! Ó, Hazel, hogy ez milyen izgalmas! Egy igazi gyilkos van Deepdeanben! Persze mindig megvan az esélye annak, hogy lyukra futok. Az is lehet, hogy csak rossz pillanatban értél oda, és félreértettél valamit...– Nem hinném – tiltakoztam bosszúsan.– Vagy egyszerűen csak elkerültük a felmentő sereget. Hát... Ha így van, és nagyon remélem, hogy nem, akkor tudni fogjuk, amint beérünk holnap reggel. Elterjed a suliban, akár a mumpsz.– De mi van, ha nem? – kérdeztem, habár valójában tudtam a választ.– Ha mégsem – vigyorgott rám az ágyon pattogva Daisy –, akkor a Nyomozóirodánknak megvan az eddigi legjobb esete.
Daisy karakteréről nekem azonnal a Hazug csajok társaságából Alison jutott eszembe. Hideg, önző, tökéletesnek akar látszani, valamiféle szerepet játszik mindig, és a barátai addig a barátai (jobban mondva inkább csatlósai), amíg azt csinálják, amit elvár tőlük. Közben viszont mégsem tudja igazán utálni az ember, mert valahogy érezzük, hogy valahol mélyen van benne valami több, csak történt valami (a neveltetése vagy valami pluszesemény), ami megakadályozza abban, hogy valóban jó ember legyen. Mondjuk, az elég ijesztő volt benne, hogy konkrétan élvezte, hogy gyilkosság történt, valamiféle szórakozásnak, kihívásnak fogta fel a nyomozást, és szinte félelem nélkül kutatott egy gyilkos után.
Érdekes volt a két lány közötti dinamikát szemlélni. Hazel pontosan érzi, hogy Daisy nem úgy viselkedik vele, ahogyan azt egy barátnak kéne, mégsem képes otthagyni őt. Kötődik hozzá, megbocsát neki újra és újra. Szerintem klassz, hogy bár ez egy krimiregény, valós tinédzserproblémával is foglalkozik: a rossz, mérgező barátságokkal. Nem tudom, mi lesz a sorozat többi kötetében, de remélem, hogy végigviszi az író ezt a szálat vagy addig, hogy Daisy végül megnyílik és megváltozik, vagy addig, hogy Hazel elég erős lesz kilépni ebből a bántalmazó és elnyomó "baráti" kapcsolatból.
Az is jó ötlet volt, hogy nem a jelenben játszódik a történet, hanem a 20. század elején. Egyfelől érdekes volt bepillantást nyerni az adott korba, abba, miként működött akkoriban egy leányiskola. Másfelől ez lehetőséget adott arra, hogy a lányok és később a rendőrség valóban csak az intelligenciájukra, emberismeretükre alapozva nyomozzon, ne pedig a modern technika segítségével (amivel sokkal egyszerűbben és gyorsabban meg lehetne oldani egy bűntényt).
A nyomozós szálra nagyon kíváncsi voltam, mert ifjúsági krimi esetében nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nem lehet egy sztori túl vérengzős és ijesztő, de nem lehet elbagatellizálni, rózsaszín felhőbe burkolni sem egy bűnesetet. Szerencsére Stevens pontosan tudta ezt, a gyilkosság és a helyzet épp elég ijesztő ahhoz, hogy úgy érezzük, valódi tétje van a lányok nyomozásának, de közben mégis az ifjúsági regény határain belül maradt félelemkeltés szempontjából.
Mindig tartok attól a krimik esetében, hogy jól kezdődnek, aztán a végük teljesen logikátlanná válik. Itt is megvolt a klassz kezdet, érdekes bűnügy, épp elég gyanúsított (sem túl kevés, sem túl sok), izgalmas nyomozás, apró nyomok, vagyis azonnal beindult az agyam, próbáltam rájönni, ki lehetett a tettes, és miért gyilkolt. Nagyon élveztem végig a nyomozást, mert az író pont jól adagolta az infókat és bűnjeleket. Egyetlen pillanatig sem hagyott unatkozni. És szerencsére a krimiszál végét sem rontotta el. A tettes személye és motivációja teljesen logikus (legalábbis abban a korban, amikor a történet játszódik).
Hogy tetszett a könyv?
Igazi élvezettel olvastam végig, beindította az agyamat a nyomozós szál, örültem, hogy csavaros volt, de végig teljesen logikus. Emellett tetszett a Hazel–Daisy kapcsolat dinamikája, a bántalmazó barátság témájának nagyon jól kidolgozott szála. Nagyon kíváncsian várom a folytatást.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden krimirajongónak, legyen fiatal vagy fiatal lelkű felnőtt.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Fülszöveg a játékhoz:
Ám ezúttal komoly a dolog (bár most sem hiányzik a humor…), egy politikai merénylet leendő áldozatát kell megvédeni, elrejteni. A kalandokra éhes gyerekek és kissé flúgos felnőtt barátaik mindenre kaphatók.
Állomáslista:
08. 22. Olvasónapló
08. 24. Csak olvass!
08. 26. Könyvvilág
08. 28. Spirit Bliss Sárga Könyves út
08. 30. Zakkant olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése