~ Sárga könyves út ~

2022. augusztus 5., péntek

Gimesi Dóra: Emma csöndje – Blogturné



Gimesi Dóra legújabb könyvével a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A történet főszereplője Emma, egy igazán csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Borzasztóan megviselik a különböző éles hangok és zajok, különösen az iskolában. Az egyetlen hely, ahol igazán jól érzi magát, az az akvárium, ahol tengerbiológus szülei dolgoznak. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emma történetét és kedves kis tengeri barátait és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem az érzékenyítő könyveket, amik különleges kisgyerekekről szólnak, akik valamiért nehezen tudnak beilleszkedni a többiek közé, vagy éppen mások nem fogadják be őket. Sok hasonló témájú mesekönyvet olvastam már, mindegyik más és más problémáról szólt, mégis mindegyik aranyos, megható és tanulságos volt. Azt reméltem, hogy ez a mese is ilyen lesz.


Véleményem a könyvről

A történet Emmáról szól, aki többféle szempontból is más, mint a többi gyerek. Egyfelől nagyon érzékeny a hangokra, másfelől nehezen szólal meg mások előtt. A kortársai helyett az állatokkal jön ki inkább, képes megérteni őket, és jól érzi magát a társaságukban. A szülei egy akvárium állatkórházában dolgoznak, ahol Emma minden egyes élőlényt jól ismer. Egy nap egy furcsa, mentett kardszárnyú delfin érkezik hozzájuk, aki nem hajlandó szóba állni a többi állattal, elmenekül előlük, ha a közelébe úsznak. A többi állat azt hiszi, fennhordja az orrát, de Emma rájön, hogy teljesen más a helyzet. Segítenie kéne a delfinen, de ahhoz le kell győznie a saját félelmeit.

A könyv kemény borítós, kocka alakú, a belső lapok vastagabbak, úgyhogy kisgyerekek kezébe való kötet, mert elég tartós. Az illusztráció mind a borítón, mind a lapokon nagyon aranyos annak ellenére, hogy a rajzok stílusa számomra túl egyszerű és az illusztrátor túl szabályos formákkal dolgozik (a fej túl kerek, az orr túl hengeralakú stb.).

Szerintem pont jó a szöveg és a képek aránya, rengeteg rajz van az oldalakon, de a történetet sem hanyagolja el az író. Sok mesekönyvben alig van valami szöveg (egy oldalon 2-3 sor), és a stílusa, nyelvezete is túl egyszerű, itt viszont nincsen lebutítva a szöveg, és mennyiségre nem túl kevés, de nem is túl sok egy gyereknek.

Emmával nagyon együtt tudtam érezni. Bár én a hangokra nem vagyok érzékeny, ugyanúgy feszengtem gyerekként a többiek között, mint ő. Mostanra ez az érzés valamelyest csökkent, de még mindig nem szűnt meg teljesen. Szóval érthető számomra, hogy miért volt szívesebben az állatokkal az akváriumban, mint az iskolában.

Az egyelőre bizonytalan szó. Azt jelenti: most még nem, talán később, de az is lehet, hogy hamarosan. És nem lehet tudni, mikor van az a később vagy az a hamarosan. Olyan, mint a senki földje két ország között. Mint az amőbák sejtfala a mikroszkóp alatt. Mint a vihar előtti csend.
Egy hete, két napja és tizenkét órája egyelőre nem járok iskolába. A mama minden este megkérdezi, hogy megyünk-e holnap, és én néha tényleg menni akarok, de reggelre mindig beteg leszek valamitől. Vagy a hasam fáj, vagy a torkom, vagy a fejem. Így aztán nem megyünk. Egyelőre.

A történetet E/1-ben olvashatjuk Emma szemszögéből, így ténylegesen beleláthatunk a gondolataiba, érzéseibe, és még jobban megérthetjük őt. Bemutatja a saját szemszögéből az osztályát, mesél a velük és az általuk kiadott hangokkal kapcsolatos szorongásairól, az állatokhoz való kötődéséről, a félelmeiről. Beszélget az állatokkal, de hogy ténylegesen vagy csak a fantáziájának köszönhetően, azt minden olvasó eldönti maga. Én igazából ezt úgy képzeltem, hogy valójában csak a fantáziája hatalmas, és elképzeli, mit mondanának neki és egymásnak a különböző állatok. De a gyerekolvasók hihetik azt is, hogy valóban beszélget az akváriumban lakókkal.

Az állatok és Emma közötti beszélgetések egyfelől aranyosak és néhol viccesek voltak, másfelől sok tudományos tény is elhangzik bennük. Ezek egyáltalán nem szájbarágósak, hanem pont úgy vannak elmesélve, tálalva, hogy a gyerekek számára érdekes legyen és megragadjon a fejükben. Szóval sokat tanulhatnak a fiatal olvasók az állatokról, főképp a vízi állatokról ebből a könyvből úgy, hogy közben jól szórakoznak.

A kardszárnyú delfinről szóló szál nagyon tetszett. Nagyon klasszul kitalálta az író, hogy mi is a kis delfin "titka", miért viselkedik úgy, ahogy. Őszintén bevallom, én szimplán azt hittem, hogy magának való, eszembe sem jutott az, ami végül kiderült róla. Pedig teljesen logikus volt. Igazán jó tanulságot nyújt ez a szál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt: nem szabad elsőre ítélkezni mások felett. Akkor sem, ha épp nem úgy viselkednek, ahogyan azt mi elvárnánk. Mert nem biztos, hogy szimplán bunkók, tiszteletlenek, beképzeltek, gonoszak, lehet, hogy valami más van a háttérben. Valami súlyos lelki vagy fizikai ok. Sosem lehet tudni, mi jár a másik fejében, mit érez. Könnyű ítélkezni mások felett, sokkal könnyebb, mint mélyebbre ásni és utánajárni a valóságnak. Emma szerencsére időben rájön erre, és így segíteni tud a delfinnek.

A könyvben megjelennek a sajnos nagyon is reálisan megfestett 21. századi emberek, akiknek fontosabb egy szelfi egy sérült állattal, minthogy az gyors segítséget kaphasson, és eldobálják a tengerparton a szemetüket.

Emma szüleinek hozzáállása viszont nagyon tetszik. Egyfelől arra tették fel az életüket, hogy az állatoknak segítsenek. Másfelől nagyon jól állnak Emma problémájához. Nem szidják meg, nem kényszerítik rá olyasmire, amitől fél, amit nem akar, hanem mellette állnak. Amikor arra van szükség, akkor pedig hagynak neki időt, hogy feldolgozza az érzéseit. Amikor akaratán kívül sérülést okoz félelmében az egyik osztálytársának, akkor sem viselkednek úgy vele, mintha rossz gyerek lenne, hanem elmagyarázzák neki, hogy mit tett, segítséget, támogatást és szeretetet nyújtanak neki. Hiszen csak így értheti meg, hogy soha többé nem szabad úgy viselkednie, ahogyan tette, akkor sem, ha épp megijed. Ha csak kiabálnának vele, megbüntetnék, ahogyan sajnos a szülők jó része tenné ösztönből, az csak rontana a helyzeten. Szóval szerintem nagyon jó szülők, és bár minden gyereknek ilyenek jutnának.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon édes könyv volt, sokat mosolyogtam rajta, és kétszer még könnyeztem is kicsikét. Tetszett a humora, az, hogy szórakoztatás közben észrevétlenül tanítja az olvasókat. És nagyon tetszett a mondanivalója, tanulsága.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek, mert nagyon fogják élvezni és szeretni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ebben a játékban a különböző tengeri állatokra fogunk koncentrálni. Minden állomáson elrejtettük, egy a könyvben is szereplő állat nevét. Nektek nincs más dolgotok, mint az adott bejegyzésben megkeresni az általunk kiemelt betűket és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állat nevét tudjátok kirakni az adott betűkből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

07. 30. Csak olvass!
08. 02. Könyv és más
08. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 08. KönyvParfé

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése