Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a sorozat előző négy része is nagyon tetszett, ezért nem volt kétséges, hogy mindenképpen el akarom olvasni majd a legutolsó részt is, hogy tudjam, hogyan végződnek Alexia és a többiek kalandjai.
Véleményem a könyvről
Először is egy kicsikét sajnálom, hogy a sorozat utolsó részéhez csak puha borítós kiadás készült. A korábbi részek mind kemény borítóval vannak meg, ezért örültem volna, ha az utolsó részt is van esélyem úgy beszerezni. Kicsit kár, hogy pont az utolsó résznél döntött másképp a kiadó. De persze elsősorban a tartalom számít, szóval örülök, hogy egyáltalán megjelenhetett a sorozat zárókötete.
A történet egy kicsivel az előző kötet vége utáni időkben játszódik. Prudence totyogóskorba lépett, így igazi kaland mellette az élet. Állandóan gubancot csinál a képességével, megszökik, kicsit akaratos is, de nagyon okos és igazán cuki gyerkőc. A fő kalamajkát azonban nem ő okozza ezúttal. Ismét előkerülnek az Alexia apjával és a múmiákkal kapcsolatos rejtélyek, valamint az alexandriai boly vámpír királynője (a legöregebb vámpír a világon) is kötelezően elfogadható "meghívást" intéz Alexia és a lánya felé, mert látni akarja a különleges gyermeket.
Először is, Prudence karaktere nagyon aranyos lett. Jókat kuncogtam, valahányszor valami "bajt" okozott a szüleinek, a nevelőapjának vagy valaki másnak. Érdekes volt, hogy a karakterekkel együtt fedezhettük fel a képessége működését, határait. Az pedig kifejezetten kíváncsivá tett, hogy miért mondja Prudence állandóan a "nem" szót olyan határozottan. Annyiszor mondta és olyan furcsa helyzetekben, hogy biztosra vettem, nem egyszerű gyermeki ellenkezésről van szó, hanem valamit mondani, jelezni akar a kislány Alexiának ezzel.
Örültem, hogy megint világot járhatunk Alexiáékkal. A skóciai utat is nagyon szerettem, egy egyiptomi "kirándulás" is izgalmas lehetőségnek tűnt. Főképp, hogy Alexia megint vitte magával a fél pereputtyot (a férjét, a lányát, Ivyt és a családját, valamint a színtársulatuk néhány tagját és Madame Lefouxot), vagyis jó nagy kavarodásra, izgalmas kalandokra számítottam.
Meg is kaptam az elvártakat, mindig történt valami izgalmas, ami miatt aggódhattam, amire kíváncsi lehettem. Azt már az elején is sejtettem, hogy ki a "gyilkos", bár azt nem tudtam, hogy miért tette. Arról viszont fogalmam sem volt, miként áll össze a kép végül Alexia apjával kapcsolatban. Ahogyan az is érdekes rejtély volt, hogy vajon ki akarta elrabolni Prudence-t, és miért.
Ivy szálának lezárása igazán izgalmasra sikeredett. Szerintem simán lehetne egy spin-off sorozatot írni arról, miként is boldogul majd Ivy és a családja az új helyzetben. Vicces sztori lenne.
Lyall és Biffy szálát is nagyon szerettem. Biffy a kezdetektől az egyik kedvenc karakterem volt, mert nagyon cuki. Amikor vámpír helyett vérfarkassá változott át, és emiatt el kellett szakadnia Lord Akeldamától, nagyon sajnáltam, és féltem, hogy nem tud majd beilleszkedni a falkába. Aztán elkezdett kialakulni valami Lyallel, aminek nagyon örültem, mert a professzor (bár követett el hibákat) is nagyon megérdemli a boldogságot Biffyvel egyetemben. Persze ott lebegett Lyall feje felett a bárd a Lord Macconnal kapcsolatos titka miatt. Féltem tőle, hogy ha kiderül, miként fog reagálni az alfája, főképp, hogy korábban már láttuk, akár még Alexiát is képes kidobni, ha épp elszáll az agya. Bár azt megbánta, és azóta is próbálja kiengesztelni miatta a feleségét, nem tudtam elfelejteni neki azt a szemét reakciót.
– Jaj, istenem! Conall, én el akartam mondani. Igazán. Csak hát, tudtam, hogyan fogadnád. Nem igaz?– Miért, hogyan fogadtam volna?– Rosszul – sóhajtott Alexia. – Tudtam, hogy rosszul fogadnád.– Rosszul! Fogalmad sincs, mennyivel lesz még ez rosszabb.– Na látod?– Szóval azt gondoltad, hogy vársz vele, hátha nem is jövök rá magamtól?– Hát, azt hittem, hogy halandó lévén előbb meghalok majd.
Ennek ellenére a regény végén történik valami Lord Macconnal, ami miatt még bőgtem is egy keveset. És őszintén szólva kicsit sajnálom, hogy az író nem volt elég bátor úgy lezárni ezt a szálat, ahogyan szerintem kellett volna. Ha bátor, akkor ez a szál sokkal tragikusabb, de egyben logikusabb, izgalmasabb lett volna. Persze sok olvasó utálta volna azt a lezárást, a romantikusabb lelkek, de én amolyan borongós romantikus vagyok, aki értékelte volna az író bátorságát.
Azért így is tetszett a történet, méltó lezárása volt a sorozatnak, és őszintén sajnálom, hogy ez volt az utolsó rész, mert még simán elolvastam volna belőle néhányat. És persze azt sem bánnám, ha egyszer filmsorozat készülne a történetből, szerintem klasszul meg lehetne csinálni, mert olvasás közben is szinte láttam a fejemben pörögni a jeleneteket.
Hogy tetszett a könyv?
Méltó befejezése volt a sorozatnak. Izgalmas, akciódús, megvolt benne a szokásos intelligens humor. Imádtam Prudence karakterét, nagyon megszerettem Biffyt és Lyallt. Alexia pedig tökéletes női karakter volt, aki erős, intelligens, magabiztos, és képes helyre tenni egy vérfarkas alfahímet is.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik az egyedi, kalandos, rejtélyes, felnőtteknek szóló fantasytörténeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése