Az Agave Kiadó és Christopher Buehlman jóvoltából 2022-ben izgalmas kalandra indulhatunk a fekete nyelvű tolvajjal és barátaival, hogy megtaláljuk az eltűnt királynőt, aki megmentheti a világot. Ezúttal három bloggerünk vesz részt az izgalmakban, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
A vélemények alapján, amiket a könyvről olvastam, egyedi, szókimondó (néhol trágár) történetet vártam, ami ezernyi kalandot és jó szórakozást ígért.
Véleményem a könyvről
Először is, engem úgy neveltek, hogy nem beszélünk csúnyán, ezért kicsit féltem attól, vajon milyen lesz a könyv nyelvezete, nem lesz-e túl sok számomra. Nos, meg kell nyugtatnom a hozzám hasonló neveltetésű embereket, nyugodtan kézbe vehetik a regényt, mert szerintem egyáltalán nem olyan durván trágár, mint azt hangoztatják. Sőt! Valódi trágár szavak szinte nincsenek is benne, főképp az adott világ kitalált nyelvének trágárságai hangzanak el a karakterek szájából, amik az olvasónak szimplán hablatynak tűnnek, nem pedig csúnya beszédnek. Vagyis én nagyon durva nyelvezetre számítottam előzetesen, de végül egyáltalán nem éreztem valóban trágárnak a szöveget, szerintem ugyanolyan volt, mint bármelyik másik felnőtteknek szóló fantasy nyelvezete (a Trónok harca nyelvezete pl. milliószor trágárabb, és ott valódi, érthető trágárságokat mondanak).
– Értesz a mágiához? – kérdezte.– Nem sokat.– Én is értek hozzá egy keveset. Ugyancsak nem sokat.– Nem hittem, hogy a seggedből húztad elő a madarat.Galva ivott egy korty bort, és komolyan rám nézett.– Az nagyon sötét mágia lenne – mondtam.
A történet egy Kinch nevű tolvaj srácról szól, aki tartozik a Szedők Céhének azért, mert kitanították őt tolvajnak. Hogy a tartozását leróhassa, a céh feladatot ad neki, utastársként kell szegődnie egy Galva nevű lovag (aki nő, és tökre tetszik, hogy mégsem lovagnőnek hívják, vagy ilyesmi, csak szimplán lovagnak) mellé. Hogy miért, azt nem árulják el neki. Galvával és az időközben hozzájuk csatlakozott társaikkal ezernyi kalandon mennek át, többek között krakennel, goblinokkal és óriásokkal harcolnak, hogy végül megtalálják azt a személyt, aki elvileg megmentheti a birodalmat.
Lényegében ez egy fantasy kalandregény. A hangsúly azon van, hogy Kinch és a többiek mennek a céljuk felé, és közben ezerféle veszedelmet győznek le. Az biztos, hogy unatkozni nem lehet olvasás közben, mert néhány fejezetenként mindig történik valami, amin izgulhat az ember. Ez a kalandosság volt elsősorban az, ami a könyv elé szegezett.
Őszintén szólva nagy erkölcsi tanulságokat nem igazán találtam a történetben, és arra sem sikerült rájönnöm egyelőre, hogy mi az igazi cél. Persze tudom, a céh rossz, a királynő jó, ezért meg kell keresni, és... Na igen, szóval, hogy mit kell tenni ezután, hogyan teszi jobbá a világot a királynő, az számomra homályos.
Szóval igen, nagyon izgalmas ez a történet, mert állandóan történik benne valami veszélyes, kalandos. Folyton izgulhatunk a karakterekért, és ez fenntartja a figyelmünket. De a háttér, a fő motivációk, a különböző lények közötti kapcsolatok (legyenek ezek barátiak vagy ellenségesek) nem lettek precízen kidolgozva. Megtudunk egy-két dolgot ezekről, de nekem nem volt elég. Főképp azért, mert az alap tényleg izgalmas lett, ezért vártam, hogy a felszín alatti rész is kibontakozzon végül. Sorozat esetében azt mondanám, hogy nem baj, hogy nem tudtunk meg az első részből mindent, legalább lesznek érdekes dolgok a folytatásban is, de ha ez valóban nem egy sorozat (sehol nem láttam jelzést arra nézve, hogy ez csak egy sorozat első része lenne), akkor nincs, ami a lyukakat befoltozza.
Azt érdekesnek találtam, hogy a könyv során végig homályos volt, ki is a főgonosz. Először azt hittem, hogy a goblinok, akikkel háborúztak az emberek, de most valamiféle törékeny békében élnek egymás mellett (amit titokban mindkét fél áthág itt-ott). Aztán azt gondoltam, hogy az óriások, akik megtámadták az emberi világot. Végül ott volt a céh, ami még több pénzre, még több hatalomra vágyott.
Szomorú nap lesz, amikor egy boszorkánymester vájkálni kezd a közemberek gondolatai között valami sértődékeny herceg vagy király kedvéért. Azon a napon fellázadnak majd, akiknek kérges a kezük, mert az ember csak addig hajlandó sötét bányában gürcölni, amíg napfényes mezőkről álmodhat, és csak akkor hajt térdet egy zsarnok előtt, ha titokban elvághatja a zsarnok torkát lehajtott feje magánszínházában.
Ami nagyon tetszett a sztoriban, azok a női karakterek és az, ahogyan a történet a nőkhöz áll. Vannak benne kemény harcosok, és vannak nőies, csábító boszorkányok, óriásnő és bérgyilkos. Szóval a nők ezer arcát láthatjuk a sztoriban, és azt is, hogy bizony, felérnek a férfiakhoz mindenben. Az izgalmas kalandok mellett számomra ez a regény másik nagy erőssége. Nőként jó volt olvasni ezekről a sokszínű nőkről, akik megmutatták, hogy bátrak, okosak, erősek és magabiztosak.
Norrigal karaktere volt a legérdekesebb talán a történetben. Egyfelől azért, mert a sztori elején azt hittem, hogy majd Kinch és Galva között alakul ki valamiféle romantikus szál, aztán megjelent Norrigal és teljesen felborította ezt az elméletemet. Nagyon érdekes párost alkottak Kinch-csel, mert nem volt meg a kapcsolatukban a szokásos férfi-női felállás. Mármint Kinch nem volt Norrigal ura és parancsolója, és Norrigal nem volt Kinch szépséges kiegészítője. Közösen megegyeztek valamiben, mindkettejükre vonatkozó szabályokat hoztak, és egyenlő félként kezelték egymást a kapcsolatukban. Ez tetszett.
Akaratlanul is elképzeltem Norrigalt, ahogy a melléhez tart egy kis prücsköt – az én kis prücskömet –, és így beszél hozzá, a szemem pedig kipattant a sötétben. Mindig színtiszta rettegéssel gondoltam arra, hogy egyszer felcsinálok valakit, erre most szeretetteljesen tűnődtem saját végeérhetetlen rabszolgaságomról.– A Kurvalábú Rókára, mi a franc bajom van? – motyogtam a sötétben.– Tessék? – suttogta Norrigal.– Semmi, dajkáld a macskát.– Mi?– Mármint simogasd. Azt szereti.– Bolond vagy – közölte, majd elcsendesült.
A másik, ami miatt érdekes volt Norrigal karaktere lényegében egy, a könyv végén kiderülő titok. Elég bizarr titok, de egyben érdekes és vicces is. Ezt persze nem árulhatom el nektek, majd megtudjátok, ha elolvastátok a könyvet.
Hogy tetszett a könyv?
A kalandszál része volt a legnagyobb erőssége, ettől lett izgalmas és letehetetlen. A háttérvilágot kicsit jobban át kellett volna gondolni, ahogyan a különböző emberek és lények egymáshoz való kapcsolatát és motivációit is. Nekem hiányzott a tudás, hogy vajon miért is kell megtalálni a királynőt, mit tud ő tenni azért, hogy a világ jobbá válhasson. Még reménykedem benne, hogy egyszer csak kiderül, lesz folytatása a regénynek, mert az alap nagyon jó, csak hiányérzet maradt bennem az utolsó oldal után.
Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki kedveli a kalandos, pörgős, izgalmas fantasyregényeket, amelyekben szinte mindig történik valami érdekes a szereplőkkel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban olyan könyvek címét kell kitalálnotok, amelyekben a főszereplők szintén kalandos vándorlás során próbálják elérni a céljukat, akárcsak Kinch és a barátai. A feladatotok annyi, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszövegrészlet a játékhoz:
(...) a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündék, féltündék, az ősi Nyugatfölde erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdőtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus vezetésével végül győzelmet arassanak.
Állomáslista:
09. 10. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 12. Utószó
09. 14. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése